Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-29 / 176. szám

1996. július 29., hétfő Riport Lapunk napja Hét csapat részvételével Új Kelet Kupa néven labdarúgótornát rendeztünk szombaton Tiszanagyfaluban. A csapatok játéktudása még kívánnivalót hagyott maga után, de lelkesedésben nem volt hi­ány. Egy-egy vitatott bírói ítélet legalább akkora érzelmi megnyil­vánulást váltott ki, mint egy komolyabb bajnoki rangadón. A selejtezőket egy három- és egy négyfős csoportban vívták a csapatok. A csoportgyőztesek, a nyíregyházi Motel Kárpáttá és a szintén megyeszékhelyi Start Vállalat csapatai mérkőztek meg a ceg­lédi kannáért. Végül a nagyobb játékerőt képviselő Motel Kárpáttá megérdemelten vitte el az első helyért járó díjat. A „bronzrangadót” a nyíregyházi Frimex nyerte meg a Tiszalöki Lokomoív gárdája előtt. A Futottak még kategóriájába került Tiszanagyfalu, a Tisza­löki Egyetértés és szerkesztőségünk válogatottja is. Az elfogulatlan és szakértőinek nevezhető zsűri összeállította a torna válogatottját, melybe Tóth I. István (Start), Hajdú István (Új Kelet), Barócsi Ist­ván (T.lök Egyetértés), Szakács András (T.lök Lokomotív), Hubai István (Tiszanagyfalu) és Árvái István (Frimex) kerültek. Kelleme­sen elfáradva és farkaséhesen ültünk asztalhoz, melyre Puhl Ferenc helybéli kocsmáros igen ízletes, bográcsban főtt babgulyása került. Helyzet a Start szállítás kapuja előtt Puhl Ferenc korcsmáros alkotás közben Bűnügyi riporter nyelvet nyújt a bíróra(?) Aranylábú kupavesztesek, amikor még győztesnek hitték magukat Az Új Kelet csapatának titkos fegyvere UJ KELET Határtalálkozók Vállai és Mezőfény körzetében Először jöttek a szétszóródott svábok A csanálosi római katolikus templom Magyar—román határ menti baráti találkozókat 1991 óta minden évben rendeznek Vállaj, valamint a túloldalra került Csanálos és Mezőfény községek között. A há­rom település polgármestere: Révész Antal, Mellau Jó­zsef és Tempfli Tibor (mindannyian magyar ajkúak, s mindegyiküket újraválasztották) először akkor vették fel a kapcsolatot, amikor a pápalátogatás idején megnyi­tották a határt. Csak akkor még azzal nem voltak tisztá­ban, mennyi az udvariasság, és mennyi a valódi szán­dék egymás szavaiban. Gyüre Ágnes (Új Kelet) Azóta esztendőről eszten­dőre felemelkednek a sorom­pók július utolsó hétvégéjén — igaz, csak három napra, így történt ez most is. Egyik este a magyar, másik este a román oldalon randevúztak az emberek, akik között a törté­nelem-viharai miatt ma már csak legfeljebb másodfokú rokonság áll fenn, hiszen hosszú ideig voltak elzárva egymástól, így nem is háza­sodhattak. (Viszont nagyon sok közös sorsú ember rabos­kodott mindkét oldalról az oroszországi munkatábo­rokban.) A találkozó részeként csen­dültek fel pénteken este az 1771-ben épített, és teljesen frissen renovált csanálosi ró­mai katolikus templomban Verdi Requiemjének hangjai. A hangversenyt a XXX. Nyír­bátori Zenei Fesztivál kereté­ben rendezték meg. A hatszáz főt befogadó templom meg­telt, Nagykárolyból is számos hallgató érkezett. (Tavaly ott zengett fel a nyírbátori fesz­tivál első határon túli prog­ramja.) A csanálosi koncert után felállva ünnepelte a közönség az előadókat: a XX. Nyír­bátori Ifjúsági Zenei Tábor Nagyzenekarát, a 70 tagú Debreceni Kodály Kórust, Csavlek Etelka, Lukin Márta, Bándi János és Fried Péter szólistákat és Kovács László karmestert. Ez az, ami magyar falvakban nem szokott meg­történni, s ami minden fárad­ságot megér. Egyben az is bebizonyoso­dott, hogy még a mezőgazda- sági munkák dandárjának ide­jén, napi 10 órányi aratás után is leülnek a földművesek ze­nét hallgatni. Anélkül, hogy tudnák, milyen hangnemben vagy zenei formában kompo­nálták a művet, élvezik. Mert ehhez semmi másra nincs szükség, csak jó előadásra. Verdit érdemes volt elhozni az úgynevezett egyszerű embe­rekhez. Legközelebb talán ők mennek el valahová Verdi kedvéért. Július 27-én Vállajon várták a muzsika barátait. Persze nem csak a muzikális lelkűek köz­lekedtek ide-oda. A Börvelyen lakó, ötvenöt—hatvan év körü­li Irma néni például stoppolt hazafelé menet. Uborkatartósí­tóért jött át Magyarországra, s úgy elbeszélgetett az itteniek­kel, hogy a veje, akinek nem volt útlevele, órákat várt rá ko­csival a túloldalon. A csanálosi polgármesteri hivatalban a július 26-i, éjsza­kába nyúló fogadáson dr. Nagy László, Nyírbátor jegyzője em­lékplaketteket nyújtott át Ré­vész Antalnak, Mellau József­nek és Tempfli Tibornak. A három polgármester ezen az éjjelén is — iiiint már évek óta — annak az esélyeit latolgatta leginkább: vajon mikorra nyit­ható meg állandó határátkelő­hely Vállaj és Csanálos között. (Ismeretes, hogy valaha erre vitt a sóút.) Jelenleg Szabolcs-Szat- már-Bereg megye egyetlen köldökzsinórja Románia felé Csengersimánál található. Az ittenieknek százöt—száz­tíz kilométert kell tehát ke­rülni ahhoz, hogy átléphes­sék a határt. Egyébként Vál­laj és Csanálos között két kilométer a távolság, Vállaj és Mezőfény között pedig hat. 1990. március 6-án, az első bejáráskor az Országos Vám- és Pénzügyőrség parancs­nokhelyettese már elismerte az igények jogosságát. Legutóbb a Magyar Külügyminisztérium egyik illetékese járt a helyszí­nen, de 1997-re nem ígért vál­tozást, mondván, hogy most Szlovéniával sürgősebb kié­píteni a határkapcsolatot. Valószínű, hogy egy évig próbaképpen nyitják majd meg Vállajnál a határt, azután emelnek végleges épülete­ket. E pillanatban 800 ezer— 1 millió forintba kerül, ha három napra felengedik a so­rompókat. Erre az idén — vár­hatóan Szent István-nap tá­jékán — újra lesz mód. (S ta­lán nem csupán Vállajnak kell kigazdálkodni a költsé­geket.) Egyre közelebb ke­rül a megvalósuláshoz az az álom is, hogy az Ágerdőma- jor és Börvely között — gyak­ran utas nélkül járó — fan­tomvonatot a megfelelő ál­lami engedélyekkel, a költ­ségek hatodolása révén be­népesítsék. Az említett magyar — ro­mán találkozót fejlesztették tovább az 1950 lakosú Mező­fényen, és idén első alkalom­mal rendezték meg a Szatmári Svábok Találkozóját. Ez iránt érdeklődést mutatott a Ma­gyar Televízió nemzetiségi műsorainak Ács Zoltán által vezetett főszerkesztősége, és a Pécsi Körzeti Stúdió is. (Ottj áriunkkor, pénteken su­gárzott egy riportot a bu­karesti tévé a csanálosi óvo­dában folyó németokta­tásról.) A svábokat a Rákóczi-sza- badságharc után, 1712-ben Mária Terézia telepítette a ki­pusztult népességű vidékre Württenberg környékéről. (Mint a csanálosi templom előtt álló emlékoszlopról kide­rül, az itt korábban létezett fa­lut Vadának hívták.) A mosta­ni középnemzedékhez tarto­zók nagyszülei még svábul beszéltek, ellenben a szüleik között már a legtüzesebb ma­gyar érzelmű emberek talál­hatók. Brunner István, a csanálosi római katolikus plébános —- aki egyébként a koncert előtti hetekben elmagyarázta a hí­veknek a Requiemet — szin­tén sváb. Annak idején családjá­val elkerült Jászapátiba, ott is érettségizett, de annyira visszavágyódott Szatmárba, hogy az ottani hittudományi akadémiára felvételizett. Je­lenleg a tágabb környéken élők közül szinte mindenki magyarul beszél, s idegen nyelvként oktatják az iskolá­ban a németet. Az egykori bevándorlók azonban szokásaikban meg­őrizték svábságukat. Ételeik közül ma is sok készül ősi receptek szerint. Gondoljunk csak különleges füstölésű és fűszerezésű húsaikra, vagy meggyes táskájukra, a strudlira. Népdalaik is ere­deti formájukban maradtak fenn. Bár a németországi svábok a szemükre hányják, hogy elhagyták a nyelvüket, senki nem vetheti meg őket ezért. A második világhá­ború után ezen a tájékon ko­moly bűnnek számított „a fasiszták szavaival” megszó­lalni. Szombaton fényképkiállítást nyitottak az új művelődési ház emeleti részén a sváb népvise­letről és szokásokról. Vasár­nap a római katolikus temp­lomban Reiser Pál plébános németül celebrált misét, majd Helmut Bemer, a bajor tarto­mányi kancellária egyik veze­tője, a Németországi Svábok Szövetségének elnöke mon­dott beszédet. Ezután a kör­nyező sváb falvak — mint Béltek, Sándra, Petri, Kap- lony, Kálmánd, Szaniszló — folklórcsoportjai tartottak be­mutatót. A Szatmári Svábok Találko­zóját ezután minden páros év­ben Szatmárban, minden párat­lan évben pedig Németország­ban kívánják megtartani. Brunner István plébános

Next

/
Thumbnails
Contents