Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-07 / 106. szám
8 1996. május 7., kedd Építkezőknek UJ KELET Életre kel a mohával borított ház Armustra Új Kelet-információ Akik az idén kezdtek el építkezni, többnyire már túl vannak az alapozáson és jöhet a falazás. Nyíregyházán az Orosi úton lévő építőanyag-kereskedések közül többet felkerestünk, és az árak felől érdeklődtünk. (Mivel ez itt nem a reklám helye, ezért nevüket és címüket nem írjuk le, de aki keresi, megtalálja az üzleteket). Az első helyen, ahová betértünk, le sem tagadhatnák, hogy építőanyag-kereskedéssel foglalkoznak. Az udvaron hatalmas csomókban téglák és más falazóelemek sorakoznak. Érdeklődésünkre az alábbi tájékoztatást adták: A HB 30-as tégla 127 forintba kerül. A HB 38-as kétféle méretben is kapható. A 38x19x14 cm-es ára 68 forint, a 38x19x19 cm-esé 98 forint. A jobb hőszigetelő tulajdonsággal rendelkező porotherm 38-as téglát 153 forintért adják, ugyanennek a nútféderes változata 176 forint. Ugyanez 30- asban 116, illetve nútféderrel 130 forint. A válaszfaltéglák közül a mályi 10-est (10 centiméter vastag) 69 forintért árusítják. A nútféderes változata 112 forintért kapható. Előbbiből egy négyzetméterre 12,5, az utóbbiból 8 darab kell. A szilikát falazóelemből egy darab 170 forintba kerül, és 10 darab kell egy négyzetméterhez. A hagyományos kis méretű téglát 24,50-ért adják. A pillértéglának 32,50 darabja, ezt kéményekhez és általában kültéri részek burkolásához használják. A régebbi ismert B-30-as tégla (amely a jelenlegi hőtechnikai szabályok szerint külső falnak már nem használható) 46 forint. A tufát lakóházak építésére ma már nem használják, de ára miatt melléképületekhez még sokan veszik. Jelenleg 80 forint egy darab. Aziránt is érdeklődtünk, hogy mely falazóanyagokat keresik inkább a vevők. A kereskedők szerint a kép nagyon változó. Akinek megvan a pénze a házépítésre, megfizeti a minőséget. Akinek viszont minden fillér számít, mindenből a legolcsóbbat keresi. Különösen azokra igaz ez, akik csak a szociálpolitikai kedvezmény miatt vágtak bele az építkezésbe. A falak vakolására is bőséges választékban kapható építőanyag, de azokat általában nem ismerik a vevők, s még inkább a kőművesmesterek. Ilyen például az LB Knauf vakolat, amely nagyon jó hőszigetelő (és nem is túl drága), mégis kevesen keresik. Több építőanyag-kereskedésben vállalják, hogy az anyagot közvetlenül a gyártótól szállítják a megrendelőhöz, így azokat nem kell a telepen tárolni. Újra divat a „bádogtető” Bár elsősorban egybefüggő nagy felületekre lehet gyorsan felrakni, azért egyre gyakrabban látni családi házak tetején is ilyet. Különösen a cserépmintás változat népszerű az építkezők körében. Távolabbról nem is lehet észrevenni, hogy az nem mázascserép, csak az a feltűnő, milyen szabályosan ,/akták fel” az ácsok a tetőt. Kérdésünkre, hogy a későbbiekben nem kell-e festeni a lemezt, az ügyvezető csak mosolygott, ugyanis a szakszerűen szerelt lemezek 40—50 évig biztosan nem rozsdásodnak. Azért mondott csak ötven évet, mert még nem tudják, meddig bírja ki, ugyanis csak ötven éve gyártják. A festékréteg sohasem pattogzik le, mert több rétegű és műanyag alapú a bevonóanyag. Ez annyira rugalmas, hogy még az élhajlí- tás során sem repedezik meg. Rugalmassága folytán még a jégeső sem tud kárt tenni benne. Ha a figyelmetlen gazda a szerelés során esetleg mégis megkarcolná, akkor adnak a vevőknek gyári festéket, amellyel kijavíthatják a hibákat. Az alapanyag tekercslemez formájában érkezik Svédországból, utána hajlítják bele a mintát, és szabják méretre a megrendelő igénye szerint. A lemezen kívül mindenféle kiegészítő elemeket is lehet venni, amelyek színben illenek a bádog színéhez: kupáslemez, ablakpárkány, csapadékcsatorna-rendszerek, rögzítőcsavarok, szegek együtt egy teljes tetőrendszer megépítésére alkalmasak. Az illeszkedő részeknél a lemez profiljának