Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28 / 227. szám

6 1996. szeptember 28., szombat Játék Fortuna kegyeltjei Gál Attila riportja Még mindig számos embert vonz a könnyű meggazdago­dás reménye. Mivel egyre több olyan hely létesül, ahol szerencsét lehet próbálni, így a kísérletezgetések éjjel­nappal folynak. Elmúltak, vagy legalábbis csökkentek a szomszédnál rendezett römi- és bridzspartik, a haverok ál­tal szervezett, hajnalig tartó pókerezések, malmozni pedig már csak az ujjunkkal szok­tunk. Mindezek helyett intéz­ményesített formában játszha­tunk, kaszinókban, szalonok­ban, esetleg játéktermekben. Kinek mire futja. Néhány perccel múlt dél, mikor belépek az egyik játék­terembe. Talán rossz volt az időzítés, mert csak egy srác nyomogatja a billentyűket. Ujjai varázslatos gyorsasággal futkosnak a gombokon. Pro­finak tűnik. A gépeket kezelő fiatalember húsz és harminc között, nehezen érti, mit is kérdezek, de azért elmagyaráz egy pár dolgot. Míg a haszná­lati utasítást hallgatom, játé­kosunk a zsebébe nyúl, s két­ezer forintot lök az asztalra. Újabb menet, egy „zöldhasú”. Nem aprózik. — Bátornak kell lenni, ak­kor van esélyed. Nyertem már 180 ezret, de ugyanannyit buktam is. Leginkább munka után ülök be, egy kis szóra­kozás sohasem árt. Te nem szállsz be? Mielőtt kinyithatnám a szá­mat, visszafordul. A gép kis idő után kattog, pittyeg, sípol. Érzi, ellenfelére akadt. A kép­ernyőn gyümölcsök sokasága pörög. Kívánság szerint stop­polhatjuk le. A futkosó lédús harapnivalókat azután meg­vizsgáljuk, hogyan is álltak meg, ha egy sorban találjuk mindhármat, akkor tuti nye­rők vagyunk, ha keresztben, az se rossz, csak éppen jó lenne összekapni magunkat, mert a fennmaradó apró nem sokra elég. Még gyufára sem. A félkarú rablók már elvesztek a múlt ködében, helyettük a póker és a gyü­mölcsautomaták urálják a te­repet. A vendégek életkora roppant változó, éppúgy nem lehet kategorizálni, mint azt, hogy ki milyen kereseti for­rással rendelkezik. Ami min­denkiben közös: a játék sze- retete és a nyerés utáni vágy. Egy-egy jól sikerült osztás vagy jó pörgetés után diadal­ittas kiáltás hangzik. A hölgyek inkább a keve­sebb pénzt igénylő és szerin­tem szórakoztatóbb biliárdot részesítik előnyben. Manap­ság már egyetlen vendéglátó- hely sem engedheti meg ma­gának, hogy legalább egy asz­talt és nyerőgépet ne üzemel­tetne. Mint megtudom, a „mű­szak” este hatkor indul be. A teremben hamarosan vág­ni lehet a füstöt, poharak csörögnek, rég látott cimbo­rák üdvözlik egymást. A modern kor szerencsevadá­szai pénzt és fáradságot nem kímélve püfölik a gépeket. Fortuna érintésére várnak. Az istenasszony azonban nem mindig kegyes, ilyen­kor a kegyvesztettek bagó- szagúan, letörten bandu­kolnak haza. Lelki szemeik előtt már a holnapi royal flush lebeg. í .T I | Játsszanak Önök is! ] Ezúttal a korábbiaktól eltérő, de reményeink szerint ugyan- ■ I csak érdekes játékot ajánlunk olvasóinknak. A felsorolt 11x2 I | név mindegyike valamilyen logikai, történelmi vagy egyéb | I összefonódás alapján egy harmadikkal folytatódik (például: I I Sándort és Józsefet Benedek követné). Ezt all nevet kell i beküldeniük a szerkesztőség címére (Nyíregyháza, Árok u. . ‘ 15.) legkésőbb október 19-éig. I 1. Édi, Médi, .................................................................................. I 2. A rmstrong, Aldrin,................................................................. I 3. Balczó, Török,........................... I 4. Zsófia, Zsuzsanna,.................................................................. I 5. Pi ng, Pang,............................................................................... I 6. Kurrah, Berreh,......................................................... | 7. Athos, Porthos,........................................................................ | I 8. Déry, Bláthy,............................................................................. | 9. Nina, Penta,.............................................................................. | I 10. Irina, Olga,.............................................................................. | | 11. Ödön, Richárd,.................................................... | A legjobb megfejtők között a Kiss Ernő utcán lévő Üveg- | I csodák üzlet ajándékait sorsoljuk ki. A legutóbbi feladvány i megoldása: a lány csuklott. Az Üvegcsodák ajándékát Bá- I nyász Szilvia nyírteleki olvasónk nyerte. „Jó szóval oktasd, játszani is engedd!” „Béka vagyok, brekegek, Szeretnek a gyerekek” Gondolná-e valaki, hogy ez a kis versike a megfelelő helyen, kellő időben, az alkalomhoz illő módon elhan­gozva komoly nevelő hatással, sőt, személyiségformá­ló erővel bírhat ? A bábokról, babákról, bábjátékról be­szélgettünk Bárdi Margittal, a Mesekert Bábszínház ve­zetőjével s az együttes két tagjával, Simon Jánosné ta­nárnővel, a Nyíregyháza Kiváló Pedagógusa cím tulaj­donosával és Gollner József néóv odai dajkával. A most következőkben szándékosan nem írom le, mikor melyi­kük beszél. A szakmájuk iránt minden szavukból meg­nyilvánuló szeretetük, elhivatottságuk feleslegessé te­szi a mondandó nevesítését. Egy a véleményük... Kanda Ferenc (Új Kelet) — Létezik-e valamiféle hie­rarchia a játékok között, s ha igen, a bábjáték hol helyezke­dik el e képzeletbeli skálán? — Nem tudunk arról, hogy lenne ilyen besorolás, nem is nagyon lenne értelme. Annyi bizonyos, hogy a bábjáték fon­tos, nagyon fontos tevékenység, ha nem a legfontosabbak egyi­ke. Egyaránt komplex művészet és összetett játék. Magába fog­lalja a színjátszást, a képzőmű­vészetet, a mozgáskultúrát, a zenét, a szép beszédet, és még nem is mondtunk el mindent. Az egyetlen, ami születéstől a felnőttkorig végigkíséri, de leg­alábbis kísérheti az embert. Ter­mészetesen az életkor válto­zásaival mindig más és más esz1 közök játszanak szerepet az egyén életében, állandóan for­málódik is a kapcsolata velük. Egészen röviden: hároméves korig a környezet megismerése, inkább csak a babákkal játszás a jellemző. A következő három évben a gyerek már ujjára húz­hatja az egyszerű figurákat, könnyebb, majd az idő múlásá­val egyre nehezebb és nehezebb feladatokkal bízható meg. —Személyiséget vagy készsé­get fejleszt a bábjáték? — Általában a játék fejleszti mindkét tulajdonságot. Játéka válogatja, hogy melyiket jobban vagy kevésbé. A bábozás — a már emlitett összetett volta ré­vén — mindkettőre alkalmas. Egy magunkfajta kis csoport mindent magának készít, jel­mezt, díszletet, színpadot, kel­lékeket. Itt varrni kell, szabni, építeni, tervezni, faragni, ácsol­ni. Fejlődik a kézügyesség, gaz­dagodik a fantázia, s ezzel épül a személyiség is. Csodálatos dolog végignézni, ahogy egy félénk, zárkózott, néha ügyetlen kisgyerekből azért, mert értő módon segítenek neki a bábok világában élni, ügyes, magabiz­tos emberke lesz. Csak egy egy­szerű példa: a gyerek általában fél, idegenkedik a békától. De ha a kezére húzzuk a békafigu­rát, s többször elismételjük: Béka vagyok, brekegek, szeret­nek a gyerekek — előbb-utóbb valóban szeretni fogja, noha egyszer sem mondta neki sen­ki, hogy a béka szép, kedves és jó. Vagy, soha nem fogja mon­dani, hogy add ide, ha a játékai többször figyelmeztetik, kérd el szépen, kérem szépen. Rendkí­vüli módon alkalmas a bábjáték a gátlások feloldására. Paraván mögött, láthatatlanul, más bő­rébe bújva a gyerek kinyílik, őszinte és közlékeny, megköze­líthető lesz. —Igen ám, de mi történik, ha elő kell jönni a biztonságos fal mögül, s újra pőrén állni a töb­biek előtt? — Minden gyereknél máshol található meg az a pont, ami­kor már el lehet előle venni a takarást. Ezt felismerni persze a nevelő dolga. — Mi a különbség bábuk és babák között? — Nem sok, ha a babák prak­tikusak, játékra valók. A Barbiek- kal, és hasonló márkás, több ezer forintba kerülő társaikkal viszont semmire sem megyünk, mert azokat a gyerek egy-két hét alatt megunja, de ha nem így történne, akkor sem lehet velük játszani, mert a szülő fél, hogy a drága játék eltörik. A rongy-, a fa-, a csuhébaba a jó baba. A Nemzeti Alaptanterv most újra előtérbe helyezte a bábjátékot. Ez nagy öröm. A baj csak az, hogy a terv szakmai megalapo­zása még várat magára, és félő, nagyon sok időbe kerül. Magya­rul: akik tanítani fogják, még nem tanulták meg. — Önök ennyi év után is ké­pesek nekilátni új területek fel­fedezésének? — Mi örökké fiatalok mara­dunk. Ellenőrzik az automatákat Játék- és pénznyerő auto­matákat ellenőriztek a kö­zelmúltban a vendéglátóhe­lyeken a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség munkatársai. Tapasztalataik szerint, a szi­gorított törvényi szabályozás az automaták üzemeltetése területén kedvező változást eredményezett — tájékoztat­ta a Fogyasztóvédelmi Főfel­ügyelőség az MTI-t. Az utóbbi időben az illegá­lisan működő játék- és pénznye­rő automaták száma jelentő­sen csökkent. A vizsgálat során mindössze 12 helyen tapasztal­ták, hogy engedély nélkül üze­meltették a gépeket, ez a vizsgált helyek 4 százalékában fordult elő. A kedvező változásokhoz számottevően hozzájárult, hogy ez engedély nélkül működő gé­peknek helyet adó vállalkozások a szabálysértési bírság kiszabá­sán túl az üzlet működésének fel­függesztését is kockáztatják, s a veszteség nem áll arányban a jog­ellenesen szerzett adómentes jö­vedelemmel. Mindemellett való­színűleg jelentős visszatartó erő, hogy a Szerencsejáték Felügye­let akár egymillió forintos bírsá­got is kiróhat az illegálisan mű­ködtetett gépek miatt. A játéktermek többségében pénznyerő automatákat üzemel­tetnek, a játékautomaták száma jelentősen visszaesett. Általában Szilícium alapú elektronikus narkózis Vitéz Péter jegyzete Az informatika hősko­rában, vagy egy évtizede, amikor az elektronika csúcsát a Commodore és az Enterprise számítógé­pek jelentették, megszü­lettek az első'játékprogra­mok. Szédületes sikert arattak, egyik napról a másikra több tízezer prog­ram látott napvilágot. Amíg leginkább a fiata­labb generáció fanatikus hévvel küzdötte fel magát egy-egy okos játék ver­senylistájának tetejére, addig a szülők, a tanárok, de hozzájuk csatlakozva társadalom- és lélekbú­várok kongatták a vészha­rangot. Ártalmasnak, sze­mélytelennek, szemgyil­kosnak titulálták a számí­tástechnika akkori új cso­dáit, amellett érveltek, hogy elsivárosodik a gye­rekek lelke, s az új „beteg­séget” szilícium alapú elektronikus narkózisnak nevezték. Az egyre élesedő vita mellett a fiatalok tovább játszottak, időközben sze­métdombra dobták régi gépeiket, s PC-ken folytat­ták küzdelmeiket a pro­cesszorok könyörtelen lo­gikája ellen. A kétdimen­ziós síkba tervezett prog­ramokat a számítógépek teljesítménynövekedése miatt a térhatású játékok váltották fel. Megjelentek komoly repülőgép-szimu­lációs programok, sikerfil­mek játékváltozatai, har­ci és akció-, de közgazda- sági alapú taktikai város- és civilizáció-építő játékok is. A számítógépes hálóza­tok elterjedésével párhu­zamosan, a játékprogra­mok kiegészültek hálóza­ti segédprogrammal, így nemcsak egy lakáson be­lül szórakozhat két ember, hanem versenytársul vá­laszthat például egy auszt­rál partnert is. Játszik az egész világ, és nem csak fiatalok hódol­nak e szenvedélynek. A Homo Ludens, a játé­kos ember a számítástech­nikával egy olyan eszközt kapott a kezébe, amelyel legtitkosabb álmait a moni­torra varázsolhatja. A Vir­tuális Valóság programmal ma már sosem látott vilá­gokat építhet fel három di­menzióban, hozzá a világ másik feléről játékospart­nert kereshet, hogy együtt utazzanak a csodák játékos birodalmában. ÚJKELET elmondható, hogy a játékter­mek színvonala a hozzá kap­csolódó vendéglátóhelyhez igazodik. A külterületen lévő játéktermek többnyire piszko­sak, füstösek, a teremfelügye­letet a szolgálatban lévő csa­pos látja el. Azt, hogy a fiatal­korúak bizonyos automatákat nem használhatnak, a játékter­mek 7,7 százalékában nem je­lezték feliratokon. Több he­lyen azonban a meglévő tiltó táblák is kifogásolhatók, mert olyan apró betűkkel írták ki azokat, hogy alig olvashatók.

Next

/
Thumbnails
Contents