Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

1996. augusztus 31., szombat Magyar Táviratnrotfa Kínai garancia Kína minden körülmények között garantálja a tajvani befektetők jogait — nyugtatta meg Csiang Cö-min kínai államfő a tajvani üzletemberek küldöttségét. Kedd óta tar­tózkodik a kínai fővárosban a 80 fős delegáció, a legnagyobb tajvani küldöttség azóta, hogy tavaly megszakadt Kína és Tajvan között a politikai párbeszéd, és provokatív kínai had­gyakorlatok teremtettek háborús légkört a Tajvani-szoros körül. „Nem engedhetjük meg, hogy politikai nézeteltéré­sek befolyásolják a gazdasági együttműködést” — hangoz­tatta a kínai elnök. Folytatódik a mentés Péntek dél körül megjavult az időjárás, s a norvég mentőcsapatok folytathatták a holttestek kiszabadítását a csütörtökön lezuhant orosz utasszállító repülőgép roncsai közül. Ezt közölte az ITAR-TASZSZ munkatársával Nyikolaj Ulanov, a Vnukovo Airlines társaság vezérigaz­gató-helyettese. Mint elmondta, a holttestek hazaszállítá­sára még várni kell. A norvég hatóságok értesítették a tár­saságot, hogy az áldozatok maradványait az ország száraz­földi részére, Tromsö város egyik kórházába szállítják. Itt megállapítják személyazonosságukat és lefolytatják az ilyen esetekben szokásos jogi eljárást. A holttestek hazaszállítá­sáról a katasztrófa okait vizsgáló bizottság döntése után intézkednek. Pokolgépy tűzvész Pokolgép robbant péntek reggel a Franciaországhoz tartozó Korzikán egy volt francia miniszter, Pierre Pasquini lányá­nak villájában. A házban éppen nem tartózkodott senki — kö­zölte az ajacciói rendőrség. Az elmúlt hetekben több mint 30 terrorcselekményt követtek el a földközi-tengeri szigeten fran­cia állami intézmények, illetve állami tisztviselők tulajdona ellen—emlékeztet a hír kapcsán a dpa. Csütörtök este bozót­tűz miatt ki kellett üríteni egy üdülőfalut Bonifacio város kö­zelében. Egyelőre nem ismeretes, hogy szándékosság van-e a tűzvész mögött. Személyi sérülésről nem érkezett jelentés. Bili Clinton beszéde MTI Bili Clinton elnök helyi idő szerint csütörtök késő este arra kérte az amerikaiakat: ismételt megválasztásával tegyék lehe­tővé számára, hogy a konco­kon való marakodáson és ki­csinyes pártpolitizáláson felül­emelkedve az országot a hu­szonegyedik századba vezet­hesse. A Demokrata Párt újbóli elnökjelöltségét elfogadó be­szédében hangsúlyozta, hogy politikai stratégiája világos és közérthető: olyan társadalmat képzel el, amelyben az érvény- ülési lehetőség mindenki szá­mára nyitott, az egyéni felelős­ségvállalás erénynek számít és a közösségi összetartás erős. Az országos televíziós háló­zatok által közvetített felszó­lalásával egyszersmind véget ért a demokraták négynapos chicagói kongresszusa. A párt választási csapatának második számú embere Al Gore alel- nök. A magabiztos derűlátást su­galmazó konvenció és a jövő­be vetett hitet tükröző elnöki beszéd hatását azonban eleve tompította az a néhány órával korábban bekövetkezett fejle­mény, amely valóságos politi­kai bombaként robbant a vá­lasztási küzdelemben: egy prostituálttal fenntartott állító­lagos viszonya miatt kénytelen volt lemondani Bili Clinton egyik legfőbb politikatervező stratégája és közeli tanácsadó­ja, Dick Morris. A leleplezést közlő The Star című bulvárlap értesülése szerint a politikai konzultáns lehetővé tette, hogy alkalmi barátnője időnként belehallgasson az elnökkel telefonon folytatott bizalmas konzultációba, sőt betekintést engedett neki fontos beszédek tervezetébe is. Az eset különösen azért kí­nos az elnök számára, mert is­mételten rivaldafénybe állít­hatja a jellemkérdést, amely­nek jelszava alatt politikai el­lenlábasai mindig is meg­kérdőjelezték erkölcsi