Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-26 / 198. szám
4 1996. augusztus 26., hétfő Közélet Tarnavölgyi György hétfői jegyzete Feltámadt a szabadtéri színpad... ...Nyíregyházán. Idén nyáron újra úgy fogadott vendégeket, hogy azok nem elsősorban a színpad és környezete méltatlan állapotait, hanem a deszkákon zajló eseményeket figyelték. Akiket egy évvel ezelőtt is arra vezetett balsorsuk, hogy a Szabadtéri Színpad nézőterének valamely székébe üljenek, azok most csodálkozva észlelhették, hogy bár látszólag ugyanabban a székben ülnek, mégsem... Szépen rendbe tették a közel ezer ülőhelyet Azok a színészek, előadóművészek, akiket a fá- tum az akkor is öltözőnek nevezett romhalmazba vezérelt, most meghökkenve észlelhették: megfelelő érzékkel, kevés pénzzel, jó szervezéssel és a jó gazda gondosságával sárból is lehet várat építeni, azaz: a régi, elavult, leromlott, mi több, bűnösen elhanyagolt helyiségeket is át lehet varázsolni, ha nem is újjá, de normálisnak mondhatóvá. Kérdezhetné persze, bárki: miért nem történt meg mind- ez előbb? Miért romlott ilyen útszéli állapotúvá a szép szabadtéri? Ki kezelte ez idáig? A válaszokat bizonnyal hosszan lehetne taglalni, lehetne hibásakat, talán vétkeseket is találni. Igaza lenne annak, aki a várost hibáztatja, mert engedte idáig romlani a tulajdonát, azt sem lehetne cáfolni, aki nemcsak játékra, hanem kezelésre adta át egy időre a színpadot egy amatőr színjátszócsoportnak, s természetesen az is tökéletesen megállja a helyét: a városnak egyszerűen nem volt pénze arra, hogy tisztességesen rendben tartsa a valaha oly gyönyörű intézményét. Pénze persze, most sem lett sok, ám valóságos csodát művelt a szervezet, amelyre bízták a szabadtérit: a nyíregyházi Piac- és Városgazdálkodási Iroda szívügyének tekintette a dolgot, vezetője és összes dolgozója teljes energiával látott munkához. Megtörtént a csoda: a rendelkezésükre álló kevés pénzből a lehető legtöbbet hozták ki. S bár még mindig csak árnyéka régi önmagának a szabadtéri, két dolog bebizonyosodott. Az egyik: mégiscsak lehetett idén is előadásokat tartani a színpadon. A másik: van jövője az intézménynek, érdemes felújítani, ha lassan, több lépcsőben is. No, persze, van további tanulság is: csak az a dolog működik, amit hozzáértők kezelnek. Meg persze, az is: szegény ember vízzel főz, de jól használja a fűszereket. Nem csinálom, mert lenéznek... ...mondta a fiatal férfi, és mindenféle lehetséges kifogást felhasználva kibújt a közmunka alól. Hazament, vállalva azt is, hogy megszűnik az a kevéske jövedelempótló támogatása is, amit eddig kapott. Úgy érezte: elveszít pár ezer forintot, de nem esik csorba a méltóságán, önbecsülésén. Ha elvállalta volna a három hónapos munkát, és kapát, ásót ragadva dolgozik a városban valahol, kereshetett volna vagy húszezer forintot egy hónapban, ami azért több, mint a semmi. Ám ő nemet mondott, mert nem akarta kitenni magát ismerősei sajnálkozásának, esetleges gúnyolódásának. A közmunka nem vált elfogadott dologgá. Nem az lett belőle, aminek szánták: mentsvár, kapaszkodó a tartósan munka nélkül maradiaknak, amit örömmel fogadnak, amire várnak. A dolog filozófiája, persze, támadhatatlan: okosabb és természetesebb dolog segély helyett valamilyen munkát adni (ha az átmeneti is), hiszen abnormális állapota az embernek az állandósult munkátlan- ság. Néhány dolog azonban nem egészen úgy fest a való életben, mint az elméleti tanulmányokban. 1. Nem mindenki szeret dolgozni. 