Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-23 / 196. szám
ü J KELET Interjú 1996. augusztus 23., péntek St. Aiban’s polgármestere Önkéntesek védőhálójában könyvtár nyugdíjas igazgatóhelyettese „...szép pályát választottam...” Fekete Tibor (Új Kelet) Nyíregyháza testvérvárosainak polgármesterei találkoztak a millecentenáriumi emléksorozat keretében augusztus 19- én a megyeszékhelyen. A meghívott vendégek között feltűnt egy magas, jó megjelenésű úr, aki a nyakában viselte a tisztét jelképező láncot. A tanácskozás szünetében sikerült néhány mondatot váltanunk. Robert Donald, St. Alban's polgármestere hivatását nézve pap, így szívügyének tekinti a beteg, elesett, fogyatékos emberek megsegítését. Többek között erről beszélgettünk. —Polgármester úr! Ön nem első ízben vezetője a városi tanácsnak, tíz évvel ezelőtt egy esztendeig volt a képviselő-testület első embere. Hogyan következik ez az angol választási rendszerből? — A mi városunkban minden évben újra választják a polgármestert. Nem közvetlenül a városlakók, hanem az úgynevezett városi tanács. A tanácstagi mandátumokat azonban ugyanúgy, mint itt, Magyarországon, négyévente a lakosság szavazatai alapján lehet megszerezni. Csak a tanácstagok közül kerülhet ki a város első embere. A képviselőket a szekciókba delegálják, és minden ilyen munkacsoport három főből áll. Akit már egyszer beválasztanak, az később ha el is veszíti mandátumát, Robert Donald Fotó: Csonka Róbert hivatalát akkor is megtarthatja. Nálunk a polgármesternek nincs tényleges hatalma, valójában csak reprezentál. Nem ő a képviselő-testület irányítója. A döntéshozatalt nem tartozik a hatáskörébe, de mint képviselő részt vesz abban. — Ón hivatását tekintve is a szívén viseli a testi és a szelle- mi fogyatékosok sorsát. Hogyan tudnak segíteni a rászorulókon? — Lakásokat adunk az arra jogosultaknak, és sokféleképpen segítünk rajtuk, akár a leghétköznapibb dolgokban is, mint a például a bevásárlás, ruhamosatás. Ezen felül a helyi önkormányzatoktól pénzsegélyt kapnak. A helyi képviselő-testületeknek a városi és a megyei önkormányzat adja a pénzügyi fedezetet. A szociális segítők rendszeresen járják a körzetüket, és ellenőrzik, hogy a beteg emberek megfelelő lakáskörülmények között élnek-e? —Működik-e önöknél olyan rehabilitációs szervezet (mint például nálunk a Start Vállalat), ahol a csökkent munkaképességű embereket foglalkoztatni tudják? — Régebben úgy volt, hogy kórházban helyezték el ezeket az embereket, de ma már visszakerülhetnek az eredeti környezetükbe. Ha nem túlságosan fogyatékosak, akkor rendes munkát adnak nekik. A megszokott környezetben talán hamarabb felépülhetnek. Én is egy olyan szervezetnek dolgozom, amely fiatal értelmi fogyatékosokon próbál segíteni. — Az egyházak és a különböző karitatív szervezetek hogyan tudják összehangolni tevékenységüket, hogy senki se maradjon ki a támogatásból, ugyanakkor átfedés se legyen a munkájukban? — Vannak olyan önkéntes szociális gondozóink, aki társadalmi munkában látják el feladatukat. Ők, valamint az egyházak és más karitatív szervezetek képviselői évente három—négy alkalommal találkoznak, és ilyenkor hangolják össze a stratégiát.Ez jelenthet garanciát arra, hogy senki se kerüljön ki a látókörünkből. Lefler György (Új Kelet) Kitüntetéseket adományozott augusztus 20. alkalmából a művelődési és közoktatási miniszter. A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét vehette át kimagasló szakmai munkája elismeréseként Toldi Gyuláné, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár — időközben nyugdíjba ment — igazgatóhelyettese. A könyvtárvezetőt életéről, pályájáról kérdeztük. — A könyvtárosok — kezdte a visszaemlékezést Toldi Gyuláné —talán sohase kapták meg azt a társadalmi elismerést, amely munkájuk, tudásuk révén megilletné őket. Egy egészen friss felmérés szerint, az utolsó helyen vannak az értelmiségiek sorában, s ez mindennél árulkodóbb. E háttérpályát sokan még ma is úgy ítélik meg, hogy a könyvtáros csak ül és olvas a saját szórakoztatására. Persze a munkánk sohasem csak ennyiből állt, a ma igénye pedig kimondottan komoly erőpróbát jelent e szakma művelőinek. Magam nem kevesebb mint 36 évet töltöttem a pályán, az idén július 15-én mentem nyugdíjba. Valamiféle számvetést