Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-12 / 213. szám

UJ KELET— ÍSzülői gondok szeptemberben Pacsemú pa ruszki? Palotai István (Új Kelet) A közelmúltban már fog­lalkoztunk lapunk hasábjain a kérdéssel, mennyibe kerül­nek így tanévkezdéskor a tan­szerek? Most ugyanezt kutat­tuk a tankönyvek „frontján”. Gyakorlati tapasztalataink szerint egy alsó tagozatos ál­talános iskolás tankönyvei potom négyezer forintért ve­hetők meg, és azért „csak” ennyiért, mert az állam hoz­zátesz még kilencszázat. A felső tagozatosok szülei egy ezressel számolhatnak többet, azonban ha a gyermek éppen ötödikbe megy, az rossz ómen, mert a sok új tantárgy, valamint az atlaszok miatt jó, ha hatezeregyszázból kifut­ja... A szakmunkásképzők és a szakközépiskolák diákjai az első évben mintegy 14 és 25 ezer forint kiadásra számít*- hatnak. Főleg a szakmai könyvek, a nyelvkönyvek és a számítástechnikai kiad­ványok drágák! Ha ezekhez hozzáadjuk a tanszerek és az iskolai ruhák árát, bizony az említett összeg duplája jön ki... Vannak jó példák is. Bili­ben az előző évfolyamok ta­nulói átadták könyveiket a kisebbeknek, így legalább ez­zel is kevesebbe került a tan­évkezdet. A máriapócsi ön- kormányzat — mint tehető­sebb „cég” —, megvásárolta a könyveket a kisdiákok he­lyett. Sok szülő fejezte ki telefo­non nemtetszését szerkesztő­ségünknél amiatt, mert az ál­talános iskola befejeztével a gyermeknek más nyelvet kell tanulnia a középiskolákban, így nyelvkönyvei (és gyakor­latilag az addigi nyelvtanulás is) kárba vész. Ez, valamint az a hír — ami széltében- hosszában terjed a városban, miszerint az egyik nyíregyhá­zi szakközépiskolában az orosz az egyetlen tanulható nyelv, méghozzá kötelező ér­vénnyel (!) — késztetett rá, hogy néhány igazgatónak feltegyük a vonatkozó kérdé­seket... Csepei Lajosné, az Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese azt a választ adta, hogy náluk az élelmiszeripari — tehát az élelmiszer-tartósító, a sütő, a molnár, a húsfeldolgozó, va­lamint a tejtermékgyártó sza­kon nincs nyelvoktatás. A pék—cukrász kétszakos kép­zésben viszont németet és franciát tanítanak. Teszik ezt azért, mert a Magyarországon használatos gépek ezekről a nyelvterületekről érkeztek, így kezelésükhöz ajánlatos e nyelvek ismerete, illetve azért is, mert sok végzett diák Né­metországba megy dolgozni. Mező Gyula, a Sipkay Bar­na Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója elmondta, hogy náluk a szakközépben angolt, németet, oroszt, valamint olaszt oktatnak, a szakmun­kásképzőben az egyik osz­tályban németet, a másikban pedig oroszt. Kijelentette; az önkormányzati finanszírozás rendszere nem engedi meg (anyagilag), hogy több nyel­vet tanítsanak, de a helyhiány is akadály lenne. — Mellesleg meg vagyok róla győződve, hogy itt, Sza­bolcsban a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozók kell hogy tudjanak oroszul. Az általános iskolából hozott nyelvtudásról csak annyit, hogy a gyerekek ugyanúgy tehernek érzik az idegen nyel­vek tanulását, mint régen az oroszét, tehát — tisztelet a kivételnek — jóformán sem­mit sem tudnak, ezért aztán nem igazán lehet nagy vesz­teségről beszélni... Kicsik a nagyokért K.Z. (új