tartását, őszinteségét és ítélőképessé­gét, arra hegyezve ki bírálatu­kat, hogy szerintük „emberi gyengeségei és jellembeli hi­bái” méltatlanná teszik Bili Clintont az elnöki tisztség be­töltésére. Bili Clinton a konvenció plénuma előtt nem említette az ügyet. A pártérdekeken felül­emelkedő, ám viharos tetszés­sel fogadott beszédével első­sorban az el nem kötelezett, in­gadozó, alsó- és középosztály­beli választókat célozta meg, kézzelfogható javaslatok tu­catjait előterjesztve „lehető­ségeik bővítésére”. Bili Clin­ton beszédében kiemelte, hogy az utóbbi napok választási útja is meggyőzte őt arról: az or­szág vonata helyes vágányon halad, és kormányzatának te­vékenysége meghozta a gyü­mölcsét. Beszédének rövid külpolitikai részében leszö­gezte, hogy szoros partneri kapcsolatra törekszik Oroszor­szággal. Ugyanakkor nyilván­valóvá tette azt is, hogy a NATO megnyitja kapuit né­hány közép-európai ország előtt. A demokrata konvenció lezárultával a két jelölt— pén­tek reggel autóbuszra ült, hogy az országot járva megnyerjék a szavazókat politikai prog­ramjuknak. pápa lemondásra készül? Etchegaray bíboros cáfol Világkrónika II. János Pál pápa egészségi állapota mindinkább ingado­zik, s úgy tűnik, már megfordult fejében a lemondás gondo­lata — írja legfrisebb, pénteki számában a L'Express című francia hetilap. MTI Az újság többoldalas összeál­lítást közöl a kérdésről, részle­tesen beszámolva az egyházfő betegségéről, gyomorpanaszai­ról, s arról, hogy — mint fogal­maz — a római egyházi körö­ket már most foglalkoztatja II. János Pál utódlásának kérdé­se. Ugyanakkor az esetleges le­mondást illetően maga a lap is csak óvatosan fogalmaz, s egész feltételezését arra vezeti vissza, hogy idén februárban egy olyan új dokumentumot tettek közzé a Vatikánban, amelynek két cik­kelye egyértelműen felveti: a pápai szék megüresedését nem pusztán az egyházfő halála, de a pápa „érvényes lemondása” is eredményezheti. — Ez a passzus nem szerepel a korábbi hasonló, még VI. Pál által kiadott szabályzatban, s a Vatikánban tudni vélik, hogy e szövegrészt II. János Pál pápa egyetértésével tették be a doku­mentumba: egy olyan helyzet megelőzésére, amikor fizikai állapotának romlása immár kép­telenné tenné őt a tisztségéből fakadó kötelezettségek ellátásá­ra — írja az újság. A L'Express egyébként hozzáteszi, hogy II. János Pál már korábban is be­szélt a pápai lemondás lehető­ségéről, amikor 1992-ben, a bí­borosok gyűlésén felvetette: „Milyen szép is lenne, ha egy pápa ott lehetne utódjának meg­választásán...” Ugyanakkor, maga a francia hetilap is elismeri, hogy II. Já­nos Pál kivételes erővel ren­delkezik, hajlott kora ellenére munkarendje „elkápráztató”, s mint ő maga többször jelezte: még szeretne részt venni a Jé­zus születésének kétezredik évfordulóján rendezendő meg­emlékezéseken. „II. János Pál pápa egész­ségi állapota semmilyen ag­godalomra nem ad okot. Ezekben a napokban, az el­múlt hetek gyengélkedése után, teljes odaadással készül magyarországi és franciaor­szági útjára” — jelentette ki Roger Etchegaray bíboros, az Igazság és béke pápai tanács elnöke a la Repubblica című olasz lap pénteki számában megjelent nyilatkozatában. Etchegaray „alaptalan fecse­gésnek” minősítette a pápa le­mondásáról szóló találgatáso­kat. „Erre a lehetőségre még futólag sem lehet gondolni” — mondta. Magyar IFOR-katonák Tuzlai incidens A Tuzlánál dolgozó magyar katonák is szemtanúi voltak a csütörtöki incidensnek, amelynek során a közeli Mahala fa­luban amerikai N ATO-alakulat véget vetett a helyi szerb rendőrök és a muzulmán lakosok közötti összecsapásnak — közölte pénteken az MTI kérdésére válaszolva Váradi Emil őrnagy, a magyar kontingens szóvivője. MTI A magyar műszaki kontin­gens öt járműből álló konvoja mintegy húsz katonával akkor érkezett a Mahala közelében lévő, s a volt frontvonal mentén felállított IFOR ellenőrző pont­hoz, amikor azt az amerikai ka­tonák lezárták. „Mahala irányá­ból fegyverropogás is hallat­szott, de a rendet később hely­reállító amerikai IFOR-erők nem lőttek” — mondta a szóvi­vő. Az incidens során egyetlen IFOR-katona sem sebesült meg, így a magyar műszakiak is sér­tetlenek maradtak. A sisakot és golyóálló mel­lényt viselő magyar katonák csőre töltött fegyverrel a meg­erősített ellenőrző pontról fi­gyelték, ahogy a helyszínre ren­delt amerikai egységek helikop­terek és Humwee terepjárók se­gítségével elfogták a bokrok közé és a romos házakba mene­kült szerb rendőröket. „A felde­rítő helikopterek addig köröztek a térség felett, amíg az ott buj­kálok meg nem adták magukat, vagy amíg a terepjárókon oda­érkező katonák elő nem rángat­ták őket a bokrokból”—közölte Váradi Emil őrnagy. A bujkálóknak — fűzte hoz­zá — semmi esélyük sem volt arra, hogy az infravörös keresőt használó helikopterek elől elrej­tőzzenek, mivel a hőkisugárzás azonnal elárulta őket. A hely­színről érkező magyar katonák elmondták, hogy láttak egy nyil­vánvalóan összevert muzulmán férfit és egy nőt, akik az ellen­őrző ponton kerestek menedé­ket. A többtucatnyi szerb rendőrt egy romos ház udvarán terelték össze, de nem vették el tőlük pisztolyaikat és gumibotjaikat. Első csoportjukat akkor enged­ték szabadon, amikor az ellen­őrző pontot megnyitották és a magyar konvoj elhagyta a hely­színt. A konvoj a közeli Steel Castle elnevezésű amerikai bázisra tar­tott, ahol a magyar kontingens ideiglenes tábort tart fenn a Tuzla—Zvomik vasútvonal szep­tember végéig tartó helyreállítá­sának időtartamára. A Steel Castle telephely, amely 280 kilométerre van a magyarok Okucani mellet­ti állandó bázisától, jelenleg 66 magyar katonának ad otthont. arra szólította fel az orosz köz­véleményt, hogy mindenképpen akadályozzon meg „egy újabb értelmetlen vérontást” Csecsen- földön. Megítélése szerint ennek veszélye még nem múlt el telje­sen, hiszen „az orosz politikai körök háborús pártja minden tőle telhetőt megtesz” a vérfürdő fel­újítása érdekében. Jandarbijev je­lezte, hogy „a csecsének készek az ésszerű kompromisszumok­ra”. Groznijban eközben pénteken gyakorlatilag befejeződik az orosz erők kivonása, a nap folya­mán kétezer katona és 50 páncé­los hagyja el a csecsen fővárost. A kölcsönös csapatkivonás vég­ső határideje szombat éjfélkor jár le. Orosz források szerint még csaknem másfél ezer csecsen harcos van Groznijban, habár a szakadárok is péntekre ígérték a kivonás befejezését. Figyelemre méltó, hogy Konsztatyin Puli- kovszkij altábornagy, a csecsen- földi szövetségi erők helyettes parancsnoka — aki nevét Groz­ny szétbombázását ígérő ultimá­tumával tette ismertté —pén­teken elutazott Csecsenföldről. Csecsenföld—Lebegy—Maszhadov Vége a háborúnak(!?) MTI A csecsenföldi határ közelé­ben, Haszav-jurt dagesztáni járá­si központban Alekszandr Le­begy, az orosz Nemzetbiztonsá­gi Tanács titkára pénteken ismét találkozott Aszlan Maszhadov- val, a csecsen szakadár erők ve­zérkari főnökével. A találkozó kezdete „technikai okok” miatt több órát csúszott, a csecsen kül­döttségjelentős késéssel érkezett a dagesztáni településre. A sza­kadárok képviselői az ITAR- TASZSZ szerint fenntartásokkal fogadták a Csecsenföld státusá­nak rendezésére vonatkozó orosz javaslatot, s ezért további előze­tes egyeztetést tartottak szüksé­gesnek. Ebben Tim Guldimann, az EBESZ grozniji missziójának vezetője közvetített. Lebegy tá­bornok a találkozó kezdete előtt jelezte, hogy a csecsen féllel kö­zös nyilatkozatot kíván