Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-10 / 160. szám
Bár hagyományosan a szerda és a szombat számít piacnapnak, a Búza téren kedden délelőtt is sokan megfordulnak. A következő kérdésekben kértük ki véleményét néhány arra járónak: 1. Ön milyen formában engedélyezné a harci kutyák tartását? 2. Volt-e már az idén strandon? 3. Érzékeli-e, hogy július I-jétől egyes nyíregyházi autóbuszjáratok ritkábban közlekednek a nyári menetrend bevezetése miatt? 1. Csak komoly felkészítés után engedném meg a „gazdiknak””, hogy ilyen kutyát tartsanak, és az ebeket is engedelmességre kell nevelni. Szerintem fegyvertartási engedélyhez kellene kötni a tartásukat, mert bizony akár halálos fegyverré is válhatnak ezek az állatok. 2. Még nem voltam strandon, az üzlet leköti minden időmet. 1. Nem lenne szabad engedni boldog-boldogtalannak, hogy ilyen veszélyes jószágokat tartson. Csak azoknak engedném a tartásukat, akik valóban értenek hozzá, és képesek ellenőrzésük alatt tartam állataikat. így talán megelőzhető lenne az a sok baleset.« 2. Igen, voltam már strandon, hiszen a nagy melegben csak itt számíthat az ember egy kis felüdülésre. Sajnos kevés időm van rá, ritkábban jutok ki. mint szeretnék, de a drágaság is közrejátszik ebben. A belépőjegyek nagyon sokba kerülnek, a strand területén sem olcsók a szolgáltatások. 3. Olvastam az újságban a változásról, de engem túlságosan nem érdekel, mert leginkább gyalog járok. meg kellene akadályozni. Mégiscsak a biztonság a legfontosabb! 2. Ó, nagyon régen voltam, évekkel ezelőtt! Annyira nem vagyok oda a strandolásért, ráadásul úgy megdrágult, hogy már azoknak is meg kell gondolni, akik szívesen járnak oda. 3. Én ugyan busszal járok, mégsem vettem észre. Úgy látszik tehát, hogy eddig nem érzékeltem... 3. Sosem járok busszal, úgyhogy ez engem nem érint. t! 1. Ne tenyésszenek ilyen kutyákat, az a legegyszerűbb! Kiirtani sajnálnám őket, mégiscsak élőlények, de legalább a szaporításukat Vaináűi Viktor Sebestyén Norbert Fűzi Mónika Buszra várva az új, Szalag utcai végállomáson Fotó: Racskó Mint megannyi felkiáltójel a papírlapon, úgy sorakoznak egymás mellett Nyíregyházán, a jósavárosi lakótelepen a tízemeletes toronyházak. Az emberi léptékkel mérve szűkre szabott lakások családalapításra és otthonteremtésre alkalmatlanok. Aki csak teheti, menekül innen, de sokan vannak, akiknek a sors nem adja meg ezt a lehetőséget. El- gettósodásnak nevezik azt a folyamatot, amikor egy-egy ilyen lakóterületen idővel a szegényebb, és kitörési lehetőséggel nem rendelkező emberek maradnak. A „Chicago Fekete Tibor és Bozsó Katalin riportja Kétes hímévre tett szert a lakótelep egyik épülete, a „Chicago”. Száznyolcvankilenc lakásban többnyire idős, nyugdíjas és „lecsúszott” fiatal él. Rajtuk kívül egynéhány fiatal házas, akik még nem tudtak annyit összegyűjteni, hogy egy akármilyen kicsinyke saját otthont vegyenek. Legutóbb éppen egy pincetűz alkalmával jártunk ott, és az idős lakók bizony sokat panaszkodtak. A tűzoltók, a rendőrök és a mentősök már úgy ismerik az épületet, mint a saját tenyerüket. Legutóbb is egy héten belül kétszer csaptak fel a lángok a pincefolyosón. Azóta sem derült ki, hogyan keletkezett a tűz. Tótszegi Jánosné 93 éves, és a ház legidősebb lakója. Köny- nyes szemmel mesélte, hogy a minap is az a csavargó ráfogta, hogy az anyja ruháját elvette, és képes volt dulakodni egy ilyen idős asszonnyal. Még a kezét is csavargatta. Az utóbbi években — mint mondotta — elferdült a világ. Hajnali négy órakor képesek dübögni az ajtón, és nem hagyják békésen pihenni. Járt a polgármesteri hivatalban is, és bejelentette, hogy szeretné elcserélni a lakást valami nyugod- tabb környezetre. A nyugdíjából meg tud élni. Se a tanácstól, se mástól soha tíz fillért sem kért. Nyugodtan szeremé megélni azt az időt, amit a teremtő még hagyott számára. Mit csináljon, hova menjen már ebben a korban? Nem hiányzik neki már semmi, csak a nyugalom! v V. r > / ■ 1 — Mindenféle népség lakik itt — kezdi mondandóját a kevés fiatal házasok egyike, Makula Gyuláné. — Veszekedések, verekedések — mindennapos jelenség. Sok-sok évvel ezelőtt már lakott itt, utána kiköltöztek a Tüzér utcai telepre. Azt gondolták, hogy itt jobb lesz és visszatértek. Csöbörből vödörbe kerültek, mert itt sem lakik különb népség, csak a lakások komfortfokozata magasabb. Négy—öt évvel ezelőtt még meg lehetett volna vásárolni a lakásokat, de ma már nem engedélyezi az önkonnányzat. A bajok legfőbb forrását a sarki palackozott italboltban látja. Elvileg csak elvitelre árusíthatnának szeszes italt, de még a hivatalos zárórát követően is ott ülnek az emberek. Isznak és duhajkodnak, trágár szavakat böfögnek, és mikor jól berúgnak, lemennek a pincébe aludni. Állandóan megy a cirkusz. Sokan a közüzemi díjakat sem fizetik rendszeresen. Hallomásból úgy tudja, hogy többeknél már az elektromos áramot is kikapcsolták a díjhátralékuk miatt. Csak úgy futtában találkoztunk egy középkorú csinos hölggyel, még nevét sem volt időnk megkérdezni. O nem panaszkodott, azzal is elégedett, hogy nem esik be az eső, és amíg nem bánt valakit, addig őt sem bántják. Makula Józsefné már más véleményen volt. A lakók többségével neki sincs baja, csak az alkoholistákkal. Kéthetenként mindig történik valami Tótszeqi Jánosné baj — mondja, és ő is az italboltot hibáztatja. Tűz, verekedés, és néha-néha még a lakók is összekapnak. Rettegnek az emberek, és hiába mennek bárhova panaszkodni, senki nem tesz semmit. Szabolcsi Pálné egyik szomszédja — egy fiatalasszony — naponta kétszer szokott berúgni. Ha alszik, nincs is vele baj, csak amikor felébred... Legutóbb szemtanúja volt egy esetnek, amikor egy férfi egy itt lakó hölgyet úgy a földhöz teremtett, hogy még a mentősöket is ki kellett hívni hozzá. Az idős néni hetvenöt éves, és már nyugalomra vágyna. De az nincs. Ha az itt lakó kétes hírű nők nem adnának szállást mindenféle csavargónak, akkor talán békésebben élhetnének — mondja. Ráadásul nem fizetik a lakbért, mégsem lakol- tatják ki őket. Nincs hova. A lakbért nem fizetik, de italra mindig jut. Ezeknek mindig van miből megvenni az alkoholt. Van jó minden rosszban — tartja a mondás. A pénteki tűz után olyan büdös van a pincében, hogy azt még a hajléktalanok sem bírják. Makula Gyuláné Makula Józsefné Szabolcsi Pálné
