Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-09 / 210. szám
UJ KELET Falujáró 1996. szeptember 9., hétfő 5 A Szamos és a Túr között, a Tiszától alig egy—két kilométerre terül el Panyola. A folyók jó termőtalajt és természetes védelmet nyújtottak, ezért — régészeti leletek tanúsága szerint — már a honfoglalás előtt is éltek itt emberek. A feltárások során Vásármeződombnál a neolitikumból, Hestyánál a népvándorlás idejéből, Zsarókertnél a bronzkorból, Ásott- foknál pedig a IX.—X. századból származó emlékeket találtak. A honfoglalás előtt Panyola területén valószínűleg szlávok éltek, majd a Kende törzs Balogh-Semjén nemzetsége kapta szálláshelyül. A létezését bizonyító első írásos emlék egy 1252-ből származó oklevél. A századok során a község több nevet is viselt, mint Panula, Paniola és Nagysemjén. A XV. és XVI. században Szabolcs megyéhez tartozott, a Kállay- családdal rokon birtokosok, a Panyolai—család, majd a későbbi urak, a Kállayak döntésének megfelelően. A XV. században fontos átkelőhely volt Szamosszeg és Panyola között, de jó néhány évtizede megszűnt itt a kompközlekedés. A falu sokat szenvedett árvizektől, járványoktól, tűzvészektől, utóbbitól annál inkább, mivel a házépítés meghatározó anyagai a bőségesen feltalálható fa, nád és sás voltak. A mai kisközségben korábban jóval többen éltek, egy időben a lakosok száma elérte az 1700-at. A szűkös hely viszonyok miatt egy-egy telekre több család is épített, jellegzetes családi udvarok alakultak ki. Az emberek földműveléssel is foglalkoztak, az ártéri területeken gyümölcsöt termeltek, de az állandó árvízveszély miatt fontosabb szerep jutott az állattenyésztésnek. Szarvasmarhát és sertést tartottak, jellemző volt a kasos méhészkedés, és persze halásztak. Áruik tutajon a szolnoki piacra is eljutottak. Földrajzi fekvése is oka volt, hogy a XIX. század második feléig zárt településnek számított Panyola. Lakói egymás között házasodtak, idegeneket nehezen fogadtak be, de talán ennek köszönhető, hogy napjainkig megőrizték hagyományaikat, szokásaikat, vidékük szépségét, csöndjét és harmóniáját. Öt és fél millió A hetvenes évek eleje óta a panyolai felső tagozatos gyerekek Nábrádon tanulnak. Korábban iskolabusszal, most pedig Volán-járatokkal utaznak iskolába, a bérletek árát az önkormányzat fedezi. Kicsi a gyereklétszám a teljes iskola fenntartásához, de alsó tagozat van helyben. A számok az alsó tagozat létjogosultságát is megkérdőjelezik, hiszen a 30 gyerek oktatása évente 5,5 millió forintba kerül. A múlt öröksége ez a probléma, három generáció ment el a faluból, más tájakon keresték a boldogulás lehetőségét. Most az ő gyerekeik hiányoznak. Óvoda van, idejárnak az olcsvaapáti gyerekek is. Korábban a szomszéd község alsó tagozatosai is itt tanultak, de Nábrádra vitték őket, amikor ott felépült az új iskola. Ami furcsa, ezt szó nélkül tették, nem jelezték előre átiratkozási szándékukat, egyszerűen az első tanítási napon nem jöttek az olcsvaapátiak. Az iskolában aznap reggel senki nem értette, miért maradtak üresek a padok... Szomorú emlék ez a panyolai tanítók számára. Az élet viszont megy tovább, fotónkon a ’96/ 97-es tanév első tanítási napjának végén a hazainduláshoz felsorakozott gyerekek. Az önkormányzat kidolgozott egy komplex fejlesztési programot a falu idegenforgalmi központtá alakítására. Három folyó három kilométerén belül — ez megfelelő vonzerőt jelenthet a turisták számára, ha megteremtik a fogadásukhoz és ellátásukhoz szükséges feltételeket. Érdemes lesz eljönni megtekinteni az Ásottfoknál feltárt honfoglalás korabeli településmaradványt is. A Tisza- parton szép, nagy és karbantartott strand van, ennek szomszédságában négy hektár földet igényelt az önkormányzat a földkiadó bizottságtól, üdülőtelkek kialakítására. A bizottság — nem bízván az ötletben — csak kettőt adott. Ide villanyt, vizet vezetnek és utat építenek. A faluközpontban álló lapostetős közösségi házból 10—15 szobás emeleráépí- téssel panziót alakítanak ki. A földszinten lesz továbbra is a nagyterem és a könyvtár, tehát maradnak a közösségi funkciók is, működni fog a nyugdíjasok és a fiatalok klubja. Az üres napköziépület mellé vizesblokkot terveznek, a napSzabó Miklósné hogy ha bírná erővel, Ilonka néni számtalan darabot adhatna el belőle. De az évek elszálltak, a gerinc fájósán hajlik, nehezére esik már az ülés. A sok nemzedéket kiszolgált, letakarva pihenő öreg szövőszék mégsem marad munka nélkül. Készülő anyag feszül rajta, a nyaraló unokák kezdtek vele dolgozni, de a befejezésre már nem volt idejük. Talán majd ha legközelebb jönnek, de az is lehet, hogy Ilonka néni addig végez vele. A fekete kutya csendben figyelte gazdasszonyát, aki féltő gonddal rakta össze és takargatta be a becses szövőszéket. Ma, amikor felejtésre kárhoztatott hagyományokról, vitrinek üvegfalai mögött régi fotókon őrzött népi mesterségekről írunk, jó érzés múltunk egy tovább élő darabjával találkozni. És hogy a tömegtermelés korában miért telepednek a Szabó család tagjai a szövőszék elé? Ilonka néni adta meg a választ: — Felemelő érzés elkészíteni valamit, látni ahogy formálódik. Ezért! közit átalakítják, körbekerített kertjében pedig kemping lesz. Ezt elsősorban gyerektáboroztatásra szánják, a közösségi házba pedig családokat várnak. Az előzetes felmérés szerint, családi házaknál is lesznek kiadó szobák. A kiszolgáló létesímények, mint boltok, vendéglátóipari egységek, csónak- és kerékpárkölcsönző további bevételi, és munkahely- teremtési lehetőséget jelentenének a falu lakóinak. A községről a Turinform Iroda a napokban készít idegenforgalmi kiadványt. Egy háromfős szakértői csoport feladata lesz a programok tervezése, ajánlása és lebonyolítása. Az egész elképzelés azon áll vagy bukik, hogy milyen bírálatot és menynyi pénzt kapnak rá a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Regionális Fejlesztési Tanács területi kiegyenlítési pályázatán. Ha keveset, akkor még sok víz folyik le a Tiszán, a Túron és a Szamoson, mire turistaparadicsom lesz Panyolából. Dühös, apró, fekete kutya fogadott bennünket a szőlőlugasoktól árnyas, takaros panyolai portán. A gazdasszonya hangjától szelídülő eb bizalmatlanul a szobáig kísért minket, majd látszólag álmosan tartotta rajtunk szemét. Az öreg házban a vén szövőszék mellett ültünk le beszélgetni Özvegy Szabó Miklósáéval, aki rajztudását, képzőművészeti tehetségét varrással, szövéssel, népi kismesterségek eszközeivel mutatta meg a világnak. A szoba falán lógó bekeretezettfali képek, a szekrényen álló vázák, kézimunkák és persze a szőttesek mind-mind Ilonka néni keze alól kerültek ki, igazolásául tudásának és ügyességének. Egész életében alkotott, meg akarta mutatni, mire képes ő, egyedül. Fiatal korában földműves volt, de a téeszbe nem