Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-04 / 206. szám

UJ KELET m IHPlifl Közelkép ■ r.‘ , 1996. szeptember 4., szerda A Parkoló Kft. ötletei Kézy Béla (Új Kelet) A szolgáltató cégek közül kedvencem a nyíregyházi Par­koló Kft. Egyszerűen nem hagynak unatkozni. Mindig ki­találnak valamit, amivel kalan­dos pillanatokat szerezhetnek a polgároknak. Számos nézetel­térésem volt már velük, ezeket talán nem is sorolnám, hiszen lassan megszoktam: ők már csak ilyenek. Hatóságosdit ját­szanak, videóval kukkolnak be autóink ablakán (lehet hogy valami nagy dokumentumfilm­fesztiválra készülnek?), s szívük szerint a családi házak udvara­in is parkolási díjat szednének. Természetesen megpróbálok én is néha borsot tömi az orruk alá, de az én ötleteim szegényesek. Mert mit is jelenthet egy ötlet­gazdag cégnél az a kis tréfa, amikor négyszáz forintos bün­tetésemet csupa tízfilléresben fi­zettem be? (Akkor még volt ilyen címlet, de elég nehéz volt összeszedni.) Mint ahogy az sem volt nagy fegyvertény, amikor a belvárosban öt vadidegen autó­ra vásároltam parkolójegyet, nehogy meg tudják őket bün­tetni. Kedves leveleket váltot­tunk egymással, s bár én reme­kül szórakoztam, de lassan fel kell adnom. Ok az erősebbek! A minap egyetlen nap alatt sikerült önmaguk ötleteit két ízben is felülmúlni. Az egyik „szenzációs” ötletük, hogy a kórház mellett felszabaduló — eddig építési — területen fize­tő parkolót alakítanak ki. Jön a kedves vidéki beteglátogató, hozza a nyomorék, beteg nagy­mamát vizsgálatra, intézi halott hozzátartozójának utolsó földi dolgait, a kft. pedig kasszíroz. A piac biztos, sokat tenni, iga­zán dolgozni érte nem kell. S ha a vidéki — nagy bajában, rohanásában — nem vesz bilé- tát, még zsírosabb a bevétel. Ám a legaranyosabb az egész­ben, hogy az ötletgazdag cég mindezt szórólapon adja az au­tósok tudtára, s azoknak, akik a szórólappal befáradnak a krea­tív hivatalba, még reklámtollat is adnak. Hogy legyen mivel kitölteni a parkolócédulát. Nemrég dolgom volt a kór­házban. Befizettem hát magam két órára a Liszt Ferenc téri parkolóba. Az ár — 15 forint óránként — szolidnak mond­ható, hagyományos jegyárus adja a bilétát. Becsorgok a par­kírozó végére, ráfordulok a so­ron lévő üres helyre. Mire a kö­zelben álló kisteherautó vezetője a fejéhez kap, már magam is hal­lom a csattanást, öreg Opelem „megfeneklik”. Visszatolatok, kiszállok, pillantás a kocsi alá: csorog az olaj. A teknőnek „annyi”. Nézem, mi okozta a bajt. Egy alig látható jókora be­tontömbből tenyérnyi laposvas áll ki, közötte fakorhadék. Va­laha oszlop állhatott itt. Megyek a bilétás emberhez, mondom bajomat. „Nemrég egy hátsó tengelyt tett tönkre ott valaki, de az már nem a mi területünk” —kapom a választ. (Jobbról is, balról is fizetős autók állnak az ominózus hely mellett.) Hívom a kft. — fent sorolt közös múltunk miatt — isme­rős vezetőjét telefonon, s mon­dom: perelek. Válasza: azt lehet, de nem biztos, hogy nyerek. Azt is közli velem, hogy én mindig csinálok valami gondot nekik. Bizonyára úgy gondolja, előre megfontolt szándékkal tettem tönkre két hete generálozott au­tómat, csak azért, hogy a cégé­nek bosszúságot okozzak. Mire valakivel, aki olajtalan kocsimat elvontatja innen visz- szamegyek, a közelben várako­zók együttérzéssel mondják: nemrég egy Lada futott aknára, de az megúszta. Az utána érke­ző Fiat-nak nem volt szerencsé­je, állítólag egyik lengéscsilla­pítója bánta. Mint hallom, itt is készült művészi videofilm, az én ügyetlenkedésem után. Segítőkész emberek jóvoltá­ból fél napnál több időm nem ment alkatrészbeszerzésre és két nap után újra használható a ko­csim. És alig került az összes nyolcezerbe. Ezek után be kell látnom, a háborút elvesztettem. Kitűzöm a fehér zászlót. De előbb még beperelem a parkoló céget, különösképpen, ha talá­lok még néhány sorstársat. A repedt, horpadt olajteknőt viszont felajánlom a kiváló Parkoló Kik­nek győzelmi trófeaként Kovácsvölgyi Zoltán (Új Kelet) Talán emlékeznek még olvasóink, hogy a Nyíregyházi Par­kolókat Üzemeltető