Új Kelet, 1996. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-11 / 212. szám
UJ KELET Interjú 1996, szeptember 11., szerda 5 Kaszinóban játszani nem úri huncutság... A szocializmus éveiben a játékkaszinókat is, mint sok más Nyugaton népszerű szórakozási lehetőséget, a „rothadó kapitalizmus” csökevényének tartották. Erkölcstelen és megvetendő dolognak, mely csak a pénzhajhászást és a züllést szolgálta. („A Coca-cola mámorában fetrengő amerikai fiataIok”-ról regéltek.) Tizenöt éve nyitották meg az első játékkaszinót hazánkban. Azóta szerencsére ezen a téren is nagyot fordult a világ. Ma már inkább divat, mint szégyellni való dolog játéktermekbe járni. A szerencsejátékok—ezen belül is a kaszinók—jelentős bevételhez juttatják a központi büdzsét. A kormányzat nemhogy tiltaná, egyenesen szorgalmazza az ilyen intézmények működését. Az ország legnagyobb ilyen gazdasági egysége a Magyar Játékkaszinó Kft. Somogyi Józseffel, a kft. ügyvezető igazgatójával nemrég találkoztunk. Beszélgetésünkben szó lesz a „hőskorról”, hogyan alakultak meg a kaszinók, a jelenről és a jövő elképzeléseiről. Fekete Tibor (Új Kelet) D Mikor kezdte meg működését hazánkban ’45 után az első játékkaszinó? — Már 1971-ben felvetődött a gondolata a magyar játékkaszinó létrehozásának. Az ötlet gazdája én voltam, de az akkori politikai viszonyok miatt az nem valósult meg. 1980-ban működött egy gyógyidegenforgalmi vállalat, amelyet Danubiusznak hívtak, és úgy tudom, hogy akkor már ötödször akarták szanálni. Ekkor valakinek az jutott az eszébe, hogy inkább valamilyen formában segíteni kellene, mint felszámolni ezt a nagyhírű vállalatot. Megoldásként felvetődött, ha a Danubiusznak a játékkaszinó révén lenne annyi bevétele, amennyi a veszteségeket fedezné, akkor elkerülhetné a csődhelyzetet. Először csak tárgyalási engedélyt kaptunk, majd ezt követően partnereket hívhattunk meg egy versenytárgyalásra. Ennek eredményeként az Österreischische Spielbanken Kaszinó AG- val (a világ legnagyobb kaszinótársasága) már elkészíthettünk egy üzleti tervet, majd egy közös vállalatot. Az akkori törvényeknek megfelelően a Danubiusz 51 százalékkal, míg a külföldi tulajdonos 49 százalékkal részesedett a tulajdonból. így alakult meg a Budapesti Játékkaszinó Kft. Ezt követően varázslatos sebességgel létrehoztuk első kaszinónkat a Hilton Szálló hatodik emeletén 1981. április 3-án. ö Sokáig ez volt az egyetlen magyarországi kaszinó és csak külföldiek látogathatták, mégis sikeresen működött. A pénzügyi hasznon felbuzdulva milyen irányba terjeszkedtek tovább? — A Balaton nyugati oldalán. Hévizén építettünk egy házat. Később Sopronban hoztunk létre egy kaszinót, a Dunán egy hajón is játéktermet alakítottunk ki és így tovább. Hálózattá fejlődött a játéktermek csoportja. Időközben valamikor (már nem emlékszem mikor) azt is megengedték, hogy magyar állampolgárok is kipróbálhatták szerencséjüket. Li A következő állomás a forintos kaszinók létrehozása volt. Hogyan kezdődött ennek a hálózatnak a kiépítése? — Valóban, addig csak devizával lehetett kiváltani a zsetonokat. A kaszinók tulajdonosai úgy gondolták, ha már létezik ez a hálózat Budapesten és vidéken is, akkor koncesszió formájában működhetnének forintos kaszinóként. Ennek előfeltétele volt a hiányzó törvények megalkotása, amelyet nem sokkal ezután a parlament meg is alkotott. Ez tartalmazta a kaszinók üzemeltetésére, felosztására és pályáztatására vonatkozó szabályokat. Az állam létrehozta a Szerencsejáték Felügyeletet, amely nemcsak a játéktermeket, de a pénznyerő automatáktól egészen a lóversenyig mindent felügyel. Ezek közül talán legismertebb a totó és a lottó játék. Ez a szerv a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. A miniszter, mint a koncessziót adó kiírt egy pályázatot, amely értelmében devizás és forintos kaszinókat lehetett megpályázni. Az