Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-04 / 206. szám
8 1996. szeptember 4., szerda Közelkép UJ KELET Több tízmilliós hátralék Az igénylők negyede nem tudná fenntartani A közelmúltban készítették el a nyíregyházi önkormányzat szakemberei a megyeszékhely lakáskoncepciójának első részét. A koncepció egyelőre elemzésnek, helyzet- felmérésnek tekinthető, amely alapján az illetékesek, vélhetőleg a szorító lakásgondok enyhítésére — az ígéretek szerint még az idén — javaslatot tesznek. A vizsgált adatok alapján, a város népessége 1960 és 1980 között a demográfiai hullám és a beköltözések miatt másfélszeresére növekedett. Elérhetetlen magasságokban Fotó: Bozsó Új Kelet-információ Megkezdődtek a lakótelepek építéséi, 1970-től ’80-ig évente 1200 új lakásba költözhettek a nyíregyháziak. Jelenleg közel tízezer panelházat tartanak nyilván. Az elmúlt öt—hat évben a lakónépesség stagnált, sőt, a 100 lakásra jutó lakónépesség csökkent. Az utolsó szociális bérlakástömböt 1988-ban adták át, így számuk 8700-ra növekedett. A bérlők nagy része, élve vételi jogával, megvette a lakást, így már csak 2600 maradt a nyíregyházi önkormányzat tulajdonában. Az említett szám vélhetően tartós marad, mert a szakemberek a jelen gazdasági körülmények között nem számolnak újabb vásárlással. Az önkormányzatnál maradt lakások összetétele romlott. Csökkent a viszonylag nem régen épített összkomfortos és komfortos lakások aránya. A komfort nélküli lakások üzemeltetési, felújítási és karbantartási költségei magasak. Sajnálatos tény az is, hogy a rendszeresen fizetők váltak lakástulajdonossá, és folyamatosan romlott a lakások és a bérlők összetételének színvonala. A Huszár lakótelep 295 bérlakásának 25 százalékát például jogcím nélkül vagy önkényesen beköltözők használják. A bérleti díjat csak a lakók 20 százaléka fizeti rendszeresen. Az Orosi úti kis házak lakóinál is hasonló a helyzet. A bérleti díjak hátraléka a nyáron megközelítette a 25 millió, a vízdíjé pedig a 34 millió forintot. A kintlévőségek töredékének is reménytelen a behajtása. A város és a bérlők közötti perekben 110 bírósági ítélet született, amelyek végrehajtásra várnak, és 400 kereset még döntésre vár. Az elfogadható szint alá süllyedt a megelőző karbantartás, amelyet a követő rendszer váltott fel. Az épületek hibáinak kijavítását, azok teljes elhasználódása után az egyéb károk helyreállításával végzik el. Az egyre növekvő likviditási nehézségek miatt a lakásfelújítások késlekednek. Az elmaradások elsősorban a pénz hiányára vezethetők vissza. Zavart okoz az is, hogy nehezen határozható meg az önkormányzat tulajdonában maradó lakások száma. A felújítások hiánya miatt tovább növekedett az elavult, drágán felújítható épületek száma. Az utolsó összesítések szerint, a nyíregyházi önkormányzat 1601 bérlakást igénylőt tart nyilván. Albérletben 19 százalékuk, 81 százalékuk pedig szülőknél, hozzátartozóknál lakik. A bérlakásra várók fele összkomfortost kért, 87 százalékuk 1—-2 szobásban szeretne lakni. A beadott jövedelem- igazolások alapján gondjaikat csak szoviális úton lehet megoldani. Jövedelmi helyzetük miatt az összkomfortos lakások igénylőinek csak 25 százaléka tudná a fenntartást fizetni. Sok fiatal gondja, hogy rövid idő alatt nem tud otthont teremteni, a magas lakbérek miatt egy támogatott lakásépítésre sem tud takarékoskodni. Nagy család a családokért Slkli Tímea (Új Kelet) Bár sokan egyre nehezebben élik meg e rohanó világ hétköznapjait, mégis számos olyan család él városunkban, akik három vagy annál több gyermek felnevelésére vállalkoztak. Ügyes-bajos gondjaikkal azonban sokáig nem volt hová fordulniuk, éppen ezért 1989 feb- ruáijában a budapesti országos egyesület kezdeményezésére megalakult a Nagycsaládosok Érdekvédelmi Szövetsége. Működésükről, feladataikról Makara Tamásné egyesületvezetővel beszélgettünk. — A megalakulás évében még Gégény Béla kántor fogta össze a kis társaságot, jómagam csak néhány évvel később vettem át az irányítást. Az egyesület 1990 februáija óta már önálló jogú szervezetként működik. A kezdeti időkben tizenegy család tartozott hozzánk, ma már számuk meghaladja a nyolcvanat. — Miben segít tagjainak a szervezet? — Legfőbb célunk az volt, hogy a nagycsaládosok érdekei hangot kaphassanak a helyi szociálpolitika őket érintő kérdéseiben. Bár természetes, hogy felkaroljuk tagjainkat, sokan tévesen értelmezik működésünket. Mi nem segélyező szervezet vagyunk, anyagi támogatást csak nagyon ritka esetben tudunk adni. A rendszeres segélyezés az önkormányzat hatásköre, mi inkább olcsóbb élelmiszerekkel, ruhaszállítmányokkal, kedvezményes színházbérlettel és uszodajegyekkel próbáljuk meg támogatni tagjainkat.