Új Kelet, 1996. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-18 / 141. szám
UJ KELET Városlátogató 1996. június 18., kedd 7 Az oldalt írta és fényképezte: Dojcsák Tibor Leánypaltásokkal kezdődött Tizennégy éves kapitányok Május 25-én 20 évesek vagyunk néven mozgalmuk csengeri létének két évtizedes évfordulóját ünnepelték a víziúttörők. A komlódtótfalui strandon, majd a csengeri általános iskolában gyülekeztek emlékezni, felidézni a régi eseményeket és terveket szőni az elkövetkező évtizedekre. A találkozón 110 ember, 18 éven felüli volt víziúttörők gyűltek össze. Hogyan kezdődött? Erről a legilletékesebb, Vályi András Csaba, a csengeri általános iskola tanára, a víziúttörők vezetője beszélt. — Apám a második világháború előtt részt vett a vízi- cserkész-mozgalomban. Az ő révén, majd később Sárospatakon kerültem szorosabb kapcsolatba a túrázó mozgalommal. A csengeri középiskolában tanítottam 1976-ig, majd Zán- kára költöztünk egy rövid időre, azután visszajöttünk. Az állásomat viszont akkorra már betöltötték, így kerültem az általános iskolába. Rögtön az első évben elhatároztam, hogy meghonosítom a „vizezést”. Tíz leánypajtással kezdtünk dolgozni, és akkor nyáron már el is mentünk a Rákóczi útján elnevezésű vízitúrára. Csak az lehet tagja a mozgalomnak, aki legalább a négyes átlagot eléri az iskolai tanulmányi eredményben, kivétel, ha valaki kiválóan írja meg a felvétek tesztet. A víziúttörők a csengeri általános iskolások közül kerülnek ki. Hajósinasként kezdik, csáklyás- ként folytatják, aztán elérhetik a matróz, a főmatróz, majd a kormányoskapitányi rangfokozatot. Ifiknél is van főmatróz, és ha arra érdemes az illető, akkor 18 évesen felnőtt vezetővé válik. A gyerekek nálunk a vízi közlekedés szabályain túl olyan dolgokat tanulnak, amelyekre az életben még szükségük lehet. Tűzgyújtást, tájékozódást, táborozási ismereteket, és azt, hogy törődniük kell egymással. Fegyelmet is tanulnak, mert a víz nem játékszer, tévedni csak egyszer lehet. Azt szokták mondani, hogy háromszor áll fel valaki a hajóban—engedély nélkül. Egyszer, mindenkor és utoljára! így kell lennie, mert másik négy embernek az életéért is felel! —A rendszerváltás után mint úttörőket, nem szívesen néztek bennünket, ezért Búvár Kund Gyermekflotta lett az új nevünk. Ezt a változtatást központilag kérték tőlünk, de én a mai napig víziúttörőknek tekintem magunkat. Kipróbált felépítésben működünk. Van egy vezetője a flottának, vannak felnőtt vezetők a gazdasági, túravezetési és hasonló feladatok ellátására, és vannak ifivezetők. Ok azok közül a 14—18 évesek közül kerülnek ki, akik 14 éves korukra elérték a kormányoskapitányi címet. Egy-egy évfolyamon általában 20 gyereket fogadtunk, mert nagyobb létszámhoz nem volt elég járgányunk, annak pedig nincs értelme, hogy összegyűjtsek ötven gyereket, ha túrára csak 20-at tudok elvinni! Van egy 12 személyes őrsi csónakunk motorral, általában ez a málhás hajó. Ezenkívül egy ötszemélyes, négy darab négyszemélyes kenuból, egy egyszemélyes kajakból, és a legutóbb pályázaton nyert két háromszemélyes kenuból áll a flotta. A Szamos- parton volt egy iroda, azt alakították át nekünk csónakházzá. Később elvették, most már a folyó partján lakó korábbi víziúttörők kertjeiben tároljuk a csónakokat. Sokfelé túráztunk, voltunk a Dunán is, de főleg a Tiszát járjuk. Mi próbáltuk ki először a Tisza—Keleti-főcsatorna—Kálló-csator- na—Kőrösök—Berettyó—Tisza útvonalat. Idén lemegyünk két nap alatt Vásárosnaményba, közben sátorverési, táborozási gyakorlatot tartunk. Namény- ból a felnőtt társaság autókkal felviszi a járgányokat Tisza- becsre, és onnan szeretnénk mennni Tuzsérig vagy Domb- rádig. Kistérségi gazdaságfejlesztési koncepcié Emlékmű a millecentenáriumra Számtalan helyen elhangzott már, a magyar polgárok számára a gazdasági átalakulás legnehezebb éve 1996. Az áremelések, a pénzelvonások, a leépítések a gazdaság és a társadalom minden szintjét érintik. Mit hozott, és mit hozhat még ez az év Csen- gernek, erről kérdeztük a város polgármesterét. Apáti György a termelőszövetkezet főágazatvezetője volt, majd 1985-től Csenger tanácselnöke. Irányítása idején lett a községből város, fejlesztési munkájuk eredményeként és elismeréseként. Már 