Kelet) _________ A hét megyében üzemeltető Tiszántúli Gázszolgáltató Rt. (Tigáz) 263 részévényes telepü­lése tavaly augusztusban döntött arról, milyen kritériumok mel­lett kérik vissza az értékpapíro­kat. A többség — 165-en—úgy nyilatkoztak, hogy nem a lakos­ság, hanem a nettó gázvagyon alapján kérik a 6,8 milliárd fo­rintot érő részvényeket. Ez az el­osztási módozat a kisebb la­kosszámú településeknek ked­vez, a szabolcsi polgármesterek nem is támogatták. Megyénk — Manyi néni, jó hírem van! Régen nem láttam már ilyen alacsony januári gázszámlát..! önkormányzatai ugyanis így több mint 100 millió forinttal járnak rosszabbul, 700 millió jut a térségnek. A érintett 26 tele­pülés polgármestere megállapo­dott, hogy a kedvezőtlenül járó városok számára a kisebb tele­pülések a megkapott részvények egy részét visszaforgatják, szá­mukra átadják. A polgármeste­reknek szeptember 30-áig kell ismételten nyilatkozni, hogy a részvények elosztásának mely módozatát támogatja. Informá­cióink szerint a szabolcsi tele­pülések ismételten a lakosság­arányos változatot támogatják. Megyei krónika 1996. szeptember Szabolcsi résztvevő a tűzoltótüntetésen Torgyán Józsefet kifütyülték Czirják Péter főtörzsőrmester Czirják Péter főtörzsőr­mester húsz éve tűzoltó­gépkocsivezető. Ha a szükség úgy hozza, neki is ugyanúgy be kell állni a sorba és oltani a tüzet, menteni a menthetőt. Most, amikor megkapták az ígért fizetésemelést, havi nettó bére még a hu­szonhétezer forintot sem éri el. Folyamatos munka­rendben, éjjel-nappal, va­sárnap-ünnepnap szolgál­nia keli. Amikor nem tüzet oltanak, vagy éppen a gé­peket tartják karban, akkor kimeszelik a körletet, vagy csempézik a falat. Akad te­endő bőven. Fekete Tibor (Új Kelet) A főtörzsőrmester sok bajtár­sával együtt úgy érezte, elég a hitegetésből, az ígéretekből, és a Parlament elé vonultak tün­tetni. A demonstráció másnap­ján a nyíregyházi tűzoltólakta­nyában beszélgettünk mindar­ról, ami a híradásokból kima­radt. — A külső szemlélőnek úgy tűnt, kevesen mentek el a Par­lament elé demonstrálni. Mi lehetett az oka? — A kezdetkor még az is bi­zonytalan volt, hogy egyáltalán megtartjuk-e a demonstrációt. Később szépen sorban egymás után megérkeztek az ország minden részéből a tüntetők. Csak a szolgálaton kívüli dol­gozók tudtak jönni. Becslésem szerint körülbelül nyolcszázan lehettünk a Kossuth téren. Megmondom őszintén, több résztvevőre számítottunk. — A tavalyi tüntetésnek csak felemás eredménye lett. Miből gondolták, hogy most több si­kerrel járnak? — A kormány az elmúlt évi ígéreteinek csak a felét teljesí­tette. Adott is, meg nem is. Szakszervezetünk már évek óta azért harcol, hogy munkánkat úgy ismerjék el, mint veszélyes üzemben folytatott tevékenysé­get, és ezért kaphassunk pótlé­kot. Erre is csak ígéretet kap­tunk. Ráadásul a tizenkilenc és fél százalékos béremelés (net­tó áron csak 14—15 százalék körüli) is az infláció alatt ma­rad, tovább csökken reálértéken a jövedelmünk. — Egyes vélemények szerint ellentétek lappangnak a pa­rancsnokok és a beosztottak között, melynek egyik legfőbb oka a bérfeszültség. Mi ebből az igazság? — A munkából adódó vitá­ink vannak, és ki ne szeretne több fizetést. Az