Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-04 / 206. szám
4 1996. szeptember 4., szerda Hazai krónika UJ KELET Az energiaár-emelés előkészítése MTI Kari Imre kormánymegbízott irányításával létrejött az a munkacsoport, amelynek feladata, hogy a Magyar Energia Hivatalnak az áremelés mértékére vonatkozó elő- teijesztését felülvizsgálja. Az elemzés célja, hogy a korábbi szakmai munkát kiegészítse oly módon, hogy az alapja lehessen az áremelésre vonatkozó gazdasági és politikai kormánydöntésnek — hangoztatta Kari Imre kedden, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-ben tartott sajtóbeszélgetésen. A kormánymegbízott elmondta: a költségarányos energiaárak kialakításának szakmai munkája gyakorlatilag a rendszer- váltás óta folyik, azonban a szükséges lépések sajnálatos módon nem történtek meg az eredeti ütemterv szerint. Kari Imre emlékeztetett rá, hogy a törvény szerint 1997. január 1-jétől életbe kell léptetni az új energiaárakat, amelyek az elismert költségek mellett megfelelő hasznot is tartalmaznak a tulajdonosok számára. Az előirányzott 8 százalékos tőkearányos nyereség a feltétele annak, hogy megteremtődjenek a fejlesztésekhez szükséges források az ágazatban. Az árak kialakítására vonatkozó kormányelőterjesztést tehát még az idén el kell készíteni — hangoztatta a megbízott. Megerősítette: az energia- ipari privatizációs szerződések nem tartalmaznak olyan kitételt, miszerint a kormány köteles lenne októbertől emelni az árakat. Külön utakon Palotai István (Új Kelet) Göncz Árpád köztársasági elnök múlt hét szombati tiszadobi látogatásakor kissé összezördült a sajtó egyik képviselőjével. Történt ugyanis, hogy az újságíró olyan irányított kérdéseket tett fel, amelyre gyakorlatilag csak negativista válaszokat lehetett volna adni — nevezetesen olyanokat, hogy „hát igen, a helyzet valóban kilátástalan” stb. Az elnök úr felbosszankodván ezen, kérdések sorozatával válaszolt: „Hát mondja, mit várna tőlem! Hogy azt mondjam, nincs kiút? Hogy kész? Vége? Hát mi az Isten csodáját képzel az ország választott vezetőiről? Azt, hogy vállalt feladatukat —hogy az ország szekerét kivezessék a kátyúból — elintézzék egy legyintéssel, és „nem megy” felkiáltással lemondjanak a küzdelemről? Ön szerint ez a feladatunk? Ez? Nem az, hogy minden erőnkkel keressük és megmutassuk a kivezető utat a nép boldogulására? Azt kéne tán mondanunk, hogy nincs tovább? De hát ez nem igaz! Mondja, kérem, miért akar csak rosszat hallani? Miért kell mindig csak a rosszról írni? Vegyék már észre a sajtó tisztelt képviselői, hogy történik valami jó is ebben az országban.” Göncz Árpádnak igaza van. Valóban sok jó történik ebben az országban, amit érdemes és észre is kell venni. Az is logikai tény, hogy nincs még veszve minden, hiszen eleddig még mindig lett valahogy a történelem folyamán. A nemzet sorsának kereke — ha másért nem, hát tehetetlenségi erejénél fogva— újból és újból a zenitre lendült, és rendeződtek, javultak a dolgok... Az is megesett, hogy mindez politikusainktól függetlenül következett be. A politikusok dolga ugyanis nem egyértelműen a mindenkori Cél elérése, hiszen ha ez helyesen tűzetett ki, akkor automatikusan el is éretik — hanem a célhoz vezető út elviselhetővé tétele! Nos, ez a feladat az, amelyik többféleképpen oldható meg. Pontosan annyi variációs lehetősége van, mint ahányon megpróbálják. Itt kerülhetnek előtérbe pártpolitikai hangsúlyok, adott esetben a baloldali értékek. Ez az a terület, a mindennapok politikája, amelyik optimistává vagy pesszimistává teszi az embereket. Edzi, erősíti a társadalmi összefogást, vagy rombolja azt, és „szétkeni” a népi egységet egészen az individum (az egyén) magányos önzéséig! A furcsa csak az: vannak olyan helyzetek, amikor