Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-24 / 146. szám

Tréfás vetélkedők családok számára! Új Kelet-információ A hétvégén immár ötödik alkalommal rendezik meg a Sport- és Játékfesztivált. Az eddigi tapasztalatok alapján azt lehet mondani, hogy a legna­gyobb hangsúlyt a Szabolcs megyei településekre helyez­ték a szervezők, hiszen minél több település 10 fős csapatát várták a programokra. Az idén ugyanez a „felállás”, azzal a kiegészítéssel, hogy a kétnapos (június 29—30.) ren­dezvényre a rendezők szeret­nék, ha minél több család is el­látogatna, illetve rajthoz állna a különböző „szárazföldi”- és vízi versenyeken, valamint a kerékpáros- és gyalogtúrákon. Erről kérdeztük Szoóh Bélát, a Spori Sport Alapítvány titkárát, a Sport- és Játékfesztivál idei ötletgazdáját. — A tavalyi évhez képest az idén jobban előtérbe kerültek a szabadidős sportok — kezd­te Szoóh úr. — Ehhez hozzá­járul Rakamaz, Tokaj környé­ke, ahol mind a kerékpáros-, mind a gyalogtúrákat kellemes környezetben lehet lebonyolí­tani. A Spori Sport Alapítvány rakamazi vízibázisának feltéte­lei is oly mértékben fejlődtek, hogy a kétnapos eseményt — nyugodt szívvel — egy hely­színen is meg lehet rendezni. Még mindig a tavalyi évnél maradva — a résztvevői lét­számmal (itt a településekre gondolok) elégedettek voltunk. Ezt a létszámot ebben az évben viszont szeretnénk tovább bő­víteni, méghozzá a családok minél nagyobb résztvételi ará­nyával. Az első nap program­jai is ezt a célt szolgálják, hi­^2 € szén a Falusi Virtuskodás ne­vet viselő népi játékok mellett a családok vetélkedőjét is meg­rendezzük. Szeretnénk, ha erre minél több család benevezne, hisz különösebb előképzettsé­get és felkészülést ezek a ve­télkedők nem igényelnek. A versenyszámok között lesz ku­koricamorzsoló verseny, ahol a család minden tagjának időre kell kukoricát morzsolnia, s az Összesített eredmény lesz a mérvadó. Azt hiszem, gyerek­korában mindenki kipróbálta már a talicskázást, úgyhogy ez sem lesz a családok számára újdonság, vagy ide sorolnám a családi vetélkedőt is, amely gólyalábon járásból, tálcahor­dásból, boroshordó-gurításból és családi célbadobásból áll majd. Az ásó-kapa-gereblye „hármas” felhasználásával csa­ládi váltóversenyt is szerve­zünk — természetesen ezt is tréfás hangulatban. Tehát ezek, s még sok más várja a családo­kat szombaton és vasárnap az alapítvány vízibázisán. Remé­lem, nagyon sok embert kö­szönthetünk majd a rakamazi Tisza-parton. Kosárlabda Barkley Dallasba igazol? MTI nisegéért cserebe a Dallas Jimmy Jacksont, illetve az idei játékosbörze (közismertebb néven draft) első fordulóbeli választási jogát kínálta fel. Barkley korábban kijelentet­te, csak olyan NBA-gárdához hajlandó átigazolni, amelynek esélye is van bajnoki címet sze­rezni. Ezek között az immár négyszeres bajnok Chicago Bullst, a Houston Rocketset, az Indiana Pacerst és a New York Knickset említette. Az egyesült államokbeli Ari­zona Republic című napilap ér­tesülései szerint Charles Bark­ley, az észak-amerikai profi ko­sárlabda-bajnokságban (NBA) szereplő Phoenix Suns játéko­sa átigazol a Dallas Mave- rickshez. Az információt egyelőre nem erősítették meg. A hírek szerint Barkleyért, az NBA egyik legkiemelkedőbb egyé­Birkózás Magyar sikerek MTI Iáit legyőzőre. A serdülő vi­lágbajnoki második Bánkúd Zsolt (62 kg) a döntőben egy ponttal kapott ki kanadai ellenfelétől, így ezüstérmes lett. A kötöttfogásúaknái Ber- zicza Tamás (74 kg) bronz­érmet harcolt ki. Ezzel a ver­sennyel lezárult az olimpiai felkészülés újabb szaka­sza, hétfőtől