Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-07 / 106. szám
UJ KELET UJ KELET FEHÉRGYARMATON Esélyt adni a továbbtanulásra Érettségi szakmunkásoknak Kétnapos hétvégi tanácskozáson vett részt Bereczky Lászlómé, a fehérgyarmati szakmunkásképző igazgatója. Erről kérdeztük. — Az ország minden részéről érkeztek Kaposvárra vezetők azokból a szakmunkásképző intézetekből, ahol már bevezették azt a képzési formát, amire mi még csak most készülünk. A minisztérium képviseletében is voltak ott szakemberek, hogy az eddigi tapasztalatokat értékeljék és elmondják a jelenlévőknek. — Mi volt az, ami a résztvevőket leginkább érdekelte? — Megfogalmazódott, hogy lehessen cél mindenki számára az érettségi, és ezt meg is kell tölteni tartalommal. Azoknak a fiataloknak, akik szakmunkásképzőbe jelentkeztek, és ott derül ki, hogy a szakmunkásoklevél megszerzése után van esélyünk eredményes továbbtanulásra, a lehetőséget ehhez meg kell adni. Három éve kezdődött el az országban a kétéves intenzív középiskolai oktatás szakmunkások számára, és ez év szeptemberétől nálunk is indul ez a képzési forma. —Kik jelentkezhetnek erre? — A jelentkezés feltétele, hogy a fiatal ne töltse be a tizenkilencedik életévét, hároméves szakmunkásképzésben szerzett bizonyítvánnyal rendelkezzen, és tanulmányi eredménye elérje a négyes átlagot. Ha a feltételeknek megfelel a tovább tanulni szándékozó, akkor még felvételizik matematikából, magyarból és történelemből. — Miért pont ebből a három tantárgyból? — Azért, mert a kétéves nappali tagozatos intenzív képzésünk után érettségizhetnek a hallgatók. Felsőoktatási intézménybe jelentkezhetnek az itt végzettek. A kötelező érettségi tárgyai az itt említettek. — Van-e elegendő jelentkező? — Többszörös az igény a most induló egy osztályba, mint amennyi a felvehetők száma. A kollégiumban ez is nagy vonzerő. — Megvannak-e a képzés személyi feltételei? — Részben nálunk állásban lévő pedagógusok, részben a városban más középiskolában dolgozók oktatják majd az érettségizőket. Az önkormányzat nemcsak engedélyezte, hanem támogatja is elképzelésünket. Városlátogató Kitört a négy fal közül 1996. május 7., kedd 7 Népi hagyományok ápolója Egy tőzsgyökeres nyíregyházi házaspár Fehérgyarmatra költözött. Erről beszél Véghné Papp Ildikó. Vajon miért? — Az eredeti végzettségem szerint óvónő vagyok. A főiskola elvégzése után azonban csak húsz napig dolgoztam a szakmámban, mert kismama lettem, ikreim születtek, abba kellett hagyni a munkát. Amikor a fiúk kilenc hónaposak lettek, elővettem a szövőkeretet. — Mi az összefüggés a kettő között? — Az a kilenc hónap érlelte meg bennem: ki kell tömöm a négy fal közül, de úgy, hogy közben a családdal is foglalkozzam. A férjhez menés előtt mindig foglalkoztam valamivel, a zongorázástól az éneklésig. Ezekről már le kellett mondanom a gyerekek miatt, de elővettem a szövőkeretet, ami még a főiskolás éveimből maradt meg. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet a népi iparművészet, és úgy gondoltam, most kihasználom a gyes idejét, megtanulom a szőttesek készítését. — A férje mit szólt ehhez? — A páromnak volt ismerőse a Népművészeti Egyesületnél, segített elintézni, hogy egy tanfolyamra felvegyenek. Heti egy alkalommal ő vigyázott a gyerekekre, amíg én tanultam a szövést. A későbbiekben vettünk egy szövőszéket, és ezen az esztovátán már nagyobb munkát is elvégezhettünk, mert a férjem is egyre inkább megkedvelte ezt a munkát, és ketten készítettük a szőnyegeket. —Hogyan bontakozott ki egy üzlet létrehozásának terve? — Akkor, tizenkét évvel ezelőtt még csak a saját lakásunk díszítésére dolgoztunk. Kaptunk azonban megrendeléseket a rokonoktól, barátoktól, és biztattak, zsűriztessük le a munkákat. Nagyon jó szakmai értékelést kaptunk, ez tovább ösztönzött, berendeztük a nyíregyházi lakásunkat műhelynek. Felkértek néhány kiállítás megtarSzeretni kell az állatot A nyolcvanadik életévébe lépett id. Kiss Mihály a fehér- gyarmati Százastanyán él. Nyugdíjas éveiben végiggondolta élete történetét, és egy füzetbe írni kezdte. — Szüleim földművesek voltak Ibrányban, és kilenc gyerekkel gazdagították a házat. Földjük csak akkor lett — egy kevés —, amikor ’24-ben osztottak a nincsteleneknek. Azért viszont mint földtulajdonosokat kiköltöztették őket a cselédsorról, és közös lakásba kerültünk egy szintén sokgyermekes kovácscsaláddal. Azoknak az egyik fiuk a szerencsi cukorgyárban dolgozott, amikor hazajött, egész nap hegedűit. Akkor döntöttem el, ki kell tömi a szegénységből. Alig vártam, hogy tizennyolc éves legyek, és valami életutat betöltsék. Sok uradalom volt akkoriban Ibrány környékén, szép, férfias volt a lovászok foglalkozása. Felvettek a debreceni méntelepre, kitanultam a szakmát. Aztán a háború beleszólt az életembe, de a fogság után már kineveztek állomásvezetőnek Debrecenbe. Közben rendszeresen kellett járnom Fehérgyarmatra a márciustól júniusig tartó fedeztetési hónapokra. Sok ló elpusztult a háborúban, de még így is több mint ezer kancatulajdonos tartozott a körzetembe huszonkét szatmári tására is, ahol a munkáink többségét megvették. Akkor már, akarva- akaratlanul az alkotómunka üzleti foglalkozássá is vált. —Miként lett ebből fehérgyarmati letelepedés? — Árultunk pavilonban, vásáron, de kerestünk egy olyan helyet, ahol lakást, üzletet bé- relhetünk, és ahol szeretik az emberek a népművészetet. A szatmári térség ilyen. Itt kedvelik a rongyszőnyeget, a gyapjúszőnyeget, a gyapjúpárnát, a szőtt tarisznyát. Elöl van az üzletünk, hátul a műhely, ahol készítjük a szép népi szőtteseket, mert amióta ebbe a szatmári városba költöztünk, még tanultam is az itteni népi hagyományokból. községben. Pótolni kellett az elpusztult lovakat, országosan elsők közt itt alkalmaztuk a mesterséges fedeztetést. Fárasztó volt a családnak, hogy minden évben négy hónapra elköltöztünk, aztán visz- sza Debrecenbe, ezért végleg letelepedtünk itt. Olyan jó eredményt értem el a méntelepen, hogy.még az akkori államtitkár, dr. Soós Károly is elismeréssel szólt munkámról. Akkor mondta nekem az Állami Gazdaság igazgatója: jó lenne, ha a szarvasmarhatelepen is szétnéznék. Mondtam, nem kell nekem szétnézni, tudom én, olyan állapotok vannak, hogy én azokat egy percig sem tűrném tovább. Na, ilyen ember kell nekünk, mondta Csorx’ási Sándor, és megbíztak az állattenyésztési ágazat vezetésével. Egy hