Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-24 / 146. szám
U J KELET Erdőjáró 1996. június 24., hétfő 9 Szenvedélyes vita után Vadászati törvény Az elmúlt héten fogadta el az Országgyűlés a vad- gazdálkodásról, a vad védelméről, illetve a vadászatról szóló törvényjavaslatot. Maga a témakör szenvedélyhez kötött, így nem csoda, hogy hevesen csaptak össze az érdekek a beterjesztések megvitatásakor. Mindenesetre egy biztos: a vadgazdálkodás ez idáig rendezetlen jogköre valamelyest tisztázódott, s csupán egy kérdés maradt függőben: betart- ható-e a rendelet? Az új törvény tartalmazza a vadászati jog gyakorlásának és hasznosításának, a vadászható állatfajok és élőhelyük védelmének, a vadgazdálkodás, a vadászat, továbbá a vad által és a vadászat során, valamint a vadban okozott károk megtérítésének szabályait, valamint a vadászati jog jogellenes hasznosítása miatt kiróható bírságokat. A jogszabály szerint a vadászatijog a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. Vadászterület az a földterület vagy vízfelület lehet, amelynek kiterjedése a háromezer hektárt eléri, valamint ahol a vad a szükséges táplálékot megtalálja, illetve a természetes szaporodás feltételei és a mozgástér adott. A törvény kimondja, hogy a vad az állam tulajdonában van. A jogszabály szerint a magyar állam önálló vadászati jogát nyilvánosan meghirdetett pályázat útján haszonbérbeadással vagy vagyonkezelői szerződéssel hasznosíthatja. Az új törvény rendelkezik a vad és élőhelyének védelméről is; tiltja a vad kínzását. Kimondja, hogy a vadász köteles az általa megsebzett vadat annak elejtése céljából felkutatni. A jogszabály felsorolja azokat a módszereket is, amelyekkel tilos elejteni a vadat, így élvefogó csapdá- zással, veremmel és méreggel. A törvény szabályozza a vadászati jogra jogosultak feladatait is. A jogosultak kötelesek a vadászterületen élő vadállományt, annak biológiai sokféleségét fenntartani, valamint a vad és élőhelye őrzéséről gondoskodni. A jogszabály rendelkezik a vadászati idényről és a vadászati tilalmi időről, s meghatározza a vadgazdálkodás alapvető céljait és feltételeit. A törvény részletesen szabályozza a vadászat rendjét, a vadászati eszközöket és a trófeabírálatot. Erdei emberek Jól jön a segítség... Az erdei emberek a felkelő nappal együtt kelnek, s napestig — télen, nyáron, hóban és hőségben — a rájuk bízott területen vannak, s ápolják, gondozzák az erdőrészüket. Dolgoznak, pedig munkájuk nagyobb részének gyömölcsét majd csak az unokáik élvezhetik. Legtöbbjük ma már vállalkozó, s lehet, hogy csak kényszerből lettek azok, de a gazdasági körülmények miatt kőkemény versenyhelyzetbe kerültek — egymással szemben is. A követelmény: többet, jobban, hatékonyabban, s ennek engelmeskedve ügyelnek a nemzeti vagyon 55 ezer hektáros megyei részének épségére. Őket segítve a vállalatuk, a Nyírerdő Rt. ajánlatot tett: garantálja a hosszú távú munka- lehetőséget, hogy — közös érdekből — így munkakörülményeket javító hitelfelvételi pozícióba kerüljenek. Ez az első olyan, országosan is egyedülálló ajánlat, amely tiszteleg az erdei emberek elismert munkája előtt. A jelzés félreérthetetlen: munkájukra szükség van, cégük számít rájuk minden körülmények között. Hegyvidéki erdők a Tisza nyugalmáért Regionális természeti egyensúly Meg lehet zabolázni a Tiszát is... Az ukrán erdőövi havasi legelők erdősítése komoly hatást gyakorolna a Tisza vízgyűjtő területére: csökkentené csapadékos időkben a víznyomást, javítaná a vízminőséget, és egyenletesebbé tenné a gyűjtő- folyóba áramló vízmennyiséget. Ennek eredményeképpen a szeszélyes Tisza vízszintje egyenletesebbé, kiszámíthatóbbá válhatna. Erről és a további térségi együttműködési lehetőségekről esett szó az Ungváron tartott legutóbbi regionális erdőgazdálkodási szakmai fórumon, amelyen Kovács Gábor, a Nyírerdő Rt. vezérigazgatója is részt vett. — Az Európai Unió az országhatárokon keresztüllépő regionális együttműködéseket preferálja — mondta a rendezvény után Kovács Gábor vezér- igazgató. — Az erdő és a környezetgazdálkodási szakterület esetében Brüsszelnek teljes mértékig igaza van: a folyók, az erdők nem tartják tiszteletben az emberek által húzott politikai határokat. A szakmai fórumon ukrán, szlovák, lengyel, román és magyar erdő- és vízgazdálkodási szakemberek vettek részt. A házigazdák vetették fel az alap- problémát: megváltoztak a rideg állattartási szokások a Keleti-Kárpátok lejtőin, manapág egyre inkább gazdaságilag kihasználatlanná válik az 1350— 1700 méteres tengerszint feletti erdőövben elhelyezkedő, de erdőkultúra nélküli sáv. Az oda lezúduló jelentős csapadék okozta erózió hamarosan kopárrá pusztítja le a területet. Fodor István, az ungvári egyetem profeszora, aki három évtizede úttörő szerepet vállalva kísérletezik a hegyi legelők erdősítésével, hangoztatta: a mély gyökérzetű erdők létesítése megmentheti a terület Facsere ökológiai egyensúlyát, mert megkötné a talajt, egyensúlyban tartaná a vízháztartását. A szabolcs-szatmár-beregi delegációt vezető Kecskés Mihály professzor, a Magyar Tudományos Akadémia megyei elnöke felszólalásában elmondta: a magyar szakembereknek nincs semmilyen gyakorlatuk a hegyvidéki erdősítésben, viszont annál több tapasztalatuk van az alföldi vízgazdálkodásban. Ekét megoldandó feladat kölcsönösen jótékony hatással lenne egymásra: a Kárpátok termőtalajának védelme a magyarországi árvíz- veszélyt csökkentené. Mindehhez Ivan Fedurtsya, a transzkárpáti regionális erdészet igazgatója hozzátette, hogy a problémát csak közös összefogással lehet megoldani. Terveik szerint a közeljövőben mintegy 4500 hektáros területen megkezdik a kísérleti telepítéseket. Ez ugyan olyan kis terület, amely még nem gyakorolhat mérhető változásokat, de arra elegendő, hogy meglássák a fejlődő erdő talajra gyakorolt hatását. A szakmai fórum résztvevői megállapodtak abban, hogy mindenki a saját lehetőségein belül megkeresi a rendelkezésre álló forrásokat, hogy a közeljövőben kidolgozhassanak egy közös regionális természetvédelmi projektet. Az elképzelés alapgondolatával magyar részről egyetértett a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium is. Csökkenő foglalkoztatás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az elmúlt év végén összesen 2156 mező- gazdasági, vad- és erdőgazdálkodási, illetve halászati vállalat munkálkodott. Ezek közül mindössze egy működik költségvetési szervként, s 53 cég nonprofit szervezetként. A részvénytársaságok száma 8, a kft.-ként működőké 178, a szövetkezeti formát 222-eij tartották meg. Az átalakulásra kötelezett 3 vállalattal együtt 443 jogi személyiségű vállalkozást számlált össze a KSH. Az 1659 jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet közül legtöbben az egyéni vállalkozási formát választották, szám szerint 1442-en. Gazdasági munka- közösségben 12, betéti társaságként 194 és közkereseti társaságként mindössze egy cég tevékenykedik. A mezőgazdasági, a vad- és erdőgazdálkodási és a halászati ágazatban 61 vállalkozás ellen indult felszámolás, 45-en végelszámolás és ugyanennyien csődeljárás alá kerültek. Ezen ágazatokban az átlagkereset 26 520 forint volt úgy, hogy a fizikai munkakörben dolgozók fizetése (20 629) kevesebb mint fele volt a szellemi foglalkoztatottakénak, amely 42 965 forint volt. Mindemellett a keresetek mintegy 23 százalékkal emelkedtek az ezt megelőző évhez képest. Összehasonlításképpen a szomszédos Hajdú-Bihar- ban az átlagfizetés több mint háromezerrel, Győr-Sopron- Moson megyében négyezer forinttal több volt. Az említett gazdasági ágazatok összesen 6926 embernek adtak munkát 1995-ben. Ez a foglalkoztatási szám viszont csak mindössze 81,5 százaléka a megelőző évinek. Javuló csemetekereslet Tulajdonosi szemléletváltás Máriapócsi csemetekert: fokozódó kereslet A Szatmár vidéki erdők kezelői valaha egységes gazdálkodási modell alapján dolgoztak. Ma a hazai gyakorlat a német mintát követi, viszont a román szakemberek francia típusú termesztést folytatnak. A negyven év alatt kialakult eltérések mindhárom fél számára hasznos tapasztalatokkal szolgálhatnak. A mind több szállal egymáshoz kapcsolódó erdőgazdálkodási társszervezetek kapcsolat- építésében kiemelkedő szerepet játszik a kelet-magyarországi erdészeti egyesület. Többek között a Nagyvárad térségi erdészettel és annak vezetőjével, Ovidiu Bargauval is ezúton kerültek kapcsolatba. A kölcsönös baráti látogatások alkalmával kiderült: a francia mintájú erdőgazdálkodás a hazainál természetbarátabb, kevésbé avatkozik be az ökológiai egyensúlyba. A magyar szakemberek emellett lehetőséget látnak a régiók közötti faállománycserére: az esetleges hazai fenyvestelepítésekért cserébe véleményük szerint Romániában lehetne a hazai tölgyet, akácot és bükköt meghonosítani. Az oldali összeállított*: Vitéz Péter Fotók: Bozsó Katalin, Racskó Tibor A korábbi csemetekerti kínálati piac mára szerencsésen átalakult keresleti piaccá. A több ezer új erdőtulajdonos kezdeti gyakorlata, mármint az, hogy a pillanatnyi gazdasági haszon- szerzés miatt a birtokukba jutott erdőrészleteket azonnal kitermelték, s értékesítették, alábbhagyni látszik. Az átalakult szemlélet jól nyomonkövethető a faneveldékben tapasztalható előjegyzés-változásból. Idén Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén már több mint 1800 hektáros területen ültettek ki sarjadztatott facsemetéket. Tavasz végén már beérkeztek a magánerdő-tulajdo- nosoktól az első pályázatok a megyei erdészethez az őszre esedékes fatelepítésekkel kapcsolatban. Az erdészet szakembereinek véleménye szerint véget ért a privatizációhoz, a kárpótlásokhoz kapcsolódó elsőrendű haszonszerzés.
