Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-02 / 153. szám

UJ KELET Városlátogató 1996. július 2., kedd 5 A városban sétálva nem volt könnyű dolgunk, mikor az utca emberével akartunk találkozni, hogy néhány aktuális kérdést feltegyünk. Elvétve akadt egy-egy járókelő, végül a főtéren, a zöldséges boltnál „álltunk lesben”, ahol az eladó hölgy vevőre várt. A három kérdésünk így hangzott: 1. A tüdőgondozó épülete már jó ideje üresen áll, a tervek szerint ide költözik Máriapócsról a pszichiát­riaiosztály. Mi erről a véleménye? 2. Úgy hallottuk, hogy a városban és környékén elég sok a meggy lopás, ez önt mennyire érinti? 3 .Mi a véleménye arról, hogy a város újonc NB lll-as labdarúgócsapata a középmezőnyben végzett? Závodnyi Tünde 1. — Jó dolognak tartom, hogy nem fog üresen állni a kórház, de én úgy tudtam, hogy mozgássérültek költöz­nek ide. A rokonom korábban itt dolgozott, és talán újra lesz munkahelye. 2. Tőlünk, és a szomszé­dunktól is loptak meggyet, meg azokról a fákról is lesze­dik, amelyek az utcán van­nak, talán a polgárőröknek és a rendőröknek kellene jobban odafigyelni. 3. A futball nem érdekel, így erről nem is tudok véle­ményt mondani. Rózsa József 1. — Az a véleményem, hogy kár volt a tüdőszanató­riumot megszüntetni, én 23 évig itt dolgoztam, és tapasz­taltam, hogy nagyon sok be­teg ember itt született újjá, mert meggyógyult. De akik ideköltöznek, azok is jó he­lyen lesznek. 2. Az a baj, hogy gyenge a rendőrség, mert nincs hatal­muk. Kuncze miniszter úrnak jobban kellene ezzel a kérdés­sel foglalkozni. Az sem szá­mít, hogy éjjel, vagy nappal őrzik a földeket, úgyis ellop­nak amit akarnak. 3. Ott lakom a szomszéd­ban, így minden meccsükön ott vagyok. A sport is pénz kérdése. Ha van, akkor jól megy, ha nincs, akkor kevés­bé. Mindenesetre szép telje­sítmény a hetedik helyük. Anderkó Endre 1. — Mindenképpen jó, hogy hasznosítják, mert üre­sen csak tönkremegy. Nem utolsósorban azért is jó ha beindul az élet, mertjól jár a város lakossága is. Újra lesz munkalehetőség. 2. Az, hogy itt meggylopás, vagy más terménylopások vannak, a lakosság össze­tételéből adódik. Bizonyos rétegnek ez egy megélhetési formát jelent. Talán meg­előzhető lenne, ha erre a cso­portra még jobban odafigyel­nének. Például adhatnának nekik földet, hogy műveljék. Félő, hogy előbb-utóbb a sér­tettek az önbíráskodást fog­ják választani, és akkor elsza­badul a pokol. 3. Örülök neki, hogy ilyen színvonalú futballcsapatunk van, de hogy hosszú távon megmaradjon, további szpon­zorokra van szükség. A jövő szempontjából biztosítéknak látom, hogy a helyi fiatalok közül kikerülhet az utánpót­lás. Ez jó irányba halad. Az életre tanulnak Gazdaasszonyok „gazdasszonya” Amikor a gazdaasszony­képző pár nappal ezelőtt vég­zett csoportjának osztályfőnö­kéhez, Fejér Emeséhez készül­tem, arra számítottam, hogy egy idősebb tanárral fogok ta­lálkozni. Ehelyett egy fiatal nő fogadott, akit előbb diáknak néztem. így találkozásunk után már nemcsak a gazdaaszszony- képzés érdekelt, hanem az is, hogy valakiből miként lesz ilyen fiatalon osztályfő­nök. — Három évvel ezelőtt, ami­kor leérettségiztem, a tanárkép­ző főiskolán szerettem volna továbbtanulni, de a felvételim nem sikerült. Baktalórántházán meg akkor indult a gazda­asszonyképző első évfolyama gondoltam, megpróbálom. Si­keresen elvégeztem, közben nagyon megtetszett ez a képzés, és mivel lehetőséget adtak rá, itt maradtam tanítani. A to­vábbtanulásról nem mondtam le, így kinéztem magamnak a Gödöllői Agrártudományi Egyetem háztartásgazdasági szakát, ahol most másodéves hallgató vagyok. A hároméves Fejér Emese szak főiskolai végzettséget ad. Visszatérve a gazdaasszony­képzésre: nagyon jó ötlet volt, hogy nálunk is bevezették. Sze­rintem nagy szükség van rá. A lányok minden olyan tevékeny­séget elsajátítanak, amire az életben szükségük van. Többek között megtanulnak főzni, varr­ni, vendéglátói és gazdasági is­meretekre is szert tesznek, ez utóbbi a mai világban nagyon fontos, hiszen nem könnyű be­osztani a család egyre kevesebb pénzét. Tanulnak egészség­ügyet, csecsemőgondozást, kertészeti ismereteket gyakor­latban és elméleteben egyaránt, és megismerkednek az állatte­nyésztéssel is. Huszonötén szereztek okle­velet két csoportban — az érett­ségizettek számítógépes isme­reteket is tanultak. Az új tan­évre június 25-éig lehetett be­iratkozni, eddig 37 általános iskolát végzett és 11 frissen érettségizett jelentkezett, de az ő mezőnyük még bővülni fog augusztusban, hiszen akkor derül ki, hogy ki felvételizett sikertelenül a főiskolákra, vagy egyetemekre. Amúgy nincs lét­számhoz kötve, hogy hány embert veszünk fel. Az eddig végzett lányok egy része nevelőotthonokban, öre­gek otthonában, kórházak gye­rekosztályain helyezkedett el, és szép számmal akadnak köz­tük továbbtanulók is. Nem utolsósorban saját háztartásuk­ban is kamatoztatják az itt el­sajátított széleskörű ismerete­ket. Főiskolások a szakmunkásképzőben Az iskolai tanításnak vége, de a Vay Adám Gimnázium és Szakmunkásképző Intézet terü­letén még nagy a nyüzsgés. Traktorok, permetőzőgépek, kombájnok és más masinák ró­ják a köröket. A diákok perme­tezik a láthatatlan almafákat és aratják a képzeletbeli búzát. Nem érzékcsalódásról van szó, csupán a nyíregyházi mezőgaz­dasági főiskola gépész szaká­nak 96 hallgatója a gyakorlat­ban is bemutatja tudományát. — A tíznapos gépkezelési gyakorlat beszámít a főiskolás­ok összefüggő szakmai tréning- jébe, és a tizedik napon techni­kusi minimumvizsgát tesznek — halljuk Szász Károly gya­korlati oktatásvezetőtől, aki számtalan szakmai tanáccsal látja el a szorgoskodó diákokat. — Ezen a pár napon több mun­kafolyamattal is megismerked­nek a leendő mezőgazdasági gépészek, mint például nagy­üzemi permetező használata, kombájn vezetése és kezelése, vetőgép beállítása és üzemelte­tése, eke beállítása és szántás, illetve különféle talajművelési eljárásokkal, mint a tárcsázás vagy kombinátorozás. A két iskola között már négy éve van egy megállapodás, miszerint a mi szakoktatóink tanítanak, és a főiskola tanáraival közösen bonyolítjuk le a technikumi minimumvizsgát, ugyanis ami­óta a nagyüzemek megszűntek, a diákoknak máshol nincs le­hetőségük ezeket az alapvető, de nagyon fontos műveleteket elsajátítani. Nem utolsósorban szeptembertől nálunk is meg­kezdődik a szakközépiskolai képzés, és akkor a mi diákja­inknak is lehetőségük nyílik továbbtanulni a főiskolán. Őrzik a termést Nem vetnek, csak aratnak A lehetőségekhez képest az önkormányzat mindent elkö­vet, hogy segítse a városban élő szép számú cigány lakosságot, azonban a rendszeres szociális segélyekkel nem tudják megol­dani napi megélhetési gondjai­kat, főleg akkor nem, ha ők maguk sem próbálnak változ­tatni helyzetükön. Aki meg se­gít magán, nem mindig törvé­nyes úton teszi. Sajnos előfor­dul, hogy elveszik másnak az értékeit, portyáznak a földe­ken és a gyümölcsösökben, vagy a „hölgyek” a 41-es út mentén keresik meg kenyerü­ket. Éppen ezért, a város veze­tői már az elmúlt évben is meg­próbáltak segíteni: vetőmag­vakat adtak azoknak a cigá­nyoknak, akiknek kertjük van. Ez a kezdeményezés azonban nem sok sikerrel járt, mert a vetőmagvakat ugyan minden­ki átvette, de egy—két család kivételével nem ültették be földjeiket. Természetesen a magvak közben „gazdát cserél­tek” — tudtuk meg a városhá­zán. A hivatal a sikertelen előző év után nem adta fel. Ebben az évben ismét tudomására hozták a rászoruló családoknak, hogy a vetőmagvakat odaadják, és amellett a földek felszántásá­ban is segítséget nyújtanak. A magvakért újra eljöttek — azok is, akik nem voltak