Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-24 / 146. szám
8 1996. június 24., hétfő Mezőgazdaság UJ KELET Támogatás dohányra Ha Európához akarunk csatlakozni, minőségi árura van szükség A megye dohánytermelői hamarosan kézhez kapják a Földművelésügyi Minisztérium egyszeri, vissza nem térítendő támogatását—tájékoztatta lapunkat Bittner Imre, a Nyidorfer Rt. marketingigazgatója. Az elmúlt évi termés mennyisége után összesen 100 millió forint áll rendelkezésre, amelyhez az igazolást a Dohány Terméktanács és az rt. már elkészítette. A támogatás mértéke az elmúlt évben leadott dohány mennyisége és fajtája után: Virginia típusnál 15 Ft/kg, míg a Káliói és a Kerti típusúaknál 7,70 Ft/kg. Ezenfelül az intervenciós alapban egy 50 millió forintos visszatérítendő támogatás is szerepel. Ebből az a termelő részesülhet, aki a Dohány Terméktanács tagja, valamint a tavalyi és az idei évre is szerződést kötött dohányleadásra. A termelőknek ehhez igénylőlapot kell. kitölteniük, ebben a Nyidofer Rt. munkatársai segítséget nyújtanak. Újabb támogatási formaként a Magyar Dohányipari Szövetség 233 millió forintos alapot hozott létre a Magyar- országon termelt dohányok minőségének és mennyiségének növelése érdekében. Erről a megye dohánytermesztői februárban, a nagykállói tanácskozáson tájékozódhattak. Az alap felét júniust követően pár héttel, előlegként a szövetség eljuttatja a termelőkhöz a szükséges munkák fedezeteként. Gazdaesélyek Üj gépekkel könnyebb lenne...! A Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége (MA- GOSZ) legutóbbi, június 13- ai választmányi ülésén Jakab István társelnök a mezőgazdaság helyzetét, illetve a gazdák esélyeit értékelte. Az elhangzottakról Jakab Ferenc, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gazdakörök elnöke tájékoztatta lapunkat: — A szövetség által képviselt családi gazdaságok a jelenlegi pénzügyi támogatási és piaci viszonyok között teljesen kilátástalan helyzetbe kerültek. Hosszú távú tervezésre nincs lehetőség. Az érdemi segítség hiányában nemcsak a gyenge termőhelyi adottságú, de a jobb minőségű talajokon gazdálkodók is teljesen ellehetetlenülnek. A „sertésügyet” illetően a szövetség álláspontja: nem volt szektorsemleges az előző évi támogatás sem. A kormány ösztönözte az állomány növelését, ehhez forgóeszköz-támogatást is adott, miközben a piacok felmérése nem történt meg. A végeredmény ismert: a támogatást igénybe vevő pályázók kényszertermelőkké váltak. Az állomány — részben a támogatások, illetve az akkor kialakult árak hatására —jelentős mértékben megnőtt. Ez a sertésállomány a piacon ma eladhatatlan, avagy a termelők lényegesen kevesebbért — 40—50 forinttal az ár alatt — adják el sertéseiket. Jelentős a tenyészállat-kivágás, amely majd az élő sertések hiányával év végére érezteti hatását. A válság másfél hónapig húzódott, és csak próbálkozások történtek a kezelésére, a költségek emelkedését vonva maga után. A nemzetgazdaságnak kedvezőbb lett volna, ha időben beavatkoznak és felvásárolják a sertést, s miként ezt a fejlett államokban teszik, a levágott állatokat hűtőházakban tárolhatták volna. A szaktárca jelenlegi intézkedése csak átmenetileg oldja meg a problémákat, nem kezeli a túlsúlyos sertések ügyét, s nem veszi figyelembe, hogy a termelési költségek a gabonaválsággal jelentős mértékben nőttek. Külön gond az importtermékek beáramlása, legálisan, illetve illegálisan. Egyre gyakrabban hallani tejtúltermelésről is. Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy a terméktanácsok nem állnak a helyzet magaslatán, az agrárpiaci rendtartás működésében zavarok keletkeznek. Megfelelő információk nélkül a piac működés- képtelen. A várható 1997. évi agrár- támogatásoknál megfelelő konszenzus alapján kell majd meghatározni a prioritásokat. Nem a tulajdon, az üzletrész, a termőföld vásárlását kell támogatni, hanem a jelenleg hiányzó, nagy mértékben amortizálódott eszközök beszerzését, illetve cseréjét. A jelenlegi eszközellátottság és hitellehetőségek mellett ugyanis a magyar mezőgazdaság versenyképessége hihetetlen mértékben csökken, az igényes piacokra nem tud minőségi árut termelni. A szövetkezeti törvény módosításának szükségességét mindenki elismeri, ám a meglévő törvény alapján a szövetkezetek működése nincs akadályozva, a jelenlegi törvény élhet, amíg a kormány és az érdekeltek nem egyeztetnek egy hosszú távra szóló, alaposan kidolgozott változatot. Más a helyzet a földtörvénnyel, amely már a tervezés pillanatában alkotmány- ellenes volt, ezért a szövetség nem támogatja. Kizárólag azt a változatot tudja elfogadni, amely a termőföldet csak természetes személyek tulajdonában engedi tartani. Megújulhat a szabolcsi alma? A megújuló almatermesztés címet viselte a június 19;ei egésznapos rendezvény Új- fehértón. A program első helyszíne a művelődési ház volt, ahol a témával kapcsolatos előadások hangzottak el, míg délután a kutatóállomásra látogattak a résztvevők. A szakmai bemutatók sorát követően az 1996. évi fejlesztési támo- gatásrokról tartottak fórumot az agrárágazat szinte valamennyi szereplőjének képviseletében. A rendezvény alapjául az a tanulmány szolgált, melyet az Alma Terméktanács rendelt meg a budapesti kertészeti egyetem munkacsoportjától. A terméktanács június 17-én vitát rendezett a fővárosban A magyar almatermesztés megújulása és közgazdasági vonatkozásai című tanulmányról, az újfehértói tanácskozást megelőzően. Nem csoda hát, ha sokan kíváncsiak voltak a tanulmányra, illetve az almatermesztés abból kiolvasható megújulására. A házigazda szerepét betöltő dr. Inántsy Ferenc, az újfehértói kutatóállomás igazgatója leplezetlen örömének adott hangot a zsúfolásig megtelt színházterem láttán, miként annak is, hogy valamennyi felkért előadó tiszteletét tette. Ez már önmagában is figyelemreméltó a mai időkben. Az újfehértói „almatanácskozás” immár rangot szerzett a mező- gazdasági szakemberek, az almatermesztők körében. Évről évre többen látogatnak el, volt, aki a Dunántúlról érkezett. Magyarország európai uniós csatlakozásának időpontjáig minőségi árutermelésre alkalmas állapotba kell hozni a hazai almatermesztést — mondta a tanácskozás nyitó előadásában Buzássy Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Az átalakítás nagy szakmai kihívást jelent, hiszen mindössze 4—6 év áll rendelkezésre, s emellett még azt is prognosztizálni kell, hogy az ezredfordulón milyen követelményeket támaszt majd a piac a termeléssel szemben. Ami már most elkerülhetetlen: a fajtaváltás, s az intenzív ültetvények telepítése. Átalakításra szorul az eddigi támogatási rendszer is, melyet szintén Európa-komformmá kell tenni, miként a piacszervezés ugyancsak új alapokra kell hogy épüljön. A helyettes államtitkár nem véletlenül utalt egy adatrá, nevezetesen arra, hogy az osztrák gazda átlagosan 32 napot szán tanulmányutakra, gazdálkodási ismereteit bővítve ezáltal. Erre vonatkozóan nekünk nemigen áll hasonló statisztika rendelkezésre, ám ha volna, akkor sem dicsekedhetnénk vele. Mindez tudott dolog. Mégis — láthatóan — váratlanul érte az előadót a felhozott példa nyomán támadt morgolódás, amely magyarra lefordítva annyit je- lentett-jelenthet: ha lenne pénz rá, a magyar gazda is szívesen „eltanulmányutazgatna”, talán még többet is, mint 32 napot egy évben. Buzássy úr nem is osztrák tapasztalatszerzésre gondolt, hiszen szét lehet nézni Vas megyében vagy Zalában, sőt, Újfehértón is az ismereteit gyarapítani szándékozó gazdának, ahogyan fel lehet (és kellene) keresni a jó hírű szomszédos település almatermesztőit, netán a szomszéd kertjét. Valahol itt kezdődik az egész. Az oldali írta: Lefler György, fényképezte: Csonka Róbert A helyettes államtitkár, a tanulmányt készítő munkacsoportot képviselő dr. Bálint János tanszékvezető egyetemi tanár, valamint az Almatermesztők Szövetségének elnöke, dr. Pethő Ferenc becslése alapján Magyarországon mintegy 700—800 ezer tonna alma termelésére van reális lehetőség. A tanulmányban 600 ezer tonna az üzemi jellegű, míg 200 ezer tonna a háztáji kertek és egyéb területek almásaiból kerülhet ki. Ezt a mennyiséget országosan kb. 20 ezer hektáron kell tudni megtermelni. Ehhez szükséges a fajták cseréje, az elöregedett ültetvények helyett újabbak telepítése, amely évenként országosan 1000 hektárt, míg régiónkban 600 hektárt jelent. Ugyanakkor törekedni kell a minél kisebb önköltség elérésére. A tárca a mezőgazdaság jövő évi támogatásainak finanszírozására százmilliárd forintra nyújtott be igényt, amely korántsemjelenti, hogy azt hiánytalanul meg is kapja majd. Jakab Ferenc, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Gazdakörök elnöke: — Azt lehet mondani, hogy itt van a szakma, az érdekelt teljes termelői kör. A tanulmány kapcsán képet kaphattunk arról, hogy az almatermesztés milyen irányba mozduljon el az EU-csatlakozás figyelembevétele mellett, mert annak is meg kell feleljünk. Ebből következően számos feladatunk van, mindenekelőtt az elöregedett ültetvényeket szükséges lecserélni megfelelő minőséget és mennyiséget produkáló fajtákkal, a kívánt termesztési technológiák bevezetése mellett. A telepítéseknél meg kell tervezni: mennyi legyen a belföldi ellátásra szánt étkezési alma, az étkezési export-, s az ipari alma mennyisége. Ma még csak körvonalazható, hogy az elöregedett ültetvények „leváltása” miatt évi ezer hektár telepítésre lenne szükség az EU- csatlakozásig hátralévő 5—6 év folyamán. Ä telepítési kedvet kétségtelenül felfokozta a pályázati úton elnyerhető állami támogatás, bár igaz, kissé megtört a lendület a pályázatok leállításával és a támogatás mértékének csökkentésével, de még így is az átlagot meghaladó nagyságú telepítésekre kerül sor. Áz előadások mindegyike az új elvárásokra irányította a figyelmet. Egyben megnyugtató volt Sallai Pálnak, a megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomás igazgatójának azon kijelentése, miszerint megyénkben jelenleg nem található tűzelhalásos betegség. Ám felhívta a figyelmet a folyamatban lévő új telepítéseknél a megfelelően ellenőrzött, származási igazolással rendelkező oltványok beszerzésére. Csakis ilyet telepíthetünk! Bodnár József, a Nagyhalász—Tiszatelek Petőfi Termelő és Értékesítő Szövetkezet főkertésze: — Magam is részt vettem június 17-én Budapesten, a kertészeti egyetemen tartott tanulmányi vitán, amely csupán közgazdasági elemzését adta az almatermesztésnek, a megújulás, a jövő végeredményben egyéni döntés kérdése maradt továbbra is. Hogyan is épül fel a terméktanács? Van termelői, feldolgozói, kereskedelmi oldala, valamint képviselet a fogyasztók részéről. A valós kép az, hogy a terméktanácsban csupán a termelők képviseltetik magukat, a kereskedők részben, a feldolgozók alig. Ez történt most is, a léalmával kapcsolatban. Felutazott Pestre 22 ember a nagy semmiért, a megjelent egyetlen feldolgozó nem vállalt a többiek nevében döntést a léalma induló áráról. Ahogy azt a helyettes államtitkár is mondta, egyedül a termelő az, aki kirakja a költségvetést, a kereskedő, a feldolgozó a sajátját nem teszi mellé!. Óriási probléma az alma belföldi kereskedelme, amely nem igazi kereskedelmi láncon, hanem alkalmi neppereken keresztül történik. Ámi a megújulást illeti, mi 33 hektáron szuperintenzív ültetvényt mondhatunk magunkénak, amelyből 13 hektár harmadik nyaras, 20 hektár pedig ez évi tavaszi telepítés. Az új ültetvény több mindennel jár: fajta-, technológiai, és nem utolsósorban szemléletváltással, hiszen ez 26 ember magántulajdona, ahol megvalósulhat a teljes szövetkezeti integráció. Karácsony Dániel, az Oba- nex Kft. ügyvezető igazgatója, kereskedő: — Jól előkészített, tartalmas rendezvény volt, amelyen nagyon sok szakember, mérnök, üzemmérnök, stb. vett részt. Emiatt kissé tudományos ízűként is hatott, véleményem szerint a szövetségnek éppen ezért rendeznie kellene a gazdák részére is egy hasonló jellegű tanácskozást, bemutatóval egybekötve. Szükségesnek tartanám az Almatermesztők Szövetsége megújulását úgy, hogy ebben a termesztőkörzetben több kisebb, helyi csoportja lenne. Hogy mi hozott újból ide? Talán az, hogy minden év más, itt együtt a szakma, a találkozások mellett nekem szellemi vásárt jelent, ahol információkat cserélhetek. A rendezvény egészét jónak tartom, feltétlenül tovább kell folytatni! Károly László agrárkamarai gazdajegyző: — A kétségtelen értékei mellett nekem a tavalyi jobban tetszett. ..Nálunk nincs tüzelhalás” — mondta.Saiiaji.Pál, a megyei növéráfeaészségügyi és talajvédelmi állomás igazgatója (szebben), batpáiíakatos András c®zaggyűlési képviselő, a megyei agrárkamara^glnölpt