1986— 87-ben elkezdték építeni a szennyvízhálózatot, és -tisztító is készült 1990-ben. A telefonberuházást két évvel hamarabb fejezték be, mint Mátészalkán, azáltal az országos rendszerbe bekapcsolódhattak. Apáti György a várossá nyilvánítás után is megőrizte a település lakóinak bizalmát, két évvel ezelőtt másodszor is polgármesterré választották. — Ahogyan más önkormányzatokat, minket is érzékenyen érintettek a költségvetési elvonások. Nagy bajba azért nem került az önkormányzat, mert már korábban elvégeztük azokat a munkákat, amelyek a városlakók komfortérzetének javításához kellenek. A telefon- hálózat és a gázhálózat komplett, rendben vannak az útjaink, intézményeink pedig újak vagy felújítottak. Ennek köszönhetően azzal a költségvetéssel, amit kaptunk — nem azt mondom, Apáti György hogy jól eleresztve —, de ki tudjuk húzni, amennyiben a pályázatunkat kedvezően bírálják el. Számítottunk arra, hogy létszámcsökkentésre lesz szükség az oktatásban, ezért a nyugdíjkorhatárt elérők és a szerződéses dolgozók helyett nem veszünk fel új embereket. Az általános iskolában, ahol a legnagyobb a pedagóguslétszám, nem kell egyetlen aktív dolgozót sem elbocsátani. Minden intézményünk működését időben racionalizáltuk, így most nem kényszerülünk drasztikus lépésekre. — A várossá nyilvánítás idejében hatalmas városépítési láz vett erőt Csengeren. Vannak még megvalósításra váró terveik? — Az építkezéseket, amelyeket 1986-ban elhatároztunk, 150 százalékban megvalósítottuk. Most már rendelkezésre állnak azok a létesítmények, amelyek a város működéséhez szükségesek, ezentúl a gazdasági növekedésre helyezzük a hangsúlyt. Most dolgozunk egy ismételt város- és kistérségi fejlesztési koncepció összeállításán. Nemcsak Csenger és szűk körzete fellendítésében gondolkodunk, hanem a szatmári települések szövetségét is kezdeményezzük. Mátészalka, Fehérgyarmat, Vásárosnamény és Csenger kistérségek hoznák lérte a szövetséget, és erre a régióra együttes erővel dolgoznánk ki a fejlesztési programot. Az itteni termelésre szeretnénk ráépíteni egy komoly mezőgazdasági feldolgozóipart, összefogni a termelést, hogy ne a vevőhöz menjen az áru, hanem a vevő jöjjön el hozzánk. Nem sok apró, hanem inkább kevesebb, de nagy beruházást akarunk megvalósítani. Az emberek bizalmát éppen a gazdaság fejlesztésével, munkahelyek teremtésével szeretnénk megőrizni, és támogatjuk a vállalkozásokat is. —Hogyan készülnek a millecentenáriumra? — A rendezvénysorozat a március 15-ei ’48-as megemlékezéssel kezdődött. Hozzá kapcsolódott az Ady-szavalóver- seny is, a csúcspont pedig az augusztus 20-ai ünnepség keretében egy emlékmű leleplezése lesz. A készülő emlékmű 9 „tojásból” áll, amelyek a Krisztus után a honfoglalásig eltelt kilenc évszázadot szimbolizálják, és egy turulmadár kel ki belőlük. Hogy hol helyezzük el, arról még nem döntött a testület, de két pont van, ami számításba jöhet: az egyik az általános iskola étkezője előtti terület, a másik pedig a Petőfi tér. Szeptembertől iskolabusszal Műsorpróba A csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola és Szakiskola tanulólétszáma kisebb falu lakosságával is felér, 780 gyerek jár ide. Ebben benne vannak azok is, akik a három évvel ezelőtt indított szakiskolai képzésben vesznek részt. Kertészeti ismereteket tanulnak, amiről bizonyítványt is kapnak, és utána más iskolában folytathatják tanulmányaikat. A baktalóránt- házi mezőgazdasági középiskolából jönnek tanárok levizsgáztatni a gyerekeket, de arra is lehetőség van, hogy az első vagy a második év után Bakta- lórántházán folytassák tanulmányaikat. A szakiskolai tanulók Győr- telekkel behatárolható területről verbuválódnak, viszonylag kevés köztük a csengeri. Az általános iskolások egy része sem helybeli, hanem Szamosan- gyalosról, Szamostatárfalváról, Szamosbecsről járnak be, de vannak porcsalmai és urai gyerekek is. Az utaztatást szeptembertől egy pályázaton nyert iskolabusz segít megoldani. A nagy gyereklétszám mai viszonyok mellett két iskolának kevés lenne, egyben kezelhetőbb — mondta Vincze Zoltán igazgató. A tanítás, differenciált, a gyengébb képességű gyerekek kisegítő osztályokba járhatnak. A második osztály végén történik egy kiválogatás, ezt követőén kerülnek tagozatos osztályba; például a német, az angol vagy az orosz nyelv oktatását előtérbe helyező csoportokba. Az oktatás színvonalát jelzi egy általános iskolai viszonylatban kiemelkedő adat: idén 15 gyerek szerzett német, egy pedig angol alapfokú nyelvvizsgát, német nyelvből pedig — középfokon — hárman vizsgáztak sikeresen; két országos programba is bekapcsolódtak. Az egészségesebb iskoláért a tisztaságra, a dohányzás, a drog- és az alkoholfogyasztás elleni küzdelemre helyezik a hangsúlyt, a Soros Alapítvány által támogatott közösségi iskolaprogram pedig egy nyitottabb iskola elvét fogalmazza meg. így jutottak hozzá három éve egy 12 darab • 286-os gépből álló számítógép- rendszerhez, amit ebben az évben 486-osokra cseréltek. Fakultáció és tanóra keretében is oktatják a számítástechnikát. Korszerű konyhával rendelkezik az iskola, amely a csengeri, a szamostatárfálvi és a sza- mosbecsi önkormányzati intézményeket is ellátja. Van egy korszerű orvosi szobájuk is, ahol mindennap délelőtt egy— másfél órán keresztül rendel egy gyermekorvos. ídén a szokásos átlagnak megfelelően, a 90 ballagóból mindössze egy nem megy továbbtanulni. Ottjártunkor már csak pillanatok hiányoztak a nyári vakációhoz, lazíthatott a hajrába belefáradt gyermeksereg. Az aulában énekeltek és táncoltak, egy rockopera előadására készültek. Az „Ilyenek vagyunk” című darab érdekessége, hogy Jeles Antalné magyar—ének szakos tanárnő írta a szövegét és zenéjét. Az utolsó nap másik, lassan hagyománnyá váló mozzanata a határét', többek között nagy károlyi, szatmárnémeti, fehérgyarmati csapatok részvételével zajló nemzetközi torna. Az örök vállalkozó Trencsényi Károlynak számtalan autóalkatrésze van, melyeket élete során gyűjtött össze. Szobája falán a Magyar Autóklub által kiadott oklevélen a köveketkező felirat áll: Fél évszázad a volán mögött. Amióta 1934-ben megszerezte az autóvezetői vizsgát, 28 gépkocsija volt. A fővárosban helyezkedett el, a Váci utcán autó- és motorszerelő volt, másodállásban pedig mozigépész. Sokat dolgoztak, pénzüket félretették, így amikor hazaköltöztek Csengerbe, megvették azt a saroképületet, ahol ma a mozi van. A házat Trencsényi Károly alakította át filmszínházzá. Felszerelte, berendezte, ment is az üzlet. Azután jött az államosítás. Kétszer hívták be a rendőrségre, hogy írjon alá egy papírt, mely szerint a mozit átadja az államnak önszántából, minden kényszer nélkül. Nem írta alá, de azután beidézték Nyíregyházára, s ott aztán rábeszélték. A rendszerváltás után benyújtotta a kárrendezési hivatalhoz kárpótlási igényét, és 330 ezer forintot kapott. Szerette volna kártalanítás helyett visszakapni a moziját, de 3 millió forintot kellett volna fizetni neki érte. Az államosítás után az Állami Gazdaságnál helyezkedett el műhelyvezetőként. Akkoriban történt, hogy egy hajdani párttitkár elkérte a puskáját, de nem adta vissza. Trencsényi Károly érte ment. Talán nem kellett volna. Valószínűleg ennek köszönheti, hogy rövidesen áthelyezték a téeszbe üzemvezetőnek. Ott sem hagyta nyugodni a vállalkozó szellem, a lovasfogatra szerelt kezdetleges permetezőgépeket nagyobb teljesítményű szerkezetté alakította. Újításáért jutái- 1 mat is kapott. Három év múlva gyerekkori barátja közbenjárására taxisofőr lett, de régi haragosa tett róla, hogy onnan is elküldjék. A kocsordi szanatórium főgépésze volt közel tíz évig, aztán nyugdíjba ment. A nyugalom azonban nem az ő életeleme, rövidesen kiváltotta az iparengedélyt, vállalkozó lett, kilenc éve foglalkozik kulcsmásolással. Ezekben a napokban azonban visszaadja iparengedélyét, mert nincs forgalma. Nagyon hiányzik neki az autóvezetés, hiszen jogosítványa, autója van, csak benzinre nincs elég pénze — a nyugdíj semmire sem elég. Volt néhány különleges járműve — például a Volkswagen Bogár, vagy egy kétüléses sportkocsi, amit egy báró vett meg tőle —, ma is felcsillan a szeme, ha rágondol az autókra, amelyeket életének 84 éve során magáénak tudhatott. Az elsőnek még fakereke és faküllője volt! Az autók mellett van más hobbija is: a kertészkedés. Mindig szerette nehéz fába vágni a fejszéjét, és kitartását általában siker koronázta. Ékes tanúságai ennek a csengeri porta udvarán álló citromfa érlelődő gyümölcsei.
