Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-09 / 108. szám

Vitanap a nyugdíjreformról Vegyes, felosztó-kirovó és tőkefedezeti elemet egyaránt magába foglaló nyugdíjrendszer mellett szállt síkra a nyugdíj­reformról rendezett szerdai parlamenti vitanapon tartott expo­zéjában a népjóléti miniszter. Szabó György hangsúlyozta: ugyan a kormány még nem döntött e kérdésben, előzetes álláspontja szerint egy olyan szisztéma felelne meg legjobban a nyugdíjrendszerrel szem­ben támasztott követelményeknek, amelyben az ellátás két­harmadát a munkáltatók befizetéseiből származó alapnyugdíj, egyharmadát pedig az egyén saját nyugdíjpénztári számláján elkülönített és kamatoztatott összeg adná. A két nyugdíjpillér együttesen a mindenkori átlagkereset 60 százalékának megfelelő ellátást biztosítana. Aki pedig nem szerezne nyug­díjjogosultságot, vagy ellátása túlságosan alacsony lenne, ar­ról az állam a szociális rendszer útján gondoskodna. Egy ilyen szisztémában — érvelt a miniszter — tisztán elkülöníthetővé válnak a szolidaritási, a biztosítási és a szociális elemek; köz­vetlen kapcsolat létesül a befizetett járulék, a szolgálati idő és a nyugdíj összege között; az aktív korúak terhei elviselhetőbbé válnak, az emberek érdekeltek lesznek a járulékfizetésben, és a nyugdíjasok is megfelelő ellátásban részesülhetnek. Mindez­zel kiküszöbölhetővé válnak a jelenlegi nyugdíjrendszer hi­bái. Azúj szisztémát—mint mondta—a tervek szerint jövő év januáijában hirdetnék meg, és 1998-tól a fiatalabb generációk már az új szisztéma szerint fizetnének járulékot. Bár a népjóléti tárca vezetője e vegyes nyugdíjrendszer tá­mogatását kérte a képviselőktől, rámutatott: bármilyen is lesz az új szisztéma, a változtatás nem halogatható tovább. A mai nyugdíjrendszerrel az aktívak és az idősek egyaránt elégedet­lenek, az előbbiek túlzottan magasnak tartják a járulékot, míg az utóbbiak túlságosan alacsonynak a nyugdíjakat. Aki teheti ezért kibújik a járulékfizetés alól, emiatt a nyugdíjbiztosító állandósult finanszírozási válsággal küzd, sem a tb, sem az állam nem tud megfelelni a vele szemben támasztott követel­ményeknek. A nyugdíjkorhatár-emelést ugyancsak halaszthatatlannak nevezte a miniszter. Hangsúlyozta, hogy az új korhatárokat fokozatosan szándékoznak bevezetni, és lehetőséget kíván­nak teremteni arra, hogy aki akar, az az érvényes korhatár előtt is nyugdíjba mehessen. Ugyanakkor az életkor és a szolgálati idő, valamint a nyugdíj összege közötti szorosabb kapcsolat megteremtésével arra szeretnének ösztönözni, hogy az embe­rek a nyugdíjkorhatárig vagy akár azon túl is munkában ma­radjanak. Vizsgálat a magyar alkalmazottak panaszai miatt Az IAP nem tűri a zaklatást MTI Az MTI és a Magyar Rádió tudósítóinak az International Products Incorporated (IAP) amerikai központjába eljutta­tott kérdéseire Kenny Prince üzletági igazgató kedden egy közleményben tudatta: a kö­zelmúltban megjelent a magyar alkalmazottak szexuális zakla­tásáról és a velük történt rossz bánásmódról szóló cikkekkel kapcsolatosan a cég kijelenti, hogy minden esetet — a sajtó­ban megjelenteket külön is — kivizsgálnak. Az IAP nem tűr semmiféle zaklatást a munka­helyeken, ha szükséges fegyel­mi vizsgálatot indítanak, és ha beigazolódik a zaklatás ténye, akkor az érintettek elveszítik az állásukat. Az IAP elkötelezte magát — hangsúlyozta a közlemény —, hogy