Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-07 / 132. szám

UJ KELET Megyei krónika 1996. június 7., péntek Rakamazi döntések Lefler György (Uj Kelet) Testületi ülést tartott június 6-án délután a rakamazi ön- kormányzat. Napirendként szerepelt Pirint Frigyes előter­jesztésében — többek között — az elmúlt évi önkormány­zati tevékenység egyszerűsí­tett mérlegbeszámolója. A tes­tület elfogadta a beszámolót a könyvvizsgálói jelentéssel egyetemben, s pozitívnak ér­tékelte a pénzügyi tevékeny­séget. Szücsné Szekrényest Angé­la könyvtárvezető beszámoló­ját is elfogadva, a testület ha­tározatban rögzítette a könyv­tárjövőbeni aktívabb szerepét a művelődési házzal közös rendezvények szervezésében, a lakossági igényeket jobban szem előtt tartva. A nagyközségben 1984-től megoldott a lakossági szemét- szállítás. A most elfogadott köztisztasági rendelet kötele­zővé tette a település lakói szá­mlára a szervezett szemétszál­lítás gyakorlatát. A közérde­kű javaslatok felülbírálásával kapcsolatosan a testület úgy döntött, hogy arra alapvetően évenként, a következő idő­szak koncepciójánál kerülhet sor. Véleményezték továbbá a rendőrőrsparancsnok, Hra- bák László r.százados kineve­zését, javasolva a jelölt sze­mélyét. A testület helytörténeti gyűjtemény alapításáról dön­tött, melynek értelmében a volt könyvtárban helyeznék el az eddigi, s a majdan fo­lyamatosan gyarapodó gyűj­teményt. Az állandó kiállítás anyaga 1724-től (az első te­lepesek megjelenésének évé­től) 1960-ig ölelné fel Ra- kamaz régmúltját. Módosították az önszerve­ződő közösségek támogatásá­ról szóló szabályzatot úgy, hogy a jövőben a pénzügyi bizottság dönt a kérelmek el­bírálásáról; a testület döntött ingatlanügyekben is, vala­mint a Tisza-parti strand bér­leti jogát meghosszabította 2005-ig. Végül a testület ad hoc bizottságot hozott létre a nagyközség millecentenáriu- mi ünnepségének előkészíté­sére. Leginkább portréival és színházi képeivel szerzett magának ismertséget Csutkái Csaba nyíregyházi fotóművész. A me­gye szépre fogékony közönsége legutóbb a húszéves Nyír­egyházi Fotóklub jubileumi tárlatán, a nyíregyházi Városi Ga­lériában láthatta munkáit. Június 6-án a kisvárdai Rétközi Múzeumban nyílt tárlata, augusztusban pedig Japánt mutatja be képeivel az alkotó. Csonka Róbert felvétele Az utolsó helyen Úri Mariann (Új Kelet) Megyénkre továbbra is jel­lemző az alacsony jövede­lemmel rendelkezők túlsúlya — derült ki tegnap délelőtt Nyíregyházán, az APEH Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei igazgatósága vezetői ál­tal Tartott sajtótájékoztatón. Mandzák László igazgató elmondta, hogy bár nőtt a magasabb jövedelmet beval­lók száma, a többség — a bevallást benyújtók 57 száza­léka — 240 ezer forint alatti éves jövedelmet ért el. A sze­mélyi jövedelemadó beval­lást március 20-áig valamivel több mint 94 ezren teljesítet­ték, s az adatok eddigi állása szerint körülbelül 40 ezren igényeltek vissza összesen 402 millió forintot. A feldol­gozás alapján összesen 27 milliárd 25 millió forint jö­vedelemre tett szert a megye lakossága, ami 10 százalék­kal több, mint az 1994-es évben. A jövedelmek háromne­gyedét továbbra is a munka- viszonyból származó pénzek teszik ki, és az egy főre jutó jövedelem is e kategóriában volt a legmagasabb az évi 328 ezer forinttal. Ugyanak­kor az egyéni vállalkozók — a bevallások szerint—mind­össze 123 ezer forintot keres­tek 1995-ben. Az alacsony összeg ellenére is 17 száza­lékkal nőtt az előző évhez képest az egyéni vállalkozók jövedelme. A vállalkozások 49 százaléka nyereséges, 41 százaléka veszteséges, 10 százaléka pedig nullszaldós volt. Az igazgató arról is tájé­koztatta a sajtó képviselőit, hogy eddig 19 esetben tettek büntető feljelentést adócsa­lás, csalás, csődbűntett, zár­törés és a számviteli fegye­lem megsértése miatt. Man­dzák László szót ejtett egy vizsgálat alatt lévő ügyről is, amelyben egy budapesti vál­lalkozón keresztül mintegy háromszázan fiktív munkál­tatói személyi jövedelemadó­előleg igazolást nyújtottak be bevallásukhoz. Az okozott kár összege a vizsgálat eddi­gi eredményei szerint mint­egy 70 millió forintot tesz ki. Deklarációval nem lehet a helyzetet liberalizálni Bogéi József marad, aki volt Vannak emberek, akiken nem fog az idő. Fittyet hányva az élet dolgainak változásaira, maradnak azok, akik mindig is voltak. Elhivatottak. Palotai István interjúja — Ön 25 esztendőn át volt a Művelődési Minisztérium szín­házi főosztályának főelőadója. Mondhatni, ön az egyik „leg­öregebb színházi róka”. Jól tu­dom, hogy mindezek ellenére soha nem volt vezető beosztás­ban? — Valóban ez az igazság. Soha nem vittem még csak osz­tályvezetőségig sem, azonban ennek nagyban az is az oka, hogy magam sem akartam ve­zető lenni. 1965-től ’90-ig dol­goztam a színházi főosztályon a minisztériumban, onnan men­tem nyugdíjba. — Annyit látni önt a megyé­ben, a Móricz Zsigmond Szín­ház premierjein is mindig ott van. Tán itt lakik valahol a kö­zelben? — Igen, Budapesten. Szá­momra a világ ugyanis nem változott, a színház ugyanúgy színház, mint volt, és mint lesz is örökké... Nekem előadásokat látni nem kötelesség dolga, ha­nem életforma. — Kérem, mondjon néhány szót a kisvárdai fesztivál kezde­teiről. — A hetvenes évek vége felé a kisvárdai várszínházi esték nyári szabadtéri színházként indultak. Születésénél én is örömmel bábáskodtam. Mindig az volt az álláspontom, hogy a legjobb, ha a szabadtéri színhá­zakat igazgatási szempontból is színházzá szervezik. Kisvárda esetében a megye, a járás és a város is szívélyesen támogatta az elképzeléseket. A kezdeti várszínházi estéket aztán folya­matosan hatotta át a nemzeti színház szellemisége. 1988-ban alakult úgy először, hogy ha­táron túli magyar színházak is résztvevői lehettek az esemény­nek. Kezdetben (a közép-euró­pai szocialista országok össze­omlása előtt) a játékok az em­beri kisebbségi jogok védelmé­nek egyetlen lehetséges szószó­lói voltak. Ekkor még az első számú szempont a nemzetiségi kultúra és a nemzetiségi szín­házi lét védelme volt. Az utol­só két—három évben viszont ez már sokkal inkább találko­zás, tapasztalatcsere, „híd”, amely elősegíti a kisebbségi színházak művészi integráció­ját az anyaországgal. A 90-es évek elejétől megkezdődött ugyan a kétirányú fluktuáció (az előadás- és művészcsere), tehát jobban, személyesebben megismerhettük egymást. Ma már nemcsak a kisebbségi ügyekről beszélünk — bár ez is fontos —, hanem a találko­zó a magyar nyelvű színházak európai integrációját is jelenti. Ma sokkal inkább felszabadul- tabb, mondhatni parttalanul la­zább minden. Nagyon érdekes, hogy itt ma már színházművé­szeti, kritikusi érdekcsoportok, és igenis politikai érdekcsopor­tok ütköznek. Ez nem baj, csak végre tudomásul kell venni. Attól függetlenül, hogy ezeket a „birkózásokat” tagadja a kul­túrpolitika, létük mégis tény. Hivatalos deklarációkkal nem lehet a helyzetet liberalizálni. — Mit vár az idei fesztivál­tól? — Kedden délelőtt volt egy nagy klubvita. A téma az első négy látott produkció volt. Ezen felül beszéltünk a feszti­vál célkitűzéseiről is. Ma már felvetődnek olyan kérdések, amelyek évekkel ezelőtt elkép­zelhetetlenek lettek volna, ne­vezetesen, hogy így kell-e a fesztivált megrendezni, ennyi­re lazán, szabadon, liberálisan, vagy elkötelezettebb módon a nemzetiségi kérdésekben. Az is felvetődött, hogy tulajdonkép­pen mit jelent az itteni megmé­rettetés? Sokan élesen bírálták a szabadkai színház Vicvázz. hajön a nagybőgő című előadá­sát. Sokak állítása szerint írói- lag, dramaturgiailag színvo­naltalan, és a rendezés is gyen­ge... — Reálisak ön szerint ezek a kritikák? — A kritikákat mindig vala­miféle szubjektum hatja át, et­től függetlenül azért léteznek objektív mércék is. A bajom inkább az, hogy ezek a vélemé­nyek túlságosan íróasztalszagú- ak, túl teoretikusak. Áthatja őket az elit kritikusi szenvedély és a prekoncepció. Szerintem jobb lenne, és az ügynek töb­bet segítene, ha ezek a megkö­zelítések sokkal intuitívebbek, „a dolgot jobban szeretők” len­nének. Nagykállóban június 10- én délután egy órától a Ko­rányi Frigyes Gimnázium diákszínpada a művelődési központban a Harmadik keresztesháború története című darabot mutatja be, melynek szerzője és rende­zője az iskola tanára, Be­li nsz ki József. Tiszavasváriban június 7-én délben Alkotmánykon- cepció és politikai vetülete címmel dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszter tart előadást és fórumot a 3. szá­mú országgyűlési választó- kerülethez tartozó települé­sek polgármesterei és jegy­zői, a város jogászai és Nyír­egyháza igazságszolgáltatá­sának vezetői számára. Baktalórántházán a mű­velődési háznak június 8-án este hét órától a sepsiszent­györgyi Tamási Áron Szín­ház lesz a vendége. A fellé­pő művészek Szép Ernő: Vőlegény című darabját mutatják be. Fehérgyarmaton június 7-9. között rendezi meg a város Kölcsey Társasága az ország Kölcsey nevét vise­lő iskoláinak találkozóját. A diákok három napját szava­lóverseny és szellemi vetél­kedők, színházlátogatás és a Kölcsey-emlékhelyek felke­resése teszi színesebbé. A pedagógusok számára kicsit kötöttebb a program, mert elsősorban az új nemzeti alaptanterv helyi adaptáció­járól hallgatnak majd elő­adásokat. Amerikából jöttem... Egy négyfős munkacsoport tagjaként Amerikában járt a közelmúltban dr. Hajnal Béla, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatója. Utazása céljáról a követke­ző tájékoztatást adta lapunknak. ről, illetve egyetemi előadóktól a regionális gazdaságfejlesztés­ről, az átalakulóban lévő gaz­daságok néhány jellemző prob­lémájáról. Érdekesek voltak a céglátogatások is, többek kö­zött végigkalauzoltak bennün­ket egy textil-, majd egy vita- minpremixeket gyártó üzem­ben. Másutt választ kaphattunk arra: mit tehet egy régió annak érdekében, hogy még vonzób­bá tegye magát a külső befek­tetők szemében. Ott-tartózkodásunk alatt le­hetőségünk volt vendéglátóink­nak bemutatni szűkebb hazán­kat, megyénk gazdasági, társa­dalmi életének és szociális helyzetének főbb jellegzetessé­geit. Munkacsoportunk tárgya­lást folytatott a gazdaságfej­lesztési program tervezésének további menetéről, mely szerint dr. Kenneth C. Wagner igazga­tó, a program egyik szakmai konzulense két—három ameri­kai szakértővel ez év augusz­tus végén, szeptember elején hazánkba látogat, felkeresve mindhárom érintett megye- székhelyet. A megbeszélések célja, hogy a megyék vezetői­től első kézből származó infor­Lefler György (Uj Kelet) — Az elmúlt év őszén New York Állam egyetemének (SUNY) nemzetközi ügyekkel foglalkozó rektorhelyettese körutazást tett Borsod, Hajdú és Szabolcs megyében, ahol talál­kozott a térség vezető tisztség- viselőivel. Látogatásának az volt a célja, hogy felvázolja egy új regionális gazdaságfejleszté­si program körvonalait a kelet­magyarországi térségben. En­nek apropójaként utazott ki május 19-én munkacsoportunk Albany-be, New York állam fővárosába, hogy amerikai ven­déglátóinkkal tárgyaljunk az első lépésekről. Munkacsopor­tunkban a program magyaror­szági szakmai koordinátora és a három megye egy-egy fővel képviseltette magát, a megyei önkormányzatok megbízásá­ból. Az ötnapos szakmai út igen szervezett, tartalmilag gazdag volt: előadást hallgattunk meg a helyi pénzügypolitikai intézet igazgatójától a szövetségi és állami adópolitikáról, az önkor­mányzatok pénzügypolitikájá­nak néhány időszerű kérdésé­mációkat szerezzenek a térség legégetőbb problémáiról. Az amerikai szakemberek egy-egy megyeszékhelyen másfél—két napot töltenek, majd visszatér­ve az Egyesült Államokba, a tapasztaltak birtokában részle­tes akciótervet dolgoznak ki. Második lépésként ősszel — már öt—hat sikeres amerikai vállalkozó társaságában — új­ból Magyarországra látogatnak egy később eldöntendő hely­színre — a tervek szerint ez Tokaj lenne —, ahol szakmai kiállítással egybekötött bemu­tatót tartanak. Kölcsönös érdek­lődés esetén konkrét üzleti kap­csolatok létesítésére is nyílhat lehetőség. Szakmai utunk során — bár elfoglaltsága miatt nem vett részt az eseményen —, mind­végig érezhető volt, hogy George Pataki, New York ál­lam kormányzója „rajtunk tart­ja a szemét”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents