Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-26 / 225. szám
ÚJ KELET ■■■É Riport 1996. szeptember 26., csütörtök 7 Friderika Nyíregyházán Tüszős mandulagyulladással indult hatéves korában a zenei általános iskolába, felvételire. Tizenhat év múlva megnyerte a Magyar Televízió Táncdalfesztiválját, és negyedik lett Dublinban, az Eurovíziós Dalfesztiválon. Bayer Friderika. Törékeny alkat, harmonikus megjelenés, könnyed elegancia, természetes szépség. A „Kinek mondjam el vétkeimet” dallama még mindig ismerősen cseng sokunk fülében, ha rá gondolunk, de itt a második albuma. Hatházi A ndrea(Új Kéjét) — A ’94-es fesztiválok és az idei második album megjelenése között keveset szerepeltél a nyilvánosság előtt. — Nem telt ez a két év sem munka nélkül. Nem gondolom, hogy ez alatt eltűntem volna, csak keveset koncerteztem. Mindkét évben megkaptam az EMERTON-díjat, az Aranyszarvas- és Arany Zsiráf-díjak is azt mutatják, hogy nem felejtkezett el rólam sem a közönség, sem a szakma. A lengyelországi Sopoti Fesztiválon második helyezést értem el ’95 nyarán. Felejthetetlen élmény volt a gálán egy színpadon fellépni Annie Lennox-szál és Chuck Berry-ve 1. — Elkésett karnevál a második album címe. Szerzőváltás történt, Jenei Szilveszter után ezt az albumot Gerendás Péter neve fémjelzi. — A lemez címadó dalából készült videoklipet már a televízióban is játsszák. Az akusztikus hatás maradt, és erre az albumra még a latinos hangzás is jellemző. A szövegek és a dallam világa nagyon közel áll hozzám. Részt vettem a dalok kiválasztásában, sőt még néha a szövegírásba is belekotyogtam. Gondolataim, ötleteim belekerültek ebbe a lemezbe. — A tévében zuhanyzás közben is láthatunk, amikor Demi Moore, Michelle Pfeiffer vagy Kim Basinger után te reklámozod a Lux tusfürdőt, turnéd szponzorának új termékét Magyarországon. Hol találkozhatnak veled rajongóid? — Szeptember 19. és október 26. között kilenc vidéki nagyvárosban mutatom be az első és második lemezem dalait. Egy koreografált műsort láthatnak az érdeklődők. Saját fény- és hang- technikát vonultatunk fel, élő nagy zenekar és táncosok kísérik dalaimat. Erre a turnéra fiatal, tehetséges zenészekből verbuváltuk az együttest, de nagyon jó a csapat. Több dalt másképpen adunk elő a koncerten, mint ahogy az a lemezen hallható, diaporámás vetítés is lesz, miközben énekelek — sok meglepetés lesz. — Mikor találkozhatunk veled Nyíregyházán? — Szeptember 29-én, este fél nyolctól várom dalaim kedvelőit a Váci Mihály Művelődési Központba. Kölcsön uzsorakamatra Jóval nagyobb a lakásépítési kedv, mint korábban — olvashatjuk a statisztikai adatokban. — A szoci- álpoliltikai kedvezmények ugrásszerű változást eredményeztek. A felmérések nem mutatják, mennyi ház marad befejezetlenül és hányat bontanak le a műszaki átadás után. Kozma Ibolya (Új Kelet) Egy Nyírbátorhoz közeli község, Encsencs utcáin is jó néhány elhagyott, félkész építmény látható. Az egyik telken csak az alap, a rajta lévő gyomok és a törmelékek jelzik, valamikor fala is volt a háznak. A szomszédból két cigánycsalád sorakozik kifelé. — A húgomék laktak itt — mondja a fiatalabbik asszony. — Adósságba keveredtek. Kölcsönt kértek, ötvenszázalékos kamatra, így hiteleznek a cigányok egymás között. Egyik hónapban százezret kérnek, és a következőben százötvenet kell megadni. Nem tudták visszaadni a kölcsönt, itt jártak a nyakukra a hitelezők, hogy adják vissza, amit elkértek. Fenyegették Félkészén, lebontva E ttől a saroktól félt a legjobban. Alig húsz méter választotta el a messze fénylő ABC-től, de a magasba ugró bérház egy piciny, sötét szigetet vont a kora esti szürkületben. Hiába rohantak az autók hazavágyó emberekkel szüntelen a belvárosi utcán, hiába kopogtak sürgősre fogott léptek a közeli járdán, ha valaki félre is kapta a fejét csak annyit látott, hogy néhány suhanc trécsel a fal tövében. De itt neki csak a hallgatás volt a jussa, amikor rádörrent a parancs: — Na, kicsi köcsög, pörgesd csak le a gempát! Legelőször nem értette mit akar tőle a négy lakli. Nem voltak erőtől duzzadó- ak, csak olyan „utcanyú- vasztotta” vagányok. Érthetetlenre facsarták a szavakat, de a kezükkel egyértelműen mutatták, jobb, ha kiüríti zsebéből az esti bevásárlásra adott pénzt. Legelőször el akart futni. Elkapták. Otthon azt mondta, hogy a ház sarkának rohant neki bambaságában, és akkor ránthatta ki a pénzt is, amikor estében próbált le- tenyerelni. Másodjára már csak egy fém ötvenest hagyott a zsebében, a százasok a zoknijában bújtak meg. Röhögve egy fenékberúgással irányították a bolt felé, amikor az ötvenessel „kifizette” a zsarnoki vámot. Apjának azt hazudta, hogy elcsábult egy Mars szeletre. S tette ezt napról napra. A befordulás előtt behunyja a szemét, már nyúlt is az ötvenesért, s már hallotta is a szokásos rágógumi-röhejt: — Na, kicsi köcsög... A veszte az volt, hogy kérés csög, dugdostad?