Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-07 / 106. szám
ÜJ KELET mm Vállalkozás 1996. m 9 Pető Iván vállalkozott... Kézy Béla jegyzete .. .először arra, hogy lefáradjon megyénkbe, majd arra, hogy gumicsizmát húzzon és (egy) fát ültessen, végül pedig arra, hogy keményen elmarasztaljon (kis)vállalkozót, állampolgárt egyaránt. Azt mondta ugyanis, hogy azok a felelősek a feketegazdaságért, akik nyugta nélkül vásárolnak, és akik arcátlanul nem adnak nyugtát—mondjuk a piaci sát- racskában vagy a picike falusi szatócsboltban. Pető pártelnök úr bizonyára pontosan tudja, hogy mekkora a munkanélküliség ebben a megyében, talán arról is hallott, hogy az általa meglátogatott Bereg környékén a megyei átlagot is jócskán meghaladja. Bizonyára arról is tudomása van Pető Ivánnak, hogy mekkorák errefelé az átlagkeresetek. Nem vitatom: be kell tartanunk a szabályokat. Csakhogy — és ezt hányszor leírtuk már —ha azok a szabályok betart- hatatlanok, ha egyszerűen lehetetlenné teszik azt, hogy a többség normálisan éljen, akkor talán nem is az emberekkel van a baj. Magam sem hiszem, hogy a vállalkozóknak tizenöt—tizenhatezer forintos átlagjövedelmük van, ameny- nyit az APEH-nek bevallanak. De vélhetően annyi lenne, ha mindenkinek nyugtát adnának, ha minden jövedelmüket beváltanák, s befizetnék azokat a sápokat, amelyeket a törvények előírnak. Államunk pedig tovább finanszírozná belőle a bankokat, továbbra sem építene utakat, s továbbra is bajban volna az egészségügy, az oktatás meg a nyugdíjrendszer. A kisvállalkozók pedig dolgozhatnának kora hajnaltól késő estig éppúgy, mint most, csak éppen minimálbérért, s természetesen ezután járna a táppénzük, ha megbetegszenek, épp úgy, mint a most bevallott jövedelmük szerint. Akkor pedig minek fizessenek? Nem tudom, Pető Iván menynyire ismeri a kicsiben működőfeketegazdaságot. Azt azonban alig hiszem, hogy ült volna éjszakáról éjszakára egy gázolajtól bűzlő rozzant Mercedes volánja mögött. Igaz, nem annyira veszélyes a dolog. Az, hogy a néhány száz liter gázolaj egy szerencsétlen karambolnál mekkorát durranhat, elhanyagolható. Az sem számít, ha a vámosok elkapnak, százezer forintnyi bírság köny- nyedén kifizethető. És áz meg igazán kényelmes, hogy sem tb-t, sem szja-t nem kellfizetnem, hiszen a rozzant Merd tulajdonosának nem vagyok bejelentettalkalmazottja. Zsebbőlfizet, éppen annyit, hogy holnap be tudom fizetni a gyerek napközijét. A vízdíjra valót holnap éjszaka keresem meg, azt is ki kell fizetni, ha hazaérve a bizserge- tően izgalmas éjszakai kalandokból egyáltalán le akarom mosni magamról a gázolaj szagát, bár ha egyszer abbahagyhatnám, talán akkor is évekig érezném az üzemanyag bűzét. Azt is leírtuk már nagyon sokszor, hogy az üzemanyag ára akár negyven forint is lehetne. A többi mindenféle adók címén az állami zsebekbe vándorol. Emiatt szintén van motivációja afekete-üzemanyag- kereskedelemnek. Meg mindenféle feketekereskedelemnek. De ha egyszer nem a kicsiken akarnák elverni a port, ha nem nyomozóhivatalok sorát állítanák fel, hanem valóban hagynák nyomozni a meglévőket, netán a hatalom közvetlen közelében is, akkor talán megszívlelhetnénk Pető Iván dörgedelmeit. Mint ahogy azon is érdemes volna elgondolkodni, hogy úgy is lehet küzdeni a feketekereskedelem, afeketemunka, a feketevállalkozások ellen, hogy ha megfizethető adókat, járulékokat határoz meg a kormány, és — uram bocsá’ — az elmaradott régiókban még adókedvezményekkel is segíti a vállalkozásokat. Hogy miből lehetne mindezt fedezni? Lehet, hogy azokat, akik napról napra új adókat ötlenek ki, fel kellene cserélni olyanokra, akik végre valóban vállalkozásbarát intézkedésekre találnak fedezetet. Észrevenni, hol a hézag Egy ötlet margójára Gaál Sándor fiatal ember. Amióta az iskoláit befejezte, dolgozik. Azt vallja, hogy munka, teendő mindig van, csak keresni kell. Mindenesetre élete is ezt bizonyítja, megkérdőjelezve ezzel a csellengők ideológiáját... Palotai István (Új Kelet) — Tiszanagyfaluba nősültem, ott lakom, alig egy hete született meg a kislányom. Nem tudom, ki hogy van vele, de én, amikor kerestem, találtam is munkát. Egy szerelőnél dolgoztam, aki vendéglátóipari, nagykonyhai