Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-28 / 227. szám
UJ KELET Interjú 1996. szeptember 28., szombat 5 Nincs kutya-macska barátság, de ebhűség se! Közel két esztendő telt el az új képviselő-testület megalakulása óta. A félidőhöz közeledve, a várost irányító frakciók vezetőivel készítettünk összegzést. Vendégünk Tukacs István (T. I., MSZP), Tarnavölgyi György (T. Gy., Független Képviselők Egyesülete) és Lövei Csaba (L. Cs., SZDSZ) volt. Az Új Keletet Száraz Attila képviselte. — Azt hiszem, ma már választ tudnak adni arra a kérdésre, hogy szükségszerűen jött így létre az ön- kormányzati választások után. 1994 decemberében a nyíregyházát irányító új koalíció, vagy pedig a véletlen alakította így? T. Gy.: — A választások után az új közgyűlésnek volt két nagy létszámú frakciója—MSZP, Független Képviselők Egyesülete — és egy szocialista polgármestere. Stabil városvezető koalícióhoz biztos létszám kell, ennek a legegyszerűbb módja az volt, hogy a két nagy frakcióhoz társult a sorrendben harmadik frakció is, az SZDSZ. Természetesen azért nem ilyen egyszerűen alakult ez így ki. Ment a sakkozás, gondolkodtunk más irányba is. Végül is a helyzet és a politikai praktikum alakította ki a koalíciót. T. I.: — Való igaz, hogy a frakciók népessége is meghatározta, ki kerüljön a koalícióba, de azért az sem volt mellékes kérdés, hogy egyáltalán ki vállalja a városirányítás felelősségét. Jómagam abban az időben minden párthoz elkísértem a polgármester asszonyt tárgyalásai alkalmával, meg kell hogy mondjam: az ellenzéki pártok voltak, akik nem vállalták fel ezt a felelősséget. L. Cs.: — A szabaddemokraták számára nem volt kényszerhelyzet. Az „olcsóbb” lehetőség az lett volna, ha tapasztalt, az önkormányzati munkát jól ismerő képviselőinkkel az ellenzékhez tartozunk. Mi a nehezebb utat választottuk, egyfajta folytonosságot képviselve a város- vezetésében. A szocialisták és a függetlenek egyébként számszakilag nélkülünk is többséget alkotnak a közgyűlésben, de mi már a kezdet kezdetekor számítottunk arra, hogy lesznek olyan nehéz döntések—és az idő ezt igazolta —, amikor szükség van .kicsivel több kézre”. — Már a kezdet kezdetén sem voltak könnyű helyzetben, hiszen belecsöppentek mindjárt az 1995- ös költségvetés előkészítésébe, tárgyalásába, elfogadásába. Gondolom, meghatározta lehetőségeiket, hogy elődeik ezt már előkészítették... T. L:—Az első egy évünket nagyon meghatározta az előző képviselő-testület munkája. Ott voltak például az „F”-kategóriás perek, a hitelállománnyal és a vagyonnal kapcsolatos kérdések, az oktatási intézményi szféra helyzetével. A legkínosabb örökség a Metropol volt. — Az első, igazán koalíciópróbáló ügy a Metropol, illetve az ebbe a körbe tartozó Törpe utca, Universum üzletház körül kirobbant botrány... T. Gy.:—Több lehetőség közül kellett választanunk. Például a METROPOL esetében nem voltunk főrészvényesek, mondhattuk volna az Unitervnek, hogy azt csinál, amit akar. Vagyis, ma akár ott állhatna a terület körülkerítve Nyíregyháza központjában. Számunkra egyértelmű volt, hogy segítenünk kell az Uniterv miatt bajbajutott Törpe utcai családokon. Megpróbáltunk úgy kijönni ebből a roppant nehéz helyzetből, hogy a város szívében a METROPOL üzletház elkészüljön, és lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk kihúzni a kátyúból a Törpe utcán építtetőket is. Természetesen már akkor is tudtuk, hogy ez nem kis áldozattal jár az önkormányzat Tarnavölgyi György részéről. Most, így utólag visszagondolva, döntéseink nem voltak helytelenek, de végül is a körülmények úgy alakultak, hogy ez segítség többe került, mint amire előzetesen számítottunk. T. I.: — Ne felejtsük el, hogy ekkor ellenzék és koalíció együtt mondott igent. Nagyon kevesen voltak, akik nem támogatták elképzelésünket. L. Cs.: — Ez az eset érdekes, ha a koalícióról beszélgetünk, mert ezt az előterjesztést az SZDSZ nem szavazta meg. Úgy tűnik, eddig évente megvan az a gazdasági kérdés, amikor a szabaddemokratáknak markánsan más a véleményük, mint partnereiknek. Ha akkor abbamarad minden, talán néhány tízmillióval, pesszimistább esetben százmillió forint körüli összeggel és a városközpontban egy torzóval, bizonyos támadásokkal megúszhattuk volna. Ma már mindenki előtt köztudott, hogy a döntés következménye, az építés költsége közelít a 300 millió forinthoz. Természetesen a képviselő-testület szavazása után elfogadtuk a többség álláspontját, és igyekeztünk mi is segíteni abban, hogy a METROPOL minél gyorsabban megépüljön. — Egy év után azonban az ön- kormányzati üléseken úgy nézett ki, mintha egy kis gond lenne a koalícióban. Télen-tavasszal rendszeres voltakét alpolgármester úrnál, hogy amit Felbermann Endre javasolt, azt Giba Tamás nem támogatta, Giba úr elképzeléseivel szemben pedig Felbermann úr jegyzett meg általában más véleményt. Másrészt, az idei „kihegyezett" költségvetés tárgyalásakor a pénz szorításában szintén megjelentek a koalíciós partnerek között egymástól eltérő elképzelések. Aztán a újabb feszültségforrás a jegyzőválság volt... L. Cs.: — A feszültségek a két alpolgármester között egy évvel ezr előtt abból adódtak, hogy Giba Tamás alpolgármester úr ma azt a területet viszi, amelyik az előző ciklusban Felbermann Endréé volt, illetve a városüzemeltetés és a város- fejlesztés között nagyon sok a kapTukacs István csolódási pont, akár költségvetésben, akár napi együttműködésben. Aztán ez a kérdés mára lezárult, és a két alpolgármester úr között jelenleg nagyon korrekt együttműködés van. T. Gy.: — Az alpolgármesterek körül kialakult helyzet megítélésében egyetértek Lövei Csabával. A jegyzőválság kapcsán kiderült számunkra, végeredményben az, hogy a városvezetésében koalíciós partnerek dolgoznak együtt, csak egy része az együttmunkálkodásunk- nak. További része az, hogy hogyan viszonyulnak a hivatal munkájához, a polgármester tevékenységéhez. Számunkra a jegyzőválság nem volt megrázó élmény, nem tartottuk annyira drámainak, mint ahogy az a sajtóban megjelent, vagy ahogy egyesek képzelték. Az ügy kapcsán egyértelműen kiütközött, hogy a polgármester és a jegyző két különböző stílusú ember. T. L: — A két alpolgármesterhez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy számomra rendkívül visszás, amikor a kezdeti időszakban ők arról beszéltek, micsoda buta döntés volt az, hogy két műszaki végzettségű alpolgármester legyen, miközben nincs gazdája igazán a szociálpolitika, az oktatás és a kultúra területének. Ekkor nekem mindig eszembe jutott az a koalíciós tárgyalás, amikor mind a két fél és az alpolgármester-jelöltek is ragaszkodtak ehhez a felálláshoz. Amennyiben rossz volt a viszony köztük, akkor az a koalíciós megállapodásnak köszönhető, és ebben mindenkinek megvan