Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-24 / 172. szám

UJ KELET Nyirock-fesztlvál Tíz—tizenöt ezer fiatalt várnak Munkatársunktól________ Legalább tíz—tizenöt ezer vendéget várnak az au­gusztus 3. és 7. között meg­rendezendő Nyirock Feszti­vál öt napjára a szervezők. Szombat éjszakára már nincs is a rendezvénynek otthont adó sóstói Paradise Hotelben szabad szállás­hely. Még a határon túlról is élénk az érdeklődés — tudtuk meg a Fikusz (Fiata­lok Kulturális Szerveződé­sének Egyesülete) tegnapi sajtótájékoztatóján. Megpróbálnak tanulni az előző, hasonló jellegű ese­mények tanulságaiból, hi­szen küldötteik ott voltak Győrben, Pusztavacson, az agárdi EFOTT-on és a szombathelyi LMS Feszti­válon is. Ezeken okulva búvárok segítségét kérték az adott időre a tó környékére és a kilátóhoz. Agárdi Béla, a Paradise vezetője elmondta: azért mondott igent a Fikusz aján­latára, mert úgy tapasztalja: a rockzene művelői között felülkerekedik a pozitív életszemléletet sugalló irányzat, így a délután há­romtól másnap hajnali fél háromig tartó koncertek hatására nem szabadul el egyfajta kísértetszellem a városban. A Fikusz a fesztivál be­vételét arra szeretné fordí­tani, hogy egy irodát te­remthessen magának, ahol Szabolcs-Szatmár-Beregbe és a vele szomszédos két megyébe szerveznének kul­turális programokat, mert úgy ítélik meg, ilyen szem­pontból az ország e régiója még gazdátlan. Ám azt is sikernek könyvelnék el, ha a Nyirock nullszaldós len­ne. S ha eredményes lesz az idei rendezvény, akkor jö­vőre tovább bővülhet a tá­mogatók köre is, hiszen például az Autonómia Ala­pítvány pályázatainak meg­nyeréséhez az is szükséges, hogy a kuratórium már az első lépésektől monitoroz­hassa, hogyan jut el egy el­képzelés a megvalósításig. Természetesen cél a Sós­tó felébresztése és a turis­ták — ha kispénzűek is — idecsalogatása.-------------------------------­mm . m — — n Mégsem emelik a cukor árát (Folytatás az 1. oldalról) Kábán is folyamatosan dolgoznak a csomagoló­üzemben. Három hete há­rom műszakban dolgoznak. Az első héten volt a legna­gyobb a kereslet, ekkor har­minc százalékkal adtak el több cukrot, mint korábban. Mint azt Pel lei Sándor mar­ketingigazgató hangsúlyoz­ta, az új termésig van ele­gendő cukor, hiányra nem kell számítani. Úgy érzi, hogy a sajtón keresztül egyes emberek mestersége­sen keltették fel a vásárlói kedvet, amivel nem ért egyet. Úgysem a kampány­tól függ, hogy mikor és mi­lyen arányban emelik a cu­kor árát. Az árrendezést szükségesnek tartja, hisz a jelenlegi termelői áron nem képződik nyereség a termé­ken. Májusban 84,50 forin­tért, most 86 forintért adják kilónként a kristálycukrot. Erre még rájön az áfa. Ah­hoz, hogy normális mértékű nyeresége legyen a gyárnak, legalább 120 forintért (plusz áfa) kellene értékesíteniük. Ez már jóval magasabb len­ne, mint a világpiaci ár. A jelenlegi termeltetési konst­rukcióban túl sok anyagi te­her nyugszik a cukorgyárak vállán. Hitelbe adják a ter­melőknek a cukorrépa-vető­magot, a növényvédő szere­ket, az öntözési támogatást, csak biztonságos legyen az őszi beszállítás. Ez kétmilli­árd forintnyi hitelt jelent a mezőgazdaságnak. Ennek a kamatterheit is a cukorgyár­tóknak kell viselni. Ä baj eredete, hogy túltermelés van a cukoriparban, nincs piaci rendtartás, és a föld- művelési tárca magára hagyja a gyártókat. A „Majd a piac beszabályozza”-el- gondolással nem kíván be­avatkozni sem a termelői, sem a fogyasztói árak alaku­lásába. A Sarkadi Cukorgyárban a megkérdezett vezetők közül senkinek sem volt tudomása áremelésről. Végezetül a Magyar Cukor Rt. értékesítési igazgatója, Takács Sándor egyértelműen a sajtó azon munkatársait hi­báztatta, akik mindenben a szenzációt keresik. A kenyér­búza után most a cukor árá­nak kérdését feszegették a kelleténél jobban. A cukor terméktanács vezetője egyik nem teljesen végiggondolt nyilatkozatával azt sugallta, hogy hamarosan harminc (sőt, még több) százalékkal is emel­kedhet az ár, amit azonnal fel­kapott a sajtó. Ezzel mintegy erőn felüli készletezésre ösz­tönözte a vásárlókat a megta­karítás reményében. A cukor terméktanács valóban márci­us végén, április elején közöl­te, hogy indokolt lenne leg­alább tíz százalékkal emelni az árat, de a készletek nagysága és a kereslet-kínálat aránya miatt azt nem tudták érvénye­síteni. Egyszerűen annyiért nem volt rá vevő. Mindennek tetejébe az idén is jónak ígér­kezik a cukorrépatermés. Megyei krónika Az 1711 bűncselekmény egyike Helyi kislány kórházban a vonatdobálók miatt 1996. július 24., szerda 3 Gyüre Ágnes (Új Kelet) A nyíregyházi Eperjes utcán lakó négyéves Here Enikő és édesanyja a szenvedőalanyai annak a vonatdobálásnak, amely még július 19-én, pén­teken történt Cegléd és Abony között, a Westel InterCityn. Az eset csak több napos késéssel jutott a médiák tudomására. A családtagok éppen buda­pesti ismerőseiktől utaztak haza a szerelvényen, amely a baleset időpontjában körülbe­lül 120 kilométer/órás sebes­séggel robogott. A tárgy, amely feléjük repült, valószí­nűleg fémdarab lehetett, erre utalnak az ablak keretén és a lemezen keletkezett nyomok. A gyerek az ablaküveg szi­lánkjaitól a fején és a kezén, az édesanya a lábán sérült meg. Mire az eset tanúi felesz­méltek, a szerelnény beért a szolnoki állomásra, a két em­bert a mentők beszállították az ottani Hetényi Kórházba, ahonnan ellátás után elenged­ték őket, sérüléseik ugyanis 8 napon belül gyógyulónak bi­zonyultak, bár a kicsi az ijedt­ségtől ordított. A tettes(ek) egyelőre nem került(ek) elő. Minderről az édesapától, Here Zoltántól, valamint a MÁV Vasútbiztonsági Főosz­tályának vezetőjétől, Bencsik Lászlótól értesültünk. Utóbbi­tól azt is megkérdeztük, ho­gyan lehetne kiküszöbölni a hasonló eseményeket, hiszen még egy év sem telt el Mencsik Attila halála óta. (A hatéves orosi kisfiú tavaly augusztus 11-én hasonló bűncselekmény miatt vesztette életét valahol Budapest külterületén, nyílt pályán.) Bencsik László elmondta: A napokban megesett ügy­ben az volt a szerencse, hogy az — egyébként korszerű, két­rétegű, erős üvegű — ablakot nem nyitották ki. (Az InterCity- járatokat légkondicionálóval is felszerelik, bár e sorok szerzője a múlt héten éppen úgy közle­kedett a kocsipark 10 százalé­kába tartozó, modem vonatfaj­tán, hogy az említett berende­zés nem működött.) A főosztályvezető vélemé­nye szerint nincs a világon olyan vasút, amely el tudná kerülni a fenti baleseteket. Hazánkban már puskával is lövöldöznek a vonatokra. Sőt, az első félévben 1711 olyan bűncselekményt regisztráltak, amelyből tömegkatasztrófa le­hetett volna. A vonatdobálások száma az előző évi átlaghoz képest 30 százalékkal csökkent ugyan, de idén, az első félév­ben még így is 89 esetről tud­nak. A debreceni üzemigazga­tóság területén ebből 17-et je­gyeztek fel. A legtöbb ilyen tí­pusú negatív példa pedig Bu­dapesten és környékén akad. Tavaly augusztusban egyéb­ként — miután a Mencsik csa­lád tragédiája ráirányította a sajtó figyelmét a dobálásokra — azok megötszöröződtek. A vasútbiztonsági főosztály egyébként hetente küld írásos jelentést a rendőrségnek, ahol ezt is figyelembe veszik, ami­kor a következő időszak jár­őrszolgálatait megtervezik. Mivel azonban Abonynál még nem észleltek vonatdobálókat, arrafelé nem küldtek járőröket. Mencsik Attila halála óta két oktatófilm is elkészült. Az egyiknek az a címe: Ne játssz mások életével! A másiknak pedig az: Veszélyhelyzetek a vaspálya mentén. Ezek azon­ban pénzhiány miatt csak ke­vés kópiában állnak rendelke­zésre. Nem vitatkoznak történészekkel, politikusokkal Visszaadták a magyarság múltját Közel három hónapos, négy­ezer kilométe­res kalandozás után tegnap reggel érkezett Záhonynál ha­zánkba az a 14 tagú csapat, amely egy ré­sze Baskíriából lovon haladt végig—a Hon­foglalás 1100. évfordulójának tiszteletére — új hazát kereső őseink nyom­dokán. A kis társaság — amelyet útja során olykor provokációk és atrocitások értek — meg­könnyebbülve lépte át a Ti- sza-híd közepén az ország­határt jelző csíkot, hangos hurrával köszöntötte a szülőföldet és az őket váró hozzátartozókat. Kovácsvölgyi Z. (Új Kelet) A kalandozók — közülük kettő megyénkből származott el — a Magyar Forrás Alapít­vány támogatásával és a Ma­gyarok Világszövetségének fő­védnöksége mellett április 27- én vágtak neki az embert és lo­vat próbáló távnak, és bejárták Baskíria, Tatárország, Oroszor­szág kietlen tájait. Útjuk során megnyitották Naberezsnyije Cselni városában a Magyar Hungária Múzeumot, emlék­táblát avattak a Don-kanyarban a II. világháborúban elhunyt magyar katonák tiszteletére. Több százan gyűltek össze a záhonyi polgármesteri hivatal melleti parkban, ahol ünnepé­lyesen fogadták az újkori hon­foglalókat. Háda Imre polgármester tisztelettel adózott a bátor fér­fiaknak, és sóval, kenyérrel fo­gadta a vendégeket. Fekete Gyula, a Magyarok Világszö­vetségének alelnöke azt hang­súlyozta, hogy a hosszú utazás,, az élmények a magyarság múltját adja vissza. Lázár Já­nos, a megyei közgyűlés alel- nökének véleménye szerint a lovas kalandozás az olimpia évében sportteljesítményként sem lebecsülendő. Vladár Sándor, a csoport vezetője rö­vid beszédében egyebek mel­lett elmondta: — Már Baskíriába indulván a hazatérés örömére gondol­tunk. Utazásunkról feljegyzése­ket, fényképalbumokat és vi­deofilmét készítettünk, amelyet a kalandozás befejeztével a nagyközönség számára is elér­hetővé teszünk. Noha a műhol­das technikának köszönhetően naponta beszélgettünk a hozzá­tartozóinkkal, nagy öröm volt velük a záhonyi határon talál­kozni. Hazánkhoz közeledve, az ukrán falvakon átlovagolva magyarul köszöntünk a helybe­lieknek, és kíváncsian vártuk, hogy a határ közelségét jelezv$,‘ mikor válaszolnak utunk végét is jelezve anyanyelvűnkön. Utunk célja az volt, hogy emlé­kezzünk honfoglaló őseinkre, felkeressük elődéink emlékeit. Nem akarunk mi történészekkel és politikusokkal a múltról vi­tatkozni. A kis csapat — mely tagjai közt van pedagógus, orvos, vál­lalkozó, sőt patkoló kovács is — tovább folytaja kalandozá­sait Magyarországon. Felkere­sik hazánk történelmi emlékhe­lyeit és a lovasok szülővárosait is. Megyékben ellátogatnak még a Szabolcs község melleti földvárhoz, és augusztus 20-án érkeznek Ópusztaszerre. Székelyben ismételnek Fekete Tibor (Új Kelet) Az idén már másodszor járulnak az urnákhoz Szé­kely polgárai, hogy ismét megválasszák a falu első emberét. A helyi választá­si bizottság szeptember 8- ára írta ki az időközi pol­gármester-választást. A történet előzménye még a múlt év végére nyúlik vissza, amikor Szőke Sán­dor, a falu akkori vezetője egészségügyi okokra hi­vatkozva lemondott. A ja­nuári helyhatósági válasz­tást dr. Faragó György, a község háziorvosa nyerte meg. A két táborra szakadt képviselő-testület már a beiktatást is meg akarta hi­úsítani, de végső akadály­nak mégis az bizonyult, hogy nem járult hozzá a doktor úr vállalkozói or­voslásához. Önkormány­zati alkalmazottként azon­ban nem lehetett saját ma­ga munkáltatója, így vá­lasztani kellett. Ő a hivatá­sa mellett döntött, és le­mondott a polgármesteri székről. A képviselő-testü­let kibékíthetetlenségét jel­zi, hogy időközben fel­mondtak a falu jegyzőjé­nek, és polgári elégedetlen­séget váltott ki a Nyírtéttel történő iskolaegyesítés öt­lete is. Nem tudni, a vá­lasztások után megnyugod­nak-e a kedélyek Székely­ben, ugyanis a helyi Falunk Fejlődéséért Egyesület is­mét a doktor urat indítja je­löltként. Ha újra dr. Fara­gó György nyerné meg a választásokat (könnyen meglehet, mert januárban döntő többséggel végzett az első helyen), akkor kez­dődhet minden elölről. Iga­zi megbékélést csak az hozhatna, ha a képviselő- testület egyhangúlag ön­ként lemondana, és a pol­gármesterrel együtt a tes­tületi tagokat is újravá­laszthatnák. Jelen feltéte­lek mellett jogi úton nem lehet kötelezni az önkor­mányzatot önmaguk fel­oszlatására, csak saját aka­ratukból tehetik meg. Tüzet oltott, s mentő vitte.. Lefler György (Új Kelet) Mozgalmas napjuk volt tegnap a nyíregyházi tűzoltóknak, hi­szen lapzártáig kilencszer kellett kivonulniuk. Tiszavasváriban, a Deák Ferenc utca végén a legelő égett, Nyíregyházán, a Kert közi óvoda közelében is lángra kapott a száraz fű. A legjelentősebb tűz Bökönyben, az Ady Endre út 21. szám alatti portán történt, ráadá­sul a tulajdonos távollétében. A tízszer tizenkét méteres lakóház tetőzete teljesen, míg a mellék- épület tetőzete részben a tűz mar­talékává vált. Az oltásban a nyír­egyházi hivatásos tűzoltók mel­lett kivették a részüket a bal- kányi, a szakolyi, a geszterédi és a bökönyi önkéntes tűzoltók, va­lamint a helyi lakosság is a se­gítségükre sietett. így történhe­tett, hogy egy polgári személy az oltás közben a falról leesett. A balesetet szenvedőt a mentők szállították kórházba.

Next

/
Thumbnails
Contents