Új Kelet, 1996. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-10 / 187. szám

6 1996. augusztus 10., szombat Fekete pöttyös ••• Biztosan sokaknak isme­rős a gyermekdal, mely a fol­tos kiskutyáról szól. A dal­maták azonban igazi népsze­rűségüket Walt Disneynek köszönhetően nyerték el vi­lágszerte. A százegy kisku­tya aranyos történetének ap­ropóján egyre többen fogad­tak magukhoz négylábú ját­szótársakat. A kutyabarátok táborába tartozik Király Bog­lárka is, aki egy dalmata höl­gyet nevel bérházi lakásuk­ban. — Nagyon régóta szeret­tem volna már kutyát, de édesanyám nagyon sokáig kitért a kérés elől. Két évvel ezelőtt azonban egy isme­rősünk dalmatája megfialt, és a gazdi jó szívvel ajánlott fel nekem egy kutyakölyköt. Addig-addig kérleltem anyát, míg végül igent mondott, és a kis pöttyös beköltözött ott­honunkba, rövid idő alatt meghódítva az egész csalá­dot. Hamar megszokta új környezetét, és jól is érzi ma­gát, ha megfelelően ápoljuk, gondozzuk. Mindennap ki szoktam kefélni a bundáját, és nagy gondot fordítunk az etetésére. Nem arról van szó, hogy válogatós, de a gyomra a zsíros és a tejes ételeket nem bírja. Leginkább a házi kosztot kedveli, nagyon ízlik neki édesanyám főztje. Ugyanazt kapja enni, mint mi, csak éppen a saját kis tál­kájában az asztal alatt. Nemrégiben elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy leg­alább egyszer az életben Alízka is anya lehessen. A fedeztetés sikerül, Alizka napról napra gömbölyödött. Nem tudtuk pontosan, mi­korra várható a nagy ese­mény, csak azt láttuk, hogy a kutya egyre izgatottabb lett. Végigjárta az egész lakást, megfelelő helyet keresve, és a szokásosnál is jobban ragasz­kodott hozzánk. Utolsó este megállapodott a konyha egyik sarkánál, ahová később pléde­ket terítettünk le neki. Ötórás vajúdás után tíz apró kis pöty- työsnek adott életet. Csodála­tos élmény volt látni, mennyi­re ragaszkodik kölykeihez, hogy óvja minden mozdulatu­kat. A napok gyorsan szalad­tak, és a kis dalmatákból ki­lencet a nyolcadik héten elvit­tek tőlünk. Mindegyiket na­gyon megsirattam. Ma már csak a legkisebb van velünk, de a jövő hét elején tőle is bú­csút kell vennünk. Biztos na­gyon megviseli majd az elvá­lás Alízkát is, aki a kölykeiért a legelképesztőbb dolgokra is képes volt. Soha semmit nem vett el engedély nélkül, de mi­után látta, hogy a háztartási keksz mennyire ízlik az apró­ságoknak, miután magára hagytuk a konyhába, az asztal­ról elcsent néhány darabot. Sokan mondják, hogy a ku­tyákkal nagyon sok gond van. Bár oltani rendszeresen kell, mert érzékenyek a betegségek­kel szemben, nekünk sokkal több örömet okoz, mint bosszúságot. Nagyon játékos, ragszkodó állat. Jól megfér emberekkel és kutyákkal egyaránt. Szemben működik egy óvoda, és gyakran meg­esik, hogy a kicsiket akkor hozzák ki sétálni, mikor mi is lent vagyunk Alízkával. Mikor a gyerekek meglátják, szinte sikonganak a boldogságtól. Si­mogatják, néha jól meg is gyomrozzák, de ő mindezt megadóan tűri. Boglárka és pöttyös kedvencei Fotó: Csonka Kiállítás Fehérgyarmaton Állatok ■. Mm i mm wm Jusztina a látogatók kedvence Százharminc éves Magyarország első állatkertje Jusztina a kedvenc Fotó: Sikli Immár második alkalommal rendezik meg a városban a tájjelegű kutyakiállítást. A négylábúak parádéjának au­gusztus 24-én a külvárosi sport­pálya ad majd otthont. Nevez­ni a helyszínen is lehet szom­baton délelőtt háromnegyed tí­zig. A kiállítást tíz órakor a vá­ros alpolgármestere, Nyíri Sándorné nyitja majd meg. A kiállításon kiosztásra kerül a „Fehérgyarmat Szépe” és a „Fehérgyarmat Bajnoka” cím, majd megválasztják a kiállítás győztes kutyáját is. A fővárosban járva egyetlen dolog van, amit sohasem tudok kihagyni: séta az állatkertben. Még így felnőttfejjel is mind­annyiszor megbabonáz a félel­metes fogait villogtató tigris vagy éppen a porban fürdő ele­fánt. Ha egy cukrász arra vál­lalkozna, hogy tortát süt a Fő­városi Állat- és Növénykertnek, akkor igencsak sűrűn kellene számolnia a felrakandó gyertyá­kat, hiszen a kert az idén au­gusztusban ünnepli százhar­mincadik születésnapját. A megalakulás éveiről és a jelen­ről dr. Bogsch Ilma gyűjte­ményigazgatóval beszélget­tünk. — A külföldi országokban az 1700-as évek végén alakultak meg az első állatkertek. A kez­deményezést megirigyelte há­rom magyar tudós, és úgy gon­dolták, nálunk is nagy sikere lenne a ketrecbe zárt vadálla­toknak. Szabó József, Kubinyi Ágoston, Gerendái József, majd később hozzájuk csatlakozva Xantus János tették le a ma­gyarországi állatkertépítés alap­jait. Néhány évvel később, 1865-ben harminckét kataszte­ri hold területen megkezdődött az építkezés. Egy évvel később, 1866 augusztusában Magyaror­szág első állatkertje megnyitot­ta kapuit a nagyközönség előtt, tizenegy épületben mintegy öt­száz állatot bemutatva. Az in­tézmény első igazgatójának Xantus Jánost kérték fel. — Ki üzemelteti ma az dilat­es növénykertet? — A század elején nemcsak az állatkertnek, de az államnak is voltak anyagi gondjai. A leg­jobb megoldást keresve 1907- ben a főváros átvette, és azóta is kézben tartja az irányítást. Két évvel később nagymértékű átalakításokra, felújításokra volt szükség, s ezért az állatkert három éven át egyetlen látoga­tót sem fogadott. Bár a terület a kezdetek óta huszonhárom ka­taszteri holdra csökkent, az 1912-es új átadáskor mégis Európa egyik legmodernebb állatkertjében sétálhattak végig az érdeklődők. — Várliató-e a közeljövőben újítás, építkezés? —Az épületek egy része még a kezdeti időkből maradt ránk, ma már műemlékként kezeljük azokat. Igazából az elmúlt év­tizedekben nem volt amolyan nagy tatarozás az állatkertben, inkább csak toldoztuk-foldoz- tuk az építményeket. Mára azonban már minden egység megérett a felújításra. Nemcsak azért mert megkoptak, hanem azért is, mert a kezdés évei óta igencsak megváltoztak az állat- tartási igények. Több lett a lakó is, hiszen ma már közel három­ezer állatról kell gondoskod­nunk. Tartásuk és ellátásuk nem kis feladat elé állít minket. Na­gyon komolyak a takarmányo­zási költségeink, arról nem is szólva, mennyire változó éle­lemre van szükségük a nálunk élő állatoknak. A szükséges ta­karmányokat már évek óta ugyanazoktól a cégektől szerez­zük be, s a biztos anyagi háttér megteremtéséhez állandóan ke­ressük a szponzorokat. „Terv­be vettük öt új teve vásárlását is, de mivel az áruk húszezer dollár körül mozog, megszerzé­sük számunkra egyelőre elérhe­tetlennek tűnik. —Az állatkerten végigsétál­va elég sok helyen látni, hogy eltűntek a rácsok. Hogyan fo­gadták ezt a látogatók? — Szinte mindenkiből tet­szést váltott ki az ötlet. így sok­kal közelebb kerülhetnek az addig csak kerítésen át csodált majmokhoz, medvékhez, s ez mindenkinek nagy élményt je­lent. Vannak persze olyan vad­állatok is, melyekkel minden­képpen meg kell tartani a „há­rom lépés” távolságot. Erre is megpróbáltunk megoldást talál­ni. A nagyvadak egy részének házába üveget tettünk, melyen át akár közvetlenül lehet „sze­mezni” a leopárddal, vagy meg lehet lesni, hogyan fürdik a szi­bériai tigris. A régi lakhelyeket is folyamatosan megújítjuk, így már most új szállásukon élvez­hetik a napsütést az ormányos medvék, és nemsokára bővül a zsiráfok helye is. :— Tudnak-e olyan állatról, mely az utóbbi időben különö­sen belopta magát a közönség szívébe? —Számtalan kedvencet „tar­tunk nyilván”, de úgy tűnik, ezen a nyáron leginkább a kis vízilólány, Jusztina tetszik a látogatóknak. Mindig nagy öröm számunkra, ha kedves él­ményekkel mennek el tőlünk a felnőttek, gyerekek. Közülük azonban sajnos sokan okoznak öntudatlanul is bajt az állatkert­ben. Nagy gondot jelent, hogy hiába tiltják a táblák, mindenki „kedveskedik” néhány jó falat­tal a nyakát nyújtogató zsiráf­nak, vagy éppen a markát tartó majomnak. Bár mindenki csak egyetlen harapást ad a perecé­ből, csokoládéjából, de ez bő­ven elég ahhoz, hogy sok eset­ben orvosi ellátásra szoruljanak az állatok. S ez még mindig a jobbik eset. Néhány évvel ez­előtt egyik öreg krokodilunk­nak kiütötték kővel a szemét, egy hód derekát pedig tégla tör­te el. A legjobban azonban ta­lán Süsü, a víziló szenvedett, aki egy bedobott gumilabdát nyelt le, mely megakadt a bélrendsze­rébe és néhány nap alatt meg­ölte az állatot. A labdát csak a boncolás után találtuk meg, és Süsü képeivel együtt jól látha­tó helyre kiraktuk, hátha így elkerülhetjük az újabb tragédi­át. —Milyen újdonságok várják a jubileum alkalmából a láto­gatókat? — A százharminc esztendő emlékére kiépítettünk egy tör­ténelmi sétányt, ahol felállítot­tuk az elmúlt évek állatkerti igazgatóinak szobrát táblán alá­írva mindazt, amit nekik kö­szönhet parkunk. A másik nagy kezdeményezésünk egy pa­rasztudvar megteremtése volt, ahol a városi gyerekek is láthat­nak malacot, kecskét, kacsát, libát és tehenet. Bár korábban is voltak állatsimogatóink, most elkerítettünk egy még nagyobb területet, ahol mindenki megsi­mogathatja a lámákat, a kecs­kéket, a nyulakat, az őzeket. Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea MEOE­hírek A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének nyíregyházi önálló jogú szervezeténél mindig törté­nik valami. Néhány hónap­pal ezelőtt a Múzeumfaluban megtartották az év tenyész- szemléjét, s ugyanez a hely ad majd otthont október húszadikán a tájjellegű ku­tyakorzónak is. Az egyesü­let az idén is megpályázta a CAC kutyakiállítás rendezé­sijogát, de ellentétben 1995- tel, az idén ezt nem kapták meg. így a vezetőség dönté­se értelmében kutyakorzó várja a versengésre jelent­kezőket. Bár az ilyenfajta kiállítás egészen megszokott dolog, ennek az ideinek mé­gis lesz érdekessége bőven. Tagadhatatlan, hogy a fő­szerep most is az állatoknak jut, de szórakozásban sem lesz hiány. A délelőtt tíz óra­kor kezdődő kiállítás egész napos elfoglaltságot, szóra­kozási lehetőséget nyújt majd a családoknak. Többek között bemutatkozik a város közönsége előtt is a budapes­ti világkiállításon már nagy sikerrel szerepelt nyíregyhá­zi Agility csoport, és a terelőkutyás szakosztály is bemutatja tudását. A verseny szünetében néptáncegyüt­tesek szórakoztatják a nagy­érdeműt, a fiatalok pedig megnézhetik a kiállított Volkswagen csodákat. Ki­osztásra kerül a „Nyírség Szépe” és a „Nyírség Bajno­ka” cím. A versenyre nem­csak a megye kutyásait, de a környező országok állatbará­tait is szeretettel váiják. A kiállításról bővebb felvilágo­sítást az egyesület székházá­ban, Nyíregyházán, a Hősök tere 9. III. emeleten kaphat­nak az érdeklődők kedden, szerdán és csütörtökön dél­után kettő és hat óra között. Tisztújító közgyűlésre készül a Magyar Eb­tenyésztők Országos Egye­sülete, melyre a nyíregyházi egyesület Tompa István el­nök mellett még három kül­döttet jelölt a fővárosi gyű­lésre. A nyíregyházi elnök tagként helyet kapott az Or­szágos elnökség jelölő- bizottságában is. A választás előreláthatóan október má­sodik felében lesz megtart­va a MEOE budapesti köz­pontjában. A jövő tervei között sze­repel, hogy a MEOE 1998- ban tartandó jubileumi ün­nepségsorozatára a nyíregy­házi önálló jogú szervezet szeretné megkérni a MEOE- től és az FCI-től a CACIB kiállítás rendezési jogát. ÚJ KELET Fotó: Bocsi Krisztián

Next

/
Thumbnails
Contents