-— Ha jól tudom, éppen költözés előtt állnak. — Úgy tűnik, végre megoldódik ez a gondunk is. Eddig egy lakásban találkozgattunk, onnan intéztük ügyes-bajos dolgainkat. Most a Kölyökvárban kaptunk egy kétszobás részt, és ennek az a legnagyobb előnye, hogy udvar is tartozik hozzá. Minden korosztálynak tudunk elfoglaltságot nyújtani, s míg a szülők részt vesznek foglalkozásainkon, a gyerekek kint a friss levegőn játszhatnak. Szinte folyamatosan szervezünk önismereti tanfolyamokat, és szeptembertől beindul szabóvarró foglalkozásunk is. — Miből gazdálkodik az egyesület? — A varrógépre pályázat útján nyertük a pénzt. Nem ez az első olyan vállalkozásunk, melyhez hasonló módon teremtjük elő az anyagiakat. Sok pályázatot írunk, s a hiányzó forintokat megpróbáljuk innen- onnan lecsípni. Egy évre családonként hétszáz forint tagdíjat szedünk, ez is jelent valamennyi kiegészítést. A pénzen kívül óriási segítséget jelent az is, hogy összekovácsolódott egy körülbelül tizenöt családból álló mag, akik tűzön-vízen át megpróbálják véghezvinni és teljesíteni a kitűzött célokat. —Mennyire ismerik el az önök munkáját felsőbb körökben? —Bár több fórumon megmutattuk, hogy vagyunk és létezünk, úgy igazán azután fogadott el minket az önkormányzat, hogy 1993-ban megrendeztük Nyíregyházán a nagycsaládosok országos találkozóját, teljesen önerőből. Azóta több alkalommal is kikérték már véleményünket a rendeletek alkotásánál, mérlegelve, milyen hatással vannak azok a sokgyermekes családokra. Az idén is lesz országos szintű találkozó szeptember 21-én, Ópusztaszeren. Szervezett különvonatok és buszok indulnak a rendezvénysorozatra, melyre az előzetes jelentkezések szerint nyolcezer nagycsaládost várnak. Riporter a vadaspark élén Az elmúlt heti közgyűlési döntés értelmében szeptembertől Gajdos László, a Nyíregyházi Rádió, illetve televízió népszerű szerkesztő-riportere a Sóstó-erdei Szabadidőpark igazgatója. A döntés csak azokban keltett meglepetést, akik nem ismerik őt közelebbről. Hiszen van szakirányú végzettsége, és „már apró gyermekkorától” él-hal az állatokért. Mindig is féltve őrzött álma volt egy színvonalas vadaspark létrehozása. Talán nem árulok el túl nagy titkot, hogy az újdonsült igazgató úrral négy évig egy osztályba jártunk a Vasvári Pál Gimnáziumban. Legendás állatszere- tetéről jó néhányunkban maradt egy—két emlék. Ilyen például az, hogy Laci rendszeresen megörvendeztette osztálytermünket „díszítésként” egy-egy apróállattal, madárral. Nem minden tanárunk osztatlan örömére... Mindenesetre az oroszórákon nem egyszer jói jött időhúzás gyanánt. Száraz Attila (Új Kelet) — Igazából mindig is vonzottak az állatok, ilyen irányú főiskolát végeztem. Titkon nagyon régóta arról álmodtam, hogy egyszer vadaspark, állatkert közelében dolgozhatok, irányíthatom az ott folyó munkát. Az újságírás számomra hobbi. Igaz, hobbim során óriási szerencsém volt, hiszen például a televízióhoz alapításkor kerültem, amikor új dolgokat kellett csinálni. A rádiónál szintén sikerült egy—két új ötletemet megvalósítanom. Ilyen módon szerencsés vagyok, a hobbimból, a hobbimnak éltem. És lám, most, amikor már leszámoltam azzal, hogy egyszer sikerülhet megvalósítanom, amit gyermekkoromban elképzeltem, és az évek során tovább fejlesztettem, mégis megadatott az álom valóra váltása... — árulta el nem kis meghatottsággal Gajdos László. — Az ország első szórakoztató állatparkjának az ötlete már régóta a fejemben van. Ehhez hasonlók csak