készítve, átpörgetve az elmúlt évek történéseit, arra jutottam, hogy szép pályát választottam, volt értelme... Nyírbátorban születtem, e kisvárosban ma is szívesen időzöm. Már egyetemistaként eldöntötToldi Gyuláné Fotó: Harascsák Anamária tem, hogy szűkebb hazámban, a megyében fogok dolgozni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar—könyvtár szakán szerzett diplomával érkeztem 1961-ben Vásárosnaményba. Az az időszak volt a boldog aranykor, a közművelődési könyvtári mozgalom felfutásának kezdete. Varázsuk volt a találkozásoknak az olvasókkal a sok szervezési teendő ellátása közepette is. Aztán kitartott ez a varázs a pályámon, sikerült mindvégig az olvasók közelében maradnom. Egészen fiatalon, 22 évesen a Csengeri Járási Könyvtár igazgatója lettem. 1966-ban lehetőség nyílt a megyeszékhelyen munkát vállalni, a megyei könyvtár olvasószolgálati cso- portvezetőjeként helyezkedtem el. Ma is nagyrabecsüléssel szólhatok Merkovszky Pálról, akitől a szakmát meg lehetett tanulni, s aki szívesen tanított is. Az 1972—82 közötti évtizedet a tanárképző főiskola könyvtárában töltöttem el, amely ismét csak másfajta könyvtári munkát, új feladatot jelentett. A városi könyvtár 1982-ben meghirdetett igazgatói pályázatát megnyerve ugyancsak újabb teendőkkel találtam szemben magam. 1984-től nyugdíjazásomig a megyei intézmény egyik igazgatóhelyettesi munkakörét láttam el. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete megyei csoportjának előbb nyolc éven át titkára,' majd négy évig elnöke voltam. Természetesen nekem is volt olyan könyvem, amit egykor félretettem azzal, hogy majd a nagy ráérős időkben előveszem elolvasni, ám az elfoglaltságaim miatt újabb haladékot adtam magamnak. Igazán a jelenünk érdekel: örültem a millecentenáriumi eseményeknek, megyénk települései is igen gazdag programot mutattak fel. Nagyon kedvelem a „100 éves a mozi” filmjeit. A szakmánál maradva: szeretném, ha a nyíregyházi Kertvárosban is minél előbb megoldódna a könyvtár sorsa, megérdemelné ez a városrész. Magunkról még... A férjem a 6. Sz. Általános Iskola igazgatója, két felnőtt lányunk közül az egyik a zenei pályát választotta, a kisebbik még egyetemista, orvostanhallgató. Hibás pályázat, licit licit hátán Nyert a nevető harmadik? Még az év elején meghirdette a megyei önkormányzat az újfehértói tüdőgondozó épületét 4,9 millió forintért — akkor nem jelentkezett rá senki. Tavasszal a gazdasági bizottság javaslatára újabb pályázatot írtak ki. A megszövegezésből azonban kimaradt egy mondat, mégpedig az, hogy a közgyűlés a pályázatok áttekintése után a pályáztatást minden indoklás nélkül eredménytelennek nyilváníthatja. A mondat hiányában másodjára tehát azé kellett volna hogy legyen az ingatlan, aki a legmagasabb ajánlatot teszi és megvásárolja. Ennek ellenére az előző megyegyűlésen a képviselő-testület úgy döntött, hogy nem hirdet eredményt és újabb — ez már a harmadik! — pályázatot ír ki. A becsült forgalmi értékhez képest — 4,9 M Ft —, a legmagasabb pályázati összeg mindössze 1,8 M Ft volt. A képviselő-testület döntése értelmében tegnap az új, a harmadik pályázatot Szűcs Ilona MSZP-s képviselő nyerte 3,1 M Ft-os összeggel. A második fordulóban nyertes a bíróságon keresi majd az igazát. És aztán, hogy az ügy még kuszább legyen, Újfehértó önkormányzata az eredmény kihirdetése után bejelentette elővételi jogát... Ami azt jelenti, hogy ha az önkormányzat kifizeti a 3,1 milliót, övé ház... Száraz Attila (Új Kelet) A megyegyűlésen Dr. Juhász Miklós, a többséget alkotó Választási szövetség soros frakció- vezetője szólt hozzá először a pályáztatáshoz. Először fordult elő, hogy hibás pályázatot írtunk ki. Nem került be az a mondat: a megyegyűlés indok nélkül érvénytelennek nyilváníthatja a pályázatot, és újat írhat ki. A jog szerint tehát a második fordulóban legtöbbet ígérő dr. Bélteki Béla egyértelműen elnyerte a pályázatot. A megyei közgyűlés azonban a háziorvossal nem kötött szerződést, hanem új pályázatot írt ki, viszont a polgári törvénykönyv szerint a szerződést bíróság létrehozhatja a két fél között. Nekem és a jogi bizottságnak — amelynek tagja vagyok — is az a véleménye, hogy amennyiben Bélteki úr bírósághoz fordul, a szerződést a bíróság létre fogja hozni. Nagyon