Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-19 / 142. szám
Sikli Tímea (Uj Kelet) Nyíregyháza belvárosában járva a kicsit szeles kedd délután arról kérdeztük a dolguk után siető járókelőket, őket vajon mi bosszantja, min változtatnának, ha rajtuk múlna? íme néhány a válaszok közül: Szabó István — Egy kis üzletben dolgozom, nem messze a Széchenyi és a Szarvas utca kereszteződésétől. Nem múlik úgy el órája a napnak, hogy ne hallanánk fékcsikorgást. Tegnap délelőtt is volt ott egy nagyobb koccanás, két autó csúszott egymásba, mert a harmadik jármű nem adta még nekik az elsőbbséget. Szerintem ez egy annyira veszélyes kereszteződés, hogy mindenképpen érdemes lenne valamilyen módon közlekedési lámpát felszereltetni ide. A másik dolog, ami rendBabka József — Hétvégén összeszedtem kis családomat, és autóval kimentünk Kabalásra, hogy pihenjünk egy kicsit. Nem voltunk sokan, talán négy—öt család. Szóval hely lett volna bőven a labdázásra, tollasozásra, csak éppen a hatalmas szemétkupacok és a rengeteg üvegtörmelék ezt lehetetlenné tette. Még nincs is egy éve annak, hogy átadták a város új zeneiskoláját. Az impozáns Terdik László — Számomra a legnagyobb bosszúságot az okozza, hogy a városban talán egyetlen olyan utca sincs, melyet ne bontottak volna még fel. Nem értem, hogy például ha egy új épületet emelnek, miért nem gondolkodnak el akkor azon a tervezők, milyen föld alatti munkákra lesz később szükség. Talán akkor kevesebb földhányást kellene kerülgetniük a városlakóknak. Bár ritkán állok sorba a bekívül bosszant, hogy a belvárosban még most sincs igazán megoldva a parkolás. A kijelölt helyek mindig zsúfolva vannak, ha „rossz” helyre állok, akkor viszont rögtön megtalálom a cédulát a szélvédőmön. épületről a vandálok azóta már az összes rézcsatomát leszedték és elhordták. Úgy érzem, még mindig nincs minden rendben a közbiztonság körül. fizetnivaló csekkekkel, az már mindenképpen szemet szúrt, milyen sorok kígyóznak az OTP-pénztárak előtt. Nem lehetne valamilyen megoldást találni a tömeg, a tülekedés elkerülésére? Eletmódtábor Sikli Tímea (Új Kelet) Immár több éves hagyomány, hogy a Sóstói Múzeumfaluban napközis tábort szerveznek az iskolapadból „kiszabadult” kisdiákoknak. Az idén két turnusban, június 24—28. és július 1—5. között tartják meg a hagyományőrző kézművestáborokat. A kétszer öt nap alatt a gyerekek megismerkedhetnek a falusi hétköznapok és ünnepek legfontosabb mozzanataival. Ilyen például a nagymosás, a pogácsasütés, a gyertyamártás, a kékfestés és a fazekasság. Nem egészen új kezdeményezés az az életmódtábor sem, melynek szintén a Múzeumfalu ad otthont július 15-étől 19-éig. A kilenc és tizenhárom év közötti gyerekek az öt nap alatt az egészséges életvitel feltételeivel ismerkedhetnek meg. Pakolniuk kell az árusoknak „Pénzért szebben mutatnak?” Sikli Tímea (Új Kelet) A Damjanich utcai ABC mellett mindig friss áruikat kínáló asszonyok szinte már hozzátartoztak a lakótelep mindennapjaihoz. Az itt lakók örültek, hogy volt hová leszaladni, ha a levesből még hiányzott néhány szál zöldség, esetleg megkívántak egy tál harsogó cseresznyét. Kedden reggel azonban kiderült, ennek vége. A közterületfelügyelők felszólították az árusokat, hogy egy órán belül pakoljanak össze, mert ellenkező esetben helyszíni bírságot fizettetnek velük. Senki nem értette, mire ez a nagy sietség, hiszen már évek óta ugyanott és ugyanazok kínálták portékáikat. A bolt előtt a szokásosnál is nagyobb volt a nyüzsgés. Az őstermelők fejüket fogva, tanácstalanul álltak a ládák mellett. — Most mihez kezdjünk? Vigyük haza és hagyjuk megromlani a hajnalban leszedett zöldségeket, gyümölcsöket, vagy vállaljuk a bírság megfizetését? Mit tanácsolnak, mit tegyünk? — záporoztak a kérdések. — Azért járunk ide, mert valamiből meg kell élnünk— mondja az egyik idős asszony, aki kéri, nevét ne írjuk ki. — Van most elég bajuk anélkül is. Egyszerűen azt szeretnék, ha valaki meghallgatná panaszukat. — A közterület-felügyelő azt mondta, azért kell mennünk, mert rontjuk a városképet. Viszont azt is hozzátette, ha bérleti díjat fizetünk a polgármesteri hivatalnak, akkor maradhatunk. Pénzért szebben mutatnak majd a kirakott kosarak? Már az is óriási ráfizetés a mai napon, hogy aki csak tehette, a boltnak szinte fillérekért odaadta a cseresznyét és a meggyet. Higgyék el, ebből nem lehet meggazdagodni. Az itt megkeresett néhány forint csak arra elég, hogy egy kis tejet és kenyeret vegyünk, hiszen a tizennégyezer forintos nyugdíjam néha még a rezsire sem elég. Bár megterem a kertben a bab és a borsó, azért néha mást is kell ennie az embernek. Hajnalban rendszerint mindenki kimegy a kertbe és leszedi a termést, összegyűjti a tyúkok alól a tojásokat, hogy itt mindig friss árut tudjunk kínálni. Este pedig, mikor bezár a bolt és mi is összepakolunk, ismét a veteményesbe visz az út, hogy locsoljunk és kapáljunk. És most ezt a keveset is el akarják venni tőlünk. Legalább néhány nappal korábban szóltak volna... csak azt mondják meg, mit tegyünk most az áruval? Természetesen felvettük a kapcsolatot a másik féllel is. A polgármesteri hivatal részéről Angyal Lászlótól, a műszaki iroda vezetőjétől és Fekésházi Gábortól, a műszaki iroda környezetvédelmi és közterülethasználattal foglalkozó munkatársától megtudtuk, hogy a közterület-használati rendelet módosításával együtt változott az őstermelők árusítására vonatkozó szabályzat is. A boltok előtti árusítás június elejétől csak akkor lehetne megoldható, ha egy piactartásról szóló rendelet születne, mely meghatározná ezeknek a kistételű árusításoknak a lehetőségeit. Jelenleg azonban nincs ilyen szabályzat, így az utcai árusításokat be kell szüntetni. Van azonban a közterület-használati rendeletnek egy olyan pontja, mely lehetőséget ad alkalmi jellegű árusításokra. Ez azonban nem biztos, hogy minden őstermelő számára elfogadható, hiszen a napi díj négyzetméterenként kettőszáz—háromszáz forintot jelent. Ezt kifizetve nem is nagyon marad haszon a zsebekben. Arra vonatkozóan, hogy mi legyen a kedden hajnalban leszedett zöldségekkel, gyümölcsökkel, Kráfel Ist\’án közterület-felügyelő a következőket mondta: — A reggeli ellenőrzés még csak figyelmeztetés volt, ám aki a későbbiekben — tehát szerdától — kipakol, arra kétezertől tízezer forintig terjedő helyszíni bírság szabható majd ki. Bizottsági állásfoglalás a szabadtériről Szánthó és Petrilla: fej fej mellett Hétfőn késő délután éji véget a nyíregyházi közgyűlés közművelődési, sport- és nemzetközi kapcsolatok bizottságának ülése. Ezen arról tárgyaltak, mely pályázókat javasolják a július elsejei közgyűlésen a Sóstó-erdei Szabadidőpark igazgatói posztjára, hogyan osszanak fel másfél millió forintot sportcélokra, és milyen programot tartanának kívánatosnak az idén a Szabadtéri Színpadon. Az ülés után Tarnavölgyi Györgytől, a bizottság alelnökétől kértünk tájékoztatást. A következőket sikerült megtudnunk: Gyüre Ágnes (Új Kelet) Az igazgatói posztra pályázó hét jelölt közül csak öt felelt meg a kiírás szerinti feltételeknek: Dorka József agrármérnök, Kiss Géza és dr. Szath- máryné Sipos Ildikó népművelő, Szánthó János, a Vadaspark jelenlegi vezetője, valamint Petrilla Attila, a szabadidőpark mostani igazgatója. A bizottság mind az ötük pályázatát értékelte, s meghallgatta a jelöltek kiegészítéseit. Kikérte a helyi közalkalmazotti tanács és a KKDSZ képviselőinek véleményét is a beadott koncepciókról. Egyöntetűen megállapították: Szánthó János és Petrilla Attila dolgozata kiemelkedik a többi közül, ezért a közgyűlés figyelmébe — rangsorolás nélkül! — e két aspiránst javasolja a bizottság. A másfél milliós sporttámogatási keretből száztizenkilen- cen szerettek volna részesedni. A bizottság nyolcvannégy pályázónak ítélt oda ötezer és negyvenezer forint közötti összegeket. Azt, hogy ez milyen minimális segítséget jelent, nem kell hangsúlyozni. A Szabadtéri Színpad nyári programjáról — miután megismerkedtek a Mandala Dalszínház elképzeléseivel — úgy intézkedtek, hogy felkérték a Piac- és Városgazdálkodási Irodát: a jövő hétre nyújtsa be a maga napokra lebontott, konkrét tervét. Jelölje meg, ebben mennyi fellépési lehetőség jut a Mandalának. A bizottság tehát a Mandala egyes produkcióit kívánja finanszírozni a Piacirodán keresztül. Még bizonytalan annak a két és fél millió forintnak a sorsa, amelyet a Mandala Dalszínház saját idei programjának megvalósítására hónapokkal ezelőtt nyert el a városi önkormányzat támogatásával egy országos pályázaton.