2. Aki szeret is, nem mindegy neki, milyen munkát végez. 3. A munka- nélküliek többsége nem otthon ül, hanem valahol valamilyen munkát végez, és többet keres vele, mint amit a közmunkáért kapna. 4. Ezt a munkát nem közterületen, mindenki szeme láttára végzi, hanem mondjuk, egy kisebb építkezésen, ahol a kutya sem ismeri, vagy épp olyanokkal dolgozik, akik hasonló cipőben járnak. Hogy mi a kiút, nem tudom. Annyi bizonyos: egyenesen nevetséges, hogy egy százezres nagyvárosban, ahol ezrek vannak munka nélkül, nem lehet ötszáz közmunkást összeszedni. Érdemes lenne górcső alá venni azokat az okokat, amik miatt a helyzet úgy alakult, ahogyan alakult. És jó lenne új megoldást találni. Miért ne lehetne alapítani egy olyan céget, amely, mondjuk, bizonyos munka- nélkülieket számon tart, úgymond az alkalmazásában állnak. S a cég azzal foglalkozik, hogy elvégzendő munkákat keres. Ha valahol segédmunkásokat keresnek szabott idejű munkára, kiajánlja a „saját” embereit. Ha hegesztő kell vagy lakatos, tud adni. Ha a városnak elvégzendő munkái vannak, a cég oda vezényli „dolgozóit”. Hogy ezt milyen konstrukcióban csinálja, meny-nyi állami támogatást kap stb., az más kérdés. De egészen más lenne — talán — az íze a dolognak. Nem közmunkás, hanem „mobil” dolgozó lenne az illető, a cége pedig „munkaerő-kölcsönző”. A mohácsi csata 470. évfordulója Becsületzászló a városnak MTI Kelet-Közép-Európa városai közül elsőként Mohácsot tüntette ki Becsületzászlóval az Európa Tanács. Strasbourgban még áprilisban határoztak a tizenkét aranycsillaggal ékesített, aranyszegélyű kék lobogó adományozásáról, s azt vasárnap délután, a mohácsi csata 470. évfordulója alkalmából tartott ünnepi önkormányzati ülésen vehette át Baranya Duna-parti városának polgár- mestere, Kuti István, az Európa Tanács Parlamentáris Uniójának tiszteletbeli tagjától, a svéd Kerstin Eckman asszonytól. Mohács nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért, s a volt Jugoszláviából érkezett mintegy kétezer menekültnek — az európai szolidaritás kiemelkedően szép példájaként értékelt — befogadásáért kapta az Európa Tanács második legrangosabb elismerését. A kontinensük örökségének és demokratikus értékeinek védelmét, az európai egység gondolatának terjesztését és az együttműködés fejlesztését előmozdító városok legmagasabb kitüntetése az Európa Díj, a második fokozat a Mohácsnak is adományozott Becsületzászló, a harmadik pedig az Európa Oklevél. A kitüntetett városok kötelezettséget vállalnak, hogy évente beszámolnak az európai eszmeiség terjesztéséért tett erőfeszítéseikről, és egymással is szorosabbra fűzik kapcsolataikat. Az ünnepségen Mohács hivatalos testvérvárosai — a horvátországi Pélmonostor, a németországi Bensheim, a romániai Aranyosgyéres, a francia- országi Wattrelos —, valamint a Moháccsal kulturális, illetve karitatív kapcsolatokat építő németországi Altenstadt és Geinsheim, továbbá a lengyelországi Siemmianovicze vezetői is megjelentek. A testvérvárosi kapcsolatok ápolásában kiemelkedő szerepet játszó külföldi közéleti személyiségeket a város bronz emlékplakettjével tüntette ki Kuti István. Fogorvosok világkongresszusa Nem járunk kezelésre MTI Magyarország a fogszuvaso- dásos betegségek európai listáján 32 ország közül a 29. helyen áll. Különösen aggasztó a helyzet a gyermekek fogegészségügyi állapotában. Az öt— hatéves gyermekek 70 százalékának van már rossz foga, a 12 év körülieknek legalább három, a kamaszkorúaknak legalább 4 foga szorul kezelésre. Az állampolgárok több mint fele nem jár rendszeresen fogorvoshoz, és a fogászat finanszírozási rendszerének módosítása óta sem keresi fel több beteg a rendelőket. Az állampolgárok többsége nem tudja, hogy jövőre várhatóan csak azok kaphatnak majd társadalombiztosítási hozzájárulást bizonyos fogkezelésekhez, akik részt vesznek az évenkénti ellenőrzésen. Mindez a Magyar Fogorvosok II. Világ- kongresszusán hangzott el, amely vasárnap fejezte be tanácskozását. A 15 országból érkezett mintegy 400 résztvevő a fogászatban alkalmazott legújabb diagnosztikai és kezelési eljárásokról cserélte ki tapasztalatait. Előadások hangzottak el az ultrahang szájsebészeti alkalmazásának jelentőségéről, a fogbeültetésekről, a szájüregi daganatokról, valamint a hipnózis fogászati alkalmazásáról. A konferencián felhívták a figyelmet a megelőzés korszerű módszereire, különös tekintettel a só- flourid-program bevezetésének magyarországi lehetőségeire, és szó esett a beteggel való foglalkozás etikájáról is. MDFtanácskozás MTI Az ország összes megyéjében veszélyben van a települések önállósága — állapították meg a Magyar Demokrata Fórum megyei elnökei szombaton kezdődött érsek- csanádi tanácskozásukon. Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke az MTI munkatársát arról tájékoztatta: a párt megyei elnökeinek kétnapos össszejö- vetelén részben a választási együttműködések tapasztalatait tárgyalják meg, részben pedig az október 5-ei tüntetést készítik elő. Az egész országban egyeztető folyamatban van a Fidesz és a KDNP megyei vezetőivel való együttműködés. Az önkormányzatok helyzetét értékelve a tanácskozás résztvevői megállapították: az a kormányelőkészítés, miszerint mindössze 6 százalékkal több költségvetési támogatást irányoz elő a jövő esztendőre, minden megyében működésképtelenné teszi az önkormányzatokat. A hajdúdorogi táborban Politikai fórum MTI Napjaink történelméről rendezett politikai fórummal folytatódott szombaton Hajdú- dorogon a Honfoglalás '96 Tábor, amelyet a millecente- nárium alkalmából szervezett az Erdély Művészetéért Alapítvány. Csurka István, a MIÉP elnöke beszédében: „az öntudatos magyar emberek összefogását” sürgette az „új, megtisztult Magyarország” megteremtése érdekében. A jelenlegi kormánypolitika a magyarság pusztulását szolgálja. „A honvesztés folyamata jelenleg nem területi veszteség képében, hanem vagyonvesztésben jelenik meg” — mondta. Ugyanakkor bírálta a kormányt azért is, mert „éppen a honfoglalás 1100. évében kíván olyan alapszerződést kötni Romániával, amellyel szemben az egész országban óriási elégedetlenség nyilvánul meg”. Báthory Gábor, a KDNP Haj- dú-Bihar megyei elnöke hangsúlyozta, hogy az országban teljes politikai, azt követően gazdasági fordulatra van szükség. A hajdú-bihari keretény- demokraták ez irányú kezdeményezését pártjuk immár országos programmá emelte. Báthory szerint is most a nemzeti erőkön a sor, hogy összefogjanak Magyarország jövőjéért. A politikai fórum résztvevői közül többen szorgalmazták egy pártoktól független országos rádió létrehozását. Egy mezőgazdasági vállalkozó a maga és négy fia nevében jelképesen ötezer forintot ajánlott fel — és tett le azonnal az elnökségi asztalra — a rádió alapítására, amit többen követtek a tábor hazai és külföldi lakói közül. Csurka István bejelentette: a Magyar Út Mozgalom élére áll e törekvésnek és létrehozzák a „nemzeti rádiót”. Magyarok a török vásáron Kozma Ibolya (Új Kelet) Az