Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-09 / 108. szám
Vitanap a nyugdíjreformról Vegyes, felosztó-kirovó és tőkefedezeti elemet egyaránt magába foglaló nyugdíjrendszer mellett szállt síkra a nyugdíjreformról rendezett szerdai parlamenti vitanapon tartott expozéjában a népjóléti miniszter. Szabó György hangsúlyozta: ugyan a kormány még nem döntött e kérdésben, előzetes álláspontja szerint egy olyan szisztéma felelne meg legjobban a nyugdíjrendszerrel szemben támasztott követelményeknek, amelyben az ellátás kétharmadát a munkáltatók befizetéseiből származó alapnyugdíj, egyharmadát pedig az egyén saját nyugdíjpénztári számláján elkülönített és kamatoztatott összeg adná. A két nyugdíjpillér együttesen a mindenkori átlagkereset 60 százalékának megfelelő ellátást biztosítana. Aki pedig nem szerezne nyugdíjjogosultságot, vagy ellátása túlságosan alacsony lenne, arról az állam a szociális rendszer útján gondoskodna. Egy ilyen szisztémában — érvelt a miniszter — tisztán elkülöníthetővé válnak a szolidaritási, a biztosítási és a szociális elemek; közvetlen kapcsolat létesül a befizetett járulék, a szolgálati idő és a nyugdíj összege között; az aktív korúak terhei elviselhetőbbé válnak, az emberek érdekeltek lesznek a járulékfizetésben, és a nyugdíjasok is megfelelő ellátásban részesülhetnek. Mindezzel kiküszöbölhetővé válnak a jelenlegi nyugdíjrendszer hibái. Azúj szisztémát—mint mondta—a tervek szerint jövő év januáijában hirdetnék meg, és 1998-tól a fiatalabb generációk már az új szisztéma szerint fizetnének járulékot. Bár a népjóléti tárca vezetője e vegyes nyugdíjrendszer támogatását kérte a képviselőktől, rámutatott: bármilyen is lesz az új szisztéma, a változtatás nem halogatható tovább. A mai nyugdíjrendszerrel az aktívak és az idősek egyaránt elégedetlenek, az előbbiek túlzottan magasnak tartják a járulékot, míg az utóbbiak túlságosan alacsonynak a nyugdíjakat. Aki teheti ezért kibújik a járulékfizetés alól, emiatt a nyugdíjbiztosító állandósult finanszírozási válsággal küzd, sem a tb, sem az állam nem tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek. A nyugdíjkorhatár-emelést ugyancsak halaszthatatlannak nevezte a miniszter. Hangsúlyozta, hogy az új korhatárokat fokozatosan szándékoznak bevezetni, és lehetőséget kívánnak teremteni arra, hogy aki akar, az az érvényes korhatár előtt is nyugdíjba mehessen. Ugyanakkor az életkor és a szolgálati idő, valamint a nyugdíj összege közötti szorosabb kapcsolat megteremtésével arra szeretnének ösztönözni, hogy az emberek a nyugdíjkorhatárig vagy akár azon túl is munkában maradjanak. Vizsgálat a magyar alkalmazottak panaszai miatt Az IAP nem tűri a zaklatást MTI Az MTI és a Magyar Rádió tudósítóinak az International Products Incorporated (IAP) amerikai központjába eljuttatott kérdéseire Kenny Prince üzletági igazgató kedden egy közleményben tudatta: a közelmúltban megjelent a magyar alkalmazottak szexuális zaklatásáról és a velük történt rossz bánásmódról szóló cikkekkel kapcsolatosan a cég kijelenti, hogy minden esetet — a sajtóban megjelenteket külön is — kivizsgálnak. Az IAP nem tűr semmiféle zaklatást a munkahelyeken, ha szükséges fegyelmi vizsgálatot indítanak, és ha beigazolódik a zaklatás ténye, akkor az érintettek elveszítik az állásukat. Az IAP elkötelezte magát — hangsúlyozta a közlemény —, hogy diszkriminációtól és igazságtalan bánásmódtól mentes munkahelyet biztosít mindenkinek. A cég működési törvényei egyébként minden alkalmazott számára hozzáférhető angolul és magyarul is. A bérekkel kapcsolatos kérdésre Kenny Prince úgy válaszolt: az IAP által biztosított fizetések versenyképesek a magyar élelmezésben dolgozók fizetéseivel. A cég minden, a magyar munkatörvények által megkövetelt prémiumot, adót és jutalmakat kifizet alkalmazottainak. A cég második számú vezetője hangsúlyozta: az IAP testületi törvényei nagyon részletesek és évek óta eszerint dolgoznak a világ legkülönbözőbb országaiban, ahol helybelieket is foglalkoztatnak, és mindig főszempontnak tartják, hogy igazságosak, részrehajlás nélkül bánjanak a dolgozóikkal. A közleménnyel egy időben megérkezett Kaposvárra Doyle E. McBride, az IAP elnöke, aki nyilatkozott az MTI és a rádió tudósítóinak. Elmondta: az AP amerikai hírügynökség által kiadott és a magyar sajtóban is megjelent szexuális zaklatásokkal kapcsolatos írások komolyan foglalkoztatják a cég vezetőit. Szándékuk, hogy a név szerint megnevezett panaszosokat, de mindenki mást is megkérdeznek, és ha beigazolódnak az állítások, akkor az őket zaklató alkalmazottaknak felmondanak. Az ilyen és egyéb munkahelyi problémák bejelentésére egyébként eddig is módja volt bárkinek, azonban még senki sem élt ezzel. Az elnök, mint mondta, tisztában van azzal, hogy a zaklatásokról szóló írások nem tesznek jót a cég hírnevének. Ezért is tartotta fontosnak, hogy személyesen jöjjön el Magyarországra, és saját maga irányítsa a vizsgálatot, amely megítélése szerint lehet, hogy néhány napot, de az is lehet, hogy heteket vesz igénybe. Hangsúlyozta: nagyon sajnálatosnak tartja, hogy a bérvitákat követően zaklatásokról, zsarolásokról és esetleges AIDS-fertőzésekről cikkek jelentek meg. Ez utóbbit egyébként azonnal cáfolta azzal, hogy orvosi igazolás áll rendelkezésükre arról, hogy a hazaszállított kaposújlaki alkal- mazottuk, akiről feltételezték, hogy AIDS-es, nem szenved ebben a betegségben. A kardiológusok meghúzták a vészharangot Az infarktus elsődleges oka a szegénység MTI A kardiológusok ismét meghúzták a vészharangot, a szerdán Balatonfüreden megkezdődött 34. kongresszusukon többen is hangot adtak annak, hogy Magyarországon újra emelkedik a kardiológiai megbetegedések száma, és—főleg a 40—60 éves korosztály körében — a keringési megbetegedésekből eredő halálozás is. Dr. Préda István, a Magyar Kardiológusok Társaságának főtitkára az MTI munkatársának elmondta: 1985-től évekre sikerült megállítani az ilyen típusú megbetegedések számának növekedését, 1991-től azonban ismét emelkedik, évi 2—3 százalékkal. Ennek részben szociális okai vannak, a felmérések egyértelműen bizonyítják, hogy az infarktus leginkább a szegény rétegekből szedi áldozatait. Budapesten például a II. kerületben semmivel sincs több kardiológiai megbetegedés mint a fejlett európai országokban, miközben például a VII. kerület negatív rekorder, ugyanúgy, mint a régiók közül Kelet-Magyarország. A szociális helyzet és az abból adódó életmód mellett a főtitkár szerint a kedvezőtlen tendenciában része van az egészségügy ésszerűtlen megnyirbálásának is; bár a magyar kardiológusok szakmai tudása európai színvonalú, felszereltségük hiányos, csak a betegek egyharmadát, sok esetben csak egyötödét tudják korszerű eszközökkel kezelni, vizsgálni. Elfogadhatatlannak tartják a kardiológosok azt is — mondta —, hogy a tervezett kórházi ágycsökkentés során az úgynevezett fűnyíró elvet kívánják alkalmazni, az eddigi javaslatok nem veszik figyelembe a rendkívül kedvezőtlen tendenciákat. A Magyar Kardiológusok Társaságának kongresszusán a továbbiakban kiemelten foglalkoznak a koszorúér-betegségek, szívinfarktusok diagnosztikájának és kezelésének új módszereivel. A keresetek alakulása MTI A tíz fő feletti vállalkozásoknál a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete márciusban 45 012 forintot tett ki, ez 21,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A keresetnövekedés üteme az év első negyedévében hónapról hónapra csökkent, márciusban már 2,9 százalékkal alacsonyabb volt a februárinál. (Januárban 26,1, februárban 24,7 százalék volt.) A versenyszférában az első három hónapban a bruttó átlagkeresetek 43 136 forintot tettek ki, a szellemi foglalkozásúak átlaga 64 395 forint, a fizikai dolgozóké 32 941 forint volt. Vitéz Erdélyi Béla: Vérben, vasban 30. Kifényesedett erények Sorozatunkban a szemtanú naplójából közlünk részieteket: a szerző a 2. Magyar Hadsereg tisztjeként harcolt az orosz fronton, és századának 184 embere közül 129-et hozott vissza a pokol küszöbéről. Örömmel teljesítette mindenki katonai szolgálatát, vígan jártak-keltek az emberek. Mikor június második hetében ellenőriztem az őrségeket, már azt kérdezték bakáim: — Milyen módon utazunk haza, hadnagy úr? — Úgy fog történni, hogy bevonnak minket Nyezsinbe. Néhány nap pihenünk a városban, majd bevagoníro- zunk, aztán haza! —De jó lesz! — mondták. — De jó lesz! — gondoltam én is. Am az örömök mellett keserű ízek is erőre kaptak, gyötrődtem lelkemben az elesettekért. Hiszen mindenkit hazavárnak. Ha megérkezünk a kirakodóhelyre, ott lesz a környék, ott lesznek a szülők, a feleségek, a gyerekek, a rokonok, barátok, a szeretők. Mit mondjak majd az anyáknak, a feleségeknek? Hogyan vigasztaljam a gyerekeket? Lehangoltságomat hadseregünk tragikus sorsa is növelte. Drága emlékű hadseregem! Te szép, fegyelmezett hadsereg, büszke vagyok, hogy katonád lehettem! De fáj, nagyon fáj, hogy nem tudunk dicsőségesen hazatérni. Pedig katonáid hősök voltak, az élők is, az elesettek is mind, mind! Mégsem csillogó szemekkel, hanem a fájdalom könnyei között néznek otthon reánk. Az átharcolt időkben, az egymást követő periódusokban a 2. Magyar Hadsereg egymáshoz kapcsoltan ugyan, de másmás jellegű harci cselekményeket végzett. A periódusok kronológiája: 1942. április 11—június 10. A III. hadtest, zászlóaljam kiérkezik a hadműveleti területre, a Kurksztól délkeletre húzódó német állásokba. 1942. június 28—szeptember 30. Ez idő alatt történt a tyimi áttörés, az üldöző hadműveletek, s folytak a nyári hídfőcsaták. 1942. október 1—december 31. A végzetes hónapok ideje: nem készítették fel a hadsereget a téli csatákra. 1943. január 12—január 23. A doni csaták időszaka. 1943. január 23—február 6. Az Oszkol térségi utóvédcsaták időszaka. 1943. február 6-ától háttéri szolgálat. A 2. Magyar Hadsereg utóvédharcai lényegileg Veliko Mihajlovka óriási térségén folytak le. Ezek a harcok igen véresek, veszteségesek voltak. Ezeknek a harcoknak felmérhetetlen jelentőségét abban látom, hogy: 1. Lehetővé tették a fogságba eséstől veszélyeztetett 50— 60 ezer emberünk hátravonu- lását. 