aláírni a válság rendezésének alapelvei- • ről. Megítélése szerint a katonai megállapodás teljesül — folya­matban van a csapatkivonás és a fogolycsere —, s a háborúnak vége. Ezt kívánja megerősíteni a nyilatkozat, amely koalíciós ha­talmi szervek létrehozásáról is szól: Lebegy szerinte testületek­ben minden, a háborút elutasító fél képviseltetheti magát. Végül a köztársaság státusáról népsza­vazást tartanának, a moszkvai ja­vaslat szerint azonban csak 10 év múlva. Lebegy jelezte, hogy e ja­vaslatokkal egyetértett Jelcin el­nök, Viktor Csernomirgyin kor­mányfő és több illetékes minisz­ter is. Lebegy pénteki sajtónyilatko­zatában úgy foglalt állást, hogy a rendezési folyamat esetleges megakadása érintené az egész Kaukázust, és „már idén ősszel rendszerválsághoz vezetne Oro­szországban”. A csecsen fél is egyeztette álláspontját a politikai rendezés kérdésében: a szaka­dárok legfelső vezető testületé— a Védelmi Bizottság — csütör­töki ülésén elfogadta azt a terve­zetet, amelyet átadnak az orosz félnek — jelentette ki Aszlan Maszhadov az újabb találkozó előtt. Zelimhan Jandarbijev, a - szakadárok politikai vezetője ÚJ KELET ^ Hírről % hírre Palotai István (Új Kelet) Most már akkora a keve­redés csecsen ügyben, csak a Jóisten a megmondhatója, hogy ki, kivel van? Jelcin ki­nevezte Lebegyet, hogy tel­jes jogkörrel intézkedjék és minden eszközzel fejezze be a háborút. Mivel az orosz el­nök nagyon is jól ismerte biztonsági főtanácsadójának véleményét arról, hogy a kérdést csak és kizárólag tár­gyalásos úton lehet és kell is rendezni (és nem tételezhe­tő fel, hogy Jelcin ez alatt a „minden eszközzel” alatt a napalmbombára és társaira utalt volna), meglehetősen érthetetlen, hogy most akkor miért csodálkozik és harag­szik, hogy Lebegy megtet­te, amit tőle várt? Merthogy ez történt, semmi más. Groz­nijban viszonylagos béke van, az orosz csapatok meg­kezdték kivonulásukat Cse- csenijából és vegyes—oro­szokból és csecsen felkelők­ből álló egységek — őrjára- toznak az utcákon. A harmadik „erő” — leg­alábbis politikai értelemben — az oroszok csecsen báb­kormánya. Nekik nyilvánva­ló módon nem tetszik ez az egész, hiszen az oroszok és a csecsen-forradalmárok megegyezésével felesleges kolonccá váltak mindenki számára... Az oroszoknak azért kínos a bábkormány követelőzése, mert nyilván ígéretet tettek a hatalom bi­zonyos fokú átadására, ami most már teljességgel lehe­tetlen, hiába is követelőznek. Az ilyen „békét” még so­kan mások is ellenzik. Főleg a katonai lobbi és a kormány nacionalista elemei. Azok, akik nem akarnak egy „ide­gen országból visszatérni, ha már a sajátjukba vonultak be...” A grozniji bábkormány és a nacionalisták ágálása ért­hető. Az már viszont kevés­bé, hogy Jelcinnek mi a baja Lebeggyel? Végtére is nem tiltották le a tevékenységét. Sőt! Vég- hezvitte az utasítást. Vagy talán nem pontosan? Furcsa az is, hogy Csernomirgyin kormányfő szinte folyama­tosan tárgyal a bábkormány képviselőivel... Mindezek egyre inkább azt látszanak igazolni, hogy Oroszországban kialakuló­ban van egy bizonyosfajta kettős hatalom képe. A tiltakozók ellenkezése is érthető, hiszen ha Csecsen­föld kiszakítaná magát az orosz államszövetségből, akkor ez precedens lehet más oroszországi népek ugyanilyen irányú törekvé­seihez. A mindenáron való béke­kötés viszont a legtisztessé­gesebb cél, ami csak létezik, hiszen a békének nincs ésszerű alternatívája... Felhívás! Simon Peresz volt izrae­li miniszterelnök felhívást intézett Benjamin Netan­jahu izraeli kormányfőhöz és Jasszer Arafat palesztin vezetőhöz, amelyben a két oslói megállapodás tiszte­letben tartására és egy har­madik előkészítésére szólí­totta fel őket.

Next

/
Thumbnails
Contents