Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-26 / 225. szám

UJ KELET Tisza vas vári 1996. szeptember 26., csütörtök 5 r> CSAK Í6Y SZÓRA Fázósan húzták össze magukat ebben a szokatla­nul hűvös időben a belvárosban a járókelők, de kész­ségesen válaszoltak kérdéseinkre. Elsőként arra, mi a véleményük arról, hogy ilyen drága lett az iskoláz­tatás. Másodszor azt kérdeztük, jártak-e az augusz­tus 20-án újra megnyílt múzeumban. Majd arra vol­tunk kíváncsiak, most éppen mi bosszantja őket, il­letve minek örülnek. Balázsins Huszánszki Tímea — Annak idején a miénk sem volt olcsó, de most min­den képzeletet felülmúl, hogy mennyibe kerül egy gyermek iskolába indítása, és milyen tetemesek a tanév közbeni költségek. Nem is tudom, hogyan tudja mindezt megfizetni, akinek több gye­reke van. Azt kellene megol­dani, hogy az iskolák gyűjt­sék össze a könyveket, osszák szét a rászorulóknak, hogy azoknak csak a munka­füzeteket kelljen megvenni. — Hallottam róla, hogy a millecentenárium alkalmából újra megnyitották, de még nem voltam benne. Ennek oka az is, hogy nemrégiben kisbabánk született, és az ő jövetele foglalt le bennünket. — Örülök, hogy most ép­pen nem esik az eső, és a pi­civel fel tudtam sétálni a vá­rosba. Bosszant, hogy na­gyon szemetes a város... Sándor Gáborné — Nagyon elkeserítő, hogy idáig jutottunk. Az én gyere­keim már nagyobbak, a lányom közgazdász, míg a kisebbik di­vattervezőnek tanul, de az ő ta­níttatása sem olcsó. Nem irigy­lem azokat a szülőket, akik még most kezdik tapasztalni, mibe is kerül az iskoláztatás. —Korábban már jártam ben­ne, de mióta újra megnyitották, nem volt alkalmam elmenni. Ami késik, nem múlik, időt fo­gok rá szakítani, hogy a leg­újabb kiállításokat megtekint­sem. — Amit ma el akartam in­tézni, minden fennakadás nél­kül sikerült, ennek akár örül­hetek is. Több minden bosz- szant, például az is, hogy az ország nem akar elmozdulni a holtpontról. Továbbra sincse­nek munkahelyek, itt, vidéken pedig teljesen reménytelen a helyzet. A gyerekek is hiába tanulnak, nem tudnak elhe­lyezkedni. Emiatt nem tudjuk őket magunk mellett tartani, hiába igyekeztünk itt megala­pozni a jövőnket, lehet, hogy nekünk kell majd utánuk köl­tözni valamerre... Gazdag Barna — Az én gyermekem még nem iskoláskorú, de ha így haladunk, amire odajut, még drágább lesz minden. A csa­ládban látom, milyen erőfeszí­tésbe kerül a szülőknek, hogy mindent megadjanak a gyere­keknek. Az is baj, hogy sok szülő túlzásba viszi, amikor luxusdolgokat vesz meg a cse­metéjének, a szegényebb gye­rekek pedig nem értik, hogy nekik miért nem telik rá. — Azelőtt többször megfor­dultam a múzeumban, de mi­óta újra menyílt, még nem nyílt alkalmam szétnézni. — Beteg voltam, de most már javul az állapotom, ennek nagyon örülök. Van munka­helyem, de nem tudok annyi pénzt keresni, hogy gond nél­kül elég legyen egyik hónap­tól a másikig, ez egy kicsit mindennap bosszant... Gazdaasszonyok lesznek Félidejénél tart Tiszavasvá- riban a cigánygazdaasszony- képzés, amelyet még a nyár fo­lyamán a Nyír Dinamika Ke­reskedelmi és Szolgáltató Kft. a Megyei Munkaügyi Központ Tiszavasvári Kirendeltségével közösen indított el. A tanfo­lyam célja a cigányasszonyok, lányok összetett képzése, ami elméleti és gyakorlati részből áli. Elsajátítják a főzést, a cse­csemőgondozást, a betegápo­lást, a szabás-varrást, a kertmű­velés fortélyait és váliaikozási alapismeretekből is kapnak ízelítőt. Felelevenítik a ci­gányság ősi hagyományait is. Jelenleg 16 nő vesz részt az ok­tatásban és a cigány közösségi házban naponta hat órát tanul­nak az iskolapadban vagy vesznek részt a gyakorlati fog­lalkozásokon. A képzés de­cemberben záróvizsgával ér véget, de addig is átképzési tá­mogatásban részesülnek, mely­nek összege a minimálbérnek felel meg. A gazdaasszony- képzéssel párhuzamosan a kö­zösségi házban megkezdődött egy kosárfonó tanfolyam is, ahol 16 férfi sajátítja el a régi szakmát, hogy később a kosár­készítésből segítsék családjuk boldogulását. Korabeli fegyverektől a gyógyszerészet történetéig Régi óhajuk vált valóra a vá­ros és a térség lakóinak, amikor a millecentenáriumi ünnepség- sorozat keretén belül ismét meg­nyitották a Vasvári Pál Múzeu­mot a református egyház volt pa­rókiaépületében. Kitűnő körül­mények között állandó és idő­szaki kiállításokat tekinthetnek meg az érdeklődők. A megnyi­táskor a Magyar fegyverek és egyenruhák (1848—1956) idő­szaki és a Szabolcs-Szatmár- Bereg megye orvos- és gyógy- szerészet-története című állandó kiállítással kedveskedtek a láto­gatóknak. A fegyver- és egyen­ruha-kiállítás az önálló magyar haderő, a honvédség megszerve­zésétől — 1848-tól — kezdve követi végig a magyar hadi­fegyverek és -viseletek fejlődé­sét, változását 1956-ig. Az állan­dó kiállításon a gyógyítás évszá­zadainak emlékeivel ismerked­het meg a látogató. Több neves orVos és gyógyszerész arcképe is megtekinthető, mint például Korányi Frigyesé vagy Mádi Szabó Dávidé. Bemutatják Ti­szavasvári egészségügyének alakulását, az Alkaloida történe­tét, valamint a vegyészeti gyár alapítója, Kabay János életútját is. Sok más helytörténeti reme­ket is láthatnak a betérők, és gyönyörködhetnek Adám La­jos helyi fafaragó művész ide­iglenesen kiállított alkotásai­ban is. A múzeum — hétfő ki­vételével — ezentúl minden­nap nyitva van. Kicsi, de patyolattiszta helyi­ségben találjuk Kovács Bélánét, aki éppen egy toronyhoz hason­ló remekművön dolgozik. Itt az alapanyag megolvasztott kris­tálycukor, dióval vagy magvak­kal keverve. A végtermék hason­ló a cukrászüzemekben készült finomságokhoz. — FI onnan jött az ötlet, hogy elkezdje ezt a kihalóban lévő mesterséget? —Ez egy népi hagyományon alapuló kézműves mesterség. Hajdúnánáson születtem, és em­lékszem, hogy gyermekkorom­ban a lakodalmakba ilyen és eh­hez hasonló, íves, csúcsos, csip­keszerű tortacsodákat vittek, amit idős nénik készítettek — halljuk a mestertől. — Szeretek sütni- főzni, és eszembe jutott, hogy felelevenítem a régi hagyo­mányt, megpróbálom megtanul­ni ezt a tortakészítési eljárást. Itt szabadjára engedhetem a fantá­ziámat, nem úgy, mint a gyógy­szergyári laboránsi munkám so­rán, ahol szigorú előírások sze­rint kell dolgozni. Idős asszonyo­kat kerestem fel, akik szívesen átadták a tapasztalataikat. Há­rom éve kezdtem, és most már nem csak őket utánzóm, hanem számos új megoldást és formát találtam ki. Mondhatnám, hogy a bölcsőtől a zongoráig mindent meg tudok csinálni. Nagyon tet­szik, és örömmel tölt el, amikor látom a gyerekek boldogságát, ha egy jól sikerült Jancsi és Ju­liska jelenetet formázok meg vagy más mesefigurát. A Népmű­vészeti Egyesület tagja vagyok, és fő törekvésem, hogy megma­radjak a népi hagyományoknál. Bízom benne, hogy valamikor kiérdemiem A népművészet mes­tere címet. — Kiállításokon is szerepel termékeivel. — Mióta ezzel foglakozom, minden évben elmegyek Buda­pestre a mesterségek ünnepére, ahol nagy sikere van a tárgya­imnak. De nemrégiben Nyíregy­házán egy nemzetközi pályáza­ton a Ludas Matyi-vásárjelenet- re Mesterremek Díjat kaptam. Sok idős ember szívesen vásárol nálam, nosztalgiáznak, mert las­san feledésbe merül ez a szak­ma. Mondják is sokan, hogy gyermekkoruk óta nem ettek ilyet. —Mennyire van még jelen az országban ez a szakma? — A Duna—Tisza közében, Kecskemét, Baja környékén, a Jászságban és a Balaton mellett egyes településeken még él ez a szakma. Tudomásom szerint, az országban összesen hatvan­egyen foglalkozunk vele, köz­tük a második legfiatalabb—45 évesen — én vagyok. A megyé­ben viszont rajtam