Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-24 / 223. szám

1996. szeptember 24., kedd Sport UJ KELET Kosárlabda NB IB Sokat kell dolgozni! A Nyíregyházi TK Isobau férfi kosárlabdacsapata szom­baton harmadik bajnoki mérkőzésén is vereséget szen­vedett. Igaz, a csapat a harmadik meccsen játszott a legjobban, de ez sem volt elég a tavaly még A csopor­tos vendégekkel szemben. Nincsenek könnyű helyzet­ben a nyíregyháziak, hiszen szombaton Salgótarjánba utaznak, igaz a Bessenyei Kupán legyőzték a nógrádi Fekete Sasokat, de a tarjáni sportcsarnok igazi „sasfé­szek”, ahol nagyon nehéz győzelmet szerezni. RévayZ. (Új Kelet) A múlt szombati találkozóról Kamarás György edzőt kérdeztük. — A mérkőzés előtt azt mondta a meccs egyes időszakaiban meg­próbálkoznak a letámadással, ez végül is nem igazán hozott ered­ményt. — Az ellenfél egy rutinos csa­pat, abban nem túlzottan remény­kedtem, hogy könnyen megszerez­zük a labdákat. Az volt a fontos, hogy minél hamarabb megállítsuk őket, ne érkezzenek túl gyorsan a palánkunkhoz, ugyanis minél több idejük van ott a támadás befejezé­sére, annál biztosabban fejezik be. Ebből a mérkőzés egyes szakaszai­ban azért megvalósult valami. Igaz, hogy ez kevés volt. — A támadásoknál nem sokszor sikerült leindítani a kevésbé gyors ellenfelet, és lassabb volt a táma­dásszövés. —Gyorsan akkor lehet indítani, ha megszerezzük a labdát az ellen­féltől, vagy a védőlepattanók mi­nél nagyobb számban a miénk. Ebben azért mutatkoztak hiányos­ságok. Azt viszont én kértem, ha nem sikerül első szándékból kosa­rat szerezni, akkor igyekezzünk minél inkább kijátszani a támadó időt, és biztos dobóhelyzeteket ala­kítsunk ki. Ez az első, és a máso­dik félidő hajrájában sikerült, de az első tíz percekben ácsorogtunk, statikus volt a játékunk. — A mérkőzés elején nem sike­rült a kosárba találni, ekkor nagyon gyenge volt a dobóteljesítmény. — A meccs egészét nézve 49%- os teljesítménnyel dobtunk, ami végül is jó közepes eredmény, a hatvankilenc rádobásunk pedig ki­fejezetten jónak mondható. Az egyéni teljesítmények már nagy szórást mutatnak. Kozma 71 %-a jó, nagyon jó, Gócs 53, Oroszvári 46 %-os teljesítménye átlagos (Gócs eredményét a sok sikertelen tripla kísérlet rontja), Dunai 36%-a és a két center Kovács és Kamrás, öt-öt kísérletből 25 %-os teljesítmé­nye kevés. A két centeméi a kísér­letek száma is kevés, ráadásul a hét támadólepattanóból ők kettőn osz­toztak. Nagyon kevésszer törtek be a palánk alá, míg Gócs 7, Kozma 6, Dunai 4, addig ők 1-1 büntetőt har­coltak ki. A statisztika 17 szerzett és 15 eladott labdát jelzett a mi ol­dalunkon, az első mutató jó, a má­sodik a jónál valamivel gyengébb. — Ezek után, hogy folytatják a munkát? —Nagyon sokat kell dolgoznunk az edzésken, ahogy azt eddig is tet­tük. Nem szabad megriadni a mun­kától, annak előbb-utóbb megmu­tatkozik az eredménye. Labdarúgás Rázós hét az 1-7 után Fájdalmas párhuzamot produkált a nagykállói és a záhonyi labdarúgó-együttes a