Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-23 / 196. szám
1996. augusztus 23., péntek A népszavazás döntött Ukrajna ötéves MTI-Panoráma Az ifjú ukrán államiság talán egyik legfőbb eredménye az, hogy a szovjet utódállamban megteremtődött egy újfajta mitudat, amely az ukrán nemzethez tartozást jelenti — vonja meg a mérleget az ország függetlenné válásának ötödik évfordulója kapcsán a színvonalas elemzéseiről ismert Finan- szovaja Ukraina című hetilap. Ukrajna augusztus 24-én ünnepli ötödik születésnapját, 1991-ben ezen a napon mondta ki a parlament az állam függetlenségét. Az új mi-tudat a következőt jelenti: a közvélemény mind tekintélyesebb hányada számára nyilvánvalóvá válik, hogy ők, az ukrán nép közös ladikban eveznek, amely az Ukrajna nevet viseli, s amelyet senkinek nincs jogában, semmilyen érdekek alapján felborítani. Azaz a lakosság egyre nagyobb tömegei átérzik: közös történetük és közös házuk van. A közösségi érzés elsősorban az utóbbi öt év együttes történelmi élményei során csiszolódott ki. 1991 decemberében kezdődött a közös történelem, amikor Ukrajna lakossága népszavazáson erősítette meg az ország függetlenségét. A nép döntő többsége az önnálló- ságra szavazott, bár akkor még talán századrészét sem tudta elképzelni azoknak a megpróbáltatásoknak, amelyek rá vártak. A függetlenségi referendum egyhangú eredménye azzal volt magyarázható, hogy mindenki elhitte: Ukrajna az egész Szovjetuniót táplálja, s az önállóság gazdagságot és jólétet hoz. Az elkövetkező évek az alaptalan romantikából való kijózanodást hozzák. A nép jó része egyben megszabadul — ha úgy tetszik — az idejét múlt szovjet gondolkodásmódtól. Az 1991- es népszavazás az első erőpróba volt Ukrajna népe számára, azonban inkább egy előnemzet, mint egy nemzet erőpróbája—úja az ukrán hetilap. Veszélyben az álom Bürget Lajos publicisztikája _____________________ „A kormányok zsarolhatók” —fejtegette kárpátaljai ismerősöm, aki igencsak keserűen mesélte, miként érte el ukrán nacionalisták szűk csoportja azt, hogy kormányszinten lépjenek az ottani magyarok millecentenáriumi ünnepségei ellen, a tervezett vereckei emlékmű felállításának és más rendezvények betiltása ügyében. Igen, a kormányok sajnos zsarolhatók, a XX. század végének nacionalista fellángolásai egy, a történelem menetével szöges ellentétben lévő lépések sorát indikálják. Legyen szó ukránokról, tamilokról, románokról, szerbekről, a jelenség, kis különbségekkel és el-eltérő módszerekkel azonos célokat mutat. A régen lejárt nemzetállami eszményt dédelgetik, és mindent elkövetnek, hogy hol terrorral, hol fenyegetéssel kényszerítsenek politikai erőket arra, hogy engedjenek. Minden esetben anakronisztikus céloknak, minden esetben mások ellen irányulóan. Rossz beidegződések, oktalan félelmek, történelemhamisításokon alapuló ideológiák, a korszerűségtől idegen szemléletek motiválják tetteiket, melyek a legtöbb esetben összefüggésbe hozhatók a gazdasági problémákkal, az elveszített hatalmi státusokkal, az attól való rettegéstől, hogy valamiféle polgári egyenlőség alakul ki, mely egyszerre véget vet egy hamis illúziónak, valamely nép vagy népcsoport primátusának. Az európai gondolat kitalálói talán nem számoltak ezzel eléggé, amikor megálmodták egy egységes kontinens képét. De a világ más részein is csupán hiú remény az, hogy felfűtött nemzeti érzelmű embercsoportok a megbékélés felé induljanak. Bizonyára szerepet játszik ebben, hogy a XIX. és XX. század történelmében egy-egy nagy ország vagy birodalom jogfosztottá tett népeket, népcsoportokat. De túlhaladott és vissza nem térő események miatt rácsimpaszkodni a történelem előre fordulni akaró kerekére dőreség. Kijelenteni ezt könnyebb, mint megértetni az érintettekkel. Pedig ez lenne a cél, hiszen nem valószínű, hogy a túlzó nacionalisták, a belőlük kinövő terroristák ellen a csak rendőri szankció eredményt hozhat. Ideje lenne kidolgozni az olyan nemzetközi garanciák rendszerét, melyek a kínjukban zsaroló nacionalistákat leszerelnék, melyek pontosan körvonalaznák egy majdani Európa vagy világ népeinek, csoportjainak jogait, kötelmeit. Amíg nem kezdeményezi Európa, hogy a nemzetiségi kérdéseket, a nacionalista törekvéseket egységes alapelvek követése mellett rendezzék, addig