Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-15 / 191. szám
UJ KEI,ET Riport 1996. augusztus 15., csütörtök Vetett ágy, üres konyha Ahogy közeledtünk Kisvárdán a hajléktalanok házához, messziről látszott, hogy az első lakók már beköltöztek. Az udvaron a gyerekek önfeledten játszadoztak, nekik talán egy kalandnak, jó kis szórakozásnak tűnik az, hogy a család valameddig ezen az ideiglenes szálláson kap menedéket. A kaput zárva találjuk, a portás azonnal felvilágosít benünket, hogy ez bizony nem átjáróház, szigorú szabályokat keli batartani azoknak, akik hosszabb* rövidebb ideig itt akarnak lakni. Fullajtár András (Új Kelet) — Napközben nincs jövésmenés. Aki dolgozik, reggel elmegy, és csak a munka végeztével jön vissza a szállásra. Természetesen a családokra ez a szabály nem vonatkozik, mert a gyerekekre vigyázni kell, vannak itt a karonülőtől kezdve az iskoláskorúig. Amúgy a Hajléktalanok Átmeneti Szállása április 1- jén nyílt meg a rászorulók előtt. Az első lakók két hét múlva már be is költöztek, és jelenleg 16 személy tartózkodik az épületben, de szükség esetén, akár harminc embert is el tudunk ideiglenesen helyezni — kezdi az új létesítmény bemutatását az elénk siető Móré Erika gondnok. — Sajnos elég sok család van a városban, akik a közüzemi díjakat nem fizetik, vagy nem tudják fizetni, és emiatt kilakoltatják őket, vagy az előbbi okok miatt megszűnik az albérlete. Ezeknek a családoknak a szociális szolgálaton keresztül van lehetőségük arra, hogy az átmeneti szállásra beköltözzenek. A családokra gondoltunk az épület megépítésénél is, mert számukra külön lakrész, minigarzon készült. Ezenkívül az egyedülállóknak van egy férfi- és egy női blokk, a szükséges mellékhelyiségekkel együtt. — Az intézmény nevében is benne van, hogy hajléktalanok átmeneti szállása. Mennyi ideig lakhatnak itt a családok vagy az egyedülállók? — Maximum tíz hónapig lehet igénybe venni a szállást. Ez idő alatt megpróbálunk a lakókkal közösen olyan lehetőséget találni, hogy ismét visszakerüljenek a társadalom körforgásába. Itt csak azok lakhatnak, akik valamilyen jövedelemmel rendelkeznek, vagy rövid időn belül részesülnek valamilyen ellátásban, mint például nyugdíj, táppénz, segély, vagy éppen munkát talált, de még valami miatt nem dolgozik. Mindekinek térítési díjat kell fizetni, ami igen méltányos. Jövedelemtől függően, 360-tól 1080 forintig van meghatározva a hozzájárulás személyenként, de az első három hónapban nem kell fizetni. — Egyelőre nincs is több jelentkező? — Lenne, csak sokan nem vállalják a kötöttségeket, amit mi házirendnek nevezünk — kapcsolódik be a beszélgetésbe Szilágyi Imréné szociális szervező. — Mi hajlandók lennénk azoknak a tipikus hajléktalanoknak, csőlakóknak is segíteni abban, hogy leszázalékolják őket, vagy kapjanak rendszeres szociális segélyt, de hallani sem akarnak arról, hogy velünk együttműködjenek a saját érdekükben. Senkit nem kényszerít- hetünk, hogy ide jöjjön. A belső szabályainkhoz tartozik még, hogy ittas egyén nem tartózkodhat az intézmény területén, de nem is hozhat be alkoholt. —Milyen szolgáltatást nyújt az intézmény? — Mindent, ami az alváshoz, pihenéshez és a tisztálkodáshoz szükséges. Az ágyneműt, törülközőket mi mossuk, de a személyes holmit mindenki magának. Van egy társalgó, ahol tévézni lehet. Sajnos még nem megoldott, hogy főzni is tudjanak a lakók. Különösen gond ez a családok esetében. Konyha ugyan van, de még nem jutott rá pénz, hogy felszereljük a szükséges eszközökkel. Ehhez szívesen vennénk felajánlásokat, mint például gáztűzhely, edények... Rászorultság alapján van, aki étkezésben is részesül, amit az idősek otthonában kap meg. A családok nem tartoznak ezek közé. Ők magukat látják el. — Mi lesz, ha letelik a tíz hónap, és egyes lakóknak nem oldódik meg a problémája, vagy a családok továbbra sem tudnak máshol lakni? — Igazából erre még nem is gondoltunk. Először is azért, mert még nem tartunk ott. A családok esetében tisztán látunk, mert napi kapcsolatban vagyunk, és tudjuk, hogy állnak az építkezéssel, vagy hol tart a lakásigényük. Innen mindenféleképpen keresni kell egy kivezetési lehetőséget, nekünk