a felelőssége. A jegyzőválsághoz nem akarok különösebben hozzászólni. Még véletlenül sem szeretném egy esetleges újabb félreértelmezett nyilatkozattal tovább mélyíteni azt az árkot, amely a jegyző úr és köztem, illetve néhány képviselőtársammal együtt köztünk van. Mellesleg, számomra nem elfogadható, hogy amikor a koalíció eddigi munkáját értékeljük, akkor csak válságokról szólunk, mintha az önkormányzat csak válságokról válságokra bukdácsolna... Ameny- nyiben lehetne, szeretnék megemlíLövei Csal teni néhány pozitív döntésünket, cselekedetünket is. —Elfogadom a képviselő úr felvetését, akkor beszéljünk arról, hogy mit tett a városért a koalíció... Ki milyen sikereket könyvel el az elmúlt időszakról, illetve megkérem Tukacs István képviselő urat, folytassa gondolatmenetét. T. I.: — Az országban mintaszerűnek ítélik a megye és Nyíregyháza együttműködését, a közös intézmények fenntartását. Nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy hozzányúljunk az oktatás intézményrendszeréhez, és bármennyire is kínos volt végigcsinálni, mégis úgy érzem, nem volt haszontalan. Az ipari park és annak kezdeményezései csak jól jöhetnek az önkormányzatnak. Szintén eredménynek könyvelem el a közmunka megszervezését, a megszületett önkormányzati koncepciókat, de azt hiszem, nyugodt szívvel folytathatnám a sort. Számomra nem elfogadható, hogy csak válságok írják a történetünket. T. Gy.: — Tukacs képviselő úr jó pár pozitív dolgot már elmondott, de azt hiszem, komoly siker volt az F-kategóriák gyors lezárása. Szintén pozitívumként könyvelem el, hogy a megye és a város összefogásával megalakult a Sóstó Rt., hiszen minden frakciónak és képviselőnek valamilyen szinten szerepelt a választási programjában Sóstó rendbe tétele. Legnagyobb sikernek én azt tekintem, hogy az utóbbi egy-két esztendőben különösebb megrázkódtatások nélkül működik a város. Messze nem tartunk a csőd, az összeomlás vagy a működésképtelenség szélén. L. Cs.: — Azt, hogy az oktatás, illetve az iskolák ügyét viszonylag hamar lezárta a város, én mindenképpen fontos lépésnek tartom. Ez azt jelenti, hogy az oktatási szférát nagy valószínűséggel ebben a ciklusban újabb negatív döntés nem érinti. Megvalósul a városban több olyan közlekedés-fejlesztési lépés, amire már jó néhány éve várnak a megyeszékhelyen élők. Ilyen például a Család utca rendbe tétele. Megépült a nagy vitákat kiváltó Pazoi Fotó: Csonka Róbert nyi—Korányi összekötő út, és valószínűleg a ciklus végére elkészül a Korányi—Sóstóhegy összekötő út is. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy nemcsak Sóstó szépül meg, hanem — ha nem is olyan léptékben, de — folyik a Bujtos rendbe tétele, a pihenőkörzet kialakítása is. —Nem akarja senki elvitatni ezeket az eredményeket, de ezen a nyáron, illetve szeptemberben előtérbe kerültek olyan vagyoni kérdések, amelyekben a koalíció mégsem értett mindenben egyet, lásd a Bencs- villával kapcsolatos előterjesztést, illetve a közüzemi cégek, továbbá a Nyitvicsav átalakulását. Amikor az ellenzéki pártok meghatározó személyeitől kértük a koalíció félidejének értékelését, ők is erre hívták fel a figyelmünket, azaz, nem megy itt minden simán... T. Gy.: — Nagyon meg lennék lepve, ha mindenben egyetértenénk, hiszen mind a szocialisták, mind a szabaddemokraták és mi, függetlenek egy pártban lennénk. Nem tartom fontosnak, hogy mindenben egyetértsnk, a lényeg, hogy a legfontosabb kérdésekben legyen meg az összhang közöttünk. L. Cs.: — Nagyon örülök annak, hogy az országban példa értékűen először nálunk került egy kézbe a víztermelő bázis és a szolgáltató, a Nyírségvíz Rt. révén. Ennek a ciklusnak ez lesz az eddig legnagyobb eredménye. Talán nem sértődnek meg az ellenzéki sorokban ülő képviselőtársaink, ha egy kicsit mégfeddem őket. Úgy érzem, túl lojálisak hozzánk. Talán az iskolaügyeknél nyújtottak látványos, egységes fellépést. Nagyobb, fajsúlyosabb gazdasági kérdésekben nem emlékszem arra, hogy markáns ellenvéleményeket fogalmaztak volna meg. Nyilván, ha ők egységesebben, erőteljesebben fejeznék ki véleménykülönbségüket, akkor nekünk is jobban össze kellene tartanunk. Ez idáig erre nem nagyon volt szükség. T. I.:—Nem nyilatkoznék most arról bővebben, hogy milyen állapotba jutott el mára a koalíció. A városlakóknak van szemük... Azt hiHamvas László (MDF): — Úgy látszik — nem csak ellenzéki oldalról, a városban is többen mondták már nekem —, hogy a várost irányító koalíció együttműködése nem zökkenőmentes. Például behoznak előteijesztéseket, megvan hozzá a többség, aztán a vitában olyan álláspontok alakulnak ki, hogy a saját tervezeteiket leszavazzák. Ez, mondjuk egy közgyűlésen még el is megy, de amikor behozzák a tervezetet, és az erőfölényükkel keresztülviszik, majd a következő ülésen ennek az ellentétjét javasolják, akkor bizony felvetődik az emberben a kérdés: mi is van itt, szakmaiság vagy politika? Úgy érzem, nagyon kemény politikai érdekek mentén szerveződött a koalíció. A SZDSZ a városi vagyonkezelés tájékán szeretne jelen lenni, az MSZP a kultúrát teljes egészében lefedi, és a kettő találkozási pontjain szoktak előfordulni az ütközések. A függetlenek igyekeznek a mérleg nyelve lenni, megtartani a koalíción belül az egyensúlyt, de ez nem mindig sikerül nekik. Dr. Helmeczy László (FIDESZ-MPP) frakcióvezető: —Amikor megalakult az új képviselő-testület, azt hittem, hogy az akkor jelentkező zavarok csak kezdetiek. Ma már el kell mondani, hogy a koalíció működési zavarai tartósak. Létszámában, tekintve nagyon erősek, de számomra nagyon nagy meglepetés, hogy a saját előteijesztéseiket sem mindig sikerül megszavazniuk. Gyakoriak a koalíciós partnerek között a viták. Az, hogy ilyenek vannak köztük, nem lenne baj, de ezek az ellentétek a szavazásban is jelentkeznek. Nagyon sok esetben előfordul, ha az ellenzék úgy látja, hogy egy-egy elképzelés megfelel a város érdekeinek, akkor a mi szavazataink viszik át az előterjesztést. Megítélésem szerint, a rendkívül kis létszámú ellenzék — sok párttal — sokkal egységesebb, mint a koalíciós. A koalíción belüli széthúzás nincs hasznára a városnak. Tormássi Géza (KDNP) frakcióvezető: — A várost irányító nyíregyházi koalíció egy elég fiira politikai fonnáció. Már maga az alpolgármesterek száma—két főállású és egy társadalmi — is ezt tükrözte. A pártok között létrejövő politikai paktumok utáni feladatmegosztás pedig végképp nem volt szerencsés az alpolgármesterek között. Az elmúlt két esztendőben többször is elő fordult, hogy a koalíció nem volt egységes. Az viszont kétségtelen, hogy a költségvetések megszavazásakor összhangra tudnak jutni. A 24 hónap alatt nagyon fontos kérdésekben is előfordult az, hogy vagy a szabaddemokraták vagy a függetlenek másként szavaztak, mint az MSZP. Ellenzéki szemmel... szem egyébként, egy komoly félidős értékelést először nem a sajtóban, hanem magunk között kellene elvégeznünk. Megítélésem szerint, a városnak kell, hogy sikerei legyenek, és nem a várost vezető koalíciónak. Biztos vagyok abban, hogy az általunk felsorolt sikerek nem köthetők egyoldalúan a koalícióhoz, az ellenzéki képviselők is kivették nem egy döntés előkészítésben a részüket. Én is jónak tartanám egyébként azt, ha bizonyos kérdésekben elválnának az ellenzék és a várost vezető koalíció határai. Az ellenzéki képviselők szerint, a város érdekeiért közösen kell dolgoznunk, és ebben nincsenek másféle szempontok. Szerintem meg vannak... Nem az ellenzéknek kell a koalíciót összetartani. Egy koalíciót az kellene hogy összetartson, hogy a szövetségeseknek közösek a céljaik. Nos, én most arról nem mondok véleményt, hogy ez Nyíregyházán miként van. —Az embereket foglalkoztatja a kérdés, hogy a zárt ülésen miért kapcsoltatta ki Tukacs úr a szocialista képviselők gépeit, amikor a most megalakuló Nyírségvíz Rt. személykérdéseiről szavaztak, és így a függetlenek, a szabaddemokraták az ellenzékkel együtt döntöttek? T. I.: — Én kikapcsoltam a gépemet, és a többiek MSZP-s képviselő is követte a példámat, nem kívántunk szavazni. A zárt ülés jegyzőkönyve nyilvános, erről egyelőre nem kívánok nyilatkozni. Néhány napon belül nyilvánosan is indokolni fogjuk azt, hogy miért nem vettünk részt a szavazásban. L. Cs.: — Különösebb tragédia nem történt. Egy egyeztetési problémáról van szó, amelynek vannak komoly tanulságai. Nyilván ezt majd még megbeszéljük egymás között. —Együtt maradnak-e a következő két esztendőre is, azaz az újabb választásokig? L. Cs.: — Nagyon bízom abban, akövetkező két esztendő alatt a koalíció munkájában nem látszik majd meg, hogy közeleg az új választás. Az állami támogatások rendszerét ismerve, nem lesz könnyű dolgunk. Megítélésem szerint, a koalíció egyben marad, bár az SZDSZ abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem ragaszkodik semmilyen pozícióhoz. El tudjuk magunkat képzelni ellenzékben is, de nem tagadjuk, hogy vannak elképzeléseink a város jobb működésével kapcsolatban, ezeket a terveinket nyilván a koalícióban jobban meg tudjuk valósítani. Végül is, szerintem egyben marad a koalíció, talán éppen azért, mert nem akarja senki, hogy maradjon. T. I. : — Az első két esztendő romeltakarító munkája után, úgy érzem, most már nyugodt, normális, „építkező” önkormányzati munka következhet. Ezt nem szabad azonban párhuzamba állítani a pártok, szervezetek esetleges természetes választási megnyilvánulásaival. Az utolsó évben természetesen én is tudom, hogy a politikai véleménykülönbségek felerősödnek majd, hiszen, miközben választásra készülünk, még javában ennek a koalíciónak kell irányítani a várost. T. Gy.: — Nem osztom Tukacs képviselőtársam derűs optimizmusát. Természetesen én is azt szeretném, ha nyugodt két esztendőnk lenne, de van gond bőséggel. Nekem a legnagyobb álmom az, hogy sikerüljön a még hátralévő időnkben a Metropol felső két emeletét fizető lakókkal benépesíteni, hiszen, ha ez így lenne, akár a ciklus végére happy enddel zárulna az üzletház ügye. A koalíció működőképes, nem látom okát, hogy felbomoljék. Számunkra nem létkérdés, hogy a koalíció tagjaként dolgozunk vagy sem, a függetlenek a közgyűlés tagjaként dolgoznak.