azonban nem igaz, hogy ellentétek lennének a vezetőink és közöttünk. Úgy érezzük, nem a főnökeinken múlik, hogy mennyit viszünk haza a borítékban. Ők a tőlük telhetőt megteszik. Nem az ő hibájuk, mert több éve elmaradt fizetésemeléseket nem lehet egyik napról a másikra pótol­ni. — Mennyire volt egységes a tüntető tömeg a Kossuth téren? — A követelésekben egyet­értettünk, eltérés inkább a hangnemben volt. A többség kevésbé volt olyan türelmes, mint mi szabolcsiak. Ilyen transzparenseket lehetett látni: A tűzoltó mindenkin segít, raj­tunk ki fog?, vagy A munkánk magas szintet követel meg, a bérünk mégis kevés! A belügy­miniszternek többen is felaján­lották, hogy cseréljék meg a fi­zetésüket. Ilyen kevés jövede­lem mellett az embert szinte rákényszerítik a feketemunká­ra. A szolgálat letöltése után még muszáj valahol mellékjö­vedelem után néznünk, mert ebből a pénzből nem lehet csa­ládot eltartani. Ugyanakkor jo­gosan várják el tőlünk parancs­nokaink, hogy a szolgálatra ki­pihenten, nyugodt idegzettel je­lentkezzünk. Nagyon nehéz összeegyeztetni a két dolgot. Ezért van az, hogy aki közülünk eléri az ötvenéves életkort, kéz- zel-lábbal igyekszik nyugdíjba menni, és az egészségi állapota sem bírja a folyamatos szolgá­latot. — A demonstrációnak volt egy olyan része, amikor Tor­gyán József pártelnök odament a tüntetőkhöz. Mi hangzott ek­kor el? — Nem voltam a közvetlen közelében, de annyit tudok, hogy tavalyi tüntetésünkkor na­gyon szépeket ígért, amiből semmi sem valósult meg. A tűz­oltók számonkérték a be nem tartott ígéreteket. Torgyán Jó­zsef még azt is letagadta, hogy valamit is mondott legutóbb. A pártelnök „hátra arcot” csinált, és visszament a Parlament épü­letébe. A tömeg egyszerűen ki­fütyülte. Az állatoknak enni kell! Három évvel ezelőtt Nyír­egyházán megalakult az Állatbarát Alapítvány, az­zal a céllal, hogy a gaz­dátlan, kóbor állatokat el- helyezzék. Az elmúlt években átlagosan há­romszáz—négyszáz ku­tya talált ily módon gaz­dára. A menhely műkö­déséről, terveiről és gondjairól Inántsy Sán­dor, az Állatbarát Alapít­vány titkára beszélt. Sikli Tímea (Újtelet) — Legnagyobb gondunk a pénztelenség, az otthont jó­szerével adományokból tart­juk fenn. Többször kértünk már segítséget az önkor­mányzattól egy fix költségve­tési támogatásra, de eddig még nem kaptunk biztató vá­laszt. Az állatoknak azonban mindennap enni kell adni, gondozóiknak is havonta jár a munkabér. — Hány állatról kell gon­doskodnia az alapítvány­nak? —Jelenleg nyolcvan kutya és húsz macska él kint Nyíregy­háza-Sóstóhegyen, a Fekete­dűlőn. — Milyen eszközökkel pró­bálják felhívni a figyelmet a gazdátlan állatokra? — Új kezdeményezés az a rajz- és fotópályázat is, melyet hat—tíz, illetve tíz—tizennégy és tizennégy—tizennyolc éves korosztályúaknak írtunk ki. A pályamunkák témáját termé­szetesen az állatok adják, ehhez alkalmazkodik a cím is: „Állat- védelem — ahogy Te látod”. A rajzok tetszőleges technikával készülhetnek, de a hátoldalra fel kell írni a pályázó nevét és címét. A fotók nagysága sincs meghatározva, csak a témáról kell hogy szóljanak. A munká­kat október 25-éig kell bekül­deni az iroda címére. Az ered­ményhirdetés minden