Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-26 / 198. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. augusztus 26., hétfő 3 Jubiláló kertészek történetekből hamar kiderült: mindössze a társaság negyede dolgozik a pályán. A nagy át­alakulás sok egyéni sorsot irá­nyított a tanult szakmától kö- zel-távolra, esetenként elérhe­tetlen messzeségbe is. Olykor az embert sem kímélve. Van, aki két agrárdiplomájával ma is munkanélküliként kényte­len élni. A komor hangvétel mellett a jó kedv is megfért, sőt, ki­mondottan jól érezték magukat az „öreg diákok”, mondhatni: egészen kivirultak. A jubileu­mi találkozó ugyanis Bakta- lórántházán fejeződött be, a Vay Ádám Gimnázium és Szakmunkásképző Intézetben, ahol házias ellátásban részesí­tették egykori társaikat a talál­kozót szervezők. Négy rablót elfogtak F. A. (Új Kelet) Mint arról korábban beszámoltunk, augusztus 21-én éjjel ismeretlen tettesek Gyürén berontottak egy lakásba, és az ott tartózkodó 21 éves férfi kezeit megkötözték, nyakához kést szorítottak. A támadók közül ketten levitték a kertbe, ahol megverték, közben három társuk a lakásban értékek után ku­tatott. Nem eredménytelenül, mivel találtak 70 ezer forint készpénzt, amit hat darab Adidas és Nike márkájú sporttás­kával együtt elvittek. A rablás befejeztével az öt támadó a helyszínről egy fehér színű Mercedessel elmenekült. A rendőrség nagy erőkkel látott hozzá a feltehetően ukrán rablók kézrekerítéséhez. A gyors nyomozás sikerrel járt, ugyan­is a rendőrség már másnap az öt rabló közül négyet elfogott, és kiderült, hogy csak egy személy ukrán, a többiek hazánk fiai. így a rendőrség őrizetbe vette a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható B Ferenc (21) ukrán állampolgárt, Sz. István (19), K. Zoltán (25) és Sz. Tibor (20) tuzséri lakosokat. A díszes csapatból Sz. Tibor a bűncselekmémy elkövetése után sorkatonai szolgálatra vonult be, őt onnan szedték elő. Elfogá­sukkal egy időben a fehér színű Mercedes is előkerült. Viszont az ötödik ismeretlen társuk egyelőre még szökésben van. Az ügyben a nyomozás tovább folytatódik... L. Gy. (Új Kelet) _________ Hus zonöt éves jubileumi év­folyam-találkozót tartottak au­gusztus 24-én, szombaton a nyíregyházi Mezőgazdasági Fő­iskola Kertészeti Karának volt hallgatói. A rendezvény délután két órakor kezdődött a főiskolán, ahol Galó Miklós főigazgató­helyettes szólt a felsőoktatási intézmény jelenéről és célkitű­zéseiről a szép számban meg­jelent egykori hallgatók és há­zastársaik előtt. Ezt követően a közel hatvan kertész — s ki­lenc tanáruk — az eltelt ne­gyedszázad emlékeivel feled­kezett báráti beszélgetésbe; bi­zonyára volt mondanivalójuk egymás számára. Hogy is ne lett volna, amikor az élet­Kevesebb csempész Új Kelet-információ _______ Ta lán a folyamatos szigorú ellenőrzésnek köszönhetően az elmúlt héten kevesebben próbálkoztak csempészéssel a határ- átkelőhelyeken. A záhonyi vámhivatal munkatársai 78 eset­ben kezdeményeztek — kivétel nélkül külföldiek ellen — el­járást, az összes elkövetési érték 2 millió 740 ezer forint volt. A pénzügyőrök gondos felügyelete mellett a raktárba került 3500 karton cigeretta, két és fél mázsa dióbél és 45 liter sze­szes ital, 62 liter gázolaj, fél mázsa szemes bab és másfél ezer különböző gépjáirnűalkatrész. A beregsurányi pénzügyőrök 15 esetben intézkedtek vámszabálysértés miatt, és 155 ezer forint értékben foglaltak le cigerettát, vodkát, színes fémet és gázola­jat,. 