az Európai Unió bővülése alig képzelhető el. De nem valószínű az sem, hogy a már uniós országokban is tartós marad a béke, hiszen egy baszk akció, egy ír lázadás, egy görög—macedón viszály sérülékennyé teheti az egész szisztémát. Kényes a kérdés, bizonyára éveket venne igénybe a rendezés. Addig pedig a kormányok zsarolhatók, a már-már rendezettnek tűnő államközi kapcsolatok léket kaphatnak, a békésen álmodok keze az éjjeliedénybe ér, és kínos a felébredés. Egyelőre mindenki óvatos. A belgák majréznak a vallonok miatt, a franciák fáznak Korzika ügyében, a spanyolokat irritálják a baszkok, az angolok hideglelést kapnak az írektől, az olaszok Tirol miatt aggódóak, a mi környékünk sem éppen gondtalan üdülőterület, az oroszokról és ukránokról már nem is szólva, Ciprus sem csak Venus szigete. Pedig itt az idő nem seßit. Az elhúzódó problémák csak a zsarolóknak kedveznek. És egyszer talán már minden késő, a bekövetkező baj helyrehozhatatlan lesz. Veszélybe kerül egy álom. Elátkozott falu tAAiifi*-,Az elnök is kerékpárral jár Balogh Csaba__________ Feketeerdő vegyes lakosságú község a nagyszőlősi járásban. Négyezeregyszáz lakójának mintegy egyharmada magyar. Ennek ellenére nincs a községben magyar iskola, csak az ukrán tannyelvűben vegetál néhány magyar osztály. Két társközség tartozik tanácsához: a színmagyar Szőlősgyalu és az ukránok lakta Hömlőc. A lakosság zöme földműveléssel foglalkozik. Iparnak nyoma sincs a környéken. Takaros, szegénységében is megnyerő küllemű községgel ismerkedhet meg az ide tévedő. Barátságos, vendégszerető emberekkel találkozunk, bárhová térjünk is be. A falu központjában szoc- reál stílusban épült, a bukott rendszer viszonylagos jólétére emlékeztető üzletek sorakoznak. Ma nagy részükön lakat lóg, de a még nyitva tartókban is üres polcok siralmas látványa fogadja az ajtón betoppanót. A háztartási bolt összkínálata például néhány darab nyeleden fejsze, egy kutyalánc és három doboz, a szovjet érából ittfelejtett padlófesték. Kihalt a falu bevásárlóközpontja. Csak a kocsma környékén van némi élet. Ha húst, kenyeret nem, de egy—két féldecit bármikor lehet kapni. A kocsma előtti téren idős emberek ülnek a lombos fák alatti padokon. A postást várják, tudom meg tőlük, hátha meghozza végre a rég várt nyugdíjat. Csaknem fél éve várnak már hiába. Meglepően kevés gépjárművel találkozik az ember a falu utcáin. Feketeerdőben a kerékpár a legfontosabb közlekedési eszköz. Varga János tanácselnöknek is ez a kedvenc járműve. Ottjártamkor is a falut rótta bringája nyergében. A régi, rozzant tanácsházán lévő hivatali szobájában várok rá. Költözőfélben van a tanács. A megürült kolhoziroda tágasabb, biztatóbb küllemű épületébe telepszik át az önkormányzat. Végre megérkezik a tanácselnök. Menjünk a szabadba, ajánlja, s elmondja, hogy nem szereti a hivatal zárt falait. Közelebb tud kerülni az emberekhez, problémáikhoz, ha maga megy el hozzájuk. Márpedig problémákból ugyancsak bőséges a kínálat. — Elátkozott falu ez — kezdi a község bemutatását Varga János. — Azt is megmondom, miért. A századforduló előtt erre akarták vezetni Nagyszőlős irányából a vasútvonalat. A faluban egy vasúti csomópont épült volna. Ám hiába voltak a kecsegtető ajánlatok, a nagygazdák nem adták beleegyezésüket, így a vasút elkerülte Feketeerdőt, a csomópont Királyházán épült fel. 1936-ban villamosítani akarták a falut, de a nagygazdák újfent megakadályozták a fejlődést. A szovjet érában kenyérgyárat terveztek építeni a faluban, ám ekkor a kolhoz akkori vezetői torpedóz- ták meg a tervet. így a kenyérgyár is máshol épült fel. A környező falvakban, gazdaságokban konzervgyárak, üzemek, téglagyárak létesültek, itt, Ardóban semmi. Mindez valami átoknak lehet a szüleménye. Pedig az első világháborút megelőzően mezővárosi státusszal bírt a település. Az eltelt közel száz esztendő alatt alaposan visszafejlődött Feketeerdő, mondja a tanácselnök. Miközben mindenütt a fejlődés jelei mutatkoztak a szovjet érában, itt az enyészeté volt a fő szerep. Kivéve a kolhozirodát és a kereskedelmi központot, nem épült a faluban semmi. Ez utóbbi is sokkal szegényebb küllemű, mint a szomszédos falvak hasonló rendeltetésű létesítményei. — Ami megépült annak idején, abban sincs sok köszönet. Az óvodákat például be kellene zárni, mert fenntartásuk megoldhatatlannak bizonyult. A kereskedelem null- ponton van, az állami és szövetkezeti boltok rég csődbe mentek. Van egy öreg húszFotó: Marko vies Mátyás ágyas kórházunk és rendelőnk, ám ezeket is a problémák emésztik. Éves fenntartásukra, elfogadható színvonalú üzemeltetésükre legalább évi 7 milliárd kuponra lenne szükség, de csak töredékét kapjuk meg. Az orvosok, nővérek március vége óta nem kaptak fizetést. Ami a bérek, járadékok kifizetését illeti, e problémáról, mint a legégetőbbek egyikéről, hosszasan beszél Varga János. Mint mondja, a falu lakóinak egyharmada nyugdíjas. Az öregek, rokkantak hatvan százaléka még a februári nyugdíját sem kapta meg. Sokan a szó legszorosabb értelmében éheznek. Nyitnának nekik szeretetkonyhát, de arra is pénz kellene. A közelben állomásozó katonai alakulat parancsnokai is a nyakára járnak segítségért, mert éheznek a katonáik. — Tömeges a faluban a munkanélküliség. Nem is tudom elképzelni, hogyan hagyhatta ez az állam idáig süllyedni saját polgárait. Itt persze mindig is nagy volt a munkaerő-felesleg. Sok százan jártak el a birodalom keleti régióiba idénymunkára. Mára ez a lehetőség is megszűnt. Kilátástalan helyzetbe kerültek azok is, akik a nagyszőlősi iparvállalathoz jártak be dolgozni, a gyárak ugyanis leálltak, az embereket utcára tették. E falura ráadásul a bátyus turizmus sem jellemző, pedig nincs messze a magyar határ. Átok ül ezen a falun — legyint keserűen Varga János. Távolodunk a falutól. A gépkocsi vezetője megkísérli az út gödreit kikerülgetni, miközben a tanácselnök utolsó mondatai motoszkálnak még az agyamban arról, hogy a falu szinte teljesen el van vágva a külvilágtól. Még a járási székhellyel sincs telefonösszeköttetésük, távol a vasút, alig van buszközlekedés. Újságot csak a tehetősek járatifak, belőlük viszont meglehetősen kevés él e vidéken. ÚJ KELET Megszökött egy AIDS-es Bacsa Sajnos Kárpátaljára is betört a XX. század pestise, az AIDS. Egyelőre ugyan nem beszélhetünk tömeges fer- tőzöttségről, de azt megmondani, hány beteg, illetve vírushordozó van a megyében, senki sem tudja. A szűrések egyelőre hatástalanok. A legveszélyeztetettebb rétegek pedig gyakorlatilag még ez alól a kontroll alól is kiesnek. Az egyes esetek azonban jelzik, hogy baj van. Néhány napja például az egyik ungvári klinikán egy 20 éves fiatalembernél mutatták ki teljesen véletlenül a betegséget. A vírushordozó férfin át a rendőrök egy seregnyi narkóst, kábítószer-kereskedőt vettek őrizetbe. Valamennyien AIDS- gyanúsak. A húszéves fiatalember, miután az orvosok közölték vele, hogy beteg, egyszerűen kereket oldott a klinika ról. Valóságos hajtóvadászatot indítottak a városi belügyisek, hogy kézre kerítsék s elkülönítsék a beteg férfit. Fáradozásukat rövidesen siker koronázta. Annak kiderítése viszont, hogy kikkel érintkezett, kiket fertőzhetett meg, még folyamatban van. Sugárzó rubel B.Cs. Manapság időről időre mérik az oroszországi bankokban a beérkező bank- jegykötegek radioaktivitását. Hogy mennyire nem ok nélküli az óvatosság, azt a legfrissebb eset is igazolja. Az Ipari Bankban az ellenőrzés során egy pénzzel teli zsákhoz közelítve a mérőműszer csaknem megbolondult. A zsákból kiszedett pénzkötegek egyikében találták meg a sugárzó rabéit, egy ötvenezres címletű bankjegyet. A bankó óránként 31 ezer mikroröntgent sugárzott ki magából. Megpróbálták kideríteni, honnan származhat a bankjegy, de ez nem egyszerű feladat. A sugárzó rubelt mindenesetre megsemmisítették, és egy radioaktív hulladékokat őrző tárolóba vitték. A szakértők szerint nem veszélytelen ilyen pénzzel a zsebben mászkálni. Aki esetleg néhány napon át hordja a zsebében, az számíthat rá, hogy súlyos égési sérülések élhetik testrészeit. Nem ez volt az első eset, hogy sugárzó bankóra bukkantak az oroszországi bankokban. Egy alkalommal ugyancsak moszkvai bankban leltek olyan papírpénzre, mely 650 ezer mikroröntgent sugárzott. A rekordot azonban egy másik orosz városban, Elektrosz- talban talált bankjegy tartja. Ez az atomrubeles 2,6 röntgennel volt megfertőzve. Folyik a nyomozás, de egyelőre nincs válasz a kérdésre, hogy hol és milyen körülmények közepette éri oly nagyfokú sugárfertőzés az orosz rubelt.
