Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-18 / 141. szám
8 1996. június 18., kedd Vállalkozók mmmm Meglepetések egy üzletember-találkozón tu* ffytíiii u IS t5 275 . Szotgaltatasamk: • Mikrohrtel • VsiUWtoíO'. tanácsadó halom * -'aíiaBföié» oktatások m képímv * -*'!j'a*rrmMmm® Ctminm* A befektetési konferenciák és üzletember-találkozók előkészítése nagy körültekintést igényel. Egy-egy üzlet létrejöttét bizony nagy mértékben befolyásolja a környezet, a szervezettség és a körültekintés. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei PR1MOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány oktatási igazgatója, Szabó Attila gyakran szervez ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket. A közelmúltban egy olaszországi üzletember-találkozón vett részt, ott szerzett tapasztalatairól kérdeztük. — A közép-olaszországbe- li Bastia Umtra tartományban voltam harminc magyar vállalkozóval együtt egy élelmi szeripari üzletember-találkozón — mondta. — Hét nemzet — Németország, Franciaország, Belgium, Nagy-Britan- nia, Olaszország, Szlovákia és Magyarország — képviselői vettek részt. A rendezvényt az Európa Unió támogatásával hozták létre. A meghívottak között kis- és középvállalkozók voltak, akik élelmiszeripari termékek előállításával foglalkoznak. A találkozó keretében bemutatkoztak a térség tartományai, települései. A téjékoztatásnak turisztikai és idegenforgalmi jelentősége volt. Ha már hat nemzetből látogattak Közép- Olaszországba, a házigazdák kötelességüknek érezték bemutatni szőkébb hazájukat és felkelteni a külföldiek érdeklődését. Egyébként köztudott, hogy Olaszország középső területe gazdaságilag a legfejlettebb területekhez tartozik. Az átlagos gazdálkodó huszonöt—száz hektár területen dolgozik és színvonalas gépparkkal rendelkezik. — Milyen volt a benyomása az üzletember-találkozóról? — Nagyon sok pénzt fordítottak a szervezésre, a mi viszonyainkhoz képest szinte elképzelhetetlen olyan magas színvonal elérése. Úgy vélem, a PRIMOM jó üzletember-találkozókat szervez, mégsem lehet összehasonlítani az olaszországival. A tanácskozások és a programvezetés gördülékeny volt és rugalmas. A szervezők alkalmazkodtak az aktuális igényekhez, és figyeltek a legapróbb részletekre is. Felmérték a vállalkozók üzleti igényeit, hogy milyen partnereket keresnek, és az adatokat betáplálták egy számítógépbe. A keresletkínálat igényei szerint időpontokat javasoltak és ajánlatokat adtak a lehetséges partnerekről. A tárgyalások különálló, erre a célra kialakított helyiségekben zajlottak. — Milyen lehetőségeket lát az olasz—magyar gazdasági kapcsolatokban ? — Az olaszok inkább kínálnak, mint keresnek. Számomra úgy tűnt, hogy tartanak Magyaroszág európa uniós tagságától. Jónak és erősnek ítélik a magyar mezőgazdaságot, s ez a későbbiekben veszélyt jelenthet az olasz mezőgazdaság piacaira. A termékeiket esztétikusán és szépen csomagolják, ezzel is felkeltve a vásárlók érdeklődését. Nekünk ezen a területen még sokat kell fejlődni. — A szervezés során menynyire használták ki a helyi adottságokat, jellegzetességeket? — A programok között szerepelt egy vacsorával egybekötött gálaest, melyet egy középkori stílusú épületben tartottak. A hétfogásos vacsorát korabeli ruhába öltözött pincérek szolgálták fel, a kornak megfelelő terítékkel. Közben reneszánsz zenéket játszott egy négytagú együttes. Az est lenyűgöző volt, és ennek a hatásnak is köszönhető, hogy jó üzletek és kapcsolatok köttettek a találkozó további részében. Agrármodernizáció az EU-csatlakozásért A közelmúltban a Miniszter- elnöki Hivatal kabinetjének szakemberei, köztük Burgert Róbert vett részt a megyeházán szervezett tanácskozáson, melyre megyebeli mezőgazdászokat hívtak. A konferencián főként a mezőgazdaság integrációs törekvéseiről esett szó. Elhangzott: az európai uniós csatlakozással foglalkozó szakemberek úgy vélik, rendkívül fontos, hogy országunk belépése mindkét fél részére kölcsönösen előnyös legyen. Ezért a Miniszterelnöki Hivatal agrár- modernizációs kísérlet néven új terepet nyit meg az EU-hoz alkalmazkodásban, a magyar mezőgazdaság, az erdészet termelő üzemeinek és vállalatainak szférájában. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az EU-belé- pést mindkét fél számára a legszélesebb társadalmi közegben kell előkészíteni. A vidék általános agrármo- demizációja—állami segítségre is alapozva — elsősorban magára a térségre támaszkodva, helyi kezdeményezésekből kiindulva mehet csak sikeresen végbe. Erre hivatkozva a hivatal képviselői ismertettek egy új programot. A piachódítás, a jövedelem növelése, a foglalkoztatás bővítése jelentős részAz igazi vállalkozónak jó ötletei vannak, érzékeny a problémákra, megfontoltan, de bátran lát hozzá elképzelései megvalósításához. Zborai Tiborné Molnár Tündét úgy ismerik Rétközberencsen, mint aki nem ismer lehetetlent. — Érettségi után levelező tagozaton végeztem el a hajdú- böszörményi Óvóképző Főiskolát, emellett a falu óvodájában dolgoztam. Az első diplomám megszerzése után sem hagytam abba a tanulást. Az egri tanárképző főiskola történelem szakára jelentkeztem, hiszen régi álmom, hogy történelmet tanítsak. Jelenleg gyesen vagyok a két fiammal, emellett egy kis virágüzletet vezetek. Az udvarunkon lévő melléképületet újítottuk fel erre a célra. Úgy vélem, egy ezerkétszáz lelkes falu lakóinak is ben a térségek akaraterején múlik, ezért nagymértékű differenciálódásra lehet számítani. Ahhoz, hogy az átalakulás EU-konform módon menjen végbe, kiemelt fontosságú az Integrált Termelési Rendszerek (ITR) rendszergazdáinak kezdeményezése, összefüggő és példamutató szerepvállalása. Az ITR keretében felgyorsulhatna a már túl hosszú ideje tartó átalakulási folyamat lezárulása, s a konszolidáció megkönnyíti az átállást a piacgazdaságra. Az alulról építkező térségi vállalkozások, integrációk keretül szolgálnak a különféle helyi és személyi kezdeményezéseknek, az igen változatos és különleges helyi értékek és differenciált érdekek érvényesítéséhez. Számos példa mutatja, hogy sikeres vállalatok, integrációk, összefogáson alapuló gazdasági vállalkozások hatása, pozitív kisugárzása nemcsak megyék, de gyakran az ország határait is átlépi, segítve a szomszédos országokkal kialakítandó új és tartós kapcsolatokat, együttműködést. Az Integrált Termelésszervezési Rendszereket is ilyen igényekkel és szándékkal lehet elindítani. Az ITR-kísérlet csak akkor igényük, hogy ünnepek alkalmával egy csokor virágért ne utazzanak kilométereket. Eddig ezért legalább Kisvárdára kellett buszozniuk. Nemcsak növényeket árusítok az üzletemben, hanem ajándéktárgyakat és játékokat is. Karácsony környékén felfigyeltem arra, hogy az itt élők nem tudják, mit ajándékozzanak szeretteiknek. Nincs idejük, pénzük és lehetőségük, hogy a környező települések üzleteit végigjárják. Kapcsolatba kerültem egy kozmetikai, céggel, melynek ta- nácsadóhője lettem. Általam illatszereket is rendelhetnek a berencsiek. A boltot áprilisban nyitottuk, eddig sajnos csak a pénzt nyelte, reméljük, hamarosan nyereségünk is lesz. Természetesen mint fiatal anyának nagyon sok a dolgom. A tanulás, a gyerekek és az üzlehet sikeres, ha a rendszergazdák partnereikkel gyorsabban és összehangoltabban működnek együtt, s ennek alapján reagálnak a lehetőségekre és a követelményekre. Az erre vállalkozó gazdák nem központi kijelöléssel, hanem önkéntesen kerülnek abba a körbe, amely 1995-ben kezdi meg tevékenységét. Az ITR azonban nyitott marad a következő évek során is arra, hogy más szervezetek is csatlakozzanak az alapvetően jövedelemérdekeltségű alapon működő térségi fejlesztést szolgáló programhoz. A kísérleti program három évig tart. Ez idő alatt a programot folyamatosan értékelik, a szerzett tapasztalatokkal gazdagítva. Számíthatnak arra, hogy támogatást kapnak a programjukban leírt struktúraváltás végigviteléhez, feladatuk teljesítéséhez, a környezeti hatások mérsékléséhez. A kísérleti program három kiemelt irányban kívánja a résztvevők törekvéseit érvényesíteni: a mezőgazdasági termelés struktúrájának modernizációjában, az integrált termelés kialakításában és a térségi hatások felvállalásában, a foglalkoztatás feltételeinek megteremtésében. let felemészti az energiámat. Előfordul, hogy éjfélig bokrétákat kötözök a megrendelt virágokhoz, és hajnali ötkor ébredek, hogy folytassam a megkezdett munkát. Mégsem bánom. Mindig is izgő-mozgó ember voltam, ma sem tudnék egy helyben ülni és várni arra, hogy helyettem dolgozzon valaki. A nagy rohanás ellenére harmonikus, jó családi környezetben élünk. A férjem nagyon sokat segít a gyermeknevelésben és a háztartásban. Most várjuk a harmadik gyermekünket. Az oldalt írta: Kozma Ibolya Fotók: Harascsák Annamária, Racskó Tibor Berencsen is lehet vállalkozni ÚJ KELET A hétköznapok vállalkozói A vállalkozókat többnyire egyetlen tulajdonsággal ruházzák fel, a gazdagsággal. Vállalkozó—sokan oly módon említik ezt a szót, mintha a gazdag nagybácsira vagy a külföldön élő keresztapára gondolnának. Pénzt, pénzt és pénzt sejtenek e szó mögött. Mintha a vállalkozói igazolványhoz egyúttal vagyont is váltani lehetne. Az általános iskolák által szervezett jótékonysági bálok is — minden valószínűség szeirnt — a vállalkozók adományaira vártak. Ha a bevételt említették, hozzátették—a vállalkozók majd biztosan segítenek. Akik így beszélnek, nem tesznek különbséget kis- és nagyvállalkozók között. Valóban vannak hatékony és eredményes üzletemberek, akik mögött erős tőke áll és szívesen adnak százezer forintos támogatásokat, amelyek hiányát észre sem veszik. Azonban a kis- és középvállalkozók vannak a legtöbben, kikről még nem lehet gazdagságot és felhőtlen életet feltételezni. Ok többnyire pénzhiánnyal küszködnek, hiszen még kezdők, és a kevéske nyereséget a befektetés emészti fel. Emellett a társadalombiztosítás és az adó is nyeli az eddig megszerzett anyagiakat. Egy-egy új üzletnek el kell indulni, fel kell futni és ismertté kell válnia. Mindez kemény munkát és kitartást igényel, egyetlen percre sem lehetfellélegezni: kész, sikerült. Egy feladat van: éjt nappallá téve dolgozni és várni. , Tévedés ne essék, nem kívánok a vállalkozók védelmében szólni. Hiszen bizonyára okkal feltételezik vagy onosságukat. Az átlagembernek gyakortafeltűnik, hogy az egy—két éves vállalkozói múlttal rendelkezők egyre jobban öltöznek, új bútorokat vásárolnak, kicserélik autójukat, sokszor még a lakást is. Ebből természetesen arra a következtetésre jutnak, hogy befutottak lettek és gazdagok. A háttérben azonban egészen más dolgok állnak. Valóban képződött némi nyereség a vállalkozásban, amelyet rögtön el is költöttek. A hosszú ideig tartó munka és pénzgyűjtés után úgy érzik, fellélegezhetnek. Közben elfeledkeznek a vállalkozásról, a fejlesztésről és a további befektetésről. Sokan nemcsak a nyereség egy részét, hanem teljes egészét felélik. Azonban a további munkát már nem tudják elkezdeni, és ezzel rohamosan romlani kezd, amit eddig felépítettek. Kezdetben csak a társadalombiztosítónak képtelenek fizetni, aztán az alkalmazottaknak és az APEH-nek is. Már eladnák az autót, visz- szacserélnék a lakást is, de késő. Az egyetlen megoldás a cég felszámolása. Vesztve ezzel pénzt, presztízst és terveket. Egyetlen lehetőség marad: a vállalkozás, a kényszervállalkozás.