—Röffentek rá, s mintha nem lehetne megtorlás nélkül hagyni ezt a szemtelenséget, meztelen testén keserves ütések csattantak. A kétségbeesés megsokszorozta az erejét. Eltolta magától támadóit, hirtelen összerántotta magán szertelibegő ruháit, és zokogva futott a fal mellett, bujkálva hazáig. A fegyelemhez és rendezett ruhához szokott, a nyugalmazott katonák lassított életét élő apja fogai kőkeményen csatMagad, uram? Tapolcai Zoltán tárcája nélkül adta az ötvenest. A főkolompos lakiinak felszaladt a szemöldöke, és az isteni szikra ördögi lángot gyújtott az agyában. — A kicsi köcsög átb...sz bennünket! Ennél még valahol van pénz! Úgy körbefogták, hogy egyszerre négyen lihegtek bagó- szagúan a képébe. S azon vette észre magát, hogy ingéről repülnek a gombok, nadrágját ráncigálja valaki, s hirtelen mezítelen lábbal toporgott a nedves járdán. — A büdös a....t, te kis kötantak össze. Már nem félt tőle, már bátran sorolta mindazt, ami megalázottá, becstelenítetté rontotta. Apja apró gombócokban nyelte a levegőt, majd valahonnan nagyon mélyről szólva ráparancsolt. — Hozz magad rendbe! Indulás! A lépcsőházban még két helyre csengettek be. A rettegett sarok előtt apja csak megbökte a hátát, és hangtalanul intett, menjen előre. Remegett a lába, ijedtében a hányinger kerülgette, de befordult a sarkon. Kezében ugyanúgy szorongatta a bevásárlótáskát, mint egy fél órával korábban. — Ni má, a kicsi köcsög, nem volt elég? Na perkáld csak le újra a szokáso... A szó a lakliba szorult, de a levegő is. A fél évszázadot megélt kar olyan keményen és olyan dühvei szorította meg hátulról, hogy szinte ropogott a nyakcsigolyája. A másik három sem tudott elmenekülni. Az első egy akkora rúgást kapott a hátába, hogy a falhoz csapódva azonnal elájult. S a három öreg katona tette a dolgát. A magasba ugró bérház tövében a piciny, sötét szigeten tíz perc alatt pépessé verték a négy vámszedőt. Már akkor sem kímélték őket, amikor ernyedten a földön feküdtek. Rúgták, ütötték őket feneketlen dühvei. Négy nap múlva jelentek meg a rendőrök a lakásukon, és állították elő apját önbíráskodás vádjával. Nézte érzéketlenre feszített arcát, s egy ugyanolyan könnycseppet, amely először azon a bizonyos estén csillant fel szemében, ahogy számtalanul osztogatta ütéseit. Egy tehetetlen, sós-keserű üzenetet. őket, nem bírták tovább, kénytelenek voltak elköltözni. Már felhúzták a falat és a gerendák is készen voltak. Mindent elhordták innen az adósság fejében. A betont is elvitték volna, ha tudják. A húgom nem is tudott az ügyről, én értesítettem őket. — Önök, hogyan építkeztek? — Nekem szerencsém volt. Egy ismerősünk, Kis János, minden alapanyagot elhozott. Nemcsak felépítettem, még be is bútoroztam a lakást — mondja egy teltebb cigányember, később kiderül ők csak vendégek. Felesége büszkén bólogat mellette. — Nekünk is Kis János hozott el mindent, de rengeteg pénzt elkért az alapanyagért és a fuvarért — szólt újra a fiatalasszony. — Volt szíve hét gyermektől elkérni annyi pénzt? — Kis János jutányosán hozta, amit kellett — szólt közbe keményen a másik férfi. — Neked, hogy hozta, hogy nem, azt én nem tudom... de mi ugyancsak sokat veszítettünk ezen az üzleten — állt ki az igazáért a fiatal cigányasszony, aki most is gyereket vár. — Vizsgálatot kezdeményeztek a faluban legalább tíz család ellen — folytatja a rokon család feje. — Engem hiába vizsgálnak, az én házam elkészült hibátlanul. Még vécé is van benne, meg fürdőszoba. A pénzből, amit adtak be is rendeztem! A másik család szótlanul áll, keserű mosollyal. — Élni is kellett, elment az a pénz — szólalt meg végre a háztulajdonos. — Alig tudtunk eddig eljutni. Amikor az OTP-ből kihoztuk a pénzt, már kevesebb volt, mint kellett volna — magyarázná, de nem mer többet mondani az ügyről. — Aztán jött ez a nyírbátori fuvaros. Minden beszerzést elvállalt. Megörültünk, hogy nem nekünk kell utánajárni. Bár mentünk volna... — legyint. Bihari Károly Encsencs' jegyzője elsőként ismerte fel, hogy a szociálpolitikai kedvezményeket nem arra használják, amiért létrehozták. Tapasztalatait jelezte a felsőbb szerveknek, minisztériumoknak. — Már senki sem lepődik meg, ha a szociálpolitikai kedvezményekkel való viszsza- élésről esik szó — mondja. — Ezt a pénzt a nagycsaládosok megsegítésére találta ki az állam. A szándék jó volt, de az ellenőrzés módja nem. Hasznot húzott belőle mindenki, aki tehette. A nagycsaládosok többsége fiatal, de lerobbant házban él, amiből hiányzik a fürdőszoba és az angolvécé. Jól járt viszont a vállalkozó, aki felvállalta az építkezést, tudomásom szerint az OTP néhány munkatársa és fuvarozók is, most viszont nyakig vannak a pácban. Fotó: Csonka Róbert
