Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-31 / 178. szám
UJ KELET Interjú 1996. július 31., szerda 5 Már a kábítószer is megjelent a Tisza-parton Szolgálat a polgárok biztonságérzetéért Baj van a Tisza-parton. Nem könnyű a vásárosnaményi rendőrkapitányság dolgozóinak élete. A kishatárfoga- lom, a kelet—nyugati legális és illegális áruforgalom, a nagyarányú munkanélküliség miatti nagy számú, vagyon elleni bűncselekmény mellé nyaranta a Tisza-parti üdülőhelyek már-már erőn felüli munkát adnak a rendőröknek. Baj van a Tisza-parton. Az üdülővendégek kifogásolják, hogy az önkormányzati rendelettel szembeszegülve a diszkókban tíz-tizenegy óra helyett hajnal kettőig bömböl a zene, ami a 3—4 kilométerrel arébb lakó városiak álmát is megazavarja. A vendégek nem bánják, hiszen mulatni jöttek, a vállalkozók pedig a bevételből élnek. Az állandó hangzavar lehetetlenné teszi a pihenést, mondják a nyaralók, és felteszik a kérdést, miért nem intézkedik a rendőrség? Azért, tudtuk meg, mert a rendelet betartatása és az intézkedés az önkormányzat joga és feladata, a rednőrség ehhez legfeljebb csak segítséget nyújt. Addig állandó éjszakai razziákkal próbálják fenntartani a rendet. Ez sem tetszik mindenkinek. Hogy miért? Erről, valamint a város és környéke közbiztonságáról, az aktuális problémákról kérdeztük Tóth Ambrus rendőr őrnagyot, a rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjét. 3 M" jk Tóth Ambrus rendőr őrnagy Dojcsák Tibor (Új Kelet) — Földrajzi fekvésünkből adódóan Szabolcs-Szatmár- Bereg 5 kishatár-átkelőhelyéb- ől három, Beregsurány, Barabás és Lónya a mi területünkön található. Evek óta sokan rendezkedtek be a határ menti falvakban üzemanyag, szesz, színesfém és cigaretta csempészésére. A tranzitforgalomból adódik, hogy bár évente mindössze két—három autót lopnak el a területünkön, mégis százas nagyságrendben kell eljárnunk gépkocsis ügyekben. Ez részben a Z-s rendszámú autók, másrészt az ország más részein eltulajdonított és a területünkön áthaladó nagy értékű gépkocsik miatt van így. A klasszikus bűncselekmények közül nálunk is a vagyon elleniek dominálnak. Ebből a szempontból az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, idén is lassú számbeli emelkedés figyelhető meg. A körzetünkbe Vásárosnaménnyal együtt 29 helység tartozik. Ismerünk bűnügyi szempontból különösen fertőzött településeket, ilyen Tarpa, ahol sok a cigány lakos. Nekik különösen nehéz elhelyezkedni, de élni akarnak, ezért lopnak mindent, amiből pénzt tudnak csinálni, színesfémet, élelmet, most pedig a terménylopásnak van szezonja. Tarpai jellegzetesség továbbá, hogy öregszik a falu, sok az üresen hagyott lakás, azokat — elsősorban visszatérő bűnelkövetők — kifosztják. Jellemzően fertőzött még Vásá- rosnamény a hozzá tartozó két kerülettel, ezen kívül Nyír- mada, ahol önálló őrs működik, és Aranyosapáti, ahol az utóbbi időben egyre több bűncselekmény történik. Nyáron nagy gondot okoz, hogy a Tisza-parti feladatok ellátására be kell vonni a községekbe kihelyezett rendőröket is. Most már három Tisza-part tartozik hozzánk: Gergelyi- ugomya, Tivadar és a kiépülőben lévő Jánd. Különösen Gergelyiugornyán vannak problémák, ahol több ezer ember fordul meg naponta. A szórakozóhelyek környékén előfordulnak jogsértő cselekmények, garázdaság, testi sértés, lopás, rablás, sátrakat fosztogatnak, gépkocsikat törnek fel, de a korábban gyakori vetkőz- tetős rablás idén nem fordult elő. Nem újkeletű gond, hogy kis területen, 21 üzletben fogyaszthatnak a fiatalok szeszes italt. Az éjszakai órákban rettentő nehéz itt intézkedni, azonban nem lehetünk közömbösek, mert a rendőrségnek ott van feladata, ahol jogsértés fordul elő. Igazodunk a forgalomhoz, hét végén, a forgalom növekedése idején mi is ott vagyunk a parton. Intézkedünk, amikor ittasnak, fiatal-, sőt néha gyerekkorának szolgálják fel az italt, ott vagyunk, amikor fiatalok botrányosan leit- tasodnak, garázdálkodnak. Az önkormányzat rendeletben szabályozta a diszkók nyitva tartásának rendjét, emiatt érdekellentétek alakultak ki. A fiatal felszabadultan akar szórakozni, táncolni, a békésebb polgár pedig a hétvégi házában pihenni szeretne. A csendpártiak és szórakozni vágyók ellentéte úgy tágult, hogy a vállakozók — szárnyaik alatt a fiatalok tömegével — megszegik a rendeletet. Persze meg lehet érteni őket, hiszen nekik az üzletből kell megélni, annak pedig a diszkó hozza a forgalmat. A vállalkozók megtámadták a rendeletet, a közigazgatási hivatalhoz fordultak jogorvoslásért. A vállakozók és az önkormányzat egyre élesedő vitájába nem akarunk beavatkozni. Kétségtelen, hogy a rendőrség feladatai közé tartozik az önkormányzati rendeletek betartatása, legyen az ebrendelet, vagy diszkó-, de az utóbbi esetében a jogorvoslatig nem kívánunk közbelépni. Ha az ön- kormányzat kéri, segítünk be- tarttatni a rendeletet, de addig a rendfenntartásra koncentráljuk erőnket. Amennyiben azonban egy szórakozóhelyen olyan jogsértés történik, ami a bezárást indokolja, akkor természetesen intézkedni fogunk. Leszögezem, nem vagyunk vállalkozó- és diszkóellenesek, de a jogsértések ellen a törvényi keretek között fellépünk. Azt szeretnénk elérni, hogy a vállalkozásokat törvénytisztelő módon működtessék, a fiatalok pedig kulturáltan szórakozzanak. Ez a közelmúltban végzett szakhatósági ellenőrzések tanúsága szerint ma nem így történik. Sajnos, két—három vállalkozónak szálka a szemében a rendőrség, még azt is kifogásolják, hogy jelen vagyunk, megkérdőjelezik, beléphet-e a rendőr a szórakozóhelyre, hiszen az magánterület! A rendőrségi törvény szerint beléphet, be is kell lépnie, mert csak úgy végezheti munkáját. Előfordult, hogy szólt a vállalkozó, jobb lenne, ha távoznánk, mert amíg mi szabálysértési ügyben intézkedünk az egyik asztalnál, addig három másiktól is elmennek a vendégek. Erről az a véleményünk, hogy akinek nincs rej- tegetnivalója, az nem fél a rendőrségtől. Egyébként az említett szórakozóhelyet később szabálysértések sorozata miatt be kellett zárni. Persze nem minden vállalkozó kifogásolja jelenlétünket, volt, aki egyenesen kérte, hogy hajnal kettő-háromkor is menjünk vissza, mert kibírhatatlan, ahogy a fiatalok garázdálkodnak. A városban is vannak vállalkozók, akik nem „nézik ki” a rendőrt a helyiségből, hanem megkérdezik, mit segíthetnek. A kábítószer is megjelent a diszkók környezetében, és nem csak a parton. Ennek ellenére a fokozott ellenőrzésnek köszönhetően, a szezon kétharmadánál ott tartunk, hogy súlyosabb kimenetelűjogsértésről nem érkezett bejelentés. Kisebbek előfordultak, de nemi erőszak és élet elleni bűncselekmény nem. A Tisza-parton feladatunknak tekintjük a vízi rendészeti teendők ellátását is. Ezúton is köszönetét mondunk az ebben aktívan és eredményesen közreműködő vízi mentőszolgálat tagjainak. Az ő érdemük is, hogy a vízbefúlások száma erősen csökkent. Az ifjúsági tábor területén kaptunk egy helyiséget, de sajnos létszámhiány miatt még nem tudtuk megoldani az állandó rendőri jelenlétet. A közrendet és a közbiztonságot jellemzi, hogy több mutatót tekintve — például ismeretlen tettes elfogása, a munka ered- ményesége — az elmúlt évben az elsők között voltunk a megyében, és igyekszünk ezt a szintet tartani. Persze másképpen látja ezt az a 80 körüli kirabolt házaspár. A jól működő polgárőr szervezeteknek is szerepük van abban, hogy statisztikai szempontból Vásárosnamény jól áll. Figyelünk arra, hogy a lakosság szubjektív biztonságérzete javuljon, illetve megmaradjon, mert ők nem a számok, hanem a nyugalom mértéke alapján ítélik meg munkánkat. Fotó: Harascsák Annamária Ópályiban még beszélnek róla János bácsi és Patkó emlékei Kozma Ibolya (Új Kelet) Aki tiszteli a múltját, annak nemcsak a saját, hanem unokáinak jövője is fontos. Az Ópályiak Baráti Köre azon fáradozik, hogy felidézze a község történelmének, kulturális, mezőgazdasági és sportmúltját. Nem csak eseményeket tárnak fel a Baráti Kör tagjai. Az ópályiak még ma sem felejtették el az elhunyt Horpácsik János emlékét. Legendák övezik alakját és történeteket regélnek cselekedeteiről. Nekünk idősebb Erdélyi Ferenc idézte fel János bácsiról szóló emlékeit. — Pásztorember volt. Jókedvű, jó kedélyű és Patkó kutyájára volt a legbüszkébb. Kint a határban unalmában megtanult táncolni. Később a nyíregyháziakat és a budapestieket is megtanította saját lépéseire. Népi táncos körökben jól ismerik a nevét. Volt nekem egy újságcikkem is róla, csak eltűnt valahová. Nemcsak táncolni szeretett az öreg, de nagy szája is volt, meg az itókát is kedvelte. Egy alkalommal napszámosok tallózták a tengerit. Horpácsik meg arrafelé legeltette a teheneit. A napszámosok kannában vittek bort magukkal, s megkínálták János bácsit. Mennyit ivott, meny-nyit nem, az örökre titok marad. Rövid idő elteltével szóltak, hogy János bácsi meghalt, nem is lélegzik. Elnyúlva feküdt a földön, a tehenek pedig szétszéledtek. Csakhamar ébresztgetni kezdték: János bácsi! János bácsi! Elmentek a tehenek! Ő nagy nehezen feltápászko- dott: Patkó, tereld vissza az állatokat! Néhány perc múlva megjelentek a tehenek. János bácsi kinyitotta a fél szemét: Még egy hiányzik! Erre Patkó pillanatok alatt megtalálta az elveszett jószágot. Több eset is megtörtént a Patkó kutyával. Egy nap a té- esz földje mellett terelte az öreg a teheneket. Egy meg a frissen ültetett nyárfák felé haladt. Az agronómus kérte János bácsit, ne hajtsa arra az állatokat, hiszen nemrégiben ültették a facsemetéket. Másnap újra csak a tiltott hely felé haladt a tehén, de Patkó ugrott is, hogy visszaterelje. Mire az agronómus megkérdezte: „János bácsi, a kutya is tudja, hogy oda nem lehet menni?” „Hát tegnap hallotta, amikor maga mondta... ” — volt a válasz. Évtizedekkel ezelőtt az Országos Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár megrendezésekor Budapestre utazott az öreg. A felvonuláskor elöl ment, mögötte sorakoztak az állatok, leghátul pedig Patkó. Amikor az emelvény elé érkeztek, így szólt: „Ide figyeljetek állatok. Ott vannak az urak, a fontos emberek, arrafelé nézzetek.” Csodák csodája, mind arra néztek a tehenek. Patkó kutyának pedig nagy híre kelt, óriási pénzeket ígértek érte, de János bácsi a világ összes kincséért sem adta volna el. Egy nap azonban eltűnt Patkó, ellopták. Még a rendőrség is kereste, de soha nem találták meg. János bácsi kutya nélkült tért haza Budapestről és soha többé nem lett olyan társa, mint Patkó. Horpácsik János bácsi