első cég, amely korábban Budapest Játékkaszinó Kft. néven futott, abból lett az Első Magyar Játék- kaszinó Kft., tulajdonosa lett a devizásjátékkaszinóknak. Rajtuk kívül létrejött a Magyar Kaszinó Kft., amely a forintos kaszinók tulajdonosa lett. Öt forintos kaszinó létesítésének jogát nyertük el. Szentendrén, Győrben, Kecskeméten, Székesfehárváron és Nyíregyházán. Ezenkívül egy devizásra is engedélyt kaptunk Debrecenben. Időközben bezártuk a hajót, mert korszerűtlenné vált, helyette Budapesten, a Váci utcában nyitottunk egy nagyon reprezentatív játékkaszinót. Végül megszereztük a játékkaszi- nó-piac nagyobbik részét, mert az ország 19 játékkaszinójából 11a mienk lett. [J Az osztrák tulajdonosok megmaradtak-e részvényeseknek? — Igen. Remélem, mindkét fél megelégedésére. Ql A többi 10 játékkaszinó is ilyen impozáns épületben van-e, mint a nyíregyházi? — Minden városban a sétálóutcában, lehetőleg a legjobb szállodában, vagy a legjobb területen foglaltunk helyet kaszinóinknak. Nyíregyházán sikerült a város legszebb termét megszereznünk, és ez egyedülálló a maga nemében. Ilyen pompázatos és szép nincs több, mondhatom, a legszebb kaszinónk a nyíregyházi. LI Az eltelt tizenöt évben mivé fejlődött a kaszinóipar? — Jó a megfogalmazás, mert valóságos iparággá nőtte ki magát a játéktermek üzemeltetése, mely az államnak sem közömbös. Hisz ötévenként egymillió dolláros koncessziósdíjat tud elvenni a központi költségvetés. Ezen felül a bevételek negyven százalékát az állam, adók formájában tudja elvenni. □ Ön szerint játékos emberek a magyarok? — Igen. Vannak megszállottan játékos nációk. Legklasszikusabb játékos népek az ázsiaiak, tipikusak még az arabok, az olaszok, a zsidók, a magyarok, az örmények. Ők a megszállottjátékos népek. Ellenpéldaként említhetném a svájciakat, ahhol szintén terjeszkedett a kaszinóipar és óriási csalódást keltett. A hellének nem szívesen kockáztatják a pénzüket. De Izraelben most folynak a tárgyalások a kaszinók létrehozására és biztosra veszem a sikert. L) Szándékukban áll-e további játéktermeket nyitni? — Mi rendkívül szerencsétlen időpontban kezdtünk kaszinókat fejleszteni. Akkor azt hittük, hogy a gazdasági mélypont közepén vagyunk. Ma már tudjuk, hogy az csak a kezdet volt. Válsághelyzetben minden gazdasági egység csak kis lépésekben mozdul, és csak a biztosra megy. Amely önmagában is jövedelmező és nem tartalmaz rizikóelemeket. Erre az időszakra az a jellemző, hogy inkább csendben maradnak a cégek, és megpróbálják átvészelni a mélypontot. Mi ebben az időszakban kényszerültünk bele másfél év alatt ötforintos és egy devizás kaszinó megnyitásába. A válság a gazdaság minden szereplőjére hat. Ellentétben a hivatalos gazdasági jósokkal, szerintem a gazdaság elmozdulásának iránya és időpontja nem határozható meg. Nem alakul ki egyértelműen a termelőszektor, és nem látszanak a húzóágazatok. Nincs olcsó közigazgatás, és nincs szociálkormányzat sem. Ezek a naponta tapasztalható bajok azt mutatják, hogy a válság elhúzódó lesz. Európa nyugati feléhez való csatlakozásunk további kiadásokkal jár majd. Arra kell számítanunk, hogy ez a válság ma még beláthatatlan ideig fog tartani. Emiatt végig kell gondolnunk minden egységünk működtetését. Csak olyan játéktermeket szabad fenntartanunk, amelyek nyereségesek, vagy legalább a nullszal- dó elérésére képesek. A piacot megszereztük, az országban kiépítettük a hálózatot. Reméljük, ma már megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy a józan fejünk után menve reálpolitikusként dönthetünk egyenként a kaszinóink további sorsáról. Nézzük meg a társadalmi, gazdasági mozgásokat, a geolitikai valóságot, és eldöntjük, hogyan tovább. A szolgáltatóipar legvégén helyezkedik el a kaszinóipar. Amikor majd a gazdasági válság elkezd stagnálni, vagy ne adj' isten emelkedni, akkor először a lakosság elkezdi feltölteni azokat a tartalékokat, amelyeket a hosszú válság ideje alatt elveszített. Először enni, inni, ruhát venni, nyaralni, autót vásárolni fognak. Mikor ezeket az igényeiket kielégítették, csak azután jelentkezik az igény a szolgáltatóipar legvégén található kaszinóiparra. Mi egy fáziseltolódással működünk. Mi már akkor fogunk kaszinózni, amikor jobban megy az országnak. Ehhez addig is biztonságot és korrektséget kell sugározni a játékkaszinók légkörének. Q A magyarok szeretnek végletekben gondolkodni. Ez meglátszik-e a játékkaszinókban? — Igen, nálunk is érzékelhető. Van egy olyan pszichózis bennünk, hogy az emberek vagy akkor mennek játszani, amikor jól megy nekik anyagilag, vagy amolyan minden mindegy alapon, amikor már szinte mindenüket elveszítették. Jól kifejezi ezt egy magyar mondás is: Ha elment a ló, menjen a kocsi is. Talán a legpesszimistábbak mi vagyunk a világon, és egy belső vészhelyzettől vezérelve, gyengeségből is menekülünk. Meg lehet figyelni, hogy amikor rosszul megy valakinek, akkor válik alkoholistává vagy kábítószer-élvezővé. Akkor eljátssza az utolsó garast is, és azt hiszi, hogy az majd visszahozza az elvesztett forintokat. Bár jellemző ránk, de a kaszinókban mégsem ezek a vendégek a meghatározók. LJ Említette a megbízhatóságot és a bizalmat. Mi, vendégek mennyire bízhatunk a játékok tisztaságában? — Az, hogy rendesek-e az asztalok, korrekt-e a golyó, nincs cinkelve a kártya, minden kaszinóban alapvető dolog. Erre azt tudom mondani, én tizenhat éve jelen vagyok ezen a piacon. Mi és az általunk ismert társkaszinó vállalatok egyike sem keveredett gyanúba soha. Nem tudunk olyan esetről, amikor bármilyen eszközt manipuláltak volna. Vitás esetek előfordulnak, de soha senki nem kevert gyanúba bennünket. Úgy érzem, a vendégek bizalmára rászolgáltunk azzal, hogy ilyen típusú visszaélést még senki sem fedezett föl. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy egy szervezett ellenőrzési hálózatot működtetünk. A legegyszerűbb kártyáktól, zsetonoktól, cilinderektől elkezdve egészen a bonyolultabb gépekig, mindent ellenőrzünk. Egyetlen egy botrányos eset többet ártana a szakma presztízsének, mint amennyi bevételünk származhatna a manipulációból. Egyszerűen nem éri meg. Sokkal többet lehet veszíteni a vámon, mint nyerni a réven. Mi a piacon hosszú távra ruháztunk be nagy pénzeket. Semmiképp sem tehetjük meg azt, hogy egyszerűen mindent feladunk, mert elkezdtünk valamivel „szóra- kozgatni”:-I Kaszinóik forgalmában érezhető-e az ország jövedelmi viszonyaiban megmutatkozó kettészakadás? Választóvonal-e e tekintetben is a Duna? — Amikor kaszinóink helyszíneit kerestük, iszonyatos kétségeink voltak. A pesti emberek mentalitására jellemző, hogy azt hiszik, a Dunától keletre már semmi sincs. Sokat töprengtünk azon, hogy Nyíregyházán egyáltalán szabad-e a kaszinónak még a gondolatával is foglalkozni. Ez jellemzően téves gondolatainkat tükrözte. Érdekes módon, addig, míg az ország kettészakadásáról beszélünk, mi az üzletágunkban azt tapasztaljuk, hogy Kelet-Magyarország rendkívül dinamikusan fejlődik. Különösen igaz ez Nyíregyházára, amely még Debrecent is meghaladja e területen. A nyíregyházi kaszinónk semmivel sem rosszabb, mint a többi. Sőt! Sok tekintetben még jobb is az átlagtól. Mi a nyíregyházi kaszinó létrehozását telitalálatnak gondoljuk. A város egy olyanfajta gazdasági kereszt- útón található, mely a határon túli kereskedelemben és az idegenforgalomban is csomópontnak számít. Sokat segít a forgalom növekedésének, és vendégkörünket is meghatározza, hogy itt van az ország legnagyobb szabadpiaca (KGST- piac). Ugyanakkor egyfajta speciális nehézséget is jelent az ehhez kapcsolódó romló közbiztonság. Mindezek ellenére, üzletpolitikánkban meghatározó helyen van a nyíregyházi kaszinó, és az egyik legértékesebb ház, ami a tulajdonunkban van.