26 ezer forint pénzbírságot szabtak ki és szedtek be. Csengersimánál román állampolgárok próbáltak belépéskor az autóbuszokban az ülések alatt és személygépkocsik külön­böző részein elrejtve különböző árucikkeket csempészni ha­zánkba. Az átkelő vámraktárának kínálatai 17 liter pálinkával, 80 literrel benzinnel és 20 liter gázolajjal — összesen 73 ezer forint értékben — gyarapodott. A belterületi vám- és nyomo­zóhivatalok munkatársai több mint félmillió forint értékben foglaltak le a jövedéki ellenőrzés alól elvont dohányterméke­ket, szeszes italt, benzint és gázolajat. A piacokat folyamato­san ellenőrizték a pénzügyőrök. Jövedéki bírságot 15 esetben szabtak ki, melynek összértéke 850 ezer forint.volt. Kitüntetettek augusztus 20. alkalmából Alkotói díj a néptanítónak Letter György (Új Kelet) „Kertész leszek, fát nevelek” — mondja a költő, gyönyörű­séges versében. Ám, aki nem­csak kertészkedik, de a kert sze- retetére nevel — az duplán megérdemli a gyümölcsök érett mosolya mellett az emberek tiszteletét is. A tuzséri Nagy Sándor Kertbarát Egyesület el­nökét, nyugalmazott általános iskolai igazgatót, néptanítót, Szép Bélát Alkotói díjjal tüntet­te ki a megyei közgyűlés. A kitüntetés apropóján kérdeztük életéről, hivatásáról. — Szabolcsbákán születtem 1927. április 12-én, középisko­lába a Kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumba jártam. Igazából gyermekorvos szeret­tem volna lenni, ám a népes család mellett aligha gondol­hattam az orvosi egyetemen való továbbtanulásra. Más lehetőség adódott számomra, a Nyíregyházi Tanítóképző Főis­kola ötödik évfolyamán folytat­hattam tanulmányaimat. A friss diplomával Bákaligeten kezd­tem a nagybetűs életet. Innen hamarosan Záhonyba vitt utam, 1951 áprilisától a helyi általá­nos iskola igazgatója lettem. Hasonlóan kedves emlékek maradtak meg bennem a záho­nyi évekből. Egy hirtelen fordulat követ­kezett az életemben, a szere­tett katedrát hátrahagyva 1954-től 1967-ig a Kisvárdai Járási Tanács elnökhelyettese voltam. Majd ismét csak a ta­nítás mellett döntöttem, a la­kóhelyemen, Tuzséron egy évig beosztott nevelőként, azt követően igazgatóként tevé­kenykedtem 1977-es nyugdí­jazásomig. Erre az időre esik a kertbarát klub megalakulása is. Megsze­rettem az almát, nemkülönben az itteni embereket, s csakha­mar igazi közösség formálódott a tuzséri termelőkből. Az alma­termesztés itt évszázados ha­gyománnyal bír, csak össze kellett fogni a még nagyobb tudás megszerzése, a jobb minőségű és több termés érde­kében. Ä kertbarát klub műkö­dése ezt mind visszaigazolja. „Rengeteg erő van bennem” Kozma Ibolya (Új Kelet) A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést vette át augusztus 20-án a Néprajzi Múzeumban Váradi Istvánná, a Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépisko­la igazgatóhelyettese. Váradiné Julika huszonhárom éve dolgozik a kereskedelmi is­kolában, 1978-tól szakmai igaz­gatóhelyettes. Az utóbbi években a gazdasági viszonyok hatására és az igazgatóhelyettes kezdemé­nyezésére új kísérleti oktatási módszereket vezettek be az in­tézmény tantervébe. Gazdasági szakközépiskolai tagozatot indí­tottak, továbbá kéttanítási nyel­vű és idegenforgalmi szakot, amelyen a szakmai tantárgyakat németül tanulják a diákok. A vi­lágbanki programba bekapcso­lódva kereskedelem-marketing, valamint vendéglátás és idegen- forgalom munkacsoportot hoz­tak létre. Az előbbi országos szer­vezet irányítását is Váradi István­ná végzi. A program lényege egy új típusú szakközépiskola felál­lítása. Az