diszkriminációtól és igaz­ságtalan bánásmódtól mentes munkahelyet biztosít minden­kinek. A cég működési törvé­nyei egyébként minden alkal­mazott számára hozzáférhető angolul és magyarul is. A bérekkel kapcsolatos kér­désre Kenny Prince úgy vála­szolt: az IAP által biztosított fi­zetések versenyképesek a ma­gyar élelmezésben dolgozók fi­zetéseivel. A cég minden, a ma­gyar munkatörvények által megkövetelt prémiumot, adót és jutalmakat kifizet alkalmazot­tainak. A cég második számú vezetője hangsúlyozta: az IAP testületi törvényei nagyon rész­letesek és évek óta eszerint dol­goznak a világ legkülönbözőbb országaiban, ahol helybelieket is foglalkoztatnak, és mindig főszempontnak tartják, hogy igazságosak, részrehajlás nélkül bánjanak a dolgozóikkal. A közleménnyel egy időben megérkezett Kaposvárra Doyle E. McBride, az IAP elnöke, aki nyilatkozott az MTI és a rádió tudósítóinak. Elmondta: az AP amerikai hírügynökség által kiadott és a magyar sajtóban is megjelent szexuális zaklatá­sokkal kapcsolatos írások ko­molyan foglalkoztatják a cég vezetőit. Szándékuk, hogy a név szerint megnevezett pana­szosokat, de mindenki mást is megkérdeznek, és ha beigazo­lódnak az állítások, akkor az őket zaklató alkalmazottaknak felmondanak. Az ilyen és egyéb munkahelyi problémák bejelentésére egyébként eddig is módja volt bárkinek, azon­ban még senki sem élt ezzel. Az elnök, mint mondta, tisztá­ban van azzal, hogy a zaklatá­sokról szóló írások nem tesz­nek jót a cég hírnevének. Ezért is tartotta fontosnak, hogy sze­mélyesen jöjjön el Magyaror­szágra, és saját maga irányítsa a vizsgálatot, amely megítélé­se szerint lehet, hogy néhány napot, de az is lehet, hogy he­teket vesz igénybe. Hangsúlyozta: nagyon saj­nálatosnak tartja, hogy a bér­vitákat követően zaklatások­ról, zsarolásokról és esetleges AIDS-fertőzésekről cikkek je­lentek meg. Ez utóbbit egyéb­ként azonnal cáfolta azzal, hogy orvosi igazolás áll rendel­kezésükre arról, hogy a haza­szállított kaposújlaki alkal- mazottuk, akiről feltételezték, hogy AIDS-es, nem szenved ebben a betegségben. A kardiológusok meghúzták a vészharangot Az infarktus elsődleges oka a szegénység MTI A kardiológusok ismét meg­húzták a vészharangot, a szer­dán Balatonfüreden megkez­dődött 34. kongresszusukon többen is hangot adtak annak, hogy Magyarországon újra emelkedik a kardiológiai meg­betegedések száma, és—főleg a 40—60 éves korosztály kö­rében — a keringési megbete­gedésekből eredő halálozás is. Dr. Préda István, a Magyar Kardiológusok Társaságának főtitkára az MTI munkatársá­nak elmondta: 1985-től évekre sikerült megállítani az ilyen tí­pusú megbetegedések számá­nak növekedését, 1991-től azonban ismét emelkedik, évi 2—3 százalékkal. Ennek rész­ben szociális okai vannak, a fel­mérések egyértelműen bizo­nyítják, hogy az infarktus leg­inkább a szegény rétegekből szedi áldozatait. Budapesten például a II. kerületben semmi­vel sincs több kardiológiai megbetegedés mint a fejlett eu­rópai országokban, miközben például a VII. kerület negatív re­korder, ugyanúgy, mint a régi­ók közül Kelet-Magyarország. A szociális helyzet és az ab­ból adódó életmód mellett a főtitkár szerint a kedvezőtlen tendenciában része van az egészségügy ésszerűtlen meg­nyirbálásának is; bár a magyar kardiológusok szakmai tudása európai színvonalú, felszerelt­ségük hiányos, csak a betegek egyharmadát, sok