Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-20 / 169. szám
6 1996. július 20., szombat Lakáskultúra UJ KELET Az éjszakai jótékony pihenésből az óra csörgésére felei riadva a legtöbb ember első útja a fürdőszobába vezet. Félálomban botorkálunk ki a mosdóig, hogy a jéghideg vizet magunkra locsolva rádöbbenjünk a „szomorú igazságra”, ismét reggel van, munkába kell menni. Ki lassabban, ki gyorsabban jut el a felismerésig, s ettől függően kényelmesen vagy kapkodva kezd el készülődni. S miután minden reggel már-már szertartás- szerűen megismétlődik a dolog, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezetben tesszük mindezt... Legelőször is egy jó tanács: a ház többi helyiségéhez hasonló gonddal válasszuk ki a fürdőszoba falainak színét, a burkolat fajtáját és a szükséges berendezést. Egy enyhébb, világosabb vagy kevésbé rikító, hivalkodó árnyalat kellemes látvány a szemnek, megnyugtatja az embert, ezzel szemben egy sötét, erős szín letargiába, búskomorságba taszíthat. Persze, mindez ízlés kérdése. Ami az egyik embernek tetszik, a másiknak nem, és fordítva is igaz a dolog. A fal és a padló színének kiválasztása után törhetjük a fejünket, hogy milyen is legyen a burkolat. Padlóként a leggyakoribb választás a linóleum, a csempe és a parafa burkoló. A falat pedig, ha nem szeretnénk meszelve hagyni, tapétázhatjuk, csempézhetjük, lambériáz- hatjuk, parafába öltöztethetjük. Ma már minden lehetséges. Csupán tudni kell dönteni, hogy -a mit szeretnénk, és természetesen viselni kell választásunk esetleges kellemetlen következményeit. Egyesek ugyanis panaszkodnak, hogy nem jó teljesen becsempézni a fürdőszobát, mert bepárásodik, mások i pedig csak arra esküsznek. I Az apróbb részletkérdések * eldöntése után következik az igazi feladat. Ma már nagyon sok lakásfelszerelési bolt található országszerte, és a kínálat egyszerűen lenyűgöző. A színek és a formák variációja kiapadhatatlan, a képzeletnek csak az árak szabnak határt. Mert bizony a szépre áldozni kell. Egy egyszerű WC-csésze 5900 forintnál, a mosdókagyló lábbal 4300 forintnál, a bidé pedig 4500 forintnál kezdődik, de nem ritkák a százezres nagyságot is meghaladó berendezések sem. S akkor még nem is ejtettünk szót a fürdőkádakról. Amellett, hogy egyre változatosabb alakban, formában készülnek, szerepük is egyre sokoldalúbb. Az egyszerű kádat sok háztartásban pezsgőfürdőkád vagy tusoló váltotta fel. A helyiség méreteitől függően külön-kü- lön és egybeépítve is kialakítható a kád-tusoló együttese, képzelőerő kérdése az egész. S aki megengedheti magának, ma már hidromasszázs- kádat, hidromasszázs-zuhany- zót, komputerizált zuhanyzót vagy szaunát is rendelhet magának. S hogy minderre igény van, azt mutatja, hogy hazánkban is egyre elfogadottabbá válik a Japánban és a Skandináv-orszá- gokban is dívó nézet, mely szerint a fürdő ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb része a lakásnak, mint bármelyik más helyiség. A fürdő az, ahol az ember kipihenheti magát, a test és a lélek újjászületik, és ahová menekülhetünk a világ gondjaitól... — A házasságkötés után néhány évig egy nyíregyházi garzonlakásban éldegéltünk, s minden vágyunk egy hatalmas kertes ház volt—meséli a ház úrnője. — Amint lehetőségünk nyílott rá, kiválasztottuk a telket, és belekezdtünk a lakásépítés gyötrelmeibe. Összedugtuk a fejünket a férjemmel, s szép lassan körvonalazódott bennünk, hogy mit is szeretnénk. Aztán az elképzeléseinket egyeztettük hivatásos tervezővel is, és a végeredmény, azt hiszem, magáért beszél. Persze, azóta már lejjebb adtuk az igényeinket, többször is megbántuk, hogy ilyen nagy lakást építettünk. Nem panaszkodásként mondom, hisz nincs is rá okom, csak túl nagy ez hármunknak. — Torony... — A férjem ötlete volt, és nekem is tetszett az elképzelés, de fogalmam sincs, honnan jött a gondolata. A legtöbb ismerősünk is azon a véleményen van, hogy különlegessé teszi a házat. Fénykép is készült róla az újságba. Míg a ház előtt beszélgetünk, szememmel a látnivalókat kutatom. A gyönyörű, gondozott gyepet nézem, ahol a család legfiatalabb tagja és az ismerősök gyermekei boldog mosollyal az ajkukon rohangálnak a kutyakölyök után. Megcsodálom a szökőkút és gyermekpancsoló szerepét egyaránt betöltő — a hűvösebb idő miatt üresen tátongó — medencét, s a ház háta mögötti garázsban „unatkozó” motorcsónakokat. —Gyakran járunk le a Tiszára — magyarázza Pisláné érdeklődésemet látva. — Mindannyian imádunk a motorcsónakkal száguldozni a vízen, és ha tehetjük, sort kerítünk egy kis vízisíelésre is. Bár ez egyelőre csak a mi szenvedélyünk, a kicsi most ismerkedik az alapokkal. A házba lépve, újabb szerelemnek látjuk jeleit. A háziúr szenvedélyes vadász, s bizony szívesen mutogatja az elejtett trófeákat. A hatalmas, fél földszintet elfoglaló hall ebédlőnek leválasztott részében a kandalló felett rókafejek, kisebb-na- gyobb aggancsok és állatbőrök díszítik a falat. A fa tüzelésű kandallón Dobó István korabeli, csodálatosan megmunkált puska ékeskedik. — A férjem imádja mindezt, legdrágább kincseit jelenti, nekem inkább csak porfogó — mosolyog huncutul az asz- szonyka, de látszik rajta, csak ugratásnak szánja szavait. — Eredetileg itt lett volna a nappali és amott az étkező, de Hogyan építettek egykoron őseink házat? Az alaptétel így szólt: végy egy földterületet, áss köré mély es széles árkot, amit később megtöltesz vízzel, s márjs birtokon kívül tudhatod a nemkívánatos vendéget. Ezután építs egy hatalmas tornyot, hogy minél messzebbre tekinthess a vár falain kívülre,.. Nos, a Pisla családnak nem igazán kell tartania ellenségtől, így eltekintettek az első számú alap- követelménytől, a toronyról viszont nem mondtak le. Már évek óta magasodik Nyírtelek határában, jelezve: az én házam, az én váram, Lehet rajta vitatkozni, szép-e vagy csúnya, illik-e a környezetébe, avagy kirí onnan, a lényeg az, hogy a háziaknak tetszik, amikor bepakoltuk a bútorokat, nem igazán nyerte meg a tetszésünket az összkép. A kisebb részben nem volt hely szekrénynek, a hatalmas asztal pedig a rengeteg székkel kocsma benyomását keltette, így aztán felborítottuk az eredeti terveket, és átminősítettük a helyiségeket. — Az imént panaszkodott, hogy három embernek túl nagy ez a lakás, ennek ellenére az étkezőasztal legalább tízszemélyes... — Régebben sokat jártunk össze az ismerősökkel, rokonokkal. Sajnos ebben a rohanó világban ritkábban jut idő ilyesmire. így legalább igazán kihasználhatjuk a nappali helyiséget. Ott tartózkodunk a leggyakrabban, bár sokan ugratnak a berendezés miatt. Azt mondják, olyan, mintha könyvtárban lennénk. Pedig egyetlen egy könyv sincs a helyiségben, de a barna huzatú garnitúra ezt a gondolatot kelti. A kanapé, a dohányzóasztal és a két fotel mellett kényelmesen megfér a kerekeken nyugvó tálaló, és a nagyapa gyermekkorából származó harmonika is. Mindezt kellemes látványként öleli körül a sok virág és az üveg választófal, amelyen túl faíépcső vezet fel az emeletre. Mielőtt azonban megmásznánk a temérdek lépcsőt, vessünk néhány pillantást a földszint eddig nem említett helyiségeire is. A konyha fehér padlócsempéjén nagyszerűen mutat a tölgyfa berendezés. A konyhaszekrény, a tálaló, az asztal és a székek kellemes összképet adnak. A mellette lévő fürdőszobában ugyancsak a fehér és a világos pasztellszínek uralkodnak, de nincs ez másképp a hálószobában sem. A padlószőnyeg halványban1^ a hatalmas ágy takarója és a függöny drappszínű. Az ágy mellett éjjeli szekrényke és komód kapott helyett a szobában. Az emeleten a praktikusan berendezett gyermekszobát pillanthatjuk meg legelőször. A tölgyfa ágy, szekrény, íróasztal és komód kiegészítője vidám faliszőnyeg. Mindezt babarózsaszín falak és narancssárga függönyök teszik tökéletessé. A szoba mellett barna és drapp színekbe öltöztetett zuhanyzó és a vendégszoba található. — Nem igazán praktikus a szoba elrendezése — szólal meg mellettem a háziasszony. — Túl hosszú, és ehhez képest nem elég széles, de nem akartunk két szobát kialakítani belőle. így is épp elég helyiség van a házban. És, igazság szerint, nem is nagyon szoktuk használni. A szobák bezártsága után a háziak felfrissülésképpen kiülhetnek a torony tetején kialakított teraszra, és elégedetten szemlélhetik elképzelésük gyümölcsét. Büszkén mondhatják: az én házam, az én váram... A/, oldalt írta: LriMariann Fotók: Bozsó Katalin