Izmiri Nemzetközi Vásáron, Törökország egyik legjelentősebb külkereskedelmi találkozóján magyar vendégek is részt vesznek. A hatvanötödik alkalommal megrendezett vásár augusztus 26-ától szeptember 10-éig tart. A külföldi kiállítók kilenc napig, tehát szeptember 3-áig várják az érdeklődőket. A magyar vállalatok hagyományos vendégnek számítanat ezen a fontos, két kontinens határán lévő bemutatón. A HUNGEXPO Rt. szervezésében ebben az évben az eddigi jelentkezések alapján öt cég, közel kétszáz négyzetméteres területre jelentette be az igényét. A visszatérő kiállítók között az IKARUS AG szerepel. Elsőként vesz részt a kiállításon a Magyar Bycosin Kft. adalékanyagokkal, a Mohácsi Farostlemezgyár Rt. farostlemezével, a Rév és Társa Kft. kompresszorokkal, gázpalackokkal és fémszerkezetekkel. A Budapesti Iparkamara információs irodával képviselteti magát. A kiállítást dr. Hegyháti József, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára is meglátogatja. ÚJ KELET ^ Hírről V hírre Palotai István (Új Kelet) „Egy lehetséges miniszter állítólagos feltételeiről nincs mit nyilatkozni”, jelentette ki Pető Iván, az SZDSZ elnöke, amikor arról kérdezték, hogy mit szól Suchmann Taniás privatizációs miniszter ipari és kereskedelmi miniszterré való kinevezéséhez, illetve arról, amit állítólag kijelentett, nevezetesen azt, hogy „csak abban az esetben vállalja az új tárcát, ha a régi teendőit továbbra is elláthatja”. Mindazonáltal, hogy mélységesen egyetértek az SZDSZ elnökével:— válaszát illetően —, hadd csapjam le a labdát helyette, amit Suchmann miniszter úr volt szíves feladni... Először is, mélységesen csodálom, hogy a privatizációs miniszter ilyen magabiztos, ennyire bízik önmagában. Ugyanis, ha nem így volna, akkor nem óhajtaná kezében tartani mind a két tárcát, bízvást abban, hogy az imigyen megduplázódni látszó feladatait százszázalékosan el tudja látni! Mindenesetre élek a gyanúperrel, hogy valamelyik miniszteri munkakört nem tartja túlságosan leterhelőnek, és hogy ez a „valamelyik” történetesen a privatizációs tárca. Feltételezem, hogy pontosan ez az a pont, ahol az SZDSZ is lőcsöt lát a szerkezetben, és azért törekszik már a kezdet kezdete óta a tárca megszüntetésére. Gondolom, az olvasó is remekül emlékszik Suchmann Tamás primadonnás sértődéseinek legalább egyikére — mindenesetre az utolsó az volt, amikor óhaja ellenére Medgyessy Péter került a Pénzügyminisztérium élére. Csupán csak játék a gondolatokkal, de végül is összerakható a kép, hogy Suchmann Tamás — legalábbis látszólag — az ország pénzügyekkel kapcsolatos feladatait szívesen tudná önmaga felügyelete alatt, lett légyen az privatizációs, kereskedelmi vagy pénzügyi jellegű. Tulajdonképpen akkor így „balkézről” meg is valósulna az MSZP eredeti elképzelése egy gazdasági csúcsminisztérium felállításáról — egy kis módosítással — gazdasági „csúcs-Suchmann” név alatt. Lehetséges, hogy Horn Gyula miniszterelnök úr éppen ezért favorizálja oly annyira a Dél-Dunántúlról alig pár éve érkezett sikerpolitikust, annak ellenére, hogy a párt többi vezetője fenntartásokkal él vele szemben? (Merthogy így van, azt fényesen bizonyítja az MSZP kongresszusának döntése, amit Suchmann „látványos” lemondása követett.) Amint az ismeretes, az MSZP elnöke — miniszter- elnökünk, Horn Gyula — nagy játékos. Szinte biztos vagyok benne, hogy minden látszat ellenére nem Suchmann Tamás az ő ásza, annak ellenére, hogy erről a nevezett, per abszolúte meg van győződve..