első két tanulmányi évben az általános ismeretek mellett csak szakmai orientációs képzések vannak, harmadik— negyedik évben széles körű szak­mai alapozó ismereteket szerez­nek. Negyedik év végén érettsé­gi vizsgát tesznek a tanulók, s az igazi szakmai és speciális tudást ötödévben szerzik meg a diákok. A szakközépiskolai tanterv rész­letes kidolgozásán még nagyon sokat dolgoznak. — Nagyon szeretem a mun­kámat — mondta —, pedig ez ma már nem divat. Mostanában nem becsülendő, ha valaki éve­kig egy munkahelyen dolgozik. Húsz év után is örömmel megyek be az iskola kapuján. Amikor át­vettem a kitüntetést, úgy éreztem, hogy nagyon sok erő van ben­nem. Rengeteg tervem van, me­lyeket még szeretnék megvaló­sítani. Elsőként szeretném foly­tatni a program kidolgozását. Az azóta elfogadott Nemzeti Alap­tantervvel kívánom párhuzamba hozni. Célom, hogy a post se- cundery képzést is megvalósít­suk iskolánkban, véleményem szerint az átmeneti képzés a jövő egyik útját jelentheti. A féljem is kereskedelmi pá­lyát választott, s a gyermekeim is. A mi munkaszeretetünket lát­va szintén ezen a vonalon tanul­nak. A lányom másodéves a szol­noki gazdasági főiskolán, a fiam elsőéves volt abban az iskolában, abban a munkacsoportban, ahol én tanítok. Egy népművelő Beregben Berki Antal (Új Kelet) Irdatlan hosszú idő negyven esztendő, hát még ha egy mun­kahelyen, egy városban múlik el. Előbb beosztottként, majd igaz­gatóként. Sánta Miklós személye nélkül nem is lehetne Vásá- rosnaményban elképzelni a mű­velődési központot. Végigélt sza­badságharcot, megtorlást, li­beralizációt és rendszerváltást. Igazgatóként is már több mint harminc éve szolgálja szűkebb pátriáját. Eddigi tevékenységét Bessenyei György-díjjal ismer­ték el. —Idén ünnepelte népművelői tevékenysége negyvenedik évfor­dulóját... — Szent igaz. Ezt a kitünte­tést akár jubileiumi díjnak is fel lehet fogni. 1956. július 1-jén léptem munkába a vásáros- naményi művelődési központ­ban. Végül is ez a negyven esz­tendő nem kis dolog. Ráadásul úgy, hogy nagy részben vezető­je is voltam az intézménynek. Sokszor elgondolkodom, helyes volt-e, nem lett volna jobb válta­ni? Persze, ez csak amolyan aka- démikusi elmélkedés, hiszen az életemen már nem lehet változ­tatni. Azt hiszem, nem bántam meg, hogy itt maradtam. Sok szé­pet kaptam én a szakmámtól. — Volt-e olyan időszak, ami­kor úgy érezte, hogy most köny- nyebb, egyszerűbb a munkája? — Sose volt könnyű népmű­velőként dolgozni, de mindig kedvvel csináltam. Most is vál­lalok mindent. Nekem nem kell szégyenkeznem. Voltak kacifán­tos minisztériumi elképzelések. Azokat végre kellett hajtani. Nem érdekelte az okosokat, hogy nyáron van a mezőgazdasági munkák dandárja, ha úgy akar­ták, az aratás kellős közepén ad­tunk kinn a földön műsort. Ma már nevetséges dolgok ezek, de akkor az ilyesmi véresen komoly volt. Az állásával játszott az em­ber, ha nem teljesítette a felső­ség akaratát. Emlékszem, egy­szer telefonáltak a megyéről, hogy jön valami miniszterhelyet­tes, aki arra kíváncsi, hogyan mű­velődnek a parasztok, mit csinál­nak a kultúrházban? Akkor is nyár volt, mindenki a mezőn vagy a kertben dolgozott. Végig­szaladtam a környéken, és akit otthon találtam, elhívtam. Sze­rencsére ismertek is, szerettek is. hát eljöttek. Kiosztottam min­denkinek valami újságot, köny­vet, szólt a tv, mire a nacsalnyik megjött, folyt a „népművelés”. Szegények alig várták, hogy mehessenek, mert etetni, itatni kellett az állatokat. Azért a való­di munka sokkal több volt. Első­sorban a kisfalvakért dolgoztunk sokat. Csináltunk olyan kiállítást, hogy tárlók híján a kerítésre ag­gattuk a képeket. Rendeztünk falunapokat, népdalvetélkedőket tartottunk. Sok minden volt. Ma már egy kicsit gazdátlan ez a te­rület. Azt hittük, hogy a rendszer- váltással majd megindul az em­berek spontán szerveződése, megalakulnak a civil szerveze­tek. Hát ez nem így van. Segíte­ni kéne, nem lenne szabad ma­gukra hagyni őket. —Ebben a pénzhiányos világ­ban hogyan tud működni egy ilyen művelődési központ? — Nagyon nehezen. A pén­zünk kevés. Az évközbeni árvál­tozásokat nem tudjuk követni, ha nem kapunk valami pénzt, télire becsukhatjuk a házat, mert egy­szerűen nem tudjuk fizetni a fű­tést. A mi szakmánkban mindig is a maradványelv érvényesült. Iskolakezdés Fekete Tibor (Új Kelet) Augusztus vége a nyári va­káció 'kimúlását is jelzi. Az is­kolákban a pedagógusok már a tanévnyitó értekezleteket tartják, a szülők pedig el­kezdték a tanszerek beszer­zését. A többség most is bolt­ról boltra jár, de ellentétben a korábbi évek szokásaival, most nem a hiánycikkek fel­kutatása miatt néz be több üz­letbe is, hanem a jelentősen eltérő árak okán keresi fel a legolcsóbb helyeket. Ezt tet­tük mi is, és szétnéztünk a megyeszékhely néhány szak­üzletében. A Nyírfa Áruház földszint­jén ideiglenes elárusítóhelyet telepítettek. Kicsi a hely, de nagy a forgalom. A vevők többsége csak az alapfelsze­reléseket veszi most meg. A vásárlók közül megkérdez­tünk egy anyukát, aki hato­dik osztályos gyerekének vett néhány dolgot. Mint elmond­ta, a nagy bevásárlást a szep­temberi szülői értekezlet utánra halasztja. Nem akar semmit sem fölöslegesen megvenni. Még nem ismeri a tankönyvek árát, abban azonban már most is biztos, hogy legalább tizenötezer forintba kerül majd az isko­lakezdés a gyereknek. Ahány bolt, annyiféleképpen állítja össze a füzetcsomagot. Az alapfelszereléseket érdemes a régi jól bevált helyeken meg­venni, mert itt a kereskedők már sok éves tapasztalat alap­ján állítják össze a készlete­ket, és kevésbé valószínű, hogy szükségtelen holmikat sóznak a vevőre. Az általá­nos iskolás gyerekeknek a füzetcsomag háromszáz és négyszáz forint körül van. Az iskolatáskák ára 960 forint­tól 4350 forintig terjed, de láttunk 6440-ért is. A bő vá­lasztékra jellemző, hogy a rajzvázlatfüzet 135 és 325 fo­rintos áron is kapható, attól függően, hogy milyen minő­ségű papírból készült. A tornacipők ára is nagyon vál­tozó. Az olcsóbb árfekvésű Tisza-cipők például 34-es méretig 1100, az ettől na­gyobbak 1250 forintba kerül­nek. Teniszcipők 1400— 1600 forint között vannak. Ugyanennyibe kerülnek a tomamezek is. A megkérdezett boltveze­tőknek szinte egyhangúan az a véleményük, hogy a java még hátravan a tanszerek be­szerzésének és az igazi nagy rohamot majd szeptember első felére várják. Ennek csak részben oka, hogy meg­várják, mit mond a tanító vagy a tanár. A másik ok, hogy a fizetést is meg kell várni, vagy a segély érkezé­sét, esetleg kölcsön kérik a nagymamától a nyugdíját. Még néhány évvel ezelőtt is a nyár elején egy—kéthe­tes lezárással próbálták meg rávenni a vevőket, hogy ha­marabb szerezzék be a tansze­reket. Mára annyiban válto­zott a helyzet, hogy például a Szent István utcai papírbolt­ban már július elsejétől folya­matosan olcsóbban adják a fü­zeteket. Mint a bolt vezetője elmondta, a szülők a KGST- piacokról kezdenek vissza­szokni a hivatalos üzletekbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents