Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-19 / 168. szám
5 UJ KELET Riport 19%. júlil Üdülés Hollandiában és Norvégiában Itthon senki nem nyaraltatná őket Már több mint egy hónapja, hogy véget ért az iskola, és a gyerekek sarokba dobva tankönyveiket élvezik a vakáció minden pillanatát. Van, aki otthon, van, aki anyuval és apuval messzi tájakra utazva nyaral. Keveset beszélünk róla, de a megyében él több ezer olyan gyerek is, akinek mindegy, hogy vakáció van vagy iskolaidő, szülők nélkül telnek mindennapjaik. Pedig ugyanolyan fiatalok, mint társaik. Ugyanúgy vágynak az élet apró kis örömeire. Számukra a jólétet és a biztonságot az Ifjúságvédő Intézet hivatott megteremteni. Arról, hogy hogyan telik az otthonokban élő gyerekek nyári szünete, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatónője, Nemes Gáborné beszélt. Sikli Tímea (Új Kelet) — Minden évben megpróbálunk olyan programokat összeállítani, ami maradandó élményt jelenthet gyerekeinknek. Számos itthoni rendezvényt szervezünk, ilyen volt például a múlt héten megtartott horgásztábor is. Az igazi nyaralást azonban gyerekeink egy részének a hollandiai és a norvégiai utazás jelenti. A Nemzetközi Bolyay János Gyermekalapítvány Kuratóriuma az oslói Vöröskereszt meghívására magyar és erdélyi árva, félárva gyerekek számára szervez az idén nyaralást Norvégiában. A magyar gyerekek csoportjából hatan a mi megyénkből kaptak lehetőséget erre a nem mindennapi kirándulásra. Az utazás fő szervezői a Nemzetközi Bolyay János Gyermekalapítvány Kuratóriumának elnökhelyettese, Lórántné Sulyok Ilona és Illyés Irén. A támogatók közt ott volt Keleti György honvédelmi miniszter mint a kuratórium elnöke, és Farkas Tivadar, a Bolyay János Katonai Főiskola parancsnoka is. Külön köszönet azonban Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének, aki személyesen segített abban, hogy Erdélyből és Magyarországról egy-egy ikerpár is részt vehessen a kéthetes nyaraláson. A gyerekeket július 21-én, vasárnap délelőtt visszük fel Budapestre, ahol Farkas Tivadar látja vendégül őket. Másnap reggel repülővel utaznak Norvégiába, ami már magában is óriás élmény lesz számukra. A másik külföldi nyaralás már többéves hagyomány gyermekvédő intézeteink és Hollandia között, ahol kifejezetten gyermeküdültetés céljából jött létre két szervezet. A kiutazó csoportokat holland családok fogadják magukhoz minimum két hétre, maximum a nyaralás egész idejére. Van olyan gyerek, aki már több éve ugyanahoz a családhoz megy vissza. Ez kicsit már olyan, mintha haza mennének, és ezt nem csak mi érezzük így. Az első turnus június közepén utazott, de a kinti fogadószülők eljöttek értük az intézetekbe. Szerették volna látni, milyen körülmények között élnek nálunk a gyerekek. Számukra ez a látogatás azért is fontos, mert már hónapokkal a nyaralás előtt megkezdik a felkészülést a gyerekek fogadására, a programok szervezésére. Nem egy olyan asszonnyal beszéltem, aki mivel már nem első alkalommal várja ugyanazokat a gyerekeket, már év eleje óta vásárolja számukra az új ruhákat, játékokat. Neveltjeinknek nemcsak a szórakozás, a családban való élés miatt fontos a kint eltöltött időszak. Nyelvtudásuk szinte óráról órára gyarapodik. A külföldi nyaraltatások- nak legnagyobb jelentősége azonban az, hogy olyan gyerekek élvezhetik — ha csak napokra is — a családi élet melegét, akikről biztosan tudjuk, nálunk, Magyarországon még a nyaralás idejére se fogadná be senki őket. „Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség” Nem kritikus a helyzet, de............ Fotok: Flarascsak Munkatársunktól „Adj vért, életet adsz!” — olvasható a városokat ellepő plakáthalmaz egyikén-mási- kán. „Sosem tudod, neked mikor lesz rá szükséged!” — hangzik a másik intelem. S hogy mindez mennyire igaz, csak akkor tapasztalhatjuk, amikor megtörténik a baj... A nyíregyházi Vérellátó Alközpont dolgozói — balesetektől, eseményektől függetlenül — nyugodtan teszik a dolgukat, fogadják az önkéntes véradókat, elvégzik a szükséges vizsgálatokat, leveszik a vért, feldolgozzák és kiszolgálják a kórházi osztályok igényét. Szokványos hétköznapokon általában 60—70 egység vérrel dolgoznak, influenzajárvány és uborkaszezon idején azonban alig téved be néhány önkéntes az állomásra. Amióta elkezdődött a nyári szezon, 12—15 véradás van naponta, s az előre betervezett és leszervezett véradás is csak csepp a tengerben. Mint azt dr. Fodor Erzsébettől, a nyíregyházi Vérellátó Alközpont vezetőnőjétől megtudtuk, ez idáig egyetlen műtétet sem napoltak el vérhiány miatt, de az elkövetkező időszakokban sor kerülhet kényszerű halasztásra. Rh-negatívból már nincs meg a biztonságos készlet, és a többi vércsoportból is éppen csak ki tudják elégíteni a napi igényt. Egyik napról a másikra tartalékolnak, s ha ez sokáig tart még, kritikusra fordulhat a helyzet. A pánikhelyzet elkerülése érdekében a főorvosnő már a hét elején kérte a környező véradóállomások vezetőit, hogy lehetőségükhöz képest segítsék ki a hétvégére vérkészítményekkel. „Az ügyfél ne töltse fél napját a hivatalban” • . 4 ... • - . Fejlesztésre nem futja Úri Mariann (Uj Kelet) „A számítástechnika munkába állítása a jelen feladata, holnap már csak keservesen lehet, holnapután pedig már olyan késő, hogy a mulasztás nem is pótolható” — írta néhány évvel ezelőtt Bodnár János számítástechnikai csoportvezető és dr. Fazekas János jegyző, a nyíregyházi önkormányzat számítógépes információs rendszerének kialakításáról szóló közös tanulmányban. — Intézményünkben 1979- től dolgozunk számítógépekkel, de csak néhány évvel később, 1982-ben vált szervezetté a gépi adatfeldolgozás — emlékszik vissza Bodnár János. — Abban az évben alakult meg az informatikai csoport, s első — de azóta is folymatosan tartó — feladatunk a rendszer kidolgozása volt. Akkoriban még nem lehetett ehhez a feladathoz programokat kapni, így kénytelenek voltunk mi magunk megírni azokat. Olyan programokat dolgoztunk ki, és ezzel párhuzamosan olyan rendszert alakítottunk ki, hogy a mindennapok változó szükségleteihez igazodva folymatosan finomíthassuk, fejleszthessük azokat. Mára ott tartunk, olyan jól működik a rendszerünk, hogy abba nehezen tudnánk beintegrálni külső programot. Az önkormányzat munkája 90 százalékban akták, ügyiratok kezeléséből és feldolgozásából áll, s mindez elképzelhetetlen megfelelő számítógépes hálózat nélkül. Jelenleg az intézményben valamivel több mint 150 gép áll a dolgozók rendelkezésére, de további fejlesztésekre lenne szükség. Sajnos az országos tapasztalat az, hogy az ön- kormányzatok a nehéz gazdasági helyzet miatt az informatikára áldoznak a legkevesebbet. Pedig a működést és a folyamatos fejlesztést évről évre finanszírozni kell. Új lemezeket, modernebb, gyorsabb gépeket kellene vásárolni, további munkahelyeket kellene létesíteni. S bár mindez még több pénzbe kerül, viszont az ügyfelek elégedetten távoznak, mert nem töltik fél napjukat ügyintézéssel a hivatalban. Minden felmutatható eredményünk ellenére is sajnos még a tavalyinál kevesebb pénz áll rendelkezésünkre az idén. A költségvetésnek alig egy ezrelékét kaptuk meg, s ezt csaknem teljesen elviszi a működés, fejlesztésre nemigen futja... Létszám és technika K. Z. (Új Kelet) Horn Gyula miniszterelnök a feketegazdaság ellen vívott harcában újabb és újabb ötletekkel állt elő. Kezdődött a központi nyomozóhivatal megszervezésével, most pedig a kormányfő elképzelése szerint — a hatékonyabb ellenőrzés céljából az APEH revizori csapatát, valamint a vám- és pénzügyőrség gárdáját növelték 2-2 ezer fővel. Ángy János dandártá- bornoktól, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának helyettes vezetőjétől kérdeztük: — Emelkedett-e a szervezet létszáma a miniszterelnöki terveknek megfelelően? — Erre a évre ötszázfős létszámfejlesztési lehetőséget kaptunk. Az új munkatársakat, a szigorú felvételi vizsgák után már állományba kerültek, megkezdtük felszerelésüket és kiképzésüket. A tervek szerint 1997 elején kezdik el a munkát. Reményeik szerint — bár ez a következő év költségvetésének a függvénye —, jövőre ugyancsak újabb ötszáz kollégával emelkedik a vámhivatalok munkatársi létszáma. —Vélhetően fejlesztik a technikát is... — Az elmúlt év végén helyeztük üzembe azt a műholdas nyomkövető rendszert, amellyel a kamionok útvonalát kísérjük figyelemmel. A berendezés segítségével megtudhatjuk, hogy a tranzitnak bejelentett áru valóban elhagyja-e az országot, vagy feketén lába kél a határon innen. A határállomások közül — elsősorban keleten — nyolcat bővítünk, a beruházások összege 8 milliárd forint, melynek a felét az Európai Unió állja. Az építkezésekre pályázatokat írtunk ki, a beruházásokat magyar cégek nyerték el. Az átkelőhelyeken a rekonstrukciós munkálatok után a technikai berendezések már az is 19., péntek európai normáknak felei- • nek meg, az utasok és a teturált körülmények vár^ ják az utasokat.