és annak is, aki itt lakik, és nem utolsósorban, a mostani családokon kívül mások is szeretnék valameddig igénybe venni az átmeneti szállást. Például egy fiatal házaspár azért szeretne fedél alá kerülni, mert szeptemberben a fiatalasszony szülni fog. Őket azért kellett elutasítani, mert csecsemő ápolására, gondozására nem vagyunk berendezkedve... Az egyik minigarzonban lakó családfő, Kustár Ottó már türelmetlenül várja, hogy beszélhessen, annál inkább szabó- dik az élettársa, Kása Józsefné, hogy a sorsukról szóljon. Ahogy betessékelnek a pár négyzetméternyi ideiglenes birodalmukba, a két gyerek is abbahagyja a kinti játékot, ők is bejönnek, így már alig férünk el a csepp szobában. De legalább ez csak négyőjüké, a hozzá tartozó zuhanyzóval együtt. Hogy meddig, azt még ők sem tudják... — Két hónapja kerültünk ide, mert nem volt hol laknunk — kezdi mégis az asszony. — Már úgy volt, hogy az állomáson ütöm fel tanyát a két gyerekemmel, amikor mégis elmentem a jegyzőnőhöz, aki végül segített rajtam és a családomon. így kerültünk ide. Hogy meddig leszünk itt, nem tudom. Egyikünk sem dolgozik, pedig az élettársam tanult ember, szakmája, jogosítványa van. Csak a segélyt kapjuk. — Nemrég adtuk be a lakásigénylésünket — szakítja félbe élettársát a férfi —, de ezelőtt pár nappal eldőlt, hogy a lakótelepen pályázott lakást nem mi kaptuk. Ä mostani kudarc ellenére bízunk benne, hogy egy hónapon belül mégis megoldódik a gondunk. Itt jól érezzük magunkat, segítenek, amiben tudnak. Szűkösen vagyunk, de az egyedüli gondunk, hogy csak hideg élelmen vagyunk, mert nincs hol főzni. Próbálkoztunk rezsóval, de nem engedik, mert ingyen kapjuk az áramot. Azt mondták, majd ha a konyhát felszerelik, akkor ott főzhetünk. — Az élettársa említette, hogy szakmája, jogosítványa van, és mégsem dolgozik... — Lejárt a munkanélküli-segélyem. Dízelmotor-szerelő a szakmám, hivatásos jogosítványom van, és darukezelésből, tárgoncavezetésből is megvan a papírom. Lehet, hogy találnék állást, de nem éri meg munkába állni, mert volt egy feleségem és van egy gyermekem. Mire levonnák a tartásdíjat, jóformán semmi sem maradna a megkeresett pénzből: kiszámoltuk, nyolcezer forint maradna Ha elmennék szociális segélyre, akkor is kapnék annyit, és még dolgozni sem kell. De én nem vagyok kihasználós típus, éppen azért nem kérek segélyt sem. Játszok a két gyerekkel, meg tanulok velük, így jobban telik az idő. Tudja, az a baj itt, Várdán, hogy olyannak adnak lakást, akinek nincs rá szüksége. Most is hiába pályáztunk, az kapta meg, aki a szüleinél, jó körülmények között él és építkezik. —Ha önök megkapnák a lakást, miből tartanák fenn? — Egy kis pluszpénz mindig jön, bármikor képesek vagyunk rá, hogy fenntartsuk, eddig is fizettünk albérletet. A sajátunkat meg pláne, hogy fizetnénk... A másik család már népesebb, négy gyerek szorong a felnőttekkel a picinyke szobában. Jóformán csak ágy a bútor. A legkisebb az egyéves körüli csöppség, akit éppen ebéd közben zavartunk. A legdrágább táplálékot, az anyatejet szívta mohón magába. —Neki nem gond az étkezés, de a többi gyereknek, meg nekünk a férjemmel már annál inkább — mondja Hamza László- né, de nem panasznak szánta. — Három hónappal ezelőtt mi voltunk az első lakók, és azóta jóformán csak hideg koszton vagyunk, mert itt nem lehet főzni. Néha fáj is a gyomrunk, de mit tegyünk, majd csak felépül a házunk, s ott majd minden másképp lesz, addig meg kibírjuk valahogy. — Ezek szerint önök építkeznek? — Tanácsi lakásban laktunk, majd megvettük, de nem bírtuk fizetni a rezsit, emiatt eladtuk, és a kapott pénzhez hozzátettük a négy gyerekre járó szocpolt, most abból építkezünk. A szerződés szerint novemberig kellene megépülni a házunknak. A férjemnek nincs munkája, így jut. ideje ellenőrizni az építkezést, most is azért van oda, mert nem nagyon dolgoznak rajta, vagy legalábbis nem olyan ütemben halad a munka, ahogy kéne. — Az új házat miből fogják fenntartani, ha a régit sem tudták, sőt, a férje sem dolgozik? — Remélem, hogy tudjuk majd fizetni... Jaj, istenem, mindenki ezt kérdezi, már kezdek félni, hogy baj lesz... Harascsák Annáméra felvételei