esetben csak egyötödét tudják korszerű esz­közökkel kezelni, vizsgálni. Elfogadhatatlannak tartják a kardiológosok azt is — mond­ta —, hogy a tervezett kórházi ágycsökkentés során az úgyne­vezett fűnyíró elvet kívánják alkalmazni, az eddigi javasla­tok nem veszik figyelembe a rendkívül kedvezőtlen tenden­ciákat. A Magyar Kardiológusok Társaságának kongresszusán a továbbiakban kiemelten fog­lalkoznak a koszorúér-beteg­ségek, szívinfarktusok diag­nosztikájának és kezelésé­nek új módszereivel. A keresetek alakulása MTI A tíz fő feletti vállalkozásoknál a teljes munkaidőben fog­lalkoztatottak bruttó átlagkeresete márciusban 45 012 forin­tot tett ki, ez 21,8 százalékkal haladta meg az egy évvel ko­rábbit. A keresetnövekedés üteme az év első negyedévében hónapról hónapra csökkent, márciusban már 2,9 százalékkal alacsonyabb volt a februárinál. (Januárban 26,1, februárban 24,7 százalék volt.) A versenyszférában az első három hónap­ban a bruttó átlagkeresetek 43 136 forintot tettek ki, a szel­lemi foglalkozásúak átlaga 64 395 forint, a fizikai dolgozó­ké 32 941 forint volt. Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban 30. Kifényesedett erények Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk rész­ieteket: a szerző a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 embere közül 129-et hozott vissza a pokol küszöbéről. Örömmel teljesítette min­denki katonai szolgálatát, ví­gan jártak-keltek az emberek. Mikor június második hetében ellenőriztem az őrségeket, már azt kérdezték bakáim: — Milyen módon utazunk haza, hadnagy úr? — Úgy fog történni, hogy bevonnak minket Nyezsinbe. Néhány nap pihenünk a vá­rosban, majd bevagoníro- zunk, aztán haza! —De jó lesz! — mondták. — De jó lesz! — gondol­tam én is. Am az örömök mellett ke­serű ízek is erőre kaptak, gyötrődtem lelkemben az el­esettekért. Hiszen mindenkit hazavárnak. Ha megérke­zünk a kirakodóhelyre, ott lesz a környék, ott lesznek a szülők, a feleségek, a gyere­kek, a rokonok, barátok, a szeretők. Mit mondjak majd az anyáknak, a feleségek­nek? Hogyan vigasztaljam a gyerekeket? Lehangoltságomat hadsere­günk tragikus sorsa is növel­te. Drága emlékű hadseregem! Te szép, fegyelmezett hadsereg, büszke vagyok, hogy katonád lehettem! De fáj, nagyon fáj, hogy nem tudunk dicsőségesen hazatérni. Pedig katonáid hő­sök voltak, az élők is, az eleset­tek is mind, mind! Mégsem csil­logó szemekkel, hanem a fáj­dalom könnyei között néznek otthon reánk. Az átharcolt időkben, az egy­mást követő periódusokban a 2. Magyar Hadsereg egymás­hoz kapcsoltan ugyan, de más­más jellegű harci cselekménye­ket végzett. A periódusok kronológiája: 1942. április 11—június 10. A III. hadtest, zászlóaljam ki­érkezik a hadműveleti terület­re, a Kurksztól délkeletre hú­zódó német állásokba. 1942. június 28—szeptember 30. Ez idő alatt történt a tyimi áttörés, az üldöző hadművele­tek, s folytak a nyári hídfőcsa­ták. 1942. október 1—december 31. A végzetes hónapok ideje: nem készítették fel a hadsere­get a téli csatákra. 1943. január 12—január 23. A doni csaták időszaka. 1943. január 23—február 6. Az Oszkol térségi utóvédcsaták időszaka. 1943. február 6-ától háttéri szolgálat. A 2. Magyar Hadsereg utó­védharcai lényegileg Veliko Mihajlovka óriási térségén folytak le. Ezek a harcok igen véresek, veszteségesek voltak. Ezeknek a harcoknak felmér­hetetlen jelentőségét abban lá­tom, hogy: 1. Lehetővé tették a fogság­ba eséstől veszélyeztetett 50— 60 ezer emberünk hátravonu- lását. 