berendezéseket és higiéniai eszközöket javított. Munkám során feltűnt, hogy a megrendeléseknek alig tud eleget tenni, sőt, azt is észrevettem, hogy ezeknek a gépeknek nincs se gyártója, se képviselője a megyében, és minden véletlenszerűen és összevissza működik. Például, ha valaki venni akart egy vendéglátóipari vagy nagykonyhai masinát, az mehetett Pestre keGaál Sándor resgélni. A szervizeléssel is problémák voltak, mert szakszerelőt szintén onnan kellett hívni, és ez rengeteg időt emésztett fel. A vállalkozóknak volt még egy választásuk: van a megyében egy úgynevezett „vándorbrigád”, ők feketén „buherálnak”, és csak ideig- óráig jó, amit megjavítanak, pontosabban összegány ólnak... Az áraik pedig... Elég, ha annyit mondok, beszéltem olyan nagykonyhai főnökkel, aki elmondta, hogy tízszeres áron adtak neki el szivattyút... A megye egyetlen komoly szerelője — ahol dolgoztam — pedig nem bírja a sok munkát... Szóval észrevettem, hogy hézag van a szolgáltatási hálón, és akkor azt kérdeztem magamtól: miért is ne? Megpróbálom „betömni”. Egy haverommal kibéreltünk egy irodát, és ügynöki tevékenységbe kezdtünk — természetesen szakmán belül. Mire észbe kaptunk, már kapcsolatban álltunk az összes jelentős magyar gyártócéggel, sőt, több külföldivel is. Világcégekkel másodelosztói szerződéseket kötöttünk. Beindult a verkli... Igen ám, de rájöttünk, kéne egy bemutatóterem is, mert a vevők szeretnék élőben is megnézni az árut, nem csak prospektusokban. így aztán összekapartuk a maradék kis pénzt, ami még volt, és Nyíregyházán, a Kállói út 18/a alatt ki is vettünk egy helyet, ahol éppen most rendezgettük be a „Gastrocsúcs” bemutatótermet... Jobb név nem jutott eszünkbe... Mivel mi mindent garanciával adunk el, szervizelni is kell a gépeket. Nagyon nagy előnyünk, hogy ezt is mi magunk végezzük... Persze, ha valaki egyéb javítást kér, azt is — magyarán, mindent elvállalunk, ami a szakterületet érinti... Ezt úgy szokták az okosok mondani, hogy a cég több lábon áll. — Mennyi idő kellett mindehhez? — Összesen négy hónap. Sok is, meg kevés is. A következő lépcső az lesz (ezen dolgozunk), hogy bevezessünk egy általánydíjas javítószolgálatot... — Őszintén, mennyi pénzzel kezdték? — Nagyon kevéssel. A mi tőkénk a fejünkben van — a szaktudás, de még inkább a kapcsolatok, az ismeretségek sűrű rendszere. Az első hónapokban egyetlen fillér fizetést sem vettünk fel. Ha úgy tetszik, hát a „család nyakán” éltünk, de hát ők is megértették a helyzetet. Úgy határoztunk, hogy ez év végéig csak annyit veszünk ki a boltból, amennyi nagyon, de nagyon szükséges. Év végén majd elszámolunk! Akkor majd meglátjuk a „medvét”. Nem lehet elég korán kezdeni Piacgazdasagot tanulnak Az üzleti fogásokat és a vállalkozás technikáját nem lehet elég hamar megtanulni — vallják ezt a Junior Achievement Magyarország Alapítvány képviselői. Az amerikai szervezet gyakorlati tapasztalatokat kínál a világ több országának gyermekei részére, akik a szabad vállalkozás ismeretéről tanulnak, és ezen a területen dolgoznak. Kozma Ibolya (Új Kelet) A Junior Achievement (nevének jelentése az eredményes ifjúságért dolgozó) Alapítvány magyarországi vezetője, Jávorsz- ky Iván a közelmúltban a nyíregyházi Inkubátorházban, az Első Nyírségi és Fejlesztési Társaság és a PRIMOM Alapítvány szervezésében mutatta be a szervezetet. A már hetvenhat éve, több mint nyolcvan országban működő nonprofit oktatási programot három éve ismerik hazánkban. A megye- székhelyen a 3-as és a 20-as Általános Iskolában, valamint al07-es Számú Szakközépiskolában tanítanak vállalkozási ismereteket. Az első osztálytól a középiskoláig szóló tananyagot egy pedagógus és egy gyakorló vállalkozó ismerteti a tanulókkal. A témakörökben én magam, a családom, a környék, a város, a régió, az ország és a világ szerepelnek. A tanácsadók segítségével a diákok megtanulják a gazdasági rendszerek alapjait, a kereslet-kínálat törvényeit, a vállalkozás feltételeit, a pénz szerepét. Olyan ismereteket szereznek, amelyeket felnőttként a hétköznapi élet problémáinak megoldásában tudnak hasznosítani. Nemcsak elméleti, de gyakorlati tapasztalatokkal is gazdagítják tudásukat. A diákcsoport ugyanis különféle vállalkozásokat indít be. Kitalálják, milyen profillal foglalkozzanak, a nyereséget pedig együtt használják fel befektetésre vagy más célra. A 3-as iskola tanulói diszkót szerveztek az iskola részére, mások boltot nyitottak, ahol írószereket árusítottak. Szlogenjük szerint számukra ugyanolyan fontos a bevétel növelése, mint az udvariasság. A Junior Achievement Alapítvány segítségével közelebb kerülhet egymáshoz a vállalkozás és az iskola. Változó világunkban a kettőt nem lehet elkülöníteni egymástól. Az érdeklődő gyerekek csokitőzsdén ismerhették meg a tőzsde fogalmait és fortélyait. Reméljük, ők jó szakmait tudással, felkészültséggel és bátorsággal indulnak majd a felnőtt életbe, s a XXI. század üzleti életének sikeres és eredményes vállalkozói lesznek. Vegyszermentes italok Dojcsák Tibor (Uj Kelet) Az italok úgy készülnek, hogy a tiszta vagy felhígított szeszbe rakta a növényt vagy gyümölcsöt, és állni hagyja egy hétig, hónapig, esetleg évekig is, ameddig el nem érik a kívánt íz- és zamatszintet. Gondolkodott azon, hogy a receptek egy részét könyv formájában kiadja, de ez az ötlet is halva született. Nem talált megfelelő és megbízható kiadót. Úgy döntött, a készítés titkait megtartja, inkább ő maga gyártja az italokat. — Készítettem borlikőrt, vermutot, Martinit, már nyolcszáz palackot is számoltam régebben, de azóta már több van. Egy italt elkészítek ötször, tízszer, amíg úgy nem érzem; az már olyan, hogy gyártani is lehetne. Korábban lehetett bizonyos mennyiségű szeszt vásárolni és tartani engedély nélkül, most már nem. Ezért az italaimat nem hígított szeszből, hanem vodkából készítem, az ízük így sem változik, csak kisebb az alkoholfokuk. Megbízhatatlan forrásból, például piacon nem veszek alkoholt. Nem tudok 40, csak 30—32 fokos likőrt előállítani. Vannak gyümölcs-, növény- és szárított növény (például bodzavirág, fodormenta) alapú likőrjeim. Először rózsasziromból, akácfavirágból, utána különböző alapanyagok társításával, mondjuk szilvából és datolyából próbáltam egy-egy új, harmonikus ízt összehozni. Házi ünnepeinkre, névnapokra, születésnapokra, karácsonyra készítek italokat, amelyek receptjét nem jegyzem le. Azok csak arra az egy alkalomra szólnak. A legjobb pillanatnyilag egy '92-től érő likőr, ami 18 gyümölcsből és legalább ennyi fűszernövényből áll. Szeretnék egy kis üzemet létesíteni, de nagyon sok akadály áll az utamban. Véleményem szerint, arra a kis mennyiségre, ami nálam készülne, van fizetőképes kereslet, és az sem elképzelhetetlen, hogy exportáljunk. Nyugaton keresettek a tisztán természetes alapanyagból készített termékek. Vegyszermentes területről szerzem be a növényeket és gyümölcsöket. A bodzát nem az út széléről szedem, ahol kipufogógázból lerakodott ólommal, vegyszerekkel szennyezett, hanem a román—magyar határsávról, ahol nem alkalmaznak helikopteres növényvédelmet sem, vagy az erdők belsejéből, ahol szintén viszonylag tiszta a környezet. Néhány alapanyagot magam termelek, a fűszereket pedig a Herbáriától fémzárolt ta- sakokban szerzem be. Csak a déligyümölcsöket veszem boltban. A hazai előírások szigorúan meghatározzák az üzem kialakításának, a palackozásnak, az alkohol szállításának, a késztermék tárolásának feltételeit. Csak úgy vehetnék a magyar államtól alkoholt, ha 15 millió forintos garanciát tennék le!!! Mindent teljesíteni tudnék, de az utolsó tétel, a garancia, meghaladja lehetőségeimet. Egyelőre házi használatra, magunknak és a barátainknak készítek italokat, és tovább kísérletezgetek. Bízom benne, hogy valamikor lehetőségem lesz a Szombathy- féle természetes alapanyagból készülő italok gyártására. A legtöbb saját kidolgozású italrecept, és a legtöbb saját készítésű ital, ezekkel nevezett Szombathy Géza a Leg... leg... leg... műsorába néhány éve. Nem sikerült bejutnia, nincs szerencséje, amikor italgyártási tudását próbálja kamatoztatni. Saját ötletei alapján kezdett bort, majd likőröket készíteni. Ma már közel százötven féle ital leírása van készen, de néhány dologban valamennyi megegyezik. Vegyi oldószerek, színezőanyagok nélkül készülnek. A zöld színű likőr zöld dióból, a piros céklaléből, a sárga kurkumából kapta a színét.