Kft. kérésére fogadta el a megyeszék­hely közgyűlése a parkolási díjak emelését. Arra hivatkoz­tak, hogy egy éve nem emelték áraikat és sok a kintlévőségük, ugyanis nem mindenki szurkolja le a parkolás díját. A be­csületesen fizetőkre hárították — ahogy ez már lenni szo­kott —nemfizető autóstársaink miatti hiányukat. A legutóbbi testületi ülésen a képviselők döntöttek arról is, hogy módo­sítják a kft. alapító okiratát. Az előterjesztésből azonban az derült ki, hogy a kft. megalakulása óta a fizető parkolás ön­magában nyereséget hozott a társaságnak és alapítójának, a nyíregyházi önkormányzatnak. A képviselők döntése alap­ján a kft. a díjbeszedés mellett már az útburkolat jeleit is festheti, pótolhatja a rongált vagy hiányzó jelzőtáblákat. Sőt, javíthatja a város nemfizető parkolóinak aszfaltját és vízel­vezetési rendszereit. Csabai Lászlóné polgármester a testüle­ti ülésen kijelentette, hogy a kft. munkatársai e munkákat már eddig is elvégezték. Amennyiben ellentmondásokkal találkozuk, nem (biztos, hogy az) a véletlen műve. Kimeríthetetlen szennyvízforrás a város alatt Méreg folyik a vízcsapból? Csordogál a... mi is? Fekete Tibor (Új Kelet) Néhány évtized alatt sokszo­rosára nőtt a háztartásokban a vegyszerfelhasználás. A mosó­szerek mind több hatóanyagot tartalmaznak, és egyre jobban elterjednek olyan vegyi anya­gok használata is, amelyeket nagyanyáink még csak nem is ismertek. Húsz-harminc évvel ezelőtt elegendőnek bizonyult az udvar sarkában egy emész­tőgödröt ásni és máris megol­dódott a szennyvíz elhelyezé­se. Ki gondolta akkor, hogy ebből később komoly környe­zetszennyezés is származhat? Mára szinte minden nyíregy­házi lakásban ott a vezetékes ivóvíz, ugyanakkor a keletke­zett szennyvíz elvezetése sok­kal rosszabb arányú. Az altalaj elszennyeződése mára olyan nagy mértéket ért el, hogy az önkormányzatnak tenni kell valamit, ha el akarja kerülni a talajvíz katasztrófát. A szeny- nyezés mértékéről és a legsür­gősebb tennivalókról Fekés- házy Gáborral, a polgármeste­ri hivatal környezetvédelmi szakemberével beszélgettünk. — Valóban ketyeg-e a bioló­giai bomba a város alatt? — Sajnos, Nyíregyháza alatt annyira elszennyeződött a talaj­víz, hogy néhol már öntözésre sem ajánlott, inni pedig sehol sem lehet. A talajvízkutak egy­szerűen csak szennyvizet tartal­maznak. A felszín alatti talaj­réteg pólusai eltömődtek, telí­tődtek vegyszerrel, így a felső földréteg egyre kevésbé képes megszűrni a lehullott csapadé­kot és a derítőkből a talajba ju­tott vizet. A gravitáció miatt a vízzel együtt a szennyeződés is egyre lejjebb kerül, és előbb- utóbb elszennyezi rétegvi­zeinket is, mely az ivóvízbázi­sunkat adja. — Milyen mélységben fertő­ződött el a megyeszékhely alatt a talaj? — Méréseink alapján mond­hatom, néhol már hatvan méter mélyre is lejutott a szennyező­dés. Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy ez hányadik vízréteget jelenít. Ez egységes rendszer. A Nyírség egy homo­kos, löszös, néhol vályogos ta­lajrétegekből áll. A vízrétegek és a vízoszlopok kapcsolatban vannak egymással. Egy adott mélység után már nincs oxigén a talajban, a szerves anyagok lebomlásakor ammóniára és különböző nitrátokra bomlik a talajvíz szenynyező anyaga. Ezért is egyre magasabb az ivó­víz nitráttartalma. — A családi házaknál még mindig elterjedt az emésztőgöd­rök építése. Ezek mennyiben felelősek a környezet károsítá­sáért? — Nagyon nagy mértékben. A háztartási szennyvízszikkasz­tók túl közel vannak az első víz­réteghez. Szemléink során még olyat is tapasztaltunk, hogy a régi fajta, használaton kívüli ásott kutakat nem töltik fel föld­del, hanem szennyvízülepítőnek használják. így szűretlenül ke­rül a vízbe a szennyező anyag. Ez olyan fertőzési gócot jelent, ami képtelen megtisztulni. A nagyobb darabos szennyeződést ki tudja szűrni a homok, de a nitrátot és a vegyszermaradvá­nyokat már nem. Kevésbé is­mert, hogy a hétvégi kertekbe szakszerűtlenül fúratott kutak is milyen komolyan veszélyeztet­hetik a talajvizet. Nyíregyházán is tapasztaljuk, az