2. Ugyanekkor időt adott a német csapatoknak tervszerű hadmozdulatok végrehajtására. 3. A magyar katonai erények, melyeket megtépázták a doni vesztes csaták, ismét kifénye­sedtek! Az utóvédcsaták bizonyítot­ták, hogy a magyar katona nem vesztette el becsületét, mint ahogy azt Jáni parancsaiban leírta. Tud helytállni, harcol­ni, ha a feltételeket megterem­tették, és ha emberséges, tehet­séges parancsnokai, vezérei vannak. Még Lóskay ezredes is, aki hitvány módon merte kije­lenteni: „Szívből megutáltam a parasztbakát”, Romaiban, 1943. február 16-án az utóvéd­harcokkal kapcsolatosan írt elemzésében kénytelen volt el­ismerni: „Ma csodálkozom azon, ha az eseményeket és a helyzetet latolgatom, hogy ezek a szedett-vedett századok, ismeretlen tisztek parancsnok­sága alatt még ilyen ellenál­lásra is képesek voltak!” Hazai tájak, hazai örömök! Ölelő karok, itthon vagyunk! Folyók, hegyek, rónák, oly ré­gen látott kedves szülőföldünk, áldd meg sokat szenvedő fiai­dat! Kicsiny tanyák, falvak, vá­rosok, drága arcok, hazajöt­tünk! A Kárpátokban leborul­tunk földedre, mert most tudjuk igazán, mit jelent nekünk ez a szent szó: MAGYARORSZÁG! A helyőrség katonai pompá­val fogadott bennünket, kato­nai díszben vonultunk a köny- nyező civilek sorfala között. Katonai dísz, ünnepség. Kato­nai parádék. Magyar és német vitézségi érmék átvétele. Har­mincnégy katonám részesült kitüntetésben: ezüst, bronz vi­tézségi érmeket kaptak. 1943. augusztus 25-én legfelső ki­hallgatáson vettem részt. A búcsúhoz felsorakozott század­hoz így szóltam: — Katonák! Itthon vagyunk, a drága haza földjén! Búcsú­zunk egymástól, mindenkit tar­talékba helyeznek! Nehéz az elválás, hiszen több mint egy év alatt összeszoktunk, megta­nultuk egymást tisztelni, szeret­ni, egymásnak barátaivá vál­tunk. Véres csatákat vívtunk! Véres veszteségeket szenved­tünk! A kegyetlen harcokban hősi halált haltak és eltűntek nem jöhettek velünk, valahol közös sírban pihennek távol e hazától. Tartsuk meg emléke­inkben őket! Nagyszámú sebe­sültjeink vannak. A század frontra induló létszáma 5 tiszt és 179 fő legénység volt. Ha­zajöttünk 4 tiszttel és 125 fő le­génységgel. Ilyen áldozatokat kevés század hozott. Harminc­haton részesültünk kitüntetés­ben. Ilyen eredményekkel alig dicsekedhetnek mások. Bátran és nyugodtan mehetünk haza, megtettük kötelességünket, soha nem kegyetlenkedünk, nem tettünk olyat, amiért vá­dolna bennünket a lelkiisme­ret! Hogy az érzelmek erőt ne vegyenek rajtam, összeszorí­tottam a fogam, amint kezet ráztam a katonákkal. A szá­zad elé álltam és újra meg újra végighordoztam a tekin­tetem az arcokon. Utána vi- gyázzt vezényeltem, a kürtös­höz fordultam: — A takar odót! Álltunk vigyázzban, hall­gattuk a kürt szavát, mely a kiképzés napjait olykor sok­szor zárta le az est 9. óráján. Most az akkordok a katonai életből való kiválásunkat si­ratták. Elcsendesült minden, leikeinkből a magasba emel­kedtek azok a sóhajok, me­lyeket a pillanat az elesett bajtársakért szült. Sosem tudok elszakadni a századtól. Gondolataim elém hozzák az arcokat, naponta állok a század arcvonala előtt. Miért is van az, hogy ragaszkodom a századhoz, az arcokhoz, álmaimhoz és a kürtök rivalgásaihoz? VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents