Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-02 / 153. szám

6 1996. július 2., kedd A föld egy holdbéli tálra hasonlít, egyre szaporodnak a kráterek. Balkányi balkáni állapotok Biri és Balkány között kincset érő föld birtokosa egy nyugdíjas gazda, akit ősei révén lassan háromszáz éves múlt köt e szabolcsi tájhoz. A gazda élete során sok mindent, jót, rosszat, furcsát és érthetetlent megélt. Felmenői miatt többször háttérbe próbálták szorítani nem önként vállalt, de becsülettel teljesített katonai szolgálata alatt. Kitartó volt és szorgalmas, így elérte a célját, s főtiszti rangban vonulhatott nyugállományba. Alanyi kárpótoltként visszakapta apái földjét, s remél­te, hogy gazdálkodva nyugodt öregkoruk lesz felesé­gével. Tévedett. Szembesülnie kellett azzal, hogy nap mit nap lopják a föld­jét. Nem rafinált jogi praktikák­kal és birtokhatár ide-oda tolo­gatással, hanem csak egyszerű­en markolókkal, tolólapos trak­torokkal és teherautókkal. El­hordják a földjét, hogy a hirte­len vagyonra szert tett környék­beli polgárok jól megfizetett díszkertészei megfelelő „alap­anyaggal” tudjanak dolgozni... Az ősi jussként visszakapott kis tanyán egy vidám, farok­csóváló kutya kíséretében a gazda autóba tessékelt, hogy nézzük meg földjét, ami véle­ménye szerint mindinkább egy holdbéli tájra kezd hasonlítani: egyre szaporodnak rajta a krá­terek, ami ellen szinte sémit nem tehet. —Itt, a balkány környéki ál­lapotokat legjobban a település nevével lehet kifejezni, ha el­hagyjuk belőle az ipszilont. Ami mozdítható, azt ellopják, ami nem kapható hónaljalá, azt kidózerolják. markolókkal fel­pakolják. A probléma az, hogy a környék legjobb földjét sike­rült visszakapnom — mondta a gazda, a közeli volt téesz föld felé haladva. — Még az ük­apám idejében — aki akkoriban orvos volt errefelé — kezdték lecsapolni onnan a lápot, hogy megszüntessék a malária ve­szélyt. Jól sikerült, talán túl jól is, mert a 20—25 hektáros me­dence melletti földek elkezdtek kiszáradni, s a laza homok fo­kozatosan veszített az értéké­ből. Ma jó, ha 3—5 aranykoro­nát adnak érte, szemben a ké­sőbbi Bivalykútra keresztelt le­gelő mai húsz korona feletti ér­tékével. No, szóval ez a lápi tőzeg egy első osztályú növényföld-alap- anyag, amelyhez csak mintegy ötödrészben kell homokos föl­det keverni és vízmegkötőként még egy kis perlit. Ilyen ösz- szetételű és minőségű az a hol­land termőföld is, amelyet a boltokban lehet megvásárol­ni. Miközben az öreg Wartburg döcögve közeledett Bivalykút- hoz, feltűnt az öreg gém. Lát­ványára a gazda keserűen meg­jegyezte, hogy régen ebből itat­ták az állatokat, de ma már ki­száradt, s a mindent magukénak érző emberek már a kút felső gyűrűjét is elvitték. — Mindent ellopnak — mor­fondírozott tovább, s a közeli erdőre mutatott. — Az akáco­sok alatti földet az avarral és a sarjadó növénnyel együtt felka­parják, a vékony vesszőket ko­sárfonáshoz letördelik, az ubor­ka kordon tartóját a vastagabb ágakból készítik, a dohánylevél szántóját a még vastagabbakból tördelik. Lopnak éjjel-nappal, hiába a feljelentés, nyom nél­kül eltűnik minden, ugyanúgy, mint a földem termőrétege! Ennyit a magántulajdon tiszte­letéről! — tette hozzá mérge­sen. S ekkor értünk az erdőséggel körülvett kis medencéhez. A dúsan zöldellő mezőn a szél hullámzott végig. Szétszórva, szemet bántó fekete részek sza­Megátkozott föld! kították meg a fűtengert. Kör­benézve a siralmas tájon vagy Hét és félezer köbméter föld hiányzik a köbméterenként több tízezer forint eszmei értékű termőtalajból Mint elsöosztályú talajjavító alapanyagot (ki, és hová?) hatalmas teherautókon szállították len ilyen eset a megyében — ismertette a vizsgálat jelenlegi tapasztalatait Jakab Imre, a Növényvédő és Agrokémiai Állomás munkatársa. — Ko­rábban a szövetkezet rendelke­zett földkitermelési enge­déllyel, akkoriban ezt megte­hették. De ma senki sem! A bi­valykúti terület első osztályú talajjavító lápföld, amely köb­méterének ára, akár több tízezer forint is lehet. Méréseink sze­rint ott legalább másfél hektár terület károsodott, helyenként 40—70 centiméter mélységben. Onnan körülbelül 7,5 ezer köb­méter földet elhordták... A földvédelmi törvény értel­mében vizsgálataink befejezté­vel — még az esetleges rend­őrségi határozat előtt is — a megkárosítókat kötelezhetjük arra, hogy 30 napon belül állít­sák vissza az eredeti állapotot, és fizessék be a bírságot. Ez utóbbi nagysága a mindenkori garantált búzaárhoz kötött, ami 60—110 mázsa learatható ga­bona értékének felel meg. A gazdák gyakori tapaszta­lata, hogy sokan semmibe se veszik a magántulajdon alkot­mányos szentségét, sőt, a dol­gok odáig fajultak, hogy az erre figyelmeztető táblákat is ellop­ják nemcsak Balkány környé­kén, hanem az egész balkánon... tucatnyi lyuk tátong sötéten. —Ez az, amiről beszéltem— állt bele a legközelebbi, jó tíz méter átmérőjű kráterbe —, in­nen legalább fél méter földet vittek el,’de van olyan hely, ahonnan majdnem egy métert ledózeroltak. Régebben, a téesz idejében is vittek innen, de az utóbbi időben, amilyen tempó- " ban fogy itt a föld, Balkányban ugyanolyan mértékben gyara­podnak a díszkertek. — Itt, Nyugat-Ázsia kis föld­területén nincs tisztelete a ma­gántulajdonnak. Pontosabban van, de csak a sajáténak — mindezt már újra autóban ülve mondta a gazda, miközben Balkány utcáin kanyarogtunk. — Szép a fű? — kérdezte, jobbra mutatva egy kopott ut­cácskából kirívó többszintes palota előtt. -— No, látja sely­mes díszpázsit csak a földemen terem meg — jegyezte meg fa­nyarhumorral. És továbbhajtot­tunk. Újabb utca, az előbbinél még szebb ház, előtte díszpark. Vagy hat ilyen kertészmémöki remeket mutatott meg a gazda, s köztük volt egy egyházi ingat­lan zöldellő parkja is. — Nem nehéz felismerni a talaj származási helyét, mert hozzánk legközelebb csak Tiszavasvári mellett van lápi föld — folytatta. — így vi­szonylag egyszerű a bizonyítás, csak földmintát kell venni. A földem egyik „közös haszon­bérlője” elismerte, hogy Bi- valykútról származhat kertjé­nek talaja, s hanyag eleganciá­val kicsapott az asztalra egy ötezrest. Mondta: itt van kifi­zetem a kárt, s ezzel felejtsük el a történteket. Mondtam neki, hogy nekem nem kell a pénze, viszont a bir­tokon állítsa vissza az eredeti állapotot, aszerint, ahogy a földvédelmi szabály előírja. Jó — mondta —, s én bele-, nyugodva tudomásul vettem, hogy úgy lesz. Másnap vissza­temette a lyukat, de a kertjéből kitermelt rossz minőségű, hasz­nálhatatlan földjével, amibe még a szamárkóró sem hullatja a magját. Nyugodt ember va­gyok, de elkapott a pofátlanság láttán az idegroham, és a talaj- védelmi állomáson tettem fel­jelentést. — Sajnos nem ez az egyet­Tóth M. Ildikó A napfényes július is ' bővelkedik ünnepekben és babonás hiedelmekben. A régi rómaiak Quintilis-nek, azaz egyszerűen ötödiknek nevezték el, miután náluk márciusban kezdődött az esztendő. Amikor Julius Caesar, időszámításunk kez­dete előtt 45-ben megrefor­málta a naptárt, ezt a hónapot (ekkor született) neki szentel­ték. Sarlós Boldogasszony nap­ja július 2-a. Arra az útra em­lékezünk, amit Szűz Mária megtett az áldott állapotú Szent Erzsébet hajlékáig. Hí­rét vette, hogy nemsoká szül­Jeles napok ni fog és elindult hozzá. Tüs­kés, elszáradt nagy erdőn halad el, s amerre ment, kizöldültek a fák, a tüskék pedig virágot haj­tottak. Erzsébetet, aki Júda vá­rosában lakott, és a papi család­ba tartozó Zakariás felesége volt, Mária látogatásakor eltöl- tötte a Szentlélek. „Áldottabb vagy az asszo­nyok között, és áldott a méhed gyümölcse!” — köszöntötte Lukács evangélista szerint a rokonát. Keresztelő Szent János az ő méhéből született erre a világra. A nép a mai napot úgy különböztette meg a többi Bol­dogasszony-ünneptől, hogy az aratás idejére utalva sarlósnak pogány had, vezérük — hogy egérutat nyerjenek — iszákjá- ból szétszórta minden aranyát, s a többiek is ugyanígy csele­kedtek. A magyarok elfeled­keztek róluk, csak a pénzzel gény megelőzte a vízért futó kíséretét, fél tökben jó hi­deg bort kínált neki. Szent Lász­ló elverte vele a szomjúságát és így szólt neki: —Be édes a bélé ennek a tök­Sarlós Boldogasszony ünnepe nevezte el. Mint a többi Bol­dogasszony-ünnepen, ezen a napon is tiltották az asszonyok­nak a munkát, mert kővé válna a kenyér, vagy lángra gyullad­na a falu. Július 5-én, Sarolta névnapja van. Ha esett az eső futott a törődtek. Amikor a biztatás nem segített, a király Istenhez imádkozott segítségért. Ekkor a sok arany kővé változott, eze­ket nevezték Szent László pén­zének. A monda szerint egyszer a Nyírségben is vadászott és megszomjazott. Egy parasztle­nek, megéri azt a pusztát, ame­lyiken vagyunk! És a legénynek ajándékozta, aki megházasodott és letelepe­dett a pusztán. Faluját Bél­ieknek nevezte el, így keletke­zett a mai Nyírbéltek. Szent Péter és Szent Pál apos­tolok halálának emlékünnepe június 29-e. Ekkor kezdik meg az aratást is, mert a nép­hagyomány szerint ekkor sza­kad meg a búza töve. Több helyen ma is betartják a tűz­gyújtási tilalmat, nehogy tü­zet fogjon a learatott gabona. Az aratómisére elviszik szer­számaikat is, hogy áldja meg a papuk. Szent Pétert a menyország kulcsával ábrá­zolták, ezért ő lett a lakato­sok patrónusa: a két apostoli szent pedig a halászok patró­nusa. A halászok ezen a na­pon tartottak céhgyűlést, és a Duna menti falvakban pon­tyot kötöttek egy hosszú rúd­ra, amit végighordoztak a jó haljárás reményében.

Next

/
Thumbnails
Contents