hétvégi fordulóban. Az NB III utolsó előtti, valamint a megyei első osztály utol­só helyezettje idegenben alaposan beleszaladt a kés­be. A beleszaladás mértéke egyaránt 1-7 volt... Ladányi T. Lajos (Új Kelet) A két 1-7 előtti egy hét során mindkét ominózus együttes bízott abban, hogy egyszer s mindenkor­ra leszámol az eddigi kudarcsoro­zattal, azaz: itt az idő a felzárkó­zásra! A jobbítás reményében Kállóba visszatért Spisák és Polon- kai, a két „tékozló fiú”, kettejük­kel tartott a Kertváros FK-ból Kri- zsanovszki kapus is. Szükség volt egy új hálóőrre, hiszen közel egy hete Boda' Mihály edző megvált Póktól, aki azóta elkötelezte ma­gát az ibrányiakhoz. Polonkait térdsérülése miatt trénere ezúttal a kispadra sem ültette le, a pályára lépett többiek pedig nemhogy győztes csapatban mutatkoztak be, de igencsak kínos vereségnek le­hettek szenvedő részesei. — Az első félidőben egyedül Spisák vitt valamelyest színt csa­patom j átékába—kezdte kesergő­jét Boda Mihály. — Az első gólt szokás szerint egyéni hibából kap­tuk, a szünetig még kihúztuk 0-1- gyel... Ami utána történt, az egy­szerűen borzasztó! Játékosként, edzőként még nem ért ekkora szé­gyen. Átjáróház volt a hátsó alak­zatunk, mindenki önfejűén próbál­kozott, a csapat elemeire bomlott. Az addig nyeretlen karcagiak vér­szemet kaptak, félelmetes támadá­sokat vezettek. Nem szoktam a meccsek után rövid értékelést tar­tani az öltözőben, most kivételt kellett tennem. Elmondtam a játé­kosoknak, hogy el kellene gon­dolkozniuk azon: ki milyen szintű labdarúgó? Én is hibáztam, túl kö­zel kerültem hozzájuk az utóbbi idő­ben, amit (az eredmények is bizo­nyítják) nem kapok vissza tőlük a bajnokikon. Futás és akarat nélkül a futballt nem lehet játszani. Na­gyon leszakadtunk a mezőnytől, a mátészalkaiak ellen gyökeres for­dulatot várok a csapattól minden té­ren... Ha egy kategóriával lejjebb is, de hasonló cipőben járnak a záho­nyiak. Persze, nekik még az első győzelemre is várniuk kell. Nyír­meggyesre a tisztes helytállás remé­nyében utaztak el, ami egy félidőn át élt. A vendéglátók még azt a lu­xust is megengedhették maguknak, hogy a 3. percben 11-est hibázza­nak. Az első gól után nagy nyomás alatt volt a záhonyi kapu, aztán né­hány kontra jelezte, hogy a sereg­hajtó is a pályán van. — A kényszerű cserék nem tet­tek jót a csapat szerkezetének — állapította meg Erdei Árpád, a Záhonyi VSC elnöke. — 0-3 után még Győri szépített, utána viszont tizenkét perc alatt négy gólt kap­tunk, ami teljesen padlóra küldött bennünket. Mély gödörben van az együttes, annyira mélyen, hogy in­nen csak felfelé lehet már mozdul­ni. Kérdés, persze, hogy mikor jön el ennek az ideje. Karasz Lajos edző felajánlotta lemondását, ebben az ügyben az elnökség ma este mond­ja ki a döntő szót. Fel kell rázni a jobb sorsra érdemes játékosokat. A szebb napokat megélt közönségünk türelme is fogytán van, ami sajnos, teljesen érthető... Kézilabda NB I Második félidőben félgőz is elég volt Fullajtár András (Új Kelet) A mérkőzés előtt Hellingen József civilben lépett a pályára, ennek oka az volt, hogy a kitűnő kézilabdás búcsúzni jött társaitól és a közönségtől. Heki ezentúl a Tiszavasvári Alkaloida NB 1 B-s csapatát erősíti. A nyíregyházi kézilabdás fiúk hazai bemutatkozásának szép­séghibája volt, hogy a szurkolók­ra kevésbé gondoltak, amikor az illetékesek eldöntötték a labda­rúgó és kézilabda-mérkőzés idő­pontjait. Hogy melyik klub volt a hibás a negyvenperces átfedé­sért, nem a mi feladatunk meg­állapítani. Az viszont tény, hogy a kézilabda-mérkőzés kezdetekor igen foghíjas volt a Bujtosi Sza­badidő Csarnok lelátója. Majd a labdarúgó-mérkőzés befejezése után, az első félidő vége felé ér­kezett meg a B közép, és pár száz szurkoló, akik szívesen megte­kintették volna mindkét meccset az elejétől a végéig. De ezen már nincs mit meditálni, csak.abban bízhatunk, hogy hasonló eset nem fordul elő ebben a bajnok­ságban. Azért az sem mindegy, hogy mennyi a mérkőzés bevé­tele, nem beszélve arról, hogy végül is a szurkolókért van a sport... A nyírségi csapat már akkor felsóhajtott, amikor sikeresen túlélték az idegenben egymás után lejátszott három mérkőzést, így nagy várakozással tekintet­tek az első hazai találkozó elé. Ennek két legfontosabb oka volt, hogy végre hazai pályán is be­mutatkozhatnak, és nem utolsó­Kézilabda NB II Szergyuk Dmitrij közelről és szélről is biztosan betalált sorban újabb pontszerzési lehe­tőség kínálkozott a Tatabánya ellen. Bár egy kicsit tartottak a bányászcsapattól, hiszen eddig ők is „nevesebb” ellenfelekkel találkoztak. Viszont a „nagy öre­gekkel” tűzdelt — íváncsik Mi­hály, Nagy Antal...— dunántúli­ak csupán az első félidőben tud­tak egyenrangú ellenfelek marad­ni. A második játékrészben foko­zatosan vesztették el az erejüket, és osztálybeli különbség alakult ki a pályán. Annak ellenére, hogy a mieink nyolc góllal nyertek, különösebben nem kellett meg­erőltetni magukat. Ha teljes gőz­zel hajtanak, a különbség sokkal több is lehetett volna a végére. Mindenesetre a közönség ezúttal sem csalódott, időnként látvá­nyos hazai megoldásoknak és góloknak tapsolhattak. Dicsére­tes volt, hogy a fiatalabb, keve­sebbet szóhoz jutó játékosok is lehetőséget kaptak, és nem okoz­tak csalódást. Például a harma­Kullar Ferenc is bemutatkozott a kapuban Fotók: Racskó T. dik kapus, Kuliár is átesett a tűz­keresztségen, először játszott NB I-es bajnoki mérkőzésen. A te­hetséges kézilabdás Szabót vál­totta a kapuban, és az ellenfél jó néhány lövését semlegesítette. — Első perctől az volt a takti­kánk, hogy ha nem muszáj, ak­kor nem erőltetjük meg magun­kat. Jobb csapatok ellen is bevált a hatos falas védekezésünk, így gondoltuk, hogy a Tatabánya bicskája is beletörik. Úgy tűnt, # hogy a vendégek többet támad­tak az első időszakban, de ez azért történt, hogy elfáradjanak. Mi éreztük, hogy technikailag és erőnlétben is jobbak vagyunk. Végül ezek az elképzelések be­igazolódtak, és könnyedén tartot­tuk itthon