kívül senki sem folytatja ezt a mesterséget. — Egyáltalán, hogyan neve­zik ezt az édességet? — Vidékenként változó, van ahol diótortának, pörkölttortá­nak, Hajdúnánáson például ége­tett tortának nevezik. A cukrá­szati neve grillázstorta. — Elárulná, hogyan kell ké­szíteni? — A kristálycukrot megol­vasztom, és beleteszek annyi durvára darált diót, hogy jó szilvalekvár sűrűségű legyen — de lehet belekeverni mogyo­rót, tökmagot és szezámmagot is —, aztán kiöntöm egy vaja- zott vagy zsírozott deszkára, és vajas nyújtófával elnyújtom, csíkokra vágom. Ekkor kell a kézügyesség, mert nagyon gyorsan kell dolgozni, hogy a csíkokból elkészítsük azt, amit elképzeltünk. Ugyanis, ha megmerevedik az alapanyag, akkor lőttek az egésznek, nem lehet újra megolvasztani. Ezért nem dolgoznak vele szívesen a cukrászok, mert munkaigé­nyes. —Önnek ez keresetkiegészítés vagy hobbi? — Azt hiszem, mind a kettő. Élvezem, amit csinálok, de jól jön a családnak egy kis plusz­kereset is. Nagyon sokan viszik a tortákat lakodalmakba, szüle­tésnapra, ajándékba is. A tortán kívül — mint ahogy említettem —, sok mást is készítek. Példá­ul, a múlt héten az egyik meg­rendelőm kívánságára a debre­ceni nagytemplomot csináltam meg. Nagy előnye még a gril- lázstortának, hogy hűtést nem igényel, és hetekig, hónapokig is eltartható és fogyasztható. Újra megnyílt a múzeum Gyerekkoruk óta nem ettek Ilyet Bölcsőtől a zongoráig Tiszavasvári Hírek Helytörténeti esemény­nek számít a város életében, hogy pár nappal ezelőtt a te­lepülésen megkezdődött a főiskolai képzés. A DOTE Egészségügyi Főiskola kihe­lyezett tagozatot indított a városháza tanácstermében. Tizenöt környékbeli diák szociális munkás szakon kezdte el tanulmányait. A hároméves oktatás végén a hallgatók főiskolai diplo­mát szereznek. A város ve­zetői azt szeretnék, ha ez a főiskolai képzés hagyo­mányt teremtene, és később kiszélesedne más szakokra ' is... Befejezés előtt áll a városi piac felújítása. A lakosság régi és jogos kívánsága alap­ján a terület szilárd burkola­tot kap. Ennek finanszírozá- j sát az önkormányzat a be- : folyt bérletidíjakból oldot­ta meg — közel másfél mil­lió forintba került. Emellett mintegy hétszáz üdülőtulaj­donos vágya is teljesül még ebben az évben, ugyanis a parkírozó kiépítésével meg­szűnik az eddig tapasztalt közlekedési káosz. A felújí­tott piacon kereskedelmi és szolgáltató pavilonsort is lé­tesítenek, ebből már 15 hely gazdára talált, a többi még eladásra vár. A központi útalappályá­zaton nyert pénzhez az ön- kormányzat még ugyan­annyit hozzátett, így össze­sen 4 miliő 300 ezer forint ráfordítással a napokban be­fejeződik a Báthory út kiépí­tése, amely párhuzamos a városon áthaladó 36-os fő­úttal. Ezzel az volt a cél, hogy a helyi forgalom ide terelődjön át afőútról, és nem utolsósorban sokkal bizton­ságosabbá válik a kerékpá­rosok, motorosok és az au­tósok közlekedése is... Többletbevételének ter­hére az önkormányzat a vá­ros történelmi központját, a református templom környé­kén lévő utcákat szilárd bur­kolattal látja el, illetve ahol nincs vízelvezetés, ott sze­retnék megkezdeni a kiépí­tését. A munkákat kellő pénz hiányában ebben az évben nem tudják befejezni, a kö­vetkező évben folytatják... Közmeghallgatás lesz ma 17 órától. A város vezetői bíznak abban, hogy minél többen eljönnek a városla­kók közül. Az indítótéma a beruházási és felújítási mun­kákról készült beszámoló lesz. Emellett általános ké­pet kap a lakosság a város jelenlegi gazdasági és szo­ciálpolitikai helyzetéről, de más fontos kérdésről is szó esik, ami a lakosságot érinti és érdekli. Majd előzetesen vitaindító hangzik el a jövő­beli komolyabb feladatok­ról. Az oldalt írta: Fullajtár András Fotók: Harascsák Annamária

Next

/
Thumbnails
Contents