Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-08 / 185. szám
6 1996. augusztus 8., csütörtök Kultúra UJ KELET Túl a százezren Az év legnagyobb filmsikere Közismert tény, hogy az amerikai film jogát. Hogy milyen szerepe volt a proevolúciós rendszerében a csúcsragadozót a producerek képviselik. A szakma tengerentúli mindenhatóságára jellemző, hogy magáénak tudhatja az utolsó vágás ducernek a Sztracsatella című film sikerében, erről beszél Rózsa János, a film konzultánsa, számos magyar sikermozi rendezője. Kristóf B. Attila — Ón rendezőként olyan híres filmeket készített, mint a Csók, anyu, vagy a Jó éjt királyfi. Mi vitte arra, hogy váltson a produceri szakmára, esetleg együtt műveli mindkettőt? — Remélem, hogy a kettőt együtt is lehet csinálni, de azért ,2t£#n hivatásom a rendezőt munka, másrészt viszont, mint az Objektív Stúdió vezetője abban próbálok segíteni, hogy egy kis lendületet kapjon a magyar filmkészítés. — Ön akkor tökéletesen össze tudja egyeztetni ezt a kétféle szerepkört? —Igen, de a produceri munka egészen másfajta gondolkodásmódot igényel. Nagyon óvatosan és diplomatikusan kell és lehet beleavatkozni egy másik ember, vagy szuverén rendező munkájába. Azt hiszem, hogy ez a feladat sok olyan tanulsággal szolgált, amit máshol is hasznosítani tudok. — Akkor most Rózsa Jánost mint producert kérdezem, hogy mit látott meg Kern András forgatókönyvében, ami miatt érdemesnek találta a Sztracsatellát leforgatni? — Hadd menjek egy kicsit vissza az időben! Az elmúlt években az volt a bevett hazai gyakorlat, hogy a rendezők a forgatókönyveikkel, ötleteikkel megkeresték a filmstúdiókat. A stúdiók eldöntötték, hogy érdemes-e a kapott anyagon tovább dolgozni, abból filmet készíteni. Én más irányból próbálkoztam. Véleményem szerint érdemesebb íróktól megrendelni a forgatókönyvet, és ezekhez keresni rendezőt. Kellett már valamit tenni annak érdekében, hogy kihúzzuk a magyar filmet abból a kátyúból, ami a filmek zöménél az öt-tízezres nézőszám mutatott az utóbbi években. Ez alól az egyetlen kivétel Koltai Róbert Sose halunk meg című filmje volt. Ezek után kerestem meg Kern Andrást, akiről tudtam, hogy fiatal korában amatőrfilmes volt, és rendezői ambíciók is hajtották. Rábeszéltem, hogy csináljon egy filmet. Nem hajlott könnyen a dologra, de aztán mégis nekilátott. Szerencsére ez nyáron történt, amikor se színház, se egyéb elfoglaltsága nem volt. Irt egy remekbeszabott forgatókönyvet, és én. rqgtön-éreztem, hogy itt van’ keresnivalónk. Ez lett az év legnagyob filmsikere. Sőt. Szerintem sokkal jobban „bejött”, mint amit a szakma várt. A nézők kedvenc színészeiket akarják látni a vásznon. Elég szoRózsa János filmrendező és morú, hogy ma legkedvésebb sztárjaink főleg tévéreklámokban tűnnek fel. A Sztracsatella sikerének egyik oka az, hogy ez egy nagyon kellemes, kedves történet. Nem a nemzet tragédiáit elemzi, nem a sorsunk szomorú fordulatairól szól. Ez egy egyszerű szerelmi történet, persze a szerelemben sem mehet minden simán, hiszen akkor nem lett volna film belőle. —Kern András korábban azt nyilatkozta, hogy a producerek azt szerették volna, ha valamivel optimistább hangvételű a film. — Tulajdonképpen nem a producerek kívánsága ez, hanem a nézőké. S a közönség azt szereti, ha megkönnyebbülten mehet ki a moziból. A Sztra- csatellánál az volt az egyik nagyon fontos kérdés, hogy elég szeretetre méltó-e a főhős. Nem tudtuk, hogy Kém kedvessége, charmja, humora tudja-e ellensúlyozni azt a bizonyos nem túl rokonszenves vonásokkal felruházott karmestert. Én azt hiszem, hogy ezt az ő belső sugárzása kiválóan megoldotta. — Ön konkrétan beleszólt a rendező munkájába? — Nem szóltam bele, pedig sok olyan ötlete van az embernek, amit szeretne viszontlátni a vásznon. Ez egy nagyon kényes kérdés Magyarországon. A probléma forrása az, hogy a rendszerváltás után mindenki azt hitte, hogy a korlátlan szabadság ideje jött el a kultúrában, a filmkészítésben. Elég rosszul nézne ki — még néha ma is —, ha az újonnan jött „konzultánsok” beleszólnának a művész szuverén alkotómunkájába. Néha fel kell fogniuk a fimeseknek — nekem is —, hogy aj)énz sokkal keményebb producer cenzor, mint bárki ezelőtt. Nem úgy szól bele az ember a dolgokba, hogy utasít vagy rendez. Ez elfogadhatatlan lenne. Én sem örülnék, ha a producer beleszólna az általam rendezett filmbe. Ennek ellenére a Sztracsatella esetében nagyon határozottan keresztülvittem néhány szándékomat. Az egyik ilyen dolog volt, ragaszkodtam hozzá, hogy a film operatőre Ragályi Elemér legyen, és ez hasznára vált Kém Andrásnak is. — Ön tehát nem érvényesítette az utolsó vágás jogát? — Én ellene vagyok ennek a gyakorlatnak, mint ahogy az amerikai rendezők is próbálnak ellene tiltakozni. Nagyon örülnék, ha meg tudnánk valósítani egyfajta kompormisszumot, természetesen anélkül, hogy a rendezői szabadságon csorba essék. A rendezők sem egyformák. Van, akire rá lehet bízni önálló dolgokat, van, aki több segítségre szorul. Egyáltalán nem biztos, hogy a producereket csak a bevételek és a szponzorok irányítják. — Akkor nem ön javasolta azt sem, hogy Udvaros Dorottya helyett — az egyeztetési problémák miatt—mást kellene választani? — Ilyen még soha nem volt. Nekem Udvaros Dorottya az egyik kedvenc színésznőm. Bármilyen szereposztásnál felmerül a neve, én mindig mellette vagyok. Az általam rendezett filmekben is többször kértem fel főszerepre. —Eszenyi Enikő szerint fantasztikus hangulat uralkodott a forgatáson. Mi az ön véleménye? — A hangulat remek, a munka dinamikus volt. Minden film ritmusán érezhető utólag a forgatás tempója, sőt az is, hogy a munkatársak milyen kedvvel vettek részt a munkában. — Ön szerint a magyar film vissza fogja hódítani elveszett presztízsét? — Én nagyon bízom benne, különben nem csinálnám. Szerintem nekünk nagyon nagy szükségünk van arra, hogy minden évben legyen két-három olyan film, ami az embereket nagy számban beviszi a moziba. Az Objektív Stúdióban kifejezetten törekszünk erre, hiszen a közönségfilmek sokat segítenek abban, hogy a „fajsúlyosabb” alkotások is nagyobb érdeklődésre számíthassanak. Szerintem Gothár Péter— különben kiváló — filmje a Hagyjállógva Vászka is nagyon sokat köszönhet az előtte készült filmeknek — a Sztracsa- tellánek is —, mert a nézők kezdik megszokni, hogy a magyar filmekért ismét érdemes bemenni a moziba. — Kérem, beszéljen a terveiről úgy is mint rendező, úgy is mint az Objektív Stúdió vezetője■ — Rendezőként Vámos Miklós írásai lódították meg a fantáziámat. A stúdió tervei között ezenkívül még négy terv szerepel. Csíki László Kínai védelem című novellájából szeretnék filmet készíteni, amit furcsamód Ragályi Elemér rendez, és Ascher Tamás lesz a játékmestere. Az idén még egy másik mozit szeretnénk tető alá hozni — ez lesz a nagy közönségfilmünk —, amit Tímár Péter rendez. Erre sajnos nagyon nehezen tudunk pénzt találni. Érthetetlen módon a Magyar Mozgókép Alapítvány Játékfilmes szakkuratóriuma fél a sikerfilmektől, mert olyan kevéssé támogatja azokat. A jövő évre is van még két tervünk. Az egyik egy Lázár Ervin forgatókönyvéből készülő fantasztikus film, amit Gárdos Péter fog rendezni. Sajnos ez eléggé költséges lesz. A másik pedig Tóth Tamás munkája, aki a Vasisten gyermekei című filmjével debütált nagy reményekkel a pályán. Az ő filmjét ápolgatjuk. — Tudna néhány konkrétumot mondani Tímár Péter közönségfilmjéről? — Ez a film a hatvanas években játszódik, amikor a Ki mit tud?-mánia tetőzött Magyarországon. Ez egy nosztalgiafilm is lehet, mert nyolc—tíz olyan sláger szerepel benne, amit a mai napig fütyülnek az emberek. Ugyanakkor egy nagyon bájos történet arról, hogy a Ki mit tud? ürügyén hogy próbálnak Nyugatra, Északra lelépni az emberek, a fiatalok. A forgatókönyv Márton Gyula Bambi szalmaszállal című írásából készült, a film munkacíme pedig Csinibaba. Gábor a Honfoglalás című film forgatását Bemutató: Budapesten és Rómában MTI Befejeződött a Honfoglalás című játékfilm forgatása. Az utómunkálatokat augusztusban és szeptemberben végzik. A mozibemutató a tervek szerint december elején egyidejűleg* lesz Budapesten és Rómában — tájékoztatta Koltay Gábor rendező az MTI-t. A film forgatókönyvét Nemeskürty István írta. A produkció konzultáns-szakértője László Gyula történészprofesszor. A fikciós történet a középkori legendára, Anonymus Gesta Hungaroru- mára épül, és a honfoglalás több évtizedes folyamatának befejező szakaszát ábrázolja az etelközi indulástól a pusztaszeri megérkezésig. Megjelenítik a legnagyobb magyar történelmi mítoszokat. Carmina Burana Gombás Sándor Ferenc A Carmina Burana 1803- ban Bajorországban talált versgyűjtemény, melyet Benediktbeuren bencés kolostorában őriztek. Ezeket a verseket vándordiákok és szerzetesek írták. Nyelvében középkori latin és ófrancia. Közös jellemzőjük, hogy világi témájúak. A vágáns (szegénydiák) költészet gyöngyszemei. Irodalmi mazsoláik szólnak a szerelemről, a diákok hétköznapjairól, csipkedik a feudalista urakat, némely helyen elég merészen. Carl Orff, a harmincas évek Németországának kiemelkedő zeneszerzője vállalkozott a versgyűjtemény megzenésítésére. 1937-ben Frankfurtban mutatta be színpadi verzióját óriási sikerrel. A kritikusok szerint Orff zenéjének jellemzője az a sajnálatos tény, hogy gyakran félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, annyira összművészeti alkotás, hogy nem lehet kizárólag zenei szempontok szerint értékelni. Orffnak magának sohasem az volt a célja, hogy csak zenét szerezzen. Színpadi rendezőként maga komponálja a muzsika mellett a színpadi elemeket: a jeleneteket, a díszleteket. Gyakran a szöveget is ő írja. Az Orff-zene hallatán az az érzésünk, hogy a dallam, a harmónia, a forma, a hang- szerelés a ritmusból születik. A hetvenes évekre a zeneszerző stílusa szikárabbá vált, szinte a legegyszerűbb gregorián formulák tömörségéig jutott el. A Carmina Burana Orff műfajmegjelölése szerint: profán dalok énekesekre és zenekarra, hangszerek és vetített képek kíséretében. Vagyis: szcenikus kantáta. A darabot azonban gyakran adják elő színpad nélkül, orató- riumszerűen. A mű három nagy részre oszlik, melyeket az induló és a végén visszatérő kórustétel keretez, ez a szerencse for- gandóságáról szól. A tételek közül az első gregorián jellegű. Ezt követik a nagyívű melódiák, a humoros kartételek, majd a körtánc-muzsika. A kocsmában felhangzó énekek a mű leghumorosabb, helyenként sikamlós részei. Ebben a részben felcsendül egy merész gregorián-paródia is. Befejezésképpen egy kocsmai gúnydal szólal meg. A szerelemről szóló részben szopránszólót, baritonkar-be- tétet, és egy kettőskórust hallunk, egy lendületes szerelmi dalt, a Vene, veni, venias-t, majd a művet a bevezető dallamok visszatérése zárja le. A mű folyamatosan kapható a zeneműboltokban. A Salzburgi Mozerteum zenekarát és kórusát Kurt Prestel vezényli. Szólisták: Gerda Hartmann, Richard Brünner, Rudolf Knoll. A kazettát az ELAP Music jelentette meg. (Orff: Carmina Burana, ELAP Music, The rose collection sorozat, 64. perc, 560 Ft) Öt oldal Nyíregyházáról Jelenet a Nórából. A képen Pregitzer Fruzsina és Szabó Márta Racskó Tibor felvétele Gyüre Ágnes (Új Kelet) ________________ Vé gre foglalkoznak velünk! — kiálthatna fel Pregitzer Fruzsina, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Dómján Edit- díjas művésznője, aki egy tavaszi Művészkörön azon kesergett: a fővárosi kritikusok nem veszik a fáradságot, hogy eljöjjenek Nyíregyházára. Nos, a Magyar Színházművészeti Szövetség Színház című folyóiratának legfrissebb, augusztusi száma — két hónappal az évadzárás után — öt oldalt szentelt teátrumunknak. Nánay István főszerkesztő-helyettes két kamarabemutatónkról, az Utas és holdvilágról, valamint a Nóráról írt kritikát, Mikita Gábor tollából pedig A velencei kalmárról, az Ismerősökről és a Semmi sem tökéletesről olvashatunk értekezést. (A szerző A velencei kalmár előadását jóval korábban értékelte egy másik szaklapban.) Egy kicsit keserű a szánk íze. Nem az a baj, hogy nem egyértelműen pozitív összkép kerekedik ki az előadások mérlegre kerülése után. Inkább az ömlesztettséget, a „most már letudtunk benneteket” sugallatát véljük érezni. Vagy a semminél ez is jobb?