pontosan a tragikus jelen beismerése kovácsolja egybe a népet a Cél szentsége érdekében. Ilyenkor áll elő az a helyzet, amikor „csak vért, könnyeket és szenvedést" ígérhet a tisztességes politikus, és ha meg meri tenni — mint Churcill —, hát egy emberként állnak mögé az állam polgárai. Persze, most nincs háború (igaz, gazdaságunk ugyanakkora vérveszteséget szenvedett, mint a második világégés alatt és után), béke van, csak éppen a viszonyok háborúsak. Ismert közgazdasági tény, hogy a húsz százalék feletti inflációs ráta eddig csak háborúk következménye lehetett. Egyes számítások szerint az ország lakossága napi ezer fővel csökken! A mezőgazdaság romokban, akárcsak a „szétbombázott" nagyipar, ami lehet, hogy korszerűtlen volt, de helyette még semmi sincs. A növekvő társadalmi ellentétek, a fokozódó nyomor és a rohamos elszegényedés igenis mind-mind háborús viszonyokat idéz. Minden valószínűséggel jól jönne nekünk is az a bizonyos churcilli hang, amely csak a célt ígéri biztosítani, de az oda vezető út tragédiáját sem hallgatja el. Mert igenis szüksége volna ennek a népnek egy kevéske kimondott sajnálatra és megértésre. Ettől nemhogy csökkenne, de nőne szemében a politika ázsiója. Országgyűlési vita a magyar—román alapszerződésről MTI Az Országgyűlés megtartotta az ellenzéki képviselők kezdeményezésére összehívott rendkívüli ülését. Gál Zoltán házelnök elöljáróban megemlítette: az ülésre meghívta a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének, illetve a magyarországi románok ön- kormányzatának képviselőit. A díszpáholyban foglalt helyet Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László tiszteletbeli elnök is. A házelnök elmondta: az RMDSZ három dokumentumot juttatott el az Országgyűléshez, köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség állásfoglalását a román—magyar alapszerződésről, az RMDSZ Operatív Tanácsának álláspontját, valamint a Szövetségi Képviselők Tanácsának határozatát az alap- szerződésről. Emellett több külföldi és hazai szervezet levelet küldött a parlamenthez az alapszerződéssel kapcsolatban. A dokumentumokat eljuttatták a frakcióvezetőknek, illetve az illetékes külügyi bizottságnak. Az Országgyűlés Házbizottságának tanácskozásán nem alakult ki konszenzus arról, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke felszólaljon a rendkívüli ülésen — mondta Gál Zoltán házelnök a megbeszélés után az újságíróknak. Kövér László, a Fidesz alelnöke a döntésre reagálva úgy fogalmazott: az ellenzék szerint sokszor volt már precedens arra, hogy idegen állam képviselője beszédet mondott a magyar parlamentben. Sajnálatos, hogy ebben a rendkívüli helyzetben a kormánypártok megakadályozták ezt. * * * Alapvető érdek a jószomszédi viszony Romániával, s a nemzetközi közösség is kulcs- fontosságúnak ítéli a térség stabilitása szempontjából a megegyezést. Az alapszerződés megkerülhetetlen eszköz — mondta Kovács László külügyminiszter a kormány álláspontját ismertetve a rendkívüli parlamenti ülésen. A vitatott lábjegyzetet illetően a külügyminiszter hangoztatta: nem értelmező, hanem tényrögzítő jellegű a passzus. A kollektív jogokat egyébként más alap- szerződések, illetve nemzetközi dokumentumok sem tartalmazzák. Az etnikai alapú területi autonómia pedig az RMDSZ programjában sem szerepel. Ami az egyházi javak rendezését illeti, a román fél belső, törvényhozási okokra hivatkozva jelezte, nem megoldható a kérdés az alapszerződésben. Összességében a választás az: az egyeztetett szöveg elfogadása, vagy semmilyen alapszerződés. * * * A magyar—román alapszerződéssel kapcsolatban megalapozatlan bármilyen külföldi nyomásra való hivatkozás, a szerződés jelenlegi szövege érzelmi és értelmi okokból egyaránt elfogadhatatlan — szögezte le az