Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-15 / 164. szám

ler— UJ KELET Falujáró 1996. július 15., hétfő 7 Kisvárain/ Gergelyiugornya UKRAJNA Tivadar v Tvj Túristvi Vásárcsnamény Kömörö Körsamjan Ahol csak májustól augusztusig van élet Falujáró sorozatunkban ezúttal egy rendhagyó telepü­lést szeretnénk bemutatni. Olyan falut, ahol csak má­justól augusztusig van élet. Ennek a községnek nincs temploma, iskolája. Lakói hétről hétre, néha napról nap­ra cserélődnek. Csak vendégek élnek a gergelyiugor- nyai Tisza-parton, pihenésre vágyó idősek és szóra­kozni vágyó fiatalok. Valamennyiüket a táj szépsége és a lassan hömpölygő folyó vonz a Beregbe. Kozma Ibolya (Új Kelet) Az idei nyár megcsalja az ugornyai vendéglátósokat. A hűvös, szeles idő és a gyakori esőzés csak néhány embert csa­logat a Tiszához. Az elszántabb kirándulókat és a szabadságra vonulókat. — Nem olyan egyszerű itt vendéglősnek lenni — mond­ja egy ifjú szőke hölgy, miköz­ben kikönyököl a fogadó ab­lakán. — Itt augusztus 20. után már megáll az élet. Két hónap alatt kell megkeresnünk az egész évi jövedelmet. Termé­szetesen van, aki irigykedik, pedig megdolgozunk minde­nért, itt sem egyszerű az élet. Mindenféle rendeleteket hoz­nak... Csak megsúgom, a diszkók­kal van a legnagyobb problé­ma. Korlátozták a zeneszolgál­tatást. Pedig nekünk ez hozza a legtöbb jövedelmet. Mi nem rendezünk diszkót, de nem bánjuk, ha a többi tulajdonos megszegi az előírásokat. A ven­dégek jönnek és valamennyi étteremben vásárolnak. Estén­ként van a leg­nagyobb fo­gyasztás. Ha ezt is elveszik tőlünk, akkor a hóvizen szedjük össze magun­kat. Úgy tudom, csak hétvégén lehet diszkó, az is csak korlá­tozott ideig. Természetesen senki sem tartja be az új rende­letet, hiszen ez lehetetlen. A hűvös délutánon csak né- hányan merészkednek a vízbe, s borzonganak, amikor vissza­térnek a szárazra. Virág Mari­ann és Szőke Albert melegítő­ben üldögélnek a parton. — Tíz évvel ezelőtt már jár­tam itt — mondja a fiú —, még Fiúk a Közgázról gyerek voltam akkor, de na­gyon tetszett a környék. Tisza- újvárosiak vagyunk, csak né­hány napra jöttünk. Kevés sza­badságunk van, ezért a közel­ben kerestünk nyaralóhelyet. — Tavaly hallottuk, hogy jó diszkók vannak Ugomyán — folytatja Mariann —, de még nem tapasztaltuk. Állítólag problémák vannak az önkor­mányzat és a vendéglőtulajdo­nosok között... — Mi nem vagyunk diszkó­pártiak, de a fiataloknak igé­nyük van a szórakozásra. Csak szabályozástól függ az egész. Kizárt, hogy ne lehessen meg­oldást találni. Olyat, ami min­denkinek megfelel. Ez a hely gyönyörű, valamennyi korosz­tálynak megfelel. Kár lenne apróságokkal elrontani az ugornyai strand jó hírét. Fiatalok egy csoportja jó­kedvűen tér vissza a vízből, hónuk alá kapva sárga csónak­jukat. Tíz—tizenöt fiú körben állva szórakozik a labdával. A lányok sátraik mellett ülve fi­gyelik őket. A srácok pózolnak és nagyokat nevetnek a furcsa helyzeten. — Bírom, hogy mindig pro­dukálod magad — szól egyi­kük jóképű barátjának—, csak sose jön össze... A poénból nincs harag, jót nevetnek rajta. Hamarosan kiderül, az or­szág különböző pontjairól ér­keztek. Az egyetemről ismerik egymást, együtt túráznak, de csak kevés időt töltenek egy helyen. — Tegnap jöttünk és már holnap megyünk is — mond­ják. — Jó ez a hely, csak hideg van. — Meg messze kell vinni a csónakot. Ki a csónak, be a csó­nak, cipekedés.. — Egész éjjel nem aludtunk. Mulattunk. Csend és Kézy Béla jegyzete Kitört a strandháború Gergelyiugornyán. Folyik az aktagyártás, a rendelet­hozatal, a fellebbezés, az el­lenőrzés, a vita, s ez a vita gyakorta elfajul. Értem én a vállalkozót, aki befekte­tett pénzét minél előbb, mi­nél nagyobb haszonnal sze­retné visszakapni. Azt is tu­dom, hogy egy strandon aligha lehet szeptember 15. és június 15. között bármit eladni, bármit forgalmazni, haszonra szert tenni. Marad tehát bevételszerzésre há­rom hónap. Ami nem sok, amit csak úgy lehet haszno­sítani, ha mindent bevet a vállalkozó, hogy csárdájá­ba, büféjébe csalogasson mindenkit, aki a környéken jár. S ezek között az eszkö­zök között messze vezet — mint bevételi forrás — a diszkó. Mondják: az ugor­nyai Tisza-parton több is van belőlük. Esténként fel­dübörögnek a decibelek, vad fények riasztják a parti fák madarait, révült ifjak ilyen-olyan bódulatban kó­vályognak a parton meg a „parketteken” ,fogy az ital, s vélhetően akad egyéb egész­ségtelen „anyag” is a kör­nyéken. A túlzók azt is tudni vélik: itt van már a kábító­szer-maffia, s több megye emberi salakja is szennyezi az egykor csendes, nyugodt pi­henésre csábító partot. A pi­henésre vágyók elmaradoz­nak, próbálnak olyan helye­ket keresni, ahová még nem ért el korunk vadsága. A baj csak az, hogy egyre kevesebb ilyen hely akad e romlatlan­nak mondott szatmár-beregi vidéken is. Nem állítom, hogy a disz- kózóknak ne lehessen egy­1 •• 1 •• / dübörgés két olyan Tisza-parti tanyá­juk, ahol kedvükre szóra­kozhatnak. De akkor el kell dönteni: hol legyenek ezek a tanyák, s ha egy csendre vágyó ennek tudatában mégis odatéved, akkor tud­nia kell mire számíthat, s mindezt tudatni kell az ide­genforgalom szervezőinek is a potenciális vendégekkel. Vélhetően nehéz lesz — ha nem lehetetlen — ilyen kor­látokat találni. Magam ta­pasztaltam, hogy a krétai tengerparti tavernákban is szól — de nem bömböl — a zene. Az persze még árnyal­tabbá teszi a dolgot, hogy nagyon sok krétai és persze külföldi is kedveli a dalla­mos helybéli muzsikát, így aztán a tavernák többségé­ben is ez szól. Van persze néhány helyen techno, meg hipp-hopp is, és akad, ahol csak a jó öreg rock and roll hallható. Az utazási pros­pektusokban az áll: élénk, vidám éjszakai élet van a te­lepülésen. Ami lefordítva azt is jelentheti, hogy bi­zony a helyi menő csávók italmámoros motoros rode- ókat rendeznek a főútvona­lakon. Bár az is lehet, hogy nem helyiek, hanem turis­ták. Ma még nem lehet tudni, hogy mi lesz az ugornyai strandháború végkimenete­le. Kik győznek? A zajszeny- nyező, az úszók között mo­torcsónakkal, jetskivel szla- lomozók, vagy azok, akik év­tizedek óta a csendért, a za­vartalan szépségért tértek vissza erre a vidékre évről évre, s netán még egy víz­parti nyaralóra is beruház­tak. Aligha hiszek abban, hogy a két tábor meg tud egyezni. S félek, a csend­pártiak veszítenek. — Itt nincs diszkó, de min­ket nem zavar, legalább ezegy- szer alszunk. Gönczi Tibor, a Fehér Hajó söröző tulajdonosa azonban nem így vélekedik: — Nincs a világon még egy ilyen hely, ahol korlátoznák a diszkók működését. Egy Bala- ton-parti nyaralás elképzelhe­tetlen az esti mulatók nélkül. Ott is szól a zene, és a fiatalok jól érzik magukat. Senkinek eszébe sem jut, hogy korlátoz­zák a zeneszolgáltatást. Én akusztikai szakemberrel méret­tem be a zene erősségét, ke­mény pénzt fizettem érte, ugyanúgy, mint a vendéglő megvételéért. Azt mondják, mindig is probléma volt az esti szórakozással, jöttek a bünte­tések, de a tulajdonosok to­vábbra is zenéltek. Most azon­ban más a helyzet, rendeletmó­dosításokat hozott a vásáros- naményi önkormányzat, és es­ténként rendőrök igazoltatnak a part menti sörözőkben. Ku­tyákkal jelennek meg, ami rossz hatással van a vendégek­re. Nem teszünk mi semmi rosszat, miért minket büntet­nek? Ki gondolná, hogy a ger- gelyiugomyai part legnagyobb problémája a diszkó? Hegedűs Antal, Vásárosnamény polgár- mestere nem szívesen nyilatko­zik az ügyről. — Már belefáradtam ebbe az egészbe — mondja. — Itt nőt­tem fel. Gyermekként gyalog gázoltunk át a folyón. Úgy is­merek itt mindent, mint a te­nyeremet. Korábban barátaink, rokonaink is gyakran eljöttek a Tiszához. Most viszont... Szomorú hallani, hogy öt megye szemétje szórakozik a Tiszánál... Drogról, maffiáról beszélnek. Ittas gyerekekről és illetlenül viselkedő párokról. Már nem járok le a partra, pe­dig nekem az életet jelentette az a hely. Ma is meggyőződé­sem, hogy Magyarország leg­szebb tája a Tisza-part. Kezdet­ben ide csöndes, intelligens emberek jártak. Mára le­süllyedt a színvonal, ha ez így marad, akkor a gazdagabb ré­teg Jándon keres nyaralóhe­lyet. Évek óta próbáljuk korlá­tozni a diszkók rendjét, hiszen számtalan panasz érkezik hoz­zánk. Képtelenek aludni az üvöltő zenétől, a zsibongástól. Gergelyiugornyából nem ala­csony szintű diszkófalut szeret­nénk, hanem kedves, nyugodt pihenőhelyet. Virág Mariann és Szőke Albert Korlátozzák a diszkók működését

Next

/
Thumbnails
Contents