a két bajnoki pontot. Örülök annak is, hogy 14 játé­kost tudtam pályára küldeni, köz­tük a fiatalokat is. Ez is azt bizo­nyítja, hogy célunk a fiatalítás — értékelt a mérkőzés után Rácz Sándor edző. Ruháék „zakót” kaptak Új Kelet-információ Ami a férfiaknál Nyírbátor, az a nők között Papp-Ker SE: mindkét harmadosztályú együt­tes ellenállhatatlanul masírozik a bajnokságban. A többi öt me­gyei reprezentáns igencsak gyen­gén „muzsikál”, összesen szerez­tek eddig öt pontot a tabella há- tulsó részében kullogó csapatok. Számukra az elmúlt hétvége is „pontatlan” volt... Az 5. forduló eredményei, férfi­ak: Hodász—Nyírbátor 16-31 (7- 17). Góldobók: Andó, Tanczer 4-4, Pálfi, Szilágyi, Kujbus, Ruha egyaránt 2, illetve Nagy D. 8, Mol­nár, Szőke 6-6, Németh, Simák 3-3, Kovács N„ Kópis 2-2, Gye- nes. Hiába igazoltak új játékoso­kat a hodásziak, osztálykülönbség volt a két együttes között. A bátoriak továbbra is pontveszteség nélkül vezetik a tabellát. Miskolc—Záhony 31-25 (13- 10). Góldobók: Nagy 6, Je- szenszki 5, Tóth 4, Kovács 3, Szán­tó, Bőd, Szűcs egyaránt 2, Pethő. A játék képe alapján szorosabb is lehetett volna a találkozó. A záhonyiak maradtak kétponto­sak... Sárospatak—Csenger 33-20 (15-12). Góldobók: Havasi 6, Ju­hos 5, Tamás 4, Giriti, Apáti 2-2, Székely. A 9. percben végleg ki­zárta a csenged beállóst az a Bá­nyász—Némedi bírókettős, akiket az elmúlt bajnokságban inzultáltak egy csenged meccs után. Ezúttal a vendégek a második félidőben összezuhantak, egyúttal elismerik: jobb volt az ellenfél... Nők: Debreceni Sí—Tiszalök 19- 14 (9-8). Góldobók: Németh 6, Nagy, Balogh 2-2, Feketéné, Bur­ján, Tanyi, Dulinszkiné. A 7. he­lyezett otthonában a sereghajtó az első félidőben végig „partiban” volt. Utána a lökiek fáradtságát kihasználva elhúzott a „csikócsa­pat”. Papp-Ker SE—Nyírbátor 20- 17 (11-5). Góldobók: Nagy B. 7, Szobonya 6, Holló, Bánszegi, Simái egyaránt 2, Pataki, illetve Huszti 7, Zelenákné 6, Németh 2, Kovácsné, Regán. Az előrehozott, másfél hete lejátszott megyei presztízsrangadón megérdemel­ten nyertek a százszázalékos szalkaiak. Kézilabda NB II Észak-keleti csoport FÉRFIAK NŐK 1. Nyírbátor 5 5 - ­136-90 10 1. Nádudvar 5 5 ­_ 123-74 10 2. Balmazújváros 5 5 - ­143-102 10 2. Papp-Ker 5 5 ­­115-90 10 3. Püspökladány 5 4 1 ­144-85 9 3. Hajdúnánás 5 4 ­1 102-65 8 4. D. Bogáti SE 5 4 1 ­118-96 9 4. Bocs 5 3 ­2 113-99 6 5. Sárospatak 5 3. - 2 112-100 6 5. D. Sportiskola 5 3 ­2 109-105 6 6. Miskolc 5 1 2 2 130-139 4 6. Miskolc 5 3 ­2 95-92 6 7. Nádudvar 5 2 - 3 114-117 4 7. D. Medicus 5 3 ­2 105-109 6 8. H.böszörmény 5 1 1 3 98-119 3 8. Putnok 5 2 ­3 94-101 4 9. Záhony 5 1 - 4 105-138 2 9. Ózd 5 1 ­4 94-111 2 10. Hodász 5 1 - 4 87-130 2 10. Nyírbátor 5 1 ­4 91-114 2 11. Csenger 5- 1 4 94-146 1 11. Balmazújváros 5- ­5 77-105­12. Mezőkövesd 5- - 5 106-135 12. Tiszalök . 