Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-26 / 225. szám
6 1996. szeptember 26., csütörtök Kultúra UJ KELET Énekel, fest és rendez Sass Sylvia Gyüre Ágnes (Új Kelet) _ A világhírű drámai szoprán, Sass Sylvia felfedezettjeivel, Simon Izabella zongoraművésznővel és Fekete Károly énekművésszel kedden este nagy sikerű koncertet adott a nyíregyházi zeneiskola nagytermében. Ezután nyitotta meg Gyúró Imre a Liszt-díjas Érdemes művész kiállítását. A jeles esemény főszereplője interjút adott lapunknak. —Művésznő! Milyen szerepe van az Ön életében az éneklés mellett a festészetnek? — Megnyugtat, le tudom vezetni azt a feszültséget, amely a fellépések előtt, alatt és után keletkezik. Jó érzés, hogy a vászon nem beszél vissza, türelmesen, csöndesen vár rám. S boldog vagyok, ha a képek által sikerül létrehozni, elmondani valamit. Nyilván a festészet számomra a jövőt is jelenti, hiszen egy énekesnőnek egy bizonyos életkor elérése után el kell hagynia a színpadot. — Ón alapított egy magániskolát és egy lemezkiadót. Miért? — Évekkel ezelőtt meghívtak tanítani a leendő Corvin Egyetemre. Felvételiztek énekesi képzésre körülbelül ötve- nen. Igen ám, de az univer- zitászon a tanítás végül mégsem kezdődött el. Én meg sajnáltam a hat általam kiválasztott, tehetséges fiatalt. Mi mást tehettem volna, mint hogy belevágok egy magániskolába? Ezt elneveztem Cant-Artnak. Eddig tizenket- ten tanultak nálam, már végeztek az első ötödévesek. A lemezkiadó azért született meg, mert akik ma végeznek az akadémián vagy a zeneművészeti főiskolán, nemhogy álláshoz, de még bemutatkozási lehetőséghez sem jutnak — ezt nem lehet hagyni. Ezért szeptember 19-én elkészült a Cant-Art-lemezek közül a harmadik. Eddig Si- ' mon Izabella, az Erkel Ferenc Kamarazenekar és Fekete Károly jutott bizonyítási lehetőséghez. Nyáron szerveztem egy művészeti fesztivált, amelynek keretében a Don Giovannit adtuk elő, olyan reménységekkel — nem csak az én növendékeimmel —, mint Sal- lay Gabriella vagy Dávid Krisztina. A szponzorunknak annyira tetszett az előadás, hogy megígérte: jövőre következhet az ismétlés. Ezenkívül — más alkalommal — egy alapítványi pályázat segítségével és a Honvéd Táncegyüttes közreműködésével megrendeztem Kodály Székelyfonóját. A háziasszony figurájátLehőcz Andrea formálta meg. Csodálatos teljesítményt nyújtott, pedig ez volt élete első főszerepe. Szeptembertől egyébként már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is tanítok, mégpedig dalirodalmat. —Azelőtt nem hívták a főiskolára tanítani? —Nem, pedig jelentkeztem is. — Mikor és hogyan tanult meg ennyire eredményesen harcolni valamilyen célért? —Én mindig ilyen voltam. Hatéves koromban például az egyik tanító nénimet, akit nagyon szerettem, ki akarták tenni az állásából. Én meghallottam ezt a közértben. Erre olyan „palotaforradalmat” csináltam az iskolában, hogy végül annak kellett elmennie, aki fúrta a tanító nénit. —A képein a szerelem és a halál témáján kívül megjelenik a kereszténység jelképe is... —Igen, de az én hitem speciális. Nem tartozom egyetlen valláshoz sem, csak a Feljebbvaló Hatalomhoz. Neki énekelek. Az csak plusz adomány, ha a közönségnek is élményt szerezhetek vele. —Mikor „ mászik ki” a magyar kultúra abból a helyzetből, hogy hovatovább az Önhöz hasonló önkéntes mártírokon múljon a sorsa? — Szerintem — képletesen szólva — az lenne a lényeg, hogy mindenki megtegye a maga dolgát, elsöpörje, rendben tartsa a maga udvarát. Én úgy gondolom, nem cselekedhetek másképpen. Ahová eljutottam, azt az éneklésnek köszönhetem. Természetes hát, hogy mindenemet erre áldozzam. Budapesti Őszi Fesztivál Zenei ízelítő MTI A Budapesti Őszi Fesztivál nyitó hangversenyét pénteken este tartják a Zeneakadémián, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar lép fel Fischer Iván vezényletével. Az okóber 13-ig tartó eseménysorozat része a Nemzeti Filharmónia által 1974 óta szervezett, Korunk zenéje elnevezésű kortárs zenei sorozat és több dzsesszkoncert is. Richard Mey- rick brit zongoraművész estjén — október 3-án a Régi Zeneakadémián — kortárs magyar zeneszerzők (Hollós Máté, Durkó Zsolt, Lendvay Kamii ló) műveit, valamint litván, lengyel, angol, horvát és román művészek darabjait adja elő. Az Inter- moduláció Kamaregyüttes október 4-i koncertjét a Zeneakadémián a 25 éve elhunyt Igor Sztravinszkij emlékének szenteli. A fesztivál egyik érdekessége a Hang-Kör-Kép elnevezésű elektroakusztikus hangverseny, amelyen a számítógépekkel többek között, Ligeti György, Sáry László, Reményi Attila és Göncz Zoltán műveit mutatják be. A produkció október 5-én látható a Műcsarnokban. A programsorozatban fellép a kolozsvári Anonymus Kamaraegyüttes (október 6. Magyar Rádió, Márvány-terem), a Com- ponensembie (október 10. Zeneakadémia), az Ear együttes (október 12. Műcsarnok) és az Amadinda Ütőegyüttes (október 12. Olasz Kultúrintézet). Orvosok a művészetben — Dr. Sóra Gyula Megnyugvást a reménytelenség ellen Berki Antal (Új Kelet) Dr. Séra Gyula főigazgatófőorvos. Évek óta vezeti a Jósa András Kórházat, a nem mindennapi felelősséget, gondot jelentő kórházvezetői munkája mellett nem hagyott föl ifjúkori tevékenységével. Változatlanul fest, rajzol, ha nem is akkora intenzitással, mint ahogy szeretné. Ma már a képzőművészet csak szép hobbit jelent számára, ami segít hasznosan eltölteni amúgy is szűkre szabott szabadidejét. Vallja, hogy az egyre komolyabb kihívást jelentő világunkban a festészet jelentheti az oázist, ahol a fáradt utazó hűsítő italhoz jut és megpihenhet az egész napi robot után. — Hogyan kezdődött kapcsolata a képzőművészettel? —Valószínűleg családi gyökerei vannak. Apai ágon mindenki festett valamilyen szinten. Lehettek volna művészek is, de más pályára kerültek. Olyan volt a légkör, hogy akar- va-akaratlan megtanultunk rajzolni. Öten vagyunk testvérek, és mire iskolába kerültünk, valamennyien tűrhetően rajzoltunk, annyira, hogy a nővérem elvégezte a képzőművészeti főiskolát is. Valamikor én is kacérkodtam a gondolattal, hogy hivatásos festőművész legyek, de aztán másképp alakult, és a főiskola helyett az orvostudományi egyetemet végeztem el. Igazán soha nem gondoltam arra, hogy hivatásos legyek, bár, ha nyolcadik után felvesznek a szegedi képzőművészeti szakközépiskolába, talán megpróbálkozom a főiskolával is. — Csak a festészet érdekelte? — Nem. Engem sokáig egyáltalán nem érdekelt a festészet. Sokkal inkább vonzott a grafika. Minden képzőművészeti tevékenység alapja a rajz. Aki tud jól rajzolni, könnyebben boldogul a képzőművészet bármelyik ágával. Én például szobrokat is készítettem. Van egy pár bronzból készült munkám, az öntés minden fázisát is csináltam. Sokat kaptam a művészektől, de mindig csak kikapcsolódásnak gondoltam az ilyen tevékenységet. Egész életemben folyamatosan rajzoltam, festettem, csak szakaszosan. Hol nagyobb intenzitással, hol hosszabb időszakot kihagyva, de az a látásmód, amit a grafika fejlesztett ki bennem, mindvégig megmaradt. — Orvosi munkájában segítette vagy gátolta ez a művészeti adottság? — Inkább segített. Nem véletlen, hogy az orvosok vonzódnak a művészetekhez. Nehéz szakma a miénk. Itt jelennek meg a legnagyobb emberi szenvedések. Itt bizonyítódik be végérvényesen az emberi élet véges volta. Valószínű, hogy az orvosok zöme azért műveli a művészetek valamelyik ágát, hogy az őket körülvevő objektív valóság mellett valamilyen megnyugvást, harmóniát találjanak a mindennaSéra Gyula: Tél Dr. Séra Gyula pos kemény, sokszor reménytelen küzdelem után. A művészetek és az orvostudomány jól kiegészítik egymást. Én oiyan orvossal még nem találkoztam, aki inkább művész volt, és ezért felelőtlenül végezte munkáját, vagy ha mégis inkább művész volt, akkor az orvosi hivatást hagyta abba, de művészi pályáján segítette, hogy valaha orvos volt. Németh László talán soha nem lett volna a magyar irodalom meghatározó alakja, ha nem végzi el az orvostudományi egyetemet. Szárnyaszegetten Palotai István (Új Kelet) Mert pénz az van! A kérdés az, hogy mire van?! Van elsősorban politikára, külföldi