kategóri­ában november 2-án délután két órától lesz a sétálóutcában. — Miben tudnak még segí­teni az állatbarátok? — Szeretnénk aktivistákat is bevonni munkánkba, éppen ezért szeptember 27-én dél­után öt órától Nyíregyházán, a művelődési házban megtart­juk az Állatvédő Liga alakuló ülését. Felnőtteket, gyereke­ket, időseket és fiatalokat egyaránt szívesen látunk, hi­szen minden segítő ötletre szükségünk van. 12., csütörtök 3 Megyénkről írták —---------------------—-Js Go mbás Sándor Ferenc------------------------------------|9 A Színház augusztusi szá­mában kiemelt helyet kapott a Móricz Zsigmond Színház. Nánay István: Nóra és Mihály címmel az elmúlt évadból két előadás értékelésére vállalko­zott. Ibsen Nórája olyan kér­désekre keres választ: Mi késztet egy fiatal rendezőt arra, hogy színre vigye a ba- baház-szindrómát? Van-e rá befogadó napjainkban? Ho­gyan sikerült a megvalósítás? A dramatizálás lehetetlensé­gének, reménytelen vállalko­zásnak ítéli Szerb Antal: Utas és holdvilág című esszéregé­nyének színpadra állítását. Megfogalmazza kritikai észrevételeit, hiányérzeteit, de megállapítja, hogy „mégis hat az előadás. A titok nyitja Szerb Antal”. Rendezők a Rokonokról címmel, szintén ebben a lap­ban egy szakmai beszélgetést találunk. Olyan rendezők nyi­latkoznak Móricz darabjairól, és azok színpadra állításáról, akik már rendezték azokat. A nyíregyházi interpretációk is szóba kerültek. A Magyar Mezőgazdaság 33-as számában A kisvárdai malomtörekvések címmel a molnárok már-már megoldha­tatlannak tűnő pénzügyi gond­jairól olvashatunk. A privati­zált, középkategóriájú kisvárdai üzem nagyon jó földrajzi környezetben léte­sült, és korszerűnek minő­síthető. Az új és megnehezült gazdasági-piaci környezetben csak a legjobbaknak van fenn­maradási esélyük a malom­iparban is. A kisvárdai ma­lom- és takarmánykeverő ezek közé tartozik a szerző szerint. Az Ethnographia című nép­rajzi folyóirat augusztusban megjelent számában Szatmá­ri, beregi sütőházak és nyári konyhák címmel találunk ér­dekes tanulmányt. A cikkből kiderül, hogy a néprajzi szak- irodalom eddig csak érin­tőlegesen foglalkozott a témá­val. Még a Néprajzi Lexikon sem különíti el e két épülettí­pust. A tudományos igénnyel írt szakcikk rendkívül olvas­mányos, gazdagon illusztrált, és a végén gazdag irodalom- jegyzéket is kínál az érdek­lődőknek. Uj kiállítás Új Kelet-információ Ma délután öt órakor nyitják meg a nyíregyházi művelődési központban Hans Gustav Edőcs Hortobágy; Puszta — állatok — emberek című fotó- kiállítását. A művész a burgenlandi Kis­martonban él. Huszonegy éve csak a fényképezésnek és az utazásnak hódol. Közel két­száznegyven kiállításából több mint nyolcvanat Magyarorszá­gon rendezett. Bemutatkozott többek közt a bécsi Künstler- hausban, a budapesti Néprajzi Múzeumban és a hamburgi Ál­lami Fotógalériában is. Meg­kapta a Pro Cultura Hungarica plakettet és a Burgenlandi Tar­tományi Művészeti Díjat. Tag­ja az Osztrák és a Német Fotó­művészek Szövetségének és a Bécsi Művészháznak. Nyíregy­házán az érdeklődők abból a sorozatból láthatnak ízelítőt, amit Edőcs a debreceni Déri Múzeumnak ajándékozott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents