Új Kelet, 1996. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-09 / 159. szám
Egyszemélyes országok Erőt meríteni a futáshoz Berki Antal (Új Kelet) Kedves ismerőst fedeztem fel a millencentenárium évfordulóját ünneplő közönség soraiban a vajai kastélymúzeum udvarán: Gyurkovics Tibort, a prózaírót, mai magyar drámák avatott tollú mesterét, színházi szakembert. — Mit keresel itt? — Az ember mindig magát keresi, hogy találkozzon egy magyar Jezoviccsal, hogy él-e még egyáltalán. Most néztem ezt a várkastélyt, nem csodálatos, hogy itt már 1703-ban Rákóczi a magyar jövendőről tanácskozott híveivel. Megrendítő, hogy ezek a falak még állnak. Itt jött be, itt szállt le a lóról, innen indult a szabadságharc. Az ember szeret visszajárni az ősök emlékéhez, mert valahonnan, különösen így öregedőben, erőt kell meríteni az utolsó, a végső futáshoz. — A békéscsabai színházban dramaturgként dolgoztál, írtál néhány darabot, nem túl sokat... — Nem mondanám, hogy keveset írtam, sőt. A látszat csal. Van magyar dráma, csak a színházak nem mutatják be őket. Nekem talán még szerencsésebb ilyen értelemben az írói sorsom, mert elég sok helyen játsszák a darabjaimat. A fekvőtámaszt bemutatták Veszprémben, a Vígszínházban. írtam Széchenyiről egy drámát, a Halálsakkot, írtam a Császármorzsát, amit magam rendeztem. Debercenben most mutatják be a Kreuzer Szonáta című darabomat, ami Somogyváry Rudinak volt annak idején nagy szerepe. Egerben is készül valami bemutató. Azért ez mégis csak jelez valamiféle színházi munkát. — Mind a két előadást Tordy Géza rendezte? —- Nem, csak a veszprémit. Nagy vesszőfutása volt ennek a drámának. Valamikor a nyolcvanas évek elején írtam, megmutattam a Madáchnak és a Vígnek is, de nem merték bemutatni. Katonai darab volt, erősen kritikus szellemű. Adám Ottó (a Madách Színház akkori igazgatója. — A szerk.) azt mondta, azonnal bemutatja, ha a neveket angolra változtatom. Nem is hinné az ember, hogy tíz évvel ezelőtt még ilyen nagy volt itt a cenzúra. Tordy látta egy főiskolai vizsgán és lecsapott rá. Igazából akkor vált rendezővé. Még arra is rávett, hogy én játszam a főszerepet. — Milyen volt ez a kirándulás a színészetbe? — Remek. Életem legboldogabb korszakai közé tartozik, mert az a demokrácia, amiben politikailag nem hiszek, a színházi munkában tökéletesen megvalósul. — Mostanában elég keserű tárcákat írsz Galsai Pong- ráchoz címezve. Ez a közérzetedet fejezi ki? — Tökéletesen. Elrontott állapotnak látom a magyar közéletet. Rendkívüli túlzásGyurkovics Tibor nak tartom, hogy ilyen arányú koalíció jött létre. Ennek nincs alternatívája. Nem működhet úgy a demokrácia, hogy semmiféle labda nem jött vissza a másik térfeléről, hogy a többségükkel azt csinálnák, amit akarnak. Látható, hogy a kisebbik párt sokkal ügyesebb, mint a nagyobbik. Minden fontos pozícióba a saját embereit ülteti. Horn ez ellen próbál védekezni. O egy okos ember, hatalmi- lag talán győzi, de politikailag nem. — Miért éppen Galsay Pongrácot választottad címzettként?-— Mert nagyon jó barátom volt, szegényt megrendítő gyorsasággal vitte el a halál. Sok személyes, magánjellegű és írói egy húron pöndülés volt köztünk. A régi Síposban közösen hoztuk létre az úgynevezett Sipos-törzsasztalt, ahol még békésen iszogattunk együtt. Konrád és Csurka, Kardos G. Gyuri, Szakolyi, Bertha Bulcsú, Lázár Ervin, Hubay Miklós és jómagam. Azóta a világ négy égtája felé szaladtak szét az írók. Nincs kivel beszélgetni. Kiválasztottam magamnak egy halottat, neki írom kesernyés hangú leveleimet. — Mi lehet ennek a gyűlölködésnek az oka? — Elfajultak a dolgok. Olyan aránytalanságok vannak az irodalmi életben, a színházakban, a médiában, ami egyszerűen képtelenség. Az ember néha elveszti a fejét, és néha elveti a sulykot. Én nem értek egyet azzal, amit Csurka csinál, de nagyon sok igazság van abban, amit mond. Nekem nagyon jó barátom Pista, ő egy elkötelezett ember, hisz abban, amit csinál, sajnos az Antall-éra alatt is mondta a magáét, tulajdonképpen miatta szorult ki mindenhonnan az úgynevezett nemzeti oldal. Abban bízom, hogy valamiben bízni kell! „Fiatalok még itt vagyok!” — mondta Juhász Gyula. Én is ezt mondom. Abban bízom, hogy léteznek még olyan „magán-magyarok”, akik valamilyen egyszemélyes országot képviselnek, mint ez a vajai polgármester, a Balog Gyula. Munkahelyeket teremt, vagyont csinál, nyugati színvonalon kereskedik és horribilis összeggel támogatja a kulturális megmozdulásokat. Többek között ezért vagyok Vaján. Kultúra 1996. július 9., kedd Háromszoros nyírbátori jubileum A muzsika ünnepe Palotai István (Új Kelet) Július 13. és 28. között újfent Nyírbátor lesz a magyar zenei élet központja. A kéthetes rendezvénysorozat, a 30. Zenei Napok egyben helyet ad a 20. Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábornak, valamint a 10. Weiner Leó Nemzetközi Hangszeres Versenynek is. A nyitónapon a nyírbátori református templomban a Miskolci Szimfonikus Zenekar Beethoven IX. Szimfóniáját játssza Jurij Szimonov vezényletével. Közreműködik a Magyar Állami Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás), valamint a Magyar Állami Operaház szólistái. Két nappal később, 15-én Nyírmihálydiban, a református templomban a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor művésztanárainak kamarahangversenye hallható többek között Kovács Dénes világhírű magyar hegedűművész közreműködésével. Július 18-án a nagykállói református templomban a Nemzetközi Ifjúsági Zenekari Tábor kamarazenekara ad hangversenyt a Liszt Ferenc Zenétnű- vészeti Főiskola tanárképző Tanszékének kamarakórusával közösen. A hangszerszólókat Deák László (orgona) és Szabadi Vilmos (hegedű) játszák. A nyírbogáti református templomban 19-én kamara- hangverseny, míg 20-án a nyírbátori minorita templom udvarán Gerschwin-hangverseny várja az érdeklődőket. Másnap, 21 -én újra a nyírbátori református templom a színhelye az ifjúsági tábor kamarazenekari hangversenyének, majd 22-én a nyírbélteki görög katolikus templomban hangzanak fel a kamarazene gyöngyszemei. Július 23-án a nyírbátori Báthon István Múzeum és Képtár ad helyet a művésztanárok kamarahangversenyének Kovács Dénes és Szenthelyi Judit közreműködésével, majd másnap, 24-én Vaján, a Vay Ádám Múzeumban Adám Károly, Konrád György, Gábor József, Olajos György és Szabadi Vilmos közreműködésével. Július 26-án a csanálosi római katolikus templomban tiágyzenekari hangverseny lesz: a zenei tábor nagyzenekara és a debreceni Kodály Kórus Verdi Requiemjét játsza Kovács László vezényletével. A Requiemet a nagyzenekar 27-én Vállajon, a római katolikus templomban, valamint 28- án a nyírbátori református templomban megismétli. A Weiner Leó Nemzetközi Hangszeres Verseny során feldolgozásra kerülő művek: Bach 29. kantáta (Wir danken dir, Gott, wir danken dir); Csajkovszkij: Szerenád vonószenekarra; Farkas Ferenc: Piccola musica di concerto; Händel: F-dúr orgonaverseny; Gerschwin: Rhapsody in Blue, Porgy és Bess, Egy amerikai Párizsban; Weiner Leó: Fisz-mol hegedűverseny; Verdi: Requiem. — „A zenekultúra ez évi nyári rendezvénye néhány hétre ismét bevonul városunkba, a környékbeli településekre, valamennyiünk nagy örömére, gyönyörködtetést, ízlésformálást szolgálva, kisugárzó szellemiséget, hagyományt teremtve, megérintve a hangversenyek hallgatóit, s továbbrezgő nagy pillanatokat hozva ebbe a régióba” — mondotta az eseményről Petróczki Ferenc, Nyírbátor városának polgármestere. Komédiások utcaszínháza Egyedül Kettesben Ott, azon az estén megint történt valami, amit sokan nem értettek. De hát van ez így. A baj csak az, hogy minden energiájukat arra fecsérelték el; ez ne így legyen. Márpedig a világon van egy—két olyan dolog, amit nem kell érteni. Ezeket a dolgokat egyszerűen csak hagyni kell békén. Ha mégis találkozunk velük, akkor pedig meg kell próbálni a lehető legteljesebben kinyílni, és csak hagyni, hogy az a valami ciklonként söpörjön végig rajtunk. Aztán majd egyszer eljön a nap, hogy felismerjük ránk gyakorolt hatását. Na, hát ilyen dolog volt az a Kis debil darab, amit a Szkéné Színház előadásában láthattunk Nyírbátorban. Remélem, nem utoljára. Kép és szöveg: Racskó Tibor Döntések, ponthatárok MTI A felsőoktatási intézményekben a közeli napokban fejeződnek be a felvételi vizsgák — tájékoztatta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Felső- oktatási Főosztálya hétfőn az MTI-t. A közlés szerint az idén — a korábbiaktól eltérően — számítógépes feldolgozással állapítják meg a felvételi ponthatárokat. Az új szabályoknak megfelelően valamennyi felsőoktatási intézmény minden jelentkezőjéről egy adott időpontban: július 17—19. között egyszerre döntenek. Addig a felvételi döntésekről és a ponthatárokról információt senki sem tud adni. A felvételi ponthatárokról a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az említett időpontot követően részletes tájékoztatást adnak. Főiskolai nyár Nem kifizetődő, ha az ember oktatási intézmény alkalmazottja. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy üdülni menjenek. Ezen próbál segíteni dolgozóinak a Bessenyei György Tanárképző Főiskola. Már évekkel ezelőtt felvették a kapcsolatot az epeijesi tanárképzővel, s nyaranta csereüdülésre lehet jelentkezni mindkét városban. Olcsó így a vakáció, csak a kollégiumi szállásért kell fizetni, az étkezésről minden család maga gondoskodik: Az idén negyvenötén utaznak Szlovákiába, nálunk pedig hetvenketten töltik szabadságukat. Augusztusban sem marad üresen az épületegyüttes. Itt kap szállást például az a negyven, átképzésre kényszerült pedagógus, akik elsőévesek a német nyelvtanár szak levelező tagozatán. Számukra a német tanszék és a Goethe Intézet közösen szervezett ingyenes nyelvtanfolyamot, amin a leginkább gyakorlásra szorulók vehetnek részt. Elnémult a dal Életének 74. évében szombaton váratlanul elhunyt Béres Ferenc dalénekes, kiváló és érdemes művész, a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjének kitüntetettje — tudatta a család a távirati irodával. Az országszerte és a határon túl is ismert és kedvelt művész pályafutása a kórusmozgalomban kezdődött, a Né- kosz Egy üttes tagja, a Honvéd Egy iittes egyik szervezője és alapítója. A magyar népdalkincs gyűjt ője és hírneves tolmácsolója furulyajátékával is sikert aratott. Számos kitüntetés kozott megkapta a Liszt Fe- renc-díjat, hanglemezét Párizsban nagy díjra érdemesítették. Értékes képzőművészeti gyűjteményének felajánlásával megalapí- tóttá a Sárospataki Képtárat: a város díszpolgárává avatta.