rá jogosul­tak —, de legtöbb helyen elma­radt a szántás, még arra sem voltak képesek, hogy a szántan­dó területről letakarítsák a sze­metet és a különféle hulladékot. Kézzel meg hozzá sem fogtak az ásáshoz. Mindezt megerősítette az a szemle, amit a napokban tartot­tak a cigánytelepen. Az önkor­mányzat vezetői a kertek nagy többségében a zöldségfélék helyett méteres gazt találtak. Felháborodva állapították meg, legtöbben arra sem képesek, hogy a környezetüket rendbe tartsák, és megműveljék a konyhakertjüket, amiből a legszükségesebb élelmiszer ki­kerülhetne. Pedig a lehetőségük éppúgy megvan, mint a ma­gyar családoknak, csak nem élnek vele. Egyszerűbb várni a készt... Ezzel szemben az is tény, hogy amióta a meggy érik, és ilyen kimagaslóan jó felvásár­lási ára van, a város egyes pont­jain „rejtélyes” dolgok történ­nek. Reggelente a póruljárt gaz­dák arra ébrednek, hogy az éjszaka folyamán alaposan megdézsmálták a meggyfák termését. A városházán el­mondták, az igazi gondok még ezután jönnek. Lassan min­den megtalálható lesz a határ­ban, krumpli, zöldségek, gyü­mölcsök, és félő, hogy — mint­ha sáskajárás következne be —, megtámadják a kerteket, és válogatás nélkül „betakaríta­nak”! Hogy ez ne következzen be, például a Táncsics utcán a kerttulajdonosok éjszakánként őrzik a veteményeiket. Egye­lőre nincs célra vezetőbb meg­oldás... Hírek röviden Kedves meghívásnak tet­tek eleget a város vezetői, amikor a napokban elláto­gattak a romániai Gyergyó- csomafalvára. A baktai ön- kormányzati képviselőkből és a kulturális bizottság tag­jaiból álló küldöttség már második alkalommal látogat a szomszéd ország települé­sére. A mostani látogatás célja az volt, hogy az alaku­lóban lévő testvérvárosi kap­csolatot erősítsék, és egyben részt vegyenek a vendéglá­tók népi hagyományaikat ápoló ünnepségsorozatán. A tervek szerint az ön- kormányzati hivatal még eb­ben az évben új helyre köl­tözik: az út másik oldalán lévő régi szociális elfekvő épületébe teszi át székhelyét, amit nemrégiben vásároltak meg a megyei önkormány­zattól. A jelenleg üresen álló, régi, de még mindig impozáns épület átalakítási tervét rövidesen elkészítik, és akkor kezdődhet a költöz­ködés. Vannak olyan elkép­zelések, hogy a hivatal mos­tani helyén egy öregek nap­közi otthonát alakítanak ki, amire már régóta nagy igény lenne a településen. Legutóbb a városban megtartott köztisztasági szemlén örömmel nyugtáz­ták, hogy az elmúlt évhez viszonyítva, az idén jóval több a virágos utcarész. Saj­nos még vannak elhanyagolt utcák és ingatlanok, az utób­biak száma még mindig je- * lentős, mintegy 154, és ezek tulajdonosait hivatalosan is felszólították a portájuk rendbetételére. Céltámogatást kapott az önkormányzat a szennyvíz­elvezető beruházásának a. befejezésére, de a város ve-! zetői várják, hogy a céltámo­gatást kiegészítő keretből' kapnak-e még további segít­séget, mert a 30 százalékos állami támogatás nem elég. A város főterén lévő, üre-, sen álló terület sorsa még! nem dőlt el véglegesen. En­nek oka, hogy jelenleg tulaj-: donjogi viták is zajlanak. A városközpont rendezési ter­ve szerint oda autóbusz-pá­lyaudvar vagy OTP-székház épülne. Jelenleg a pénzinté­zet megépítése mellett töb-, ben teszik le voksukat, de mindkét megoldáshoz sok-sok pénzre lenne szük­ség. Még mindig üresen áll a tüdőgondozó épülete. A lé­tesítményre vevőként jelent­kezett a budapesti önkor­mányzat: a jelenleg Mári- apócson lévő pszichiátriai osztályukat ide költöztetnék. A megállapodás ugyan lét­rejött, de a vételárat mind­addig nem tudják kifizetni, míg a kormány nem tűzi újra napirendre az egyházi ingat­lanok kártalanítását, ugyan­is a máriapócsi otthon épü­lete az egyház tulajdona. Az oldalt Fullajtár András írta A fotókat Harascsák Annamária készítette

Next

/
Thumbnails
Contents