a szabad- és kö- töttfogásúak együtt készül­nek a tatai edzőtáborban Atlantára. Jól szerepeltek a magyar birkózók a 19 ország ver­senyzőinek részvételével megrendezett Osztrák Nagy­díjon. Amint Németh Sándor, a szabadfogásúak szakágveze­tője az MTI-nek elmondta, a szabadfogásúaknái az Euró- pa-bajnoki ezüstérmes Dvo- rák László (82 kg) tovább tartja jó formáját, a Lengyel Nagy díj után ezúttal sem ta­Mint arról már beszámoltunk — az NYVSC férfi röplab­dacsapata lehet, hogy egy rövid időre edző nélkül ma­rad, hiszen a tavalyi bajnokságban dirigáló Balázs Ist­ván Kuvaitba készül. Az első „tapogatózó” telefonok már megtörténtek, és a nyíregyházi szakember arra várt vá­laszt az arab ország képviselőitől, hogy a családja utaz­hat-e vele. A kuvaitiak a múlt hétre ígérték a választ, amely hivatott volt eldönteni a dolgot. Balázs Istvánt pénteken délelőtt kérdeztük meg, hogy miképp is „áll a szénája”. Batai János (Uj Kelet) — A múlt heti álláshoz ké­pest annyi előrelépés történt, hogy valóban jelentkeztek a kuvaitiak — kezdte az extra li­gába visszakerült nyíregyházi csapat trénere. — Három hóna­pig nincs arra lehetőség, hogy a családomat magammal vi­gyem, a negyedik hónaptól vi­szont már igen. Ha ez a dolog százszázalékosan realizálódik, akkor csomagolok és utazom Kuvaitba. — Hány százalék az esélye itthon maradásának? — Korábbi nyilatkozatom­ban azt mondtam, hogy az uta­zás és az itthonmaradás esélye 50-50 százalék. Úgy gondo­lom, hogy ez most egy kicsit az utazás irányába tolódik el. — Van egyáltalán valami, ami önt visszatarthatja? — További függvénye a do­lognak az, hogy a nagyobbik fiam Kuvaitban való angol is­kolába járatása és tandíjának finanszírozása megoldható-e, illetve a család majdani kiuta­zásához segítenek-e előterem­teni a repülőjegyek árát, hisz ezek nem kevés pénzbe kerül­nek. — A leendő csapatáról mit tud? — Kadcia a kuvaiti klub neve, első osztályú férfigárdát takar ez a név. Ha hasonlítani akarnám valamelyik magyar csapathoz, akkor legjobban az UTE-hoz, vagy ennek jogelőd­jéhez, az Újpesti Dózsához ha­sonló gárda, ugyanis az ottani rendőrség, belügyminisztérium csapata. Ennél több informáci­ót egyelőre nem tudtam össze­szedni. Nem tudom, hogy hol végeztek az elmúlt bajnoki sze­zonban, milyen játékoskerettel rendelkeznek, valamint milyen játékosokkal akarnak erősíteni. Két héten belül érkezik az a kuvaiti menedzser, akivel tár­gyaltam, és ő hoz majd konk­rétabb információkat a gárdá­ról és a játékosokról. — Egy kicsit „Nyíregyházán maradva” — tavaly azzal a céllal vállalta el az NYVSC csa­patát, hogy visszakerül az ext­ra ligába a gárda. Ez teljesült, és a továbbiakban is voltak ön­nek céljai a szabolcsi együttes­sel kapcsolatosan. Ha összejön a kuvaiti szerződés, akkor edző nélkül marad a csapat. A kiuta­zásával kapcsolatban nincse­nek negatív „visszhangok” ? — Az NYVSC elnöke és a szakosztályvezető is számon kérte a döntésemet, illetve meg­kérdezték, hogy szándékom mennyire komoly és végleges. Én úgy érzem, hogy nagyon fontos az edző személye egy csapatnál, de legalább olyan fontos a játékosok sorsa s en­nek intézése. A nyíregyházi együttesnél ebben a dologban azért igen komoly elmaradások vannak. Gondolok itt elsősor­ban a kifizetésekre, ezen belül a bérelt lakásokra, illetve sem­mi konkrétumot nem tudok a leendő külföldi járékosokról. Szakosztályvezetőnk, Balogh Zoltán úgy foglalt állást az én dolgomban, hogy amíg nem dől el százszázalékosan a kül­földi edzősködésem, addig tel­jes „mellszélességgel” a csapat megerősítésére és a tervezett felkészülésre kell koncentrál­nom. — A nyíregyházi játékosok mit szólnak ehhez a kuvaiti do­loghoz? — Még nem találkoztam ve­lük, hiszen mindenki a szabad­ságát tölti. Nem ismerem a vé­leményüket. — De mindenkinek „bátran néz” a szemébe? — Az elmúlt évre vállalt fel­adatomat teljesítettem. Az, hogy most 44 évesen ilyen le­hetőségem adódott — úgy gon­dolom, nem szabad kihagyni. Lehet, ha visszautasítom a fel­kínált lehetőséget, arról a „vidékről” az életben többet nem keresnek meg. Ismerve a magyar röplabda jelenlegi helyzetét, a későbbiekben arra meg végképp nem lesz lehető­ségem, hogy valamelyik euró­pai országban helyezkedjek el edzőnek. Vagy megragadom a mostani lehetőséget vagy nem. Tragédiát abból sem csinálok, ha nem sikerül a kuvaiti dolog, mert akkor Nyíregyházán vár rám egy igen komoly feladat, hiszen szeretnénk arra helyre visszajutatni az NYVSC-t, ahol néhány évvel ezelőtt állt, és ami a hírnevéhez is méltó. Szabolcsból: 3+1 Kovács Rita is utazik MTI Egyetlen, ámde rendkívül fontos napirend szerepelt a Magyar Olimpiai Bizottság szombati közgyűlésének napirendjén: e fórumon döntöttek ugyanis az atlantai nyári ötkarikás játékokon részt vevő magyar csapat összetételéről. A keret ugyan még néhány versenyzővel bővülhet, a pillanatnyi helyzet szerint 222 magyar spor­toló képviseli a piros-fehér-zöld színeket a XXVI. olim­pián. ár elsején kezdte el munkáját a magyar olimpiai előkészítő bi­zottság, azzal a fő feladattal, hogy egyeztesse a nyári játé­kokkal kapcsolatos technikai kérdéseket. Rendszeresen gór­cső alá vették a felkészüléssel kapcsolatos olyan fontos terü­leteket, mint amilyen a dop­pingellenőrzés, a sportolók fel­készülésének tudományos hát­tere, vagy az edzőtáborozások megszervezése. Ez év június 7-éig megtörtént az olimpiai részvétellel kapcso­latos névsorok leadása, s a jó­váhagyás feladata maradt a most szombaton sorra került közgyűlésre. A szót visszave­vő Schmitt Pál emlékeztetett rá, hogy — szombathoz képest — 27 nap múlva lesz Atlan­tában a megnyitó ünnepség, ahol sajátos csúcsként 197 or­szág képviselteti magát. Most első alkalommal fordul elő az ötkarikás mozgalom történeté­ben, hogy valamennyi nemzeti olimpiai bizottság elküldi fiait, lányait a négyévenkénti leg­fontosabb sportseregszemlére. A Hotel Thermál Hélia kü­löntermében lezajlott esemé­nyen Schmitt Pál MOB-elnök elöljáróban azt állapította meg, hogy a közgyűlés határozatké­pes, miután a hazai olimpiai bi­zottság tagjai közül 108 jelen volt. Az elnökség előterjesz­téséhez pedig hozzáfűzte, hogy a közgyűlés határozata dönt arról, ki utazhat Atlantába. Aján Tamás MOB-főtitkár visszatekintésében vázolta a közgyűlésig eltelt évek főbb állomásait, így azt a pillanatot, amikor 1993 januárjában a MOB közgyűlése elfogadta az olimpiai felkészülés irányelve­it, majd júniusban a szövetsé­gek ötkarikás felkészülési prog­ramjait hagyta jóvá. 1994-től a MOB vezetése folyamatos megbeszéléseket folytatott a szövetségekkel, amelyek közül a legerősebbek, vagyis az olim­pia szempontjából legeredmé­nyesebbek az elnökség előtt külön is beszámoltak a sportág honi helyzetéről. Tavaly janu­Atlantában 271 arany­érem talál gazdára — ez is egy sajátos re­kord, mint ahogy a várható né­zettség, az univerzális figyelem is alighanem az atlantai verse­nyek idején ér el a csúcspont­ra. 3+1 A MOB-ülés után nyilvános­ságra hozták a magyar küldött­ség teljes névsorát. Ebből kide­rül: megyénket összesen né­gyen képviselik Atlantában. A két súlyemelő, Feri Attila és Popa Adrián utazása már ko­rábban biztos volt. A magyar úszóbajnokság után döntöttek az úszók keretéről, és ebből ki­derült Kovács Rita is uatzhat az olimpiára, ahol a nyolcszáz- méteres gyorsúszásban verse­nyezhet. A három NYVSC-s sportoló mellett lesz még egy hivatalos szabolcsi küldött, a sportorvo­sok csapatával utazik Atlantába dr. Pikó Károly, aki a nyíregy­házi kórház főorvosa, és emel­lett már évek óta ő a magyar atlétikai válogatott orvosa is. ÚJ KELET Nyílt levél Szerkesztőségünk a napok­ban értesült arról a döntésről, amely szerint az NYSI egyik labdarűgóedzőjét, Mirgai Lász­lót a vezetőség új csapathoz kül­di. Mirgai edző tanítványai a Tiszavasvári színeiben szere­peltek a másodosztályú ifibaj­nokságban és az egy évvel idősebb ellenfelek között az előkelő negyedik helyen végez­tek. Az együttesben futballozok szülei az alábbi nyílt levelet jut­tatták el szerkesztőségünkbe. A Nyíregyházi Sportiskola Igazgatójához és Szakágve­zetőjéhez Tisztelt Szalka Géza és Né­meth Károly urak! Megdöbbenve vettük tudo­másul, hogy Önök Mirgai Lász­ló ifjúsági futballedzőtől a je­lenlegi csapatát elvették. A magyar futball utánpótlás­nevelés — természetesen bele­értendő a nyíregyházi is—gé­pezete, mint tudjuk, nem igazán működik tökéletesen. Óriási gondot jelent az állandó pénz­hiány. a füves pálya hiánya stb. Különösen veszélyeztetett kor­osztály a 15—17 éveseké. Bizo­nyára ezzel Önök is egyetérte­nek. Ezért is érthetetlen számunk­ra, hogy ebben a gépezetben miért éppen azt a „fődarabot" kell kicserélni, amely kifogás­talanul működik. Mirgai László jelenlegi csa­patával 5 éve (10 éves koruk­tól) dolgozik nagyon jól és eredményesen. A gyerekek a keze alatt igazi fegyelmezett, sportszellemben nevelkedve, szakmailag gyorsan fejlődtek. Óriási energiát befektetve me­nedzselte a csapatot, szülőket és cégeket nyert meg a csapat tá­mogatásához. Több országba szervezett utakat, ahol színvo­nalas tornákon vettek részt, fe­lejthetetlen élményhez juttatva ezzel gyerekeinket. Kitűnő pe­dagógiai érzékével olyan kon­taktust alakított ki, hogy a gye­rekek egyszerre tekintik edző­nek, tanárnak, pótpapának és barátnak is úgy, hogy a tiszte­letet maximálisan megadják neki. Most ebben a kamaszkor­ban nehezen kezelhetők a gye­rekek, sokszor „Laci-bára" jobban hallgatnak, mint ránk, szülőkre. Nemcak edzi fiainkat, de a bizalmas, baráti kapcso­latra építve neveli is őket. Egy edzőváltás lelkileg nagyon megviselné a gyerekeket, és eb­ben a korban beláthatatlan kö­vetkezményekkel járna. Termé­szetesen az új edző szakmai fel- készültségét mi nem kérdőjelez­zük meg, de tudjuk, hogy „csak" edző lenne és a többi funkciót — melyről már szól­tunk — nem tudná betölteni, csupán amiatt, mert az eltelt 5 évet a csapat nem vele együtt élte át. Tisztelt Urak! Tőlünk— szülőktől — 5 éven keresztül óriási anyagi áldozatvállalást kívánt meg, hogy. ez a csapat így, ilyen minőségben együtt le­gyen. Önöknek kötelességük a közösség, a csapat érdekeit messzemenően szem előtt tarta­ni, és nem lehet, hogy döntésü­ket más érdekek motiválják. Kérjük önöket, szíveskedje­nek a döntésük mellett szóló ér­veket újraértékelni, és Mirgai Lászlót jelenlegi csapata mel­lett meghagyni. A szülői kollek­tíva és a csapat egységes állás­pontja az, hogy minden eszközt megragad annak érdekében, hogy ez a remek kis csapat együtt maradhasson az edzőjé­vel, hiszen meggyőződésünk, hogy egyetlen ésszerű érv sem szól a változtatás mellett! A csapat szülői Menni vagy maradni—ez itt a kérdés Balázs István Kuvaitira tart?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents