Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-24 / 146. szám
UJ KELET Iskolák 1996. június 24., hétfő „Vészhelyzet” kicsiben Csonka Róbert képriportja a Zay Anna Egészségügyi Szakközépiskolában készült. 1. Koncentráció 2. Mit mihez öntsek 3. Utolsó próbálkozás 4. A bizottság segítő keze 5. Mesterséges légzés, de hogyan Laborczi Géza, nyíregyházi evangélikus igazgató-lelkész vélenénye szerint a búcsú egy új kezdet lehetőségét is magában hordja, és az évzáró résztvevőit az evangélikus templomba hívta. A szülők, a pedagógusok és a gyermekek nagy része csoportosan, vagy egyenként harangzúgás közepette ment át a templomba, ahol az igazgatólelkész az egyházi iskola alapítását célzó tárgyalások legutóbbi fordulójáról elmondta: — Az önkormányzati delegáció egy belvárosi családi házat ajánlott, ahol iskolát alapíthatnánk. Hogy melyiket, nem tudom, az ajánlat színvonala miatt mélyebben nem mentünk bele a kérdésbe. Az intézmény alapításáról július első napjaiban további, szélesebb körű tárgyalások kezdődnek. Nem szabad feladni, tartsunk ki továbbra is. A szülők nevében Fazekasné Horváth Ildikó szólalt fel: — Evangélikus iskola indulása miatt vagyunk most a templomban. Kérésünket az önkormányzat nem támogatta megfelelően. A korábbi hibáikat jóvá tehetik, ha a szeptemberi tanévkezdésig elfogadható épületet adnak az egyháznak. Várjuk meg a további tárgyalásokat, addig is gyermekeink bizonyítványát adjuk le az evangélikus lelkészi hivatalban. K.Z. (Új Kelet) Gyászos zene fogadta szombaton délelőtt a nyíregyházi 5. Számú Általános Iskolában a tanévzáróra érkező szülőket, tanulókat, pedagógusokat. Ismeretes, hogy a megyeszékhely közgyűlése az intézményt augusztus 31-ével megszüntette, így az „ünnepség” résztvevői nemcsak a tanévet, hanem iskolájukat is búcsúztatták. A nyolcadikosok ballagása után Takács Ferenc igazgató beszédében felsorolta azokat a dátumokat, amelyek az ötös megszűnésének mérföldkövei voltak, és egyebek mellett elmondta: — Az előző évi intézményi felülvizsgálat után nyugodtan kezdtük el múlt év szeptemberében a tanévet. Szakmai, pedagógiai elképzeléseink nagy részét meg tudtuk valósítani. Munkatársaim a tanári asztalnál az utolsó óráig becsülettel helytálltak, amely eredménye, hogy tanulóink negyede kitűnő bizonyítványt vehet át. Történelmi nap ez a mai, hiszen a nyíregyházi 5. Számú Általános Iskola nem kezdheti meg második ötven évét. Köszönet azon kollégáknak, akik a többi pedagógus javára vállalták a korengedményes nyugdíjazást és a felmentést. Amit nem tudunk megváltoztatni, azt erővel és tartással viseljük el. Köszönjük az evangélikus egyháznak, hogy a bajban segítő kezét nyújtotta felénk. BÚCSÚ a tanévtől, az iskolától Berki Antal (Új Kelet) Nem szelídülnek a székelyi iskola-ügy hullámai. Pénteki számunkban beszámoltunk a „A falu fejlődéséért egyesület” által szervezett demonstrációról, helyt adva a tüntetők véleményének. Most közre adjuk a másik fél, nevezetesen a székelyi és a nyírtéti ön- kormányzati vezetők állás- foglalását is. Maga az ügy tavaly szeptemberben kezdődött, amikor Székelyben megalakult a falu fejlődését segítő egyesület. Az önkormányzati testület teljes létszámban megjelent az alakuló ülésen, de az egyesület vezetősége együttműködési szándékukat elutasította. Az események a nyírtéti társulási szándék és az iskolaigazgató leváltása után gyorsultak fel. Azóta tüntetés követ tüntetést, nem szűnik az aláírásgyűjtés, az addigi nyugodt falu felbolydult méhkashoz hasonlít. A felkorbácsolt indulatok helyett a „hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében” megvitatott kérdések ideje jött el. Ha nem vagyunk képesek összefogni, ha nem vagyunk képesek „okos gyülekezeteket” létrehozni, elveszünk. Az összefogás egyik útja lehet a községek között lét- rehozott társulás. Nemcsak iskolák, de önkormányzatok is. Nyírtét és Székely vezetősége megpróbál előle menekülni. Az egyenlőség tiszteletben tartása mellett megkötött társulási szerződés nem csak anyagi előnyökkel jár. Erről és a csütörtöki tüntetésről beszélgettünk a nyírtéti polgármesteri hivatalban Révész Dezső nyírtéti polgármesterrel és Sipos Zoltán székelyi alpolgármesterrel. — Szó sincs arról, hogy az iskolaügyben a testület visszakozott volna. Ellenkezőleg, ugyanaz a határozat van érvényben. Eleve úgy gondoltuk, hogy csak kisegítő osztályt indítunk. A határozatot amúgy se tudtuk volna megváltoztatni, hiszen az eredeti döntés óta nem is volt testületi ülés. — Nézze — szól közbe Révész Dezső, nyírtét polgármestere —, arról van szó, hogy minden önkormányzat, különösen a kisközségekben, a csőd szélén vegetál. Ettől a helyzettől akarunk szabadulni. A társulással ésszerűbben tudjuk hasznosítani a meglévő lehetőségeinket. Ha az iskolatársulás létrejön, nem kell pedagógusokat utcára tenni. Olyan tantárgyakat tudunk kölcsönösen tanítani iskoláinkban, amikről külön- külön nem is álmodozhatnánk. Ha a két polgármesteri hivatal appatárusa összefonódik, javul a közigazgatási munka, arról már nem is beszélve, hogy a kormányzat kifejezetten támogatja az ilyen kezdeményezéseket. —A tüntetők bizonyos számvevőszéki vizsgálatot is említettek... Sipos Z.: — Valóban folyik ilyen vizsgálat. Bizonyos hiányosságokat fel is tártak. Ezek azonban nem a gazdálkodást érintik. Még nem fejeződött be a vizsgálat, de már megkezdtük a hibák kijavítását. Önök az Új Keletben azt írták, hogy mi nem hívunk össze falugyűlést, pedig az kötelező. Hát nem kötelező. Lehet falugyűlés is, de ami kötelező, az közmeghallgatás. De mikor csináltunk volna ilyet? Január óta nem volt normális hangulatú testületi ülésünk. A személyeskedő viták miatt szinte határozat- képtelenek vagyunk. Egyébként nem titkolunk a falu elől semmit. Üléseink nyilvánosak, bárki megismerheti, ami ott történik. —Szeptembertől az iskolaügy ott folytatódik, ahol most abbamaradt? Sipos Z.: — Reméljük, nem. Bízunk benne, hogy addigra lecsillapodnak a kedélyek. A falubeliek is megtapasztalják majd, hogy nem nyílik kisegítő iskola Székelyben. Nézze, mi valamennyien lemondtunk a tisz- teletdíjunkról. Amit teszünk, azt önzetlenül, a falu érdekében tesszük. Nem mondunk le, kitartunk az új választásokig. Azt gondoljuk, jó irányba menetelünk. Nem ezt érdemeljük a falutól. A háború _______i________ Kö zösségi iskolák Dojcsák Tibor (Új Kelet) Szombaton a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskolában megalakult a Magyar Közösségi Iskolák Szövetsége. A határszéli város adott otthont a közösségi iskolák találkozójának, melyen részt vettek az érintett intézmények, valamint a közösségi iskolák létrejöttét kezdeményező és finanszírozó Soros és MOTT Alapítványok képviselői. Értékelték az ország különböző pontjain található kilenc közösségi iskola működésének tapasztalatait, és a szövetség megalakításával lerakták jövőbeli együttműködésük alapjait. Az alapítványok programok és managerek fizetésének részbeni fedezésével három évig támogatja a közösségi iskolák sorába felvételt nyerő intézményeket. Ezen ciklus sikeres lezárása alkalmából pénteken elismerő oklevelet vehettek át három iskola, köztük a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola képviselői. Csenger 1993-ban lépett be a közösségi iskola programba. Indításképpen a Soros Alapítvány számítás- technikai labort, faxot, fénymásolót, telefonokat juttatott az iskolának. Megalakult a közösségi iskola kuratóriuma, és kineveztek egy managen, akinek programok és azok finanszírozásának megszervezése a feladata. A manageri fizetést képzéssel együtt az alapítvány fizeti első évben, majd a második évben már csak ötven, a harmadikban pedig harminc százalékát állja. Ezt követően a közösségi iskola saját lábára áll. A manager dolga, hogy megfelelő finanszírozási rendszert dolgozzon ki. Az alapítványok természetesen nem hagyják teljesen magukra a közösségi iskolákat, a csengeriek is kaptak idén új számítógépparkot, és programtámogatásra is igényelhetnek pénzt. Ezen felül akár egyébb iskolák, a közösségiek is pályázhatnak más alapítványi támogatásokért, valamint az önkormányzatok és a helyi vállalkozók támogatásával működnek. A közösségi iskolák célja: az adott település kulturális, szórakoztatási, oktatási igényeinek kielégítése rendezvények, tanfolyamok szervezésével. Ezt az utat járják Csengerben is. Szerveztek kisebbségi programokat, cigány Tátikát, fővárosi kirándulást cigánygyerekeknek, összejöveteleket nyugdíjasoknak, jótékonysági bálokat; és rendszeresen megismétlik első, nagy sikerű rendezvényüket, a családi vetélkedőt. Nyárra számítástechnikai tábort szerveznek gyerekeknek, számítástechnikai tanfolyamot felnőtteknek, úszótanfolyamot gyerekeknek, júniusban tarják a lassan hagyományossá váló képzőművészeti tábort, és tervbe vették az almaszüreti bál hagyományának megteremtését. Mindezeket nem a művelődési központ helyett, hanem azzal együttműködve, közös erővel, a csengeri polgárok közösségének és közösségéért.