meglepődtem, hogy a jogi helyzet ismertetése, aggályaim elmondása után mindössze három ellenszavazat volt... Amit az előbb elmondtam, az az ügy jogi része, vannak azonban itt etikai kérdések is. Birtokomba jutott néhány ellenőrizetlen információ — folytatta tovább a tájékoztatást a keresztény- demokrata képviselő. — Információnk szerint a háttérben az újfehértói szocialista polgármester áll, aki egyben országgyűlési képviselő is. O mindenáron meg kívánja szerezni a szóban forgó épületet. Eddig például egyszer sem hangzott el, hogy az önkormányzatnak elővásárlási joga van. Ez is azt látszik igazolni, hogy mindenáron meg szeretnék szerezni az ingatlant. Számomra az is etikai kérdés, hogy Szűcs Ilona, a megyei közgyűlés tagja a második pályáztatás alkalmával 1,1 millió forintos ajánlattal élt, majd az újabb kiírásra már 3,1 milliót jelölt meg. — Ón szerint meddig húzódhat el az ügy, és mennyibe fog kerülni a megyei önkormányzatnak? — Nincs kétségem afelől, hogy a bíróság megköti a szerződést dr. Bélteki Bélával. Szerintem 3—500 ezer forinttal kell ebben a peres esetben számolni, ha az önkormányzat vesztes lesz. Ismerve a Nyíregyházi Bíróság gyakorlatát, jövő év tavaszán zárulhat le az ügy. A megyegyűlésen egyébként Jüttner Csaba, a gazdasági bizottság elnöke is elismerte, hogy az ominózus mondat kihagyásakor hibáztak. Az új pályázat kiírását azért kezdeményezték a megyegyűlésnél, mert nem akartak áron alul megválni az ingatlantól. A megyei önkormányzatnak köztudomásúan szerények a lehetőségei, minden bevételre szüksége van. Jüttner Csaba szerint Bélteki doktor azzal, hogy elindult az új pályázaton, valószínűleg elismerte azt, hogy a második pályázat eredményét megsemmisítette a megyegyűlés. Dr. Bélteki Béla háziorvos, független képviselőként az újfehértói önkormányzat tagja. Fogalma sincs arról, hogy Újfehértó elővásárlási jogot jelentett be. — Megindítottam a pert, bízom a bíróság pártatlanságában. Úgy érzem, a második fordulóban jogosan nyertem el a pályázatot. A házban egészségügyi centrumot szeretnék létrehozni. A 180 négyzetméteres, 50—60 éves épület fel- újítása megítélésem szerint 3—5 millióba kerül majd. A felújítás üteme, és a ráfordítási összege nyilván attól is függ, hogy kollégáimmal si- kerül-e csoportpraxist kialakítani. Szó sincs arról, hogy az új pályázaton: való indulással lemondtam volna az előzőn való nyerésemről. Azt gondoltam, hogy az új pályázaton is ugyanaz az eredmény születik, mint korábban. Almomban sem gondoltam volna, hogy a Szűcs Ilona háromszorosára emeli az ajánlatát. Nem értem, hogy ha valakinek egy ingatlan egyszer 1,1 millió forintot ért csak meg, akkor pár hét múlva miként emelkedhet ez az összeg 3,1 millió forintra? Az igaz, hogy a biztonság okáért jómagam is emeltem a pályázati összeget közel félmillió forinttal, de mástól ilyen mértékű ajánlattétel-emelkedéssel nem számoltam. Nem is számolhattam. Az ügynek nyilván van politikai háttere is, de ebben nem szeretnék állást foglalni. Nagy Sándor Újferhértó polgármestere (képünkön) nem látja bonyolultnak a kérdést: — Úgy gondolom, a megyegyűlés jól döntött, amikor újabb pályázatot írt ki. Hiszen az előző esetben 1,8 millió forintért kelt volna el az ingatlan, most viszont 3,1 millióért talál gazdára. Önkormányzatunk bejelentette, hogy élni fog elővásárlási jogával. Pályáznunk nekünk egyszer sem kellett, csak az eredmény- hirdetés után tartani a legjobb ajánlatot. Mi eddig az eredmény- hirdetésre vártunk, szerettük volna megismerni ezt az összeget. A vétel részleteit augusztus 29- én tárgyaljuk meg a képviselő- testületi ülésen. Valószínűleg felújítás után a házban talál majd új otthonra a fogászat, esetleg a családsegítő központ. Egyelőre még nem tisztáztuk, mi lesz a végleges funkciója. A következő képviselő-testületi ülésen nyilván erről is szó esik. A nyertes(?) Szűcs Ilona a megyegyűlésen fontosnak tartotta bejelenteni, hogy nem szavazott, a gépét kikapcsolta. Itt tart tehát az újfehértói volt tüdőgondozó épületének vásárlási ügye. Ami — őszintén szólva—a mai értékét tekintve nem nagy horderejű téma. Az más kérdés, hogy a mai kusza politi- kai-önkormányzati-gazdasági életünk minden egyes kusza kérdését magában hordozza. A pályázat újabb eredményhirdetése tehát a bíróságon lesz...