utakra, rongyrázásra, új ke- reskedelmi létesítmények építésére, Audira, Mercire, Kanárira, Balira, Rotschildra, Pierre Cardinre, rádiótelefonra, és még sok egyébre, ami „létszámszükséglet”. Nincs viszont pénz kórházra, gyógyszerre, lakásépítésre, busz- és vonatjegyre, iskolára, valamint kultúrára! Érthető, hiszen ezek a dolgok igazán „feleslegesek...” így aztán fogja magát több kis magyar, és mit tesz Isten, pontosan megyénkbeli kórus mélyen a zsebébe nyúl, és valahogy kikászálódik külföldre, hogy részt vehessen egy vagy két kórusversenyen. És mivel nincs pénze kosztra és visszaútra, mit tehet mást, mint megnyeri a versenyt! Hogy a díjból haza tudjon jönni, hogy amíg ott van, legyen mit ennie. Aztán hazajön, nagy dérrel-dűrral fogadjuk, és passz. Ennyi. Pénz az ugye nincs... A görögországi Karditsa városa nemzetközi kórusfesztivált rendezett, amelyre meghívta a záhonyi Főnix kórust is. Először egy negyvenöt perces versenyműsort mutattak be, mikor is a zenetörténet különböző korszakait ölelték fel, majd a Korona kolostorában egy szintén negyvenöt perces kórusművekből álló egyházi anyaggal rukkoltak ki. Műsoruk sikerére jellemző, hogy az egészet felvette a rádió és a televízió! Mindezek után... hazajöttek. Ott még azt sem tudhatták meg, hogy nyertek-e? Mert pénz az van! Csak nem mindenre... A KI mil tud?-on a K.O. Még titok, ki az ellenfél Hatházi Andrea A K. O. (Knock Out) kifejezés a sportvilágban megszokott, de most már a modemtánc kedvelői körében is ismerősen cseng, mivel Nyíregyházán két éve működik egy ilyen nevű tánccsoport. A Ki mit tud? október 2-ai elődöntőjében láthatjuk műsorukat, ezzel kapcsolatban az együttes vezetőjétől, Majch- rovics Róberttól érdeklődtünk. —Mi jellemzi az együttes stílusát? — Sehova nem sorolható be, mivel megpróbáltunk magunk teremteni egy stílust. A techno zenei műfajban kalandozunk, csoportunk produkciójának eredetiségét tíz különböző táncos „előélettel” rendelkező fiatal tudása adja. A fiúk néptáncos, a lányok klasszikus és dzsesszbalett-alapokkal rendelkeznek, én pedig a Mandala Dalszínház koreográfusa voltam korábban, több mint tíz éve foglalkozom a break dance és az electric boogie műfajával. Egy éve már tánciskolánk is működik 6—18 év közötti fiataloknak, 18 év felett pedig táncosképzést tartunk, ami szakmai körben jegyzett. —Hogyan alakult meg a csapat? — A lányok a Mandala tánccsoportjából érkeztek, a fiúk egy táncolni szerető baráti kör tagjai. Két éve szinte azonos felállásban kezdtünk, és azóta egyre több sikeres fellépést tudhatunk magunk mögött. — Melyek voltak az eddigi legnagyobb sikerek? — A Soho Party-nak állandó táncosait mi adjuk, a Kozmix- bulikon is többször szerepeltünk, a Scooter koncertjein a lányok léptek fel nagy sikerrel. Más területen is elismerést jelent, hogy a debreceni Csokonai Színház Dés—Geszti Dzsungel könyve című előadásaira minket hívott állandó táncos közreműködőnek. Felkérést kaptunk még a cívis városban a Pomádé bemutatására is. Tárgyalunk arról, hogy jövőre a Moving 2000 Divatszínházzal — amelynek mi is a része vagyunk — Nyíregyházán is bemutassuk a Dzsungel könyvét. — Bizonyára nagy sikernek számít a Ki mit tud?-os szereplés is... — A tévészereplésre az országos válogatón egy olyan produkció mellett döntöttek, amiben csak a fiúk szerepelnek. Szeretnénk megmutatni, hogy a könnyű műfajban is lehet fajsúlyosabb gondolatokat tolmácsolni. Az East 17 zenéjére táncolunk, a bemutatott számunk címe A béke himnusza. A résztvevők különféle nemzetek egyenruháiban kezdik a táncot, ami akrobatikus betéttel fűszerezett, majd az uniformist levetve szinte „összeolvadva” fejezik be a számot. A városi válogatón a Zaj című számmal szerepeltünk, ha a középdöntőbe sikerül bejutnunk, szintén ezt adjuk elő, de sajnos, ezt is a lányok szereplése nélkül. — Kik lesznek a színpadi tánc kategóriában az „ellenfelek”? — Kétnapos volt a tévés válogatás, a velünk azonos napon szereplőket megismertük, de a többiekről nincs információnk. Titkosan kezelik, hogy kivel kerülünk egy műsorba.