akart belépni, inkább paplankészítő kisiparos lett. Pehelypaplanjait az egész országban ismerik, azonban nemcsak a varrógéppel, hanem a szövőszékkel is jól bánik. A szövést részben nagyanyáitól, részben pedig egy tanfolyamon tanulta, ahová 14 évesen iratkozott be. A szövés speciális válfaját oktatták nekik, a „250 éves takácsmunkát”. Már csak Ilonka néni él az öt lány közül, akik elvégezték a tanfolyamot. Gyógyszerész lányának és egyetemista unokáinak adta át tudományát. Munkáikkal Nyíregyházán is szép sikerrel szerepeltek egy kiállításon. Az ágyra felrakott paplanok alól míves szőttesek kerültek elő, kendervászonból szőtt kendő, párnahuzatok, térítők, lábtörlő és vászontarisznyának szánt szövés. Az unokáknak készült tarisznyák olyan sikert arattak az egyetemen, Míves térítők, párnahuzatok, tarisznyák Turisztikai kiadvány készül Ásottfokon alig túl... Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor Nem áll meg a szövőszék Megvalósult álmok Nagy László polgármester tősgyökeres panyolai. Nagyon sokan egyszerű választási fogásnak tartották 1990- es programját, melyben azt ígérte, komfortossá teszi a települést. Az elképzelésből mára valóság lett. A faluban gázzal fűtenek, crossbarrendszerben telefonálnak, és önálló orvosuk van, aki kézipatikájából gyógyszereket is kiad, azért sem kell a városba utazni. —Polgármesterségem első ciklusa alatt éreztem, hogy a valóban halmozottan hátrányos helyzetű községeket fel akarják emelni. A kihelyezett kormányülésen megmondták, hogy ha egy forintot leteszünk, ők mellé tesznek egy másikat. így olyan fejlesztéseket tudtunk elvégezni, amiben az itt élő emberek 1990- ben nem hittek. Nem gondolták, hogy itt gáz lesz, egy alig 800 lelkes településnek saját, önálló orvosa lesz, nem hittek abban, hogy bárkinek telefonja lehet. Orvost sem volt könnyű szerezni. Amikor beadtam a pályázatot, voltak, akik írtak a minisztériumnak azért, hogy ne támogassák kérésünket, mert szerintük jó az, ha négy településnek van egy orvosa. Surján László, az akkori miniszter felhívta a tisztiorvost és azt mondta, minél több ilyen levelet kap, annál jobban támogatja a kérésünket! így lett egy 745 lelkes településnek önálló orvosa. A második ciklusra már az a jellemző, hogy ha tavalyelőtt száz forintot kaptunk, akkor tavaly nyolcvanat, idén hatvanat, jövőre pedig negyvenet akarnak adni. Nem tudom, az önkormányzatok milyen trükkökkel tudják még működtetni településüket. A munkanélküliség nálunk is súlyos gond, az emberek többsége a mezőgazdaságból próbál megélni. Megoldást jelenthetne a problémákra a termés helyben késztermékké alakítása, hogy ne kelljen fillérekért eladni, hanem itt csapódjon le a haszon. Rengeteg munkát fektettem egy kis tejfeldolgozó üzem létrehozásába, ami amiatt bukott meg, mert a tehéntartó gazdák hárommillió forint saját tőkét nem adtak össze, most pedig panaszkodnak, hogy 23 forintért vesznek meg tőlük egy liter tejet! A biztos jövőt továbbra is egy feldolgozó- üzem építésében látom. A nagy fejlesztések az összes pénzünket kisöpörték. Pillanatnyilag úgy élünk, hogy örülünk, ha az elért szinten működtetni tudjuk a települést, de büszkén mondhatom: az önkormányzat soha nem vett fel hitelt. Persze, így 20 méter járdának a megépítése is komoly problémát jelent, de ennek köszönhetjük, hogy — sok más önkormányzattal ellentétben — a csődnek még csak közelébe sem kerültünk.