ilyen-olyan- amolyan kedvezménnyel szol­gáltatásukat kínáló kútfúró „mesterek” száma mennyire megszaporodott. A kellő szakér­telem hiányában végzett fúrás esetén a cső mellett függőlege­sen lejuthat az esővíz és vele együtt a szerves és szervetlen fer­tőző anyagok is. Az ilyen kútfú­rókkal teljesen felesleges 40— 50 méterig leásatni, hisz akár az első vízrétegből is ugyanolyan koszos vizet lehet nyerni, mint mélyebbről. Lehet, a végén az olcsóbb fúrás kerül többe. — Az önkormányzatnak mi­lyen eszközök vannak a kezében a talajvíz védelmére? — Ez a mostani szennyvíz­rákötési akció is egy lehetőség környezetünk védelmében. Öt-, illetve tízezer forinttal támogat­juk a csatlakozni szándékozó­kat, valamint felhívjuk a figyel­met a díjfizetési kedvezmény­re is. Az akció végeztével, ok­tóber után már keményen bír­sággal sújtjuk azokat, akiknek a lehetőségük meglenne a szennyvízhálózatra történő csatlakozásra, ők mégis to­vábbra is a szennyvízszikkasz­tót használják. Akik vízzáró szennyvíztárolót építettek, azok egy ideig még használhat­ják, de ők sem időtlen ideig. Egyébként nem kell hosszasan számolgatni ahhoz, hogy belás­suk, egy év alatt megtérül a rá­csatlakozás költsége. A szenny­víz csatornadíja köbméteren­ként 48 forint (plusz áfa), míg a szippantókocsival 300 forint körüli összegért viszik el. —Akik 15—25 ezer forintból meg tudják oldani a szennyvíz­gerincvezetékre történő rákö­tést, azoknak minden bizonnyal hamar megtérül a befektetés. De mi lesz azokkal, akik (például az Orosi út mentén) csak nagynyo­mású csővezetékre csatlakoz­hatnak és 150—200 ezer forin­tos beruházással tudnának rá­csatlakozni a gerinchálózatra? — Erre mindenképpen ki kell dolgoznunk valamilyen konst­rukciót. Még nem tudjuk mi lesz az, de akkor is ez csak egy meg­tűrt állapot lehet. Hosszabb tá­von nem tartható fenn a talaj ál­landó szennyezése. A közmű­pótló létesítményeket előbb- utóbb meg kell szüntetni. Erről megküldjük a határozatokat a tulajdonosoknak. Ha határidőre nem teljesíti és nem teszi leg­alább vízzáróvá a szennyvízak­náját, akkor élhetünk a végre­hajtási bírság eszközével, ami tízezer forintig terjedhet és több­ször ismételhető. A másik lehe­tőségünk a szabálysértési felje­lentés. A jelenlegi törvények értelmében a bírság összegének felső határa ötvenezer forint. Mi volt, mi van, mi lesz vele? : ....•______:_-___-_______;_____:______1__i___ Új Kelet-információ Már jó néhány éve annak, hogy az Arany János utcán a Magyar Honvédelmi Szövet­ség felépítette székházát, mely elsősorban a honvédel­mi nevelés elősegítésére volt hivatott. Az MHSZ-székház állami pénzből, a Honvédel­mi Minisztérium támogatásá­val, városok és községek ado­mányaiból épült fel. A négy- emeletes ház minden szintjén volt valamilyen oktatás. Meg­szerezhették itt hivatásos jogosítványukat a sorkato­nák, képeztek többek között ejtőernyősöket, repülősöket, volt modellező szakkör. A rendszerváltás évében, 1989- ben azonban az MHSZ-t meg­szüntették. A szervezeti tör­vény alapján a szakkörök önálló egyesületekké ala­kultak át. Az épületet át­vette a mostani Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei igazgatóságának előd­je. Az épületben számos be­téti társaság mellett az évek folymán a dolgozók általános iskolájának néhány kihelye­zett osztálya és egy szakkö­zépiskola is helyet kapott. Szeptember 1-jétől egy évre az evangélikus általános isko­la vette bérbe, felső tagozatos diákjainak elhelyezésére. Az épület jövője még elég bi­zonytalan. Egy, már meg­született és még egy szüle­tőben lévő törvény értelmé­ben azok a tömegsport-egye­sületek, melyeknek korábban állami épületeit elvették, visszaigényelhetik majd azokat. Mint azt a Területi Tech­nikai Tömegsport Klub szö­vetségi elnökétől. Kallós Gyulától megtudtuk, ők min­denképpen vissza szeretné­nek költözni legalább az épü­let első és negyedik szint­jére. Biztos, hogy a többi hely sem marad majd kihasználat­lanul, hiszen több társadalmi szervezet is jelezte már igé­nyét az épületre a Kincstári Vagyonkezelő felé.

Next

/
Thumbnails
Contents