5 ” 5 62-105 NB I-ES FÉRFI IFJÚSÁGI EREDMÉNYEK: Győri ETO—Nyíregyházi Sportiskola 24-19 (13-9) Végig jobb volt a vendéglátó csapat. Szolnok—Nyíregyháza 16-18 (7-9) Az ezúttal jó napot kifogó nyíregyházi fiatalok megszerezték a bajnokság első győzelmét. Nyíregyháza—Tatabánya 20-19 (8-11) Góllövők: Kozma 8, Kaplonyi 5, Bihari 3, Lo­vász 3, Braun 1. Nagyon rossz kezdés után, a második félidőben alaposan feljavult a Nyíregyháza, és szoros küzde­lemben a maguk javára döntötték el a mérkőzést. Ad a város, ha ad a megye! Új Kelet-információ A Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata hétfőn tartotta soron következő ülését, ennek egyik napirendi pontja, a megyeszékhely önkormány­zata költségvetésének, azaz pénzügyi tervének módosítása volt. A Nyíregyházi Fotball Club újabb 6,4 millió forintos támogatást kérő beadványáról ezen a napirendi ponton belül határozott a városi képviselő- testület. Az önkormányzat, fel­tételekkel, de a kérelmet elfo­gadta. A megyeszékhely a korábbi támogatásokon felül 1996-ban, még 6,4 millió forintot szán a költségvetésből az NYFC-nek. A kifizetésnek feltételei is van­nak. A megye önkormányzatá­nak képviselői az előzetes tár­gyalások során megígérték, hogy ők is ugyanannyival tá­mogatják a klubot, mint a vá­ros. A városi támogatás felté­tele, hogy a megye is megsza­vazza a támogatást. Ezenfelül, jövőre csak akkor kap támoga­tást az NYFC, ha az első nyolc­ban végez. A pénz felhasz­nálásáról a klubnak negyed­évenként be kell számolnia. Egyik szemem sír, a másik nevet Révay Zoltán (Új Kelet) A megyeszékhely önkor­mányzatának döntése után a címbeli szólás jutott az eszembe. Egyik szemem sír, mert mi van akkor, ha a me­gye úgy dönt, ők nem adnak pénzt az NYFC-nek? Akkor szűnjön meg a klub, eresszék szélnek a játékoso­kat? A Városi Stadion veze­tői pedig gondolkozzanak, hogy focin kivül (jó focin kívül) milyen rendezvény az, amivel becsalhatják a nézőket a létesítménybe? A városnak tehát kell a foci, de csak ak­kor, ha kell a megyének is. Egyedül nem bír vele, ki­mondva, kimondatlanul ez a vélemény húzódik meg a ha­tározat mögött. Ezért is sír az egyik szemem. Meg a többi együttes miatt is. Ők nem kapnak gyors se­gélyt? Mondhatják hallgassak inkább, mert még a focisták sem kapják meg a pénzt! Ez igaz, de az is, ha az év elején megvan ez a pénz, és belete­szik a „sportkalapba”, akkor azt az sportalbizottság nem így osztotta volna el. Legaláb­bis akkor nem, ha tartja ma­gát a saját koncepciójához, amit leírt, és a városi kép­viselő-testület is elfogadott. A sportalbizottságnak ezek után kötelessége lenne a többiek érdekében is szót emelni! A másik szemem nevet, mert ha az NYFC megkapja a pénzt mindkét önkormány­zattól (félreértés ne essék, meg is érdemlik), akkor nem kölcsönből tengetik majd napjaikat, még ha tehetősek­ké nem is válnak, azért a le­hetséges szponzorokat meg­győzhetik életképességükről. Ami mindezeken túlmutat, a városnak az a határozata, hogy ezentúl negyedévente elszámoltatják a klubot, mire költi a város pénzét. Ezt ed­dig is megtehették volna.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents