Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-27 / 175. szám
Hit-vallás UJ KELET* * Rávezetés a kiútra S. T. (Új Kelet) Öt évvel ezelőtt jegyezték be Magyarországon a szcien- tológia Egyházat, amely ma a világon talán a leggyorsabb ütemben fejlődő szellemi irányzat. Nem egy másik egyházból kivált felekezetről van szó, hanem egy aránylag új vallási csoportról, mely inkább a buddhizmus egyik ágaként él. Sokkal közelebb vannak tanai a keleti filozófiához, mint a kereszténységhez. A szervezet működéséről Kárpáti Péter, a Magyar Szcientológia Egyház titkára beszélt. — A dianetika és a szcientológia története 1950-ben kezdődött a dianetika, a szellemi egészség modem tudománya című könyv kiadásával. L. Ron Hubbardnak ez a mérföldkövet jelentő műve valami olyat tárt az emberiség elé, ami korábban teljesen ismeretlen volt. Bemutatta az elme működőképes technológiáját, melyet bárki felhasználhatott élete jobbá tételére. A dianetika olyan módszerek összességét jelenti, melyek képesek segíteni különféle bajok — megmagyarázhatatlan félelmek és szorongások — enyhítésében. A dianetika nagyon sok problémára magyarázatot adott, mégis megválaszolatlanul maradt számos kérdés: Mi az ember? Létezik-e a lélek, mint a testtől és az elmétől különvált valami? L. Ron Hubbard soha nem akart vallást alapítani, mint egy próféta, aki isteni kinyilatkoztatást közvetít. Csupán úgy döntött, végigjárja azt az utat, amelyen elindult. Ennek során sokkal inkább a tudományos módszertan alkalmazása folytán, mintsem vallási megfontolásokból arra jutott, hogy a személyiség maga a lélek, s nem lehet közé és a test közé egyenlőségjelet tenni. Nem azonos a testtel, az elmével és semmilyen fizikai dologgal sem. Az emberi szellem független ezektől, az elmét, azaz a memóriáját használja, hogy képes legyen a testét irányítani, s akaratának megfelelően alakítani környezetét. L. Ron Hubbard tizenhat évesen jutott el azokba a lámakolostorokba, melyekről oly sokat szokás beszélni, de úgy igazán keveset tudnak róla az emberek. Kína nyugati hegyvidékein a buddhista szent helyeken próbált rátalálni azokra a válaszokra, melyek megoldották volna az emberi lét dilemmáit. E gondolatok után született meg a már említett nagyszerű könyv, mely azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Alkotójának tiszteletére alakult meg a szcientológia Egyház, melynek magyarországi szervezete 1991-ben jött létre, immár több mint tízezer tagot számlálva és tizenöt missziót tartanak nyilván. Az egyház elkötelezte magát a társadalom segítése mellett, amit több területen is igyekszik megvalósítani. Állandóan szervezzük tanfolyamainkat, melynek segítségével a résztvevők maguk találják meg a kiutat problémáikból. Nagyon fontos, hogy a segítség tulajdonképpen csak egy rávezetés legyen a kiútra, mert mindenki számára az az igaz, amit maga is megtapasztalt. Segítség a betegeknek Slklt Tímea (Új Kelet) Immár többéves hagyomány, hogy a világ különböző országaiban kétévente megrendezik az orvosok, nővérek és lelki gondozók pszichológiai kongresszusát. A témával először 1984-ben Elisabeth Küble Ross foglalkozott, feldolgozva abetegek és ápolók kapcsolatát. Az idén az összejövetelnek Hollandia adott otthont, huszonkét ország 233 küldöttét vendégül látva. Hazánkat négyen képviselték, köztük volt Csánig Gyuláné, a nyíregyházi Jósa András Kórház lelki gondozója is. — A tanácskozáson a résztvevők összefoglalták a témával kapcsolatos tapsztalataikat — hallottuk a szakembertől —, ezzel is segítve egymás munkáját, hiszen a betegek ilyen irányú pszichés problémáit a szakirodalom kevéssé ismerteti. A kongresszus három témát dolgozott fel. Elsőként a leukémiás gyerekek lelki ápolásáról esett szó, majd a nőgyógyászati és a férfiakat érintő daganatok tudatától sérült lélek problémáinak megvitatása volt napirenden. A szakemberek később a beteg pszichés felkészítésének módjáról beszélgettek a kemoterápia mellékhatásaival ’ kapcsolatban. Tudni kell, hogy kinek mennyi mondható el abból, ami egészségi állapotát jellemzi. Csak annyit szabad a beteg elé tárni, amit pszichésen még el bír viselni. A tanácskozás résztvevői az adott problémákat megvizsgálták úgy a beteg, mint az orvos és az ápoló- személyzet szemszögéből. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert a gondozás során maguk a lelki segítők is sérülhetnek. Az évek során vagy kiégnek és érzéketlenek lesznek az emberi sorsok iránt, vagy feladják hivatásukat és más munkát keresnek. Rajtuk vajon ki segít? 1996. július 27., szombat 4> Háromszáz éve könnyezett először a Mária-kép Lélekben megtisztulva tér meg a zarándok Dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspök Slkll T. (Új Kelet) Minden évben több ezren indulnak útnak, hogy komoly fizikai teljesítmény és hosszú lelki út után megpihenhessenek és megnyugvást találhassanak egy megáldott helyen. A búcsúk igazi jelentéséről azonban elég keveset tudunk, ezért dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspököt kértük meg, hogy beszéljen a szent zarándokutakról. — A zarándoklás, a zarándoklat a vallásos emberek fáradságos menetele a szenthely felé, hogy ott lélekben találkozzanak Istennel, és így bűnbánatban megtisztulva térjenek vissza otthonukba. Zarándok az az ember, aki vallásos indíttatásból vállalkozik az ilyen útra, annak fáradalmaiban látja a bűnbánatot és a lelki újjászületés útját. A jeru- zsálemi zarándoklatnak egy megható példája a tizenkét éves Jézus története Szent Lukács evangéliumában. Eszerint Mária és Józsefe kis Jézussal felmentek Jeruzsálembe, de hazafelé menet nem találták a gyermeket. Három nap múlva a jeruzsálemi templomban akadtak rá, az írástudók között. Amikor anyja megkérdezte, miért okozott ennyi aggódást nekik, Jézus így felelt: Hát nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem? Ez a történet Jézus messiási tudata mellett igen meghatóan fejezte ki azt a vágyat is, ahogy az ember, a zarándok vágyik Isten házába. A kereszténység kezdetekor Jeruzsálem volt, és azóta is az maradt a legfőbb zarándok- hely, hiszen ez számunkra már nemcsak a zsidóságnak, az Ószövetségnek a szent helye, hanem az a hely, ahol a mi Megváltónk, Jézus Krisztus szenvedett, meghalt és feltámadt. A kereszténység történetében számos olyan hely alakult ki, amely különös módon jelezte Isten segítségének, kegyelmének jelenlétét. Ezért lettek a zarándoklatok célpontjai azok a helyek, ahol a nagy szentek éltek, különösen a vértanúk, akik életük árán is hűségesek maradtak Krisztushoz. Róma Péter és Pál apostolok működésének, vértanúhalálának színhelye és számtalan vértanú halálának a városa, ezért lett a zarándoklat másik fontos centruma. Aki Jeruzsálembe, a Szentföldre zarándokol, az a Földön élt Jézusnak, Isten emberré lett Fiának emlékeit keresi. Ilyen zarándokhely Mária- pócs is, ahol háromszor tötént meg a csoda. Először 1696- ban, majd 1715-ben és 1905- ben a fára festett Mária-kép hosszan könnyezett, és erre a jelenségre semmilyen természetes magyarázatot nem találtak. Ez a csoda azt fejezte ki, hogy Isten Jézus Anyjának, Máriának szeretete és aggódó könnyei által mindig együtt van a szegény, szenvedő, elfelejtett, vagy üldözött emberekkel. A kicsinyeket meglátogató isteni irgalom könnyes jeleiből lett Máriapócs Magyarország legnagyobb és legismertebb zarándokhelye, Isten kegyelmének temploma, a kegyelem helye. A zarándokút a hívő ember számára egy folyamat, amely mintegy öszsze- foglalja az egész életet. A zarándok elindul otthonról, kiszakad a mindennapi élet kényszerei, esendősége, kiábrándultsága és bűnei közül, maga mögött hagyja mindezeket, és fáradságos utazással közelíti meg a szent helyet. Régen ez gyalog történt, Máriapócsra még ma is sokan így érkeznek. A huszadik században szinte az egész világon visszaesett a zarándoklatjelentősége, de az utóbbi évtizedekben mindenütt újra felfedezik ennek szépségeit. Egyre többen vannak, akik éppen a gyalogos utazásnak a lassúságát és fáradalmait választják az ember belső, lelki utazásának, az Isten felé haladásnak kifejezésére és megerősítésére. Ebben a fellendülésben újra értelmet kap mindaz a szép és mélyértelmű szokás, amely a hívek népi vallásosságában vette körül a zarándoklatot. A zarándok a fáradságos út után megérkezik a szent helyre, ahol a templom csodás ragyogása, az imádság elmélyült magánya, az ünnepi szertartások szépsége és sodró ereje adja meg a jutalmat. A templomok címünnepei is egybe voltak kötve a hívek odazarándoklásával és a bűnbánattal. Magyar nyelvünkben ezért lett a templomünnep neve a búcsú. A templombúcsúban benne van minden, ami a ma vallásosságához hozzátartozik. Elindulás és megérkezés, gyónás és szentáldozás, zarándoklás és ünnepi vigaszság. Ritka ünnep, amely a családot, a falvakat, az ismerős és ismeretlen embereket összegyűjtő vonzásával élteti és őrzi az emberi közösséget. A zarándoklatnak mindig alapvető célja volt a bűnbánat és a bűnbocsánat. A búcsú a katolikus egyház tanítása szerint olyan esemény, amely különös kapcsolatban van a bűnbocsánattal. A középkori gondolkodás, amely ma is példamutatóan fejlesztette ki a zarándoklat és bűnbánat szellemét, különösen nagy hangsúlyt helyezett a búcsúkra. Ilyen volt a szent helyek meg-* látogatása, a zarándoklás. Éppen ezért nevezik a zarándoklatot búcsújárásnak is. A zarándok végül ugyanazon az úton, amelyen érke-! zett, visszatér otthonába,! Ugyanaz az ember érkezik haza, de más szívvel, más lélekkel. Magával viszi a szent hely lelkületét, a zarándoklat élményeit. Lélekben megtisztulva, bűneitől megszabadulva tér meg otthonába, jó akar lenni és azzá szeretne tenni másokat is. Élő hirdetője az evangéliumnak, mert a zarándokút lelki telítettsége erre készteti. Az igazi zarándoklat nemcsak azoknak gazdagodás, akik részt vesznek, hanem azoknak is, akik közül a zarándok kiszakadt, akik őt lélekben kísérik és visszavárják. Ez a kegyelem kisugárzásának a magyarázata. Ezt szeretném látni Máriapócs- ban, és ezt szeretném új lelkesedésre felélénkíteni a háromszázéves jubileumban. Amikor az ünnepi zarándoklatra szeretettel hívok mindenkit, szívből kívánom, hogy Máriapócs most és a jövőben is legyen magyar népünk számára a lelki megtisztulásnak és vigasznak a helye, ahol Mária könnyei jelzik, hogy szeret minket az Isten. „Nem egymás ellen” Világtalálkozó K. Z. (Új Kelet) A magyar református egyház központja Debrecen, ennek ellenére az idén Erdély lesz a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója főrendezvényeinek a helyszíne augusztus 3. és 10. között. Remélhetőleg a román belpolitikai erők e jelentős egyházi rendezvény szervezését és lebonyolítását nem hátráltatják. A magyar reformátusok korábbi világtalálkozóinak Debrecen és Budapest adott otthont, most pedig két romániai egyházkerület kérte, hogy házigazda lehessen. A megnyitóünnepség augusztus 3-án, délután három órakor kezdődik Nagyváradon. A rendezvény szellemiségében kapcsolódik a millecentenáriumhoz és Királyhágó melléki Református Egyházkerület megalakításának 75. évfordulójához. Egy nappal később a szatmárnémeti gyülekezet területén a szigetlankai új templomot szentelik fel. Az ünnepség célja, hogy felhívják a világ figyelmét a református egyházra és az ott élőket foglalkoztató kérdésekre. Temesváron augusztus 5-én az „egymásért és nem egymás ellen” gondolatok jegyében várják az érdeklődőket. Koszorúzással emlékeznek meg azokról az áldozatokról, akik az 1989-ben a városból kiindult forradalom áldozatává estek. A partiumi főrendezvényket Lórántffy Zsuzsannának, a reformáció nagyasszonyának nagyváradi szoboravatása zárja augusztus 6-án, délután négy órakor. A Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának zárórendezvényét augusztus 10-én Sepsiszentgyörgyön tartják. A kiemelt rendezvények keretében augusztus 4, és 9. közptt vr- a teljesség igénye nélkül j-j- lesznek templomszentelők és szobrok felavatása, ifjúsági találkozók és táborok, vetélkedők és sportversenyek, öregcserkész-találkozók, valamint gyülekezeti rendezvények. Református pedagógusok találkoznak Marosvásárhelyen augusztus 7-én egymással és cserélnek eszmét. A tervek szerint augusztus 15-én Vereckén ökumenikus isten- tiszetelet után felavatják és megkoszorúzzák az egykori határon a Honfoglalási emlékművet. Az előrendezvények sorában július 30-án a találkozó vendégei egyebek mellett a nyíregyházi és a nyírbogdányi diakónia-intézményekkel, 31- én pedig a nagy hagyományokkal rendelkező nyírbátori, csarodai, tákosi, szatmárcsekei és csengeri egyházközösségek életével ismerkednek. Az oldalt szerkesztette: Sikli Tímea Fotók: BozsÓ Katalin Csonka Róbert