Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-09 / 159. szám
6 1996. július 9kedd Tradíció SiSS ÜJ KELET Évezredes mozdulatok Palotai István Soltész Albert — Nyíregyháza jelentős festőművésze — kis- grafikáiban leginkább a falusi élet, az egyszerű ember tradicionális jellemzőit mutatja be. A megfeszült izmok, a hagyományos — mondhatni — évezredes mozdulatok önmagukért beszélnek. I A kerámia múltjából MTI A magyar kerámiaműves- ség ezer éve címmel a mille- centenáriumot köszöntő időszaki kiállítás nyílt vasárnap Tatán, a Vármúzeumban. Az észak-dunántúli kisváros jelentős fazekas hagyományokkal rendelkezik, s a magyarországi fajanszgyártás egyik központja volt hosszú ideig; régészeti gyűjteménye mellett a néprajzi és az ipar- művészeti gyűjtemény leggazdagabb részét, és a kerá- miaművesség emlékeit képezi. A kiállítás — amelyet Lovag Zsuzsa, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója nyitott meg, s Kemecsi Lajos, Kisné Cseh Julianna, Kövesdi Mónika és Petényi Sándor rendezett —időrendi sorrendben mutatja be a magyar fazekasság fejlődését és a fazekastermékek sokszínűségét a X. századi termékektől a magyar fazekasközpontok kialakulásán keresztül, egészen a múlt század végéig. A tárlat szeptember végéig tekinthető meg. A PURINA HUNGÁRIA Takarmányipari és Kereskedelmi Részvénytársaság Kelet-Magyarországi Alközpontja KÖRZETI MENEDZSER munkakör betöltésére pályázatot hirdet fiatal, dinamikus, gyakorlattal rendelkező munkatárs részére. Feltétel: — Agrártudományi egyetemi végzettség — Saját tulajdonú személygépkocsi Jelentkezési határidő: 1996. július 15. A pályázatot szakmai önéletrajzzal az alábbi címre kérjük megküldeni: PURINA HUNGÁRIA Rt. Értékesítési Iroda 5300 KARCAG, Pf.: 35. A honfoglalás 1100. évfordulójához érkeztünk. Számot kell vetni a magunk mögött hagyott évszázadokkal és a jövendőnkkel. Ám az ember és maga a nép olyan, mint a gyökerétől elszakított virág, ha elfedi a saját múltját, legendáit. Bese, a látóember azért jelent meg nekünk a tejfehér törzsű virágfa előtt, hogy emlékezetünkbe idézze azt a sok-sok ezer éves korszakot, amikor a sztyeppés őshazától a mi szülőföldünkig vándoroltak ősatyáink. Fogadják szeretettel lapunk tisztelgését őelőttük. De tisztelegnünk kell mindazok előtt is, akik közelebbi múltunkat formálták, akik megteremtették itt, a Tisza és a Szamos ölelésében megbúvó keleti végen azt a tradíciót, amelyből a szegénysorsúnak mondott szabolcsi, szatmári és beregi ember mindig maradandó, országra szólót tudott alkotni. MI.LLECENTENÁRIUM Sámánénekek ¥ Attila hódításai Tóth M. Ildikó — A nagy Magor unokája, Bendegúz fia .Attila, kinek neve hallatán hatalmas birodalmak fejedelmeinek ajka reszketett, és szemükbe félelem költözött, a hun nép dicsősége volt — dobolja pergőn a sámán. — Jer, jer... — kiáltja hívón. A lángok hirtelen a világfa koronájáig csapnak. Vágtató alak képe sejlik föl a tűzben. Fehér lovának szer- számzata olyan pompázatos, mint ő maga. Selyemköntösét széles, aranykapcsos öv fogja át. Baljában acélos kézzel tartja a kitágult orrlyukú paripa gyeplőjét. Jobb oldalán ékköves, íves pengéjű, megtört mar- kolatú szablya lóg, diadém ül fekete fején. Egyenes tartású, széles mellű, litkás, hosszú sza- kállú. Kicsi, feketén villogó szeme* a ravasz emberek módjára jár ide-oda. ..Mennyegzőre, ünnepre száguldhat”, gondolom, mert eszembe villan, amit Attiláról olvastam: élén harcolt a hadainak, de ily díszes mezben nem lehet szablyát forgatni. A sejtelem váratlanul elenyészik, a lángok visszahúzódnak. Bese olyat sóhajt, mint akiből kiszakad a lélek. Mészfehérre sápadt arcába lassanként tér vissza az élet. — Ahogy szülőanyja megálmodta, Attila a világ ura lett — kántálja. — Népe között, sátrakban élt, együtt ivott, evett velük, nem őrizgette, hanem szétosztotta nekik a pénzét. Amikor a cezuromi csatában szétszórta a rómaiakat, elrendelte, hogy Szőnyben ünnepi udvart rendezzenek, ahová a német fejedelmek közt hódolni jött Veronai Detre is. — Most igád alá rendelheted a nyugati országokat — súgta neki —, és nevedet fogja félni minden anyaszülte! Attila hadat