ellenzéki határozati javaslatot indokolva Isépy Tamás az Országgyűlés rendkívüli ülésnapján. A KDNP frakció- vezetője ezután az előterjesztés alkotmányossága ellen, illetve mellett felhozható érveket sorakoztatta fel. Elmondta: az alaptörvény 1989-es módosítása értelmében az ország külkap- csolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú szerződéseket az Országgyűlés köti. Az alap- szerződés tartalmáról szólva Isépy leszögezte: az Európa Tanács 1201-es ajánlásához fűzött lábjegyzet — a kabinet állításával ellentétben — nem tényt rögzít, hanem szűkíti az ajánlásnak a kollektív jogokra vonatkozó részét. * * * — A kormánynak és a parlamentnek azt kell szem előtt tartania, hogy mi szolgálja az ország, a nemzet, a határon túli kisebbségek érdekeit — hangoztatta Horn Gyula miniszter- elnök a rendkívüli parlamenti ülésen a magyar—román alap- szerződésről szólva. A törvényhozók figyelmébe ajánlotta: Magyarország olyan ritka történelmi pillanatban van, amikor nemzeti érdekei egybeesnek a nemzetek közösségének igényeivel. Hiszen elsőrendű közös érdek, hogy Közép-Eu- rópában ne legyenek viszályok és a térségben a nemzetközi normáknak megfelelően rendezzék a vitás kérdéseket. — Hosszú évtizedek óta először fordul elő, hogy közös román—magyar érdek a megbékélés — hangsúlyozta ezután a miniszterelnök. Beszédében rámutatott: ez az első legmagasabb szintű egyezmény a két ország között, amely tartalmazza a kisebbségek jogait. * * * A magyar—román alapszerződés aláírása és ratifikálása mellett érvelt a parlamenti ülésen Eörsi Mátyás (SZDSZ), pártja álláspontját tolmácsolva. Felhívta a figyelmet az aláírás elutasításának következményére: ez a lépés az RMDSZ teljes elszigetelődéséhez, mindent elsöprő magyarellenes kampányhoz vezetne. Magyar- ország azzal tehet legtöbbet a romániai magyar kisebbség érdekében, ha elősegíti Románia európai integrációját. * * * Giczy György (KDNP) szerint az alapszerződés legfeljebb vállveregetést válthat ki Európából, megbecsülést soha. Ha a magyar kormány nem áll ki a határon túli magyarok mellett, ez senki mástól nem várható el. Kollektív jogok, autonóm közösségek nélkül nem őrizhető meg a magyar anyanyelv, a magyar kultúra, a magyar identitás. Az alapszerződésnek csak akkor lenne értelme, ha az átjárható, légies határokat és kollektív jogokra épülő erős autonómiát garantálna a magyar kisebbség számára. * * * Orbán Viktor, a Fidesz elnöke beszédében hangsúlyozta: az alapszerződést azért írja alá a magyar kormány, mert ez a koalíció az erdélyi magyarságot nem tekinti a magyarság szerves részének. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a dokumentum szignálásához nem megfelelő az időpont, ugyanis Romániában két hónap múlva választások lesznek. Jelezte, hogy jelenleg ügyvezető kabinet van hivatalban a szomszédos országban. — A magyar alkotmány pedig úgy rendelkezik — tette hozzá —, hogy ügyvezető kormány nem írhat alá nemzetközi dokumentumot. * * * Molnár Gyula az MSZP parlamenti frakciójának véleményét tolmácsolva kiemelkedő fontosságúnak nevezte a magyar—román alapszerződést. Bejelentette: pártja támogatja az ötéves tárgyalássorozat nyomán létrejött dokumentum elfogadását. Kiemelte: egy ténymegállapító, nem korlátozó lábjegyzettel bekerült az alapszerződés tervezetébe az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es számú ajánlása is. — A szocialisták úgy látják, hogy a dokumentum az elfogadott európai normáknál szélesebb jogkört biztosít a romániai magyar kisebbség számára azzal, hogy egyes kötelezettségvállalások jogi érvényűvé válnak. * * * Torgyán József hazaárulásnak minősítette a magyar—román alapszerződést. A kisgazda politikus úgy vélte: ez az alapszerződés visszalépés még a trianoni békeszerződéshez képest is. Nincs tekintettel a magyarság érdekeire, sőt, elfogadása esetén véglegesítené a magyarság jogfosztottságát. Ami az alapszerződés ügyében történt, a nemzetközi közvélemény becsapása is. A dokumentum elfogadása ugyanis nem a térség stabilitását, hanem instabilitást és a szomszéd országokban élő magyarság asszimilációját eredményezné. * * * A Néppárt szerint Romániával csak olyan alapszerződés köthető, amely egyrészt orvosolja az ott élő magyarok panaszait, másrészt esélyt ad a két nép közötti kapcsolatok jobbá tételére. A szerződés azonban jelen formájában egyikre sem nyújt kellő garanciát — mond- ta Jeszenkszky Géza. Az MDNP vezérszónoka szerint a dokumentum az Európa Tanács 1201-es ajánlása kérdésében elfogadja a pontatlan román értelmezést, ezzel komoly károkat okozhat nemcsak a romániai, de a más országokban élő magyar kisebbségeknek is. * * * Lezsák Sándor, az MDF vezérszónoka azt hangoztatta, hogy a magyar kormány a magyar—román alapszerződés jelenlegi szövegével azt üzeni: nincs többé lelkileg együvé tartozó egyetemes magyarság, csak nemzetrészek vannak, amelyek külön életet élnek. Ha az erdélyi magyarok több jogot akarnak, vívják ki maguknak. Akik ezt mondják, nem tudják, hogy mi, anyaországiak is lélekben és szellemiségünkben erdélyi magyarok vagyunk. Ha nem így érzünk, a magyar nemzet elveszítheti belső összetartó erejét. A vita lapzártakor még tartott. Várhatóan egyenkénti szavazással ér véget, s szeptemberben minden bizonnyal aláírják a szerződést. Palotai István (Új Kelet) Mindamellett, hogy bosszankodnék, tulajdonképpen nem is lennék igazán mérges a legújabb húsáremelésre, ha biztosan tudnám, hogy a pluszbevételek termelők kezéhez kerülnek. Megérteném, mert arra gondolnék, hogy a szerencsétlen parasztoknak végre csurranna-cseppenne némi pénzmag. Kapna az ízzé-porrá zúzott mezőgazdaság is valamit, ami által a termelési bevételek nemcsak valamiféle spórkassza szerepét játszanék, hanem keletkezne némi jövedelem is. Mondom, nem mérgelődnék, ha... De majdnem megüt a guta, mert tudva tudom, hogy a pluszjövedelmek megint a süppedő perzsaszőnyegek, a rokokó bútorok irodáiban oszttat- nak ismét el, és ami marad a föld művelőinek, az bakfitty! És az sem tart sokáig, hiszen mindent emelnek idővel... Eddig a csirkehús volt a vasárnapi menedék. Egy kis farhát, egy kis nyaka. A huszonöt százalékos emelés már ezeket is elérhetetlenné teszi azoknak, akik eleddig is csak lábujjhegyen éltek. Hogy fog ebből kisülni a kormány által prognosztizált 20 százalék alatti infláció? Az áremelések „je- gelése” sem biztos, hogy jó megoldás. Gondoljunk csak bele, januártól a tejnek a hírek szerint 100 forint lesz litere, a kenyér is így valahogy, az energiaárak is 38—39 százalék körül emelkednek, ha hihetünk a miniszternek, aki azt mondta, hogy a 40 százalékot nem érik el. Képzeljük csak, mi lesz, ha mindez egyszerre szakad a nyakunkba! Merthogy valamikor végig kell csinálni, az biztos... Aki időt nyer, életet nyer, tartja a népi bölcselet. Örülünk tehát minden haladéknak, amit kapunk. Talán ezalatt megoldódik valami, megoldódik valahogy. Mindenesetre ez a tél nem lesz olyan sötét és hideg, mintha a kormány nem vétózta volna meg az energia-áremelést. Jövőre meg ki tudja? Abban bízunk, hogy lassan jönnek a választások, és addig csak- csak megkímélnek minket — legalább a saját érdekükben... Vizsgálat MTI Az újoncok helyzetével és a honvédségi szolgálati törvény betartásával kapcsolatban végzett tájékozódó vizsgálatot az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és helyettese. Gönczöl Katalin a 32. Budapest Őrezredet, Polt Péter pedig a Tatai 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárt kereste fel. A hétfői látogatás eredményeit kedden ismertették az MTI-vel.