Nyugat- Európában vannak. Meg vagyok győződve arról, hogy a jelenlegi hely alkalmas erre. Nyilván nem lesz könnyű erre ezekben a szűkös időkben pénzt szerezni, de én nagyon bízom abban, hogy támogatókra találok. Igazi látványossága lehet a megyének a vadaspark. Az tény, hogy évente eddig százezerén látogatottak ide. Nincs más hasonló lehetősége sem a nyíregyháziaknak, sem pedig a szabolcsi embereknek. Ide bárki nap mint nap, vagy hétvégeken egyedül, családdal, gyerekekkel eljöhet, tanulhat, láthat új dolgokat. — Mi volt az, amivel te lettél a befutó? — Először is, el kell mondjam, mindenkitől azt kértem, hogy a pályázatomat bírálják el, és ne vegyék figyelembe közéleti szereplésemet. Örülök annak, hogy a pályázatom nyert és nem én. Számomra igen fontos, hogy ellenszavazat nélkül választottak meg. Olyan parkot szeretnénk megcsinálni, amiről már beszéltem, illetve a parkot vállalkozásnak tekintem, és szeretném, ha igen hamar átalakulna közhasznú társasággá. Jövőre 25 éves a park, és ezt egész évben ünnepeljük majd. Úgy tervezem, hogy 25 naponként lesz nálunk valamilyen meglepetés. Szeretném előbb- utóbb minden földrész állatvilágát bemutatni. Az, hogy eddig csak a vadasparkról váltottunk szót, nem jelenti azt, hogy nem gondolkodom egységben. Például a most vidámparknak nevezett, nagyon szép területet is szeretném gazdag programokkal benépesíteni. Az erdei színház nekem mániám. Nagyon sok szép olyan mesénk van, amely erdőben játszódik — Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas, Három kis malac, és még sorolhatnánk — ezeket eredeti környezetben, tehetséges amatőr színjátszókkal nagyon hangulatosan be lehetne mutatni. Az Ifiparkkal vagyok a legnagyobb bajban. Az elmúlt években szinte megszűnt létezni, fogalmam sincs, hogy miért. Kevés koncert volt, ráadásul ezekre sem mentek el a fiatalok. Most a helyzet a Szabadtéri Színpad elindulásával még nehezebb lett, egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy két szabadtéri játszóhelyet elbír Nyíregyháza. Nincsenek illúzióim, csak lassan lehet visszaszokíatni a fiatalokat. Járható út lehet az is, hogy ezt a részt kiadjuk vállalkozásba, a Mandala Dalszínház már meg is keresett ebben az ügyben. Nekem az az elvem, hogyha kitaláljuk azt, miként működjön a park, annak megvalósítását nem feltétlenül nekünk kell megcsinálni, hanem azoknak, akik a szakterületükön már eddig is alkottak. Például szeretnék a parkolóban szombat-vasárnap este létrehozni egy amerikai mintájú autósmozit. Mozielőadások közben görkorcsolyás lányok szolgálnák ki a filmnézőket, igazi forró, nyári hangulat alakulhatna ki. Én azt szeretném, ha az egész park egy nagy vállalkozás lenne, egy komplett szórakoztató centrum. Nyilván mérlegelni kell, hiszen például a nagy csarnokot diszkósok minden évben kivették és be- fürödtek. Rengetegen tartoznak a parknak bérleti díjjal. Át kell ezt gondolni... — A sok szép tervet hallgatva az jut az eszembe, hogy amikor öt év múlva lejár a mandátumod, az elképzeléseid hány százalékos megvalósulásával lennél elégedett? — Már középiskolában is azt tartottuk ars poétikánknak, hogy akinek nincsenek elérhetetlen céljai, az az elérhetőket sem éri el. Számomra egyértelmű, hogy minél feljebb kell tenni a lécet. Szeretnék az öt esztendő alatt mindent megvalósítani, amit leírtam. Az első év után sok minden kiderül. Például az, akarják-e mások is, hogy megcsináljam, lesznek-e társaim? — Marad-e a televízió, a rádió? Nem lesz ebből keveredés? — Igen, marad. Én is szeretném tovább folytatni az újságírást, bár nyilván nem fognak annyit látni és hallani a megyében élők, mint eddig. Mind a rádióban, mind a televízióban olyan megerősítést kaptam, hogy továbbra is számítanak rám. Remélem, mindhárom dolognak meg tudok felelni az általam felállított szintnek. Én azt szeretném, ha nem lenne keveredés. Bízom abban, hogy mindenki azt a Gajdos Lászlót látja bennem, aki eddig csinált érdekes műsorokat a megyében, és aki szeretne továbbra is jó dolgokat csinálni. Remélem, mindenki azt a Gajdos Lászlót látja bennem, aki szereti Nyíregyházát.