2. Ugyanekkor időt adott a német csapatoknak tervszerű hadmozdulatok végrehajtására. 3. A magyar katonai erények, melyeket megtépázták a doni vesztes csaták, ismét kifényesedtek! Az utóvédcsaták bizonyították, hogy a magyar katona nem vesztette el becsületét, mint ahogy azt Jáni parancsaiban leírta. Tud helytállni, harcolni, ha a feltételeket megteremtették, és ha emberséges, tehetséges parancsnokai, vezérei vannak. Még Lóskay ezredes is, aki hitvány módon merte kijelenteni: „Szívből megutáltam a parasztbakát”, Romaiban, 1943. február 16-án az utóvédharcokkal kapcsolatosan írt elemzésében kénytelen volt elismerni: „Ma csodálkozom azon, ha az eseményeket és a helyzetet latolgatom, hogy ezek a szedett-vedett századok, ismeretlen tisztek parancsnoksága alatt még ilyen ellenállásra is képesek voltak!” Hazai tájak, hazai örömök! Ölelő karok, itthon vagyunk! Folyók, hegyek, rónák, oly régen látott kedves szülőföldünk, áldd meg sokat szenvedő fiaidat! Kicsiny tanyák, falvak, városok, drága arcok, hazajöttünk! A Kárpátokban leborultunk földedre, mert most tudjuk igazán, mit jelent nekünk ez a szent szó: MAGYARORSZÁG! A helyőrség katonai pompával fogadott bennünket, katonai díszben vonultunk a köny- nyező civilek sorfala között. Katonai dísz, ünnepség. Katonai parádék. Magyar és német vitézségi érmék átvétele. Harmincnégy katonám részesült kitüntetésben: ezüst, bronz vitézségi érmeket kaptak. 1943. augusztus 25-én legfelső kihallgatáson vettem részt. A búcsúhoz felsorakozott századhoz így szóltam: — Katonák! Itthon vagyunk, a drága haza földjén! Búcsúzunk egymástól, mindenkit tartalékba helyeznek! Nehéz az elválás, hiszen több mint egy év alatt összeszoktunk, megtanultuk egymást tisztelni, szeretni, egymásnak barátaivá váltunk. Véres csatákat vívtunk! Véres veszteségeket szenvedtünk! A kegyetlen harcokban hősi halált haltak és eltűntek nem jöhettek velünk, valahol közös sírban pihennek távol e hazától. Tartsuk meg emlékeinkben őket! Nagyszámú sebesültjeink vannak. A század frontra induló létszáma 5 tiszt és 179 fő legénység volt. Hazajöttünk 4 tiszttel és 125 fő legénységgel. Ilyen áldozatokat kevés század hozott. Harminchaton részesültünk kitüntetésben. Ilyen eredményekkel alig dicsekedhetnek mások. Bátran és nyugodtan mehetünk haza, megtettük kötelességünket, soha nem kegyetlenkedünk, nem tettünk olyat, amiért vádolna bennünket a lelkiismeret! Hogy az érzelmek erőt ne vegyenek rajtam, összeszorítottam a fogam, amint kezet ráztam a katonákkal. A század elé álltam és újra meg újra végighordoztam a tekintetem az arcokon. Utána vi- gyázzt vezényeltem, a kürtöshöz fordultam: — A takar odót! Álltunk vigyázzban, hallgattuk a kürt szavát, mely a kiképzés napjait olykor sokszor zárta le az est 9. óráján. Most az akkordok a katonai életből való kiválásunkat siratták. Elcsendesült minden, leikeinkből a magasba emelkedtek azok a sóhajok, melyeket a pillanat az elesett bajtársakért szült. Sosem tudok elszakadni a századtól. Gondolataim elém hozzák az arcokat, naponta állok a század arcvonala előtt. Miért is van az, hogy ragaszkodom a századhoz, az arcokhoz, álmaimhoz és a kürtök rivalgásaihoz? VÉGE