doboltatott. Tenger seregével uralma alá vetette az illireket, s minden birodalmat Katalaunumig. Ott tíz nyugati király hadseregével rátámadt Aetius római helytartó és nem adta meg neki a kért fegyverszünetet, amíg a távol lévő hun csapatok megérkeznek. A jövendőmondók az áldozati állat lángban megrepedezett csontjaiból azt jósolták: — Nem győzedelmeskedsz, de a csatában kihuny az ellenséges hadvezér szeméből a fény, lelke kiszáll a testéből. Attila összecsapott a haddal. Ezerszám maradtak a földön levágott vitézek mindkét seregből, patakokban folyt a piros vér a katalaunumi mezőn. A római helytartó életben maradt, Te odor ik királynak hunyt ki élete lángja. Ez a csata, amely legnagyobb volt mind közül, elvitte a rettenthetetlen hun harcosok hírét, rémületbe ejtette az egész világot. Sok ország önként hódolt be Attilának adófizetőként. Szokás volt akkoriban, hogy az Attila hadát kísérő népek telepedtek le a legyőzött tartományokban, amiket a nagy király testvérei kormányoztak. Buda, a keleti részek kormányzója nem félte Attilát, átlépte a határt, Szikambria városát önmagáról Óbudának nevezte el. Attila saját kezével vágta le Budát, testét a Dunába dobatta, a városnak saját győzedelmes nevét adta — réved Bese a libegő lángokba. — A németek úgy is hívták, hogy Etzelburg. Öt évig maradt Szkambriában, más néven Aquincumban. Őrségeket állított a világ négy égtája felé, nyílröpülésre álltak Kölnig, Litvániáig, a Donig és Zára dalmát városig fegyveres harcosai sorban, hogy hírül adják kiáltásukkal az ellenség jöttét, és Isten ostorának cselekedeteit. A fiakat, amikor az asz- szonyok sátrából a férfiak sátrába kerültek, megtanították a görbe nyilakat felajzani, nyíllal, szablyával, dárdával jól bánni, lovakon biztosan ülni, vadászni és ravasz hadicselekre. Attila ezután Stiriát, Karintiát, Dalmáciát, az Adira- tenger parti városokat sorban meghódította. Másfél esztendeig ostromolta Aquiléját, ahová uralma alól a longorbárdok elmenekültek. De faltörő kosaival, hadigépezeteivel sem tudta elfoglalni. Egy nap, amikor már mér- geskedett, jövendőmondóival látott egy gólyát, ami a tenger felől jött, a palota tetején lévő fészkéből elvitte kicsinyeit a tenger nádasába. — A gólya menekül, holnap bevesszük a várost! — mondta Attila a harcosainak. Ám erejük nem volt elég, ezért hadicselt eszelt ki. Szittya szokás szerint minden katonájától egy nyerget kért, fölhalmozta a falnál, és meggyújtotta. A hetedik mennyboltozatig nyaldostak a lángok, megrepesztették a falat, ami leomlott a földre. Bevette a várost, és Róma felé indult. Harcosai fáradtak voltak, mondogatták is a tisztek titokban, hogy nem lesz jó vége ennek, a vízigótAlarik király is alig élte túl Róma meghódítását, de nyíltan elébe állni nem mertek, mert Attila nagylelkű, kegyes király volt. de nem tűrt ellenszegülést. — Közelednek a hunok! — rémültek meg a rómaiak hírnökeik szavától. — Isten ostorától csak Isten menthet meg minket. Menjen elé a békeküldöttség élén Isten földi helytartója — döntött a tanács. Akkoriban a bölcs Leó pápa ült az aranytrónuson. Amikor Attila turulmadaras pajzsán megcsillant a fény, középútig elébe mentek. Fegyver nem volt náluk, csak a kereszt. — Nagy király — szólt illő tisztelettel a pápa, ami kedves volt Attila fülének. — Ne háborgasd szent városunk, békét kínálunk neked, és megfizetjük évenként a sarcot. Vonulj el Isten kegyelmével hazádba. — Megfontolom kérésed — válaszolta neki tolmácsa útján a fehér lovon ülő Attila. Hirtelen látomása támadt, a pápa feje fölött megjelent két angyal, és kardjaikkal megfenyegették. Ebből megértette, hogy elkövetkezett, amit megjósolt neki a katalaunumi erdőben elfogott vén remete: erődet az Isten adta, te vagy pörölye, amivel lesújt ránk. De pörölyét akkor töri el, amikor kívánja, nem győzedelmeskedhetsz nem földi hatalom felett! Elfogadta a békét, és asszonyaik után vágyó katonáival visszavonult Pannóniába. Most pedig elmondom néked azt a napot, amikor lelke visszatért őseihez a holtak fordított világába...— szalad össze fájdalmasan az ezer ránc a vén sámán sárgás arcán. (Következik: Lehull a fényes csillag)
