Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám

UJ KELET Hl 1996. június 18., kedd 9 A hitelkártyák diadala Banki csattogások A hazai, kétszintű bank- rendszer kialakításával termé­szetes törekvésévé vált a ke­reskedelmi bankoknak, hogy folyamatosan növeljék ügyfe­leik számát. Első időkben elterjedtek az egyre több he­lyen beváltható banklevelek, csekkek, de az igazi áttörést az informatika be vezetése je­lentette. Ez egyrészt meggyorsítot­ta a belső és az ügyfelekkel történő ügyintézést, másrészt megszülettek Magyarorszá­gon is, az amerikai filmekből jól ismert bankkártyák. Ezzel a kis műanyag lapocskára he­lyezett mágnescsíkkal hitelt lehet felvenni, üzletekben fi­zetni tudunk. A bankkártyák használatának hosszú távú célja az, hogy a készpénzfor­galmat kiszorítsa a mindenna­pi használatból, megalapozza az ország jól ellenőrizhető, belső gazdasági körforgását. A GIRO banki számítás- technika előretörésével egyi­dejűleg megjelentek az első éjjel-nappali pénzfelvevő he­lyek, a banki automaták. En­nek hatása minden képzeletet felülmúló forgalomnövekedést eredményezett. A rendelkezés­re álló nyugat-európai adatok alapján szomszédaink pénzfor­galma 1993 óta évente 3—500 százalékkal megnőtt. E kártya hazánkban először a reklámok hatására is — mint minden újdonság — státusz­szimbólummá vált. Olyan úri dolog volt csattogtatni vele a nagyobb bevásárlóközpontok pénztárainál. Sok honfitár­sunk úgy belejött ebbe, mint kiskutya az ugatásba. A pénz­tárosnőknek viszont nem minden esetben volt idejük fi­gyelmeztetni büszke vásárló­ikat, hogy a pénztárpult mág­neses letapogatóval ellátott a lopásgátlók semlegesítésére. Ki volt rá írva, de angolul. Jött a derék magyar, csattogtatott, s majd az eladónő lefordítot­ta neki a feliratot: Kérjük, ne helyezze a pultra a bankkár­tyát, mert átmágneseződik... Szélmalomharc Az illegális szoftverhasználat egyik legnagyobb veszé­lye, hogy a velük együtt hurcolt számítógép vírusok értékes adatokat semmisíthetnek meg. A jobb esetben vicces, de általában romboló hatású vírus tulajdonkép­pen egy speciális program. Jellemző tulajdonsága az, hogy az egyszerű listázások elől rejtve marad, „hozzá­tapad” a hordozó, például játékprogramhoz, önmagát aktiválja az „anyaprogrammal” együtt, s a háttértáro­lóra kerülve megkezdi a pusztítást. Ma már közel tízezer számí­tógép vírust azonosítottak az informatika szakemberek, de szélmalomharcot folytatnak, ugyanis naponta egy-—két új, a korábbiaknál fejlettebb pro­duktum lát napvilágot. A leg­szerényebb szellemprogram csak a monitoron szórakozik, például szétdarabolja, megfor­dítja rajta a látható képet, de a vadabbak tökéletesen használ­hatatlanná teszik a számítógé­pet. Ha egy ilyen vírus egy hálózatba kerül, akkor az összes terminált tönkreteheti. Ennek kockázta nagyon nagy. A víruskereső, felderítő és megsemmisítő programok kifejlesztése nehezen tud lépést tartani a rombolók találékony­ságával. Erre egy jó példa volt az a vírus, amely minden egyes átmásolódás után önmagát át­alakította, saját, az eredetitől szerkezetében, hatásában más mutációját hozta létre. Egy rendszerbe került akti­vált vírus nemcsak idő-, ha­nem komoly pénzügyi veszte­séget is okozhat. Gondoljunk csak arra, mi lenne, ha egy pénzügyi központ számítógé­pei emiatt leállnának. E káros hatások kivédése évente több milliárd dollárt emészt fel. Az elkerülésének első lépése a jogtiszta szoft­verek használata, ahol a gyár­tók garantálják a vírusmentes programeladást. A korszerű fel­használói programok olyannyi­ra zártak és biztosítottak, hogy a vírusok nem, vagy csak na­gyon nehezen kapcsolódhatnak hozzá. Emellett a kereskedelmi piacon ingyen, vagy minimális áron megvásárolhatók a vírus­kereső és semlegesítő prog­ramok. Az információ hatal Adatvédelmi alapszabályok Hazánk, miután lekerült a legfejlettebb technika nyuga­ti importját tiltó, úgynevezett COCOM listáról, szembe­került a számítógépes jogvédelem problémájával, s a csúcstechnikát exportáló országok erős nyomásával. Erre is komoly figyelmet kellett fordítania. Amikor szá­mítástechnikai, vagy programhasznáiati kultúráról be­szélünk, akkor nemcsak a számítógépekről, programok­ról, azok leírásáról van szó, hanem az eredeti szoftver szerzői jogának megfelelő kezeléséről és használatáról is. Magyarországon nincs jogvédelem, de adatvédelmi, szerzői és szerződéses jogvédelem már létezik. Az információ hatalom, s en­nek védelme és biztonsága el­sőrendű fontosságú kérdés minden felhasználónak. Ma­gyarországon az utóbbi öt év­ben robbanásszerűen elterjed­tek a számítógépek és a hálóza­tok. Kialakulnak a több helyen tárolt, közös adatbázist haszná­lók csoportjai, az elektronikus kommunikáció, a számítógé­pes levelezés és információ­továbbítás elterjedőben van. Az információvédelemnek létezik hat, áthághatatlan alap­szabálya: Első és talán a legfontosabb a titoktartás. Az információt a tulajdonos engedélye nélkül senki sem olvashatja el. Ez az adatok és programok olyan részegységeire is vonatkozik, amelyek ugyan önmagukban nem sokat érnek, de egy na­gyobb rendszer részeként már felhasználhatók. Az adatok sérthetetlensége legalább ugyanennyire fontos kritérium. Az információ, de a használatos programok is, sem­milyen módon nem törölhetők, vagy változtathatók a jogszerinti tulajdonos engedélye nélkül. Az információt úgy kell vé­dőprogramokkal körülbás­tyázni, hogy engedély nélküli hozzáféréskor se sérülhessen annak tartalma és szerkezete, illetve a jogosult felhasználó mindig elérje. Garantálni kell, hogy a fel­épített számítógéprendszer fo­lyamatosan úgy működjön, ahogy azt következetesen el­várják a jogosult felhasználók. Ha egy szoftver, vagy gépi be­rendezés hirtelen teljesen más­képpen kezd működni egy fris­sítés vagy hibajavítás után, az súlyos problémákhoz vezethet. Mindenekfelett határozottan érvényesíteni kell a nyilvános­ság és az elkülönítés elvét. A rendszer elérését megfelelően kell szabályozni. Ha egy isme­retlen, illetve jogosulatlan fel­használó vagy szoftver hozzá­férhet a rendszerhez, az ka­tasztrofális lehet, akár össze is omolhat ettől az egész hálózat. Később már nem lehet tudni, hogyan került be, mit csinált és ki, vagy mi érte el az infor­mációt. A rendszer helyreállí­tása, újratelepítése nagyon költséges lehet. Nemcsak a jogosulatlan fel­használók miatt kell aggódni, sokszor az engedéllyel rendel­kező felhasználók is követnek el hibákat, illetve esetleg szán­dékos támadásokat. Ezekben a helyzetekben tudni kell, hogy pontosan mi történt, ki és mit csinált. Az egyetlen lehető­ség, fenntartani néhány maxi­málisan védett adatterüle­tet e tevékenységek nyilván­tartására. A szoftverek — számítógépes programok, eljárá­sok, szabványok és az ezekhez tartozó dokumen­tációk összességének — beszerzése és használa­ta során figyelembe kell venni a büntető törvénykönyv szerzői jogra vonatkozó rendelkezéseit és a szoftvert kísérő licenc—használati engedély—szerződés feltételeit. E szer­ződés megsértése törvénysértés, amely öt évig terjedő sza­badságvesztéssel büntethető. Ennek hat alapesete van: Törvénysértést követ el az, aki a szoftvert, vagy annak dokumentációját, beleértve a programokat, adatokat, kódokat és kézikönyveket a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül lemásolja vagy terjeszti. Vétséget követ el az, aki szerzői jog által védett szoft­vert egyidejűleg két vagy több gépen futtatja, hacsak ezt a szoftver licencszerződése külön nem engedélyezi. Jogsértés az is, ha a szervezet, amely tudatosan vagy akaratlanul munkatársait arra ösztönzi, kötelezi, vagy számukra megengedi, hogy illegális szoftvermásolatokat készítsenek, használjanak, vagy terjesszenek. Szabályba ütköző, ha valaki az illegális szoftvermáso­lást tiltó törvényt megsérti, azért, mert valaki erre kéri vagy kényszeríti. Rendelkezés szegésnek minősül az, ha valaki szoftvert kölcsön ad úgy, hogy arról másolatot lehessen készíteni, vagy aki a kölcsönkért szoftvert lemásolja. Mindemellett az is büntetendő, ha valaki olyan eszkö­zöket készít, importál vagy birtokol, amelyek lehetővé teszik a szoftver védelmét szolgáló műszaki eszközök el­távolítását vagy ilyen eszközökkel kereskedik. Digitális térkép hazánkról A térinformatikai nemzeti prog­ram 1993-ban indult el, s a fej­lesztésekre közel 600 millió fo­rint állt rendelkezésre. Az első és talán a legfontosabb feladat, Ma­gyarország lehető legnagyobb fel­bontású, digitális topológiai tér­képének és az ehhez kapcsolódó adatbázis elkészítése volt. A feladatot sikerrel oldotta meg a magyar honvédség. Há­rom különböző méretarányú ki­csinyítésben elektronikusan fel­dolgozták hazánkat. A 200 ez­res méretarányú térképek lép­tékhelyesen ábrázolják az út és vasúthálózatot, a megyehatáro­kat, a településeket, hazánk víz­rajzát. Az ország domborzati modelljének l:10-es és 1:50- es méretarányú ábrázolásával 1 Ox 10-es, illetve 50x50-es rács­pontonkénti felbontásban min­den lényeges mérési alappont, ipari, mezőgazdasági központ, útkereszteződés, híd rajta van. A térképészeti alapú adatbá­zisrendszer segítségével lénye­gesen leegyszerűsödik a föld­hivatalok munkája: a tulajdoni lapok mellékleteként kiadott térképvázlat a közeljövőben e rendszer segítségével gyakorla­ti lag napra pontosan követni tudja a termőföldi, a termelési ági, a méretbeli változásokat. A térinformatikai rendszerhez kapcsolódhatnak majd a telekhi­vatalok, a telpülési önkormány­zatok számítógép hálózatai, de erre az adatbázisra támaszkodva végezhetik a szakjogászok is a feladataikat. Emellett néhány nagyváros, kapcsolódva a nem­zeti programhoz, elkészíttette sa­ját városának digitális térképhá­lózatát, amely könnyedén illeszt­hető a nemzeti rendszerhez. Maga a térkép alapú elektro­nikus adatbázis a szabványként elfogadott AutoCad tervezőrend­szer formátumában készült el, s mérete a felbontás nagyságától függően 8 és 100 megabájt. ArchiCAD Hotel California Az 1996. évi nemzetközi Graphisoft-pályázat ered­ményhirdetését a koppen­hágai Királyi Művészeti Akadémián rendezték. A verseny, amelyet a Graphi- soft elsősorban építészhall­gatók számára hirdetett meg, igazi kultúrtörténeti kalandot kínált: a résztve­vőknek meg kellett tervez­niük az egyetemes emberi kultúra valamelyik mitikus épületét. Olyat, amely csak a múltban, vagy sohasem létezett, de régóta foglal­koztatja a fantáziánkat, mint például Daidalosz la­birintusa, vagy Szemirá­misz függőkertje. A versenyre tizenkét or­szágból, majdnem száz pá­lyamunka érkezett. A neves építészekből és egyetemi ta­nárokból álló zsűri az auszt­rál Paul Bo Peng munkáját találta a legjobbnak: a syd- ney-i egy etem építészhallga­tója az Eagles által a hatva­nas években megénekelt „Hotel Californiát” álmod­ta és tervezte meg. Paul mű­vében az építészi műhöz ra­gyogó bemutatókészség és aprólékos gondosság tár­sult. A két második helye­zett egyike, Artur Urbanski a varsói egyetemen tanul, és Vmberro Eco A rózsa neve című regényének helyszínét, az apátságot mintázta meg a programmal. GinderÁkos Ignjac belgrádi egyetemista is második díjat kapott Newton emlékművének ter­véért. A zsűri különdíjja! honorált két magyar pályá­zatot Ivány Inke és műegye­temista társai az Artúr ki­rály történetéből ismert Camelot várát, míg Fölös István, ugyancsak a BME hallgatója, a Kréta szigetén épült knosszoszi palotát ter­vezte meg. Ami a díjakat illeti, a Graphisoft igyekezett méltó­képpen megbecsülni a ver­senyzőket: összesen 50 000 dollárt fordított díjazásra. Az első helyezett egy Apple PowerMac 9500-as számító­gépet, hozzá egy ArchiCAD- ot, valamint kétszemélyes, kéthetes utazást kapott. A második és harmadik helye­zettek is számítógépet, egy- egy ArchiCAD-ot és kétsze­mélyes utazást nyertek. A verseny egyedülálló volt a maga nemében, így felkeltette a nemzetközi épí­tésztársadalom érdeklődé­sét. Ezt tükrözte a zsűritag­ok névsora is: Dr. Herbert Kramer, a zürichi Eidge- nossiche Technische Hoch­schule professzora, Dr. Ro­bert Oxman, a haifai Tech- nion egyetem tanára, Dr. Zhao Chin, a nanjingi épí­tészkar professzora, Ale- xandr Georgijevszkij, az Orosz Képzőművészeti Aka­démia Építészeti Szekciójá­nak főtitkára, Catherine Slessor asszony, a brit Archi­tectural Review című folyó­irat főszerkesztő-helyettese. Az oldalt összeálította: Vitéz Péter. Grafika: Borsi Csaba A felvételeket Csonka Róbert készítette

Next

/
Thumbnails
Contents