megfelelő gumitömítést raknak alá, így hó sem kerülhet a padlásra. Hermetikusan lezárja a tetőteret, még a veréb sem rakhat fészket alá, és a jó hőszigetelése sem utolsó szempont a mai árak mellett. A tető felrakása nem igényel különösebb szakértelmet: egy bádogos gyakran összeszereli a lemezeket a csatornarendszerrel együtt, de az ügyesebb és műszaki érzékkel megáldott építkezők maguk is meg tudják csinálni. Sok jó tulajdonsága mellett van azért egy nagy hátránya is, mégpedig borsos az ára. Bár, ha a mázas cseréppel fedett tetők árához viszonyítjuk, már nem is olyan feltűnő a különbség. Ami pedig a szabási veszteségen és a faanyagon megtakarítható, az kiegyenlíti az árkülönbözetet. Fekete Tibor (Új Kelet) Valamikor szegény embernek számított az, aki csak bádoggal tudta fedni a házát. Valóban nem volt örök életű az ilyen tetőfedő anyag, mivel a korabeli festékek csak néhány évig védték meg a lemezt az időjárás viszontagságaitól. Mára sokat fejlődött a vegyipar, és vannak már olyan műanyag alapú festékek, amelyek nemcsak tartósak, hanem rugalmasak, és szép a bevonatuk a vaslemezeken. (Gondoljunk csak a nagy európai autógyárakra: a gépkocsik karosszérialemezeire egyszerre hét—nyolc réteg festéket is felhordanak, és hamarabb megy tönkre motorikusán a jármű, mint ahogy a kaszni rohadni kezdene.) Ezeket a fejlesztési eredményeket használta ki egy svéd cég, amely tetőfedő anyagaival tíz évvel ezelőtt jelent meg a hazai piacon. Az akkor még újdonságnak számító lemezektől idegenkedtek a hazai felhasználók, de mára — különösen a Dunántúlon — kezd elterjedni ennek a praktikus tetőborításnak az alkalmazása. Megyénkben még kevésbé ismert ez az anyag, ezért felkerestük az egyik nyíregyházi forgalmazót. Az ügyvezetőtől megtudtuk, hogy a keleti végeken azért kevésbé ismert ez a technológia, mert ezeket a lemezeket inkább a nagyobb ipari létesítmények befedésére használják. Mivel Kelet-Magyarországon lényegesen kevesebb az ipari beruházás, így nem láthatunk olyan gyakran Lindab-tetőket. Általában egy méterszer hat méteres táblákban gyártják ezeket a lemezeket (a hosszméret igény szerint változhat), így nagy és osztatlan felületre gyorsan fel lehet rakni a tetőt. Annak ellenére, hogy acéllemezből készül, a súlya mégis minimális. Egy négyzetméternyi csak öt kilogramm súlyú. Ez azért is lényeges, mert ha egy régi tetőfedést újra kell cserélni, és a faanyag még viszonylag jó állapotban van, akkor ezekre a lécekre a lemezek felszerel- hetők. Ennél nem számít, milyen távolságra vannak egymástól a lécek, nem úgy, mint a cserépnél. Nagy előnye még, hogy a gyártók a tervrajzok alapján méretre szabva szállítják le a lemezeket, így nincs hulladék. A kirekesztett mínusz ötven Palotai István (Új Kelet) Svédország Dél-Nyugat Észak-Kelet irányában 2400 kilométer hosszú. Az északkeleti terület utolsó háromnégyszáz kilométere az Északi Sarkkörön túl fekszik. A régió „fővárosa” a nagy múltú bányaváros, Kiruna. Errefelé bizony nagyon szigorú a tél, nem ritka a mínusz ötven fok sem, a téli átlaghőmérséklet is mínusz húsz—huszonöt fok körül van, ami nem is csoda: ismeretlen fogalom a téli Nap bágyadt melege is, hiszen egész télen sötét éjszaka van. A nyár — annak ellenére, hogy a Nap éjjel sem megy le az égről — sem valami forró — ha tizennyolc fok meleg van, az már rekkenő hőségnek számít arrafelé. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyen — ahová a Jóisten nemigen tervezett hajdan emberi lakhelyet — mindent el kell követni, hogy a meleg az épületek falain belül maradjon. Itt a hőszigetelés nem az egyre emelkedő energiaárak következménye és függvénye, hanem egyszerű lét- szükséglet. Hogy lehet ilyen helyen építkezni? — teheti fel joggal a kérdést a területet nem ismerő olvasó. Talán az öles falak, a többszörös szigetelés a megoldás? Csodák csodájára, nem! A családi házak egytől egyig fából készülnek. A régi építkezési mód a rönképület volt a sarkokon keresztkötéssel. A hézagokat kívül-belül mohával tömték tele, ami kívül életre kelt és beborította az egész házat, míg belül szinte belekötött úgy beleszáradt a fugákba. Az „úribb” házakban aztán belülről az egész házat, kapott egy újabb faburkolatot palló vastagságú deszkákból, és kész is volt a hőszigetelt épület. Ezeken a házakon kicsiny ablakok vannak — minek is a nagy sötétben? —, és a házak külső fala mellé szorosan odarakták az az évi felaprított tüzelőfát is, ami szintén óvta az épületet a hideg szelektől, a hó, a jég rárakódásától. Ez a régi „technológia” ma is használatos némi módosítással — már ami a családi házakat illeti. Ma már nem rönk, hanem palló a falazóanyag, és a házak sem „önhordóak”, hanem vázra épülnek. Ez a váz kettős pallóburkolatot kap, és a kettő közé fűrészport döngölnek, amit vagy enyvvel, vagy polivinila- cetáttal tesznek egységesen nedv- és hőzáróvá, magyarán, ezekkel az anyagokkal öntik nyakon rétegenként a hézagtöltő fűrészport. A legmodernebb gondolko- zásúak már befecskendezhető (poliuretán-szerű) hőszigetelő anyagokkal is építkeznek. A házak külső burkolatot kapnak — tehát kívülről egyik új épületen sem látszik, hogy fából van — a legelterjedtebb burkolóanyag a fényes sötétbarna vagy vörös klinkerttégla, amit epoxigyantás vakolatba raknak. A vakolatot hagyományos rabicolással kötik. A falak belül gipszkartonborítást kapnak, amelyet rendszerint mindenki letapétáz tat. A többlakásos — általában szociális, tehát önkormányzati tulajdonú — házak ma már viszonylag hagyományos paneltechnikával készülnek, természetesen sok módosítással. Az alapépület, az alaptechnológia nálunk, Nyíregyházán is ismeretes, hiszen ilyenek az örökösföldi úgynevezett ka- rélyházak is (a „no fine”, más néven Larsen-Nielsen technológia szerint készül, viszont kívülről teljesen beburkolják egy hungarocellhez hasonló, de annál sokkal szilárdabb, rugalmas anyaggal. Ez mintegy 10—15 centiméter vastag, és természetesen festhető. Belülről a betonfalakra kazettás szerkezetet szerelnek, amelyet „angyalhajjal” tömnek tele, majd vastag gipszkartonnal fedik le vakolás helyett. A falakra magától értetődően tapéta kerül. Könnyen lehet, hogy ez az építési mód egy magyar építésznek túl „belterjesnek, túl kisiparinak” tűnik, mégis nagyon nagy a valószínűsége, hogy ez a legjobb, ha ott fent, a messzi Északon, ahol valóban a legnagyobb szükség van a hőszigetelés hatásosságára, ez vált be. Dél felé haladva az országban az a jellemző, hogy a legdélibb skanei területek kivételével megmaradt a faház, mint családi ház (persze klin- kerittel burkolva), de egy-egy „réteg” el-elmarad a hőszigetelési célzattal felrakottakból. Hadd kopogjon! Fekete Tibor (Új Kelet) A talajvíz elfertőződésé- nek megakadályozására az önkormányzatok megpróbálnak intézkedéseket hozni, de mindhiába, ha az ügyeskedők rendre kijátsz- szák a szabályokat. Előírás, hogy csak olyan szennyvíztározót készíthetnek az újonnan épült házakhoz, amelyek teljesen zártak, így nem szivároghat mosószeres víz a talajba. Hogy a leendő tulajdonosoknak ne kelljen havonta kiszippantatni a szennyvíztárolót, becsapják a műszaki átvétel során az önkormányzat szakemberét. Az akna alját lerakják téglával, így amikor az ellenőr egy bottal megkocogtatja az alját, az kopog, és zártnak tűnik a rendszer. Majd amikor elmegy az ellenőr, egyszerűen felszedik a téglát, és már derítőként üzemel az akna. Divatosan szólva azt mondhatnánk: ügyes! Vagy az volna, ha nem a mindannyiunk ivóvízbázisát veszélyeztetnék az ilyen sumákotok. Amikor már nem tudjuk szép szóval meggyőzni a környezetünket szándékosan pusztítókat, akkor kell jönnie a törvény szigorának. A műszaki ellenőröknek nem lenne szabad elfogadniuk az ilyen csalóka megoldásokat, amelyek könnyen átalakíthatok zárt rendszerűből emésztőgödörré. Hisz az, hogy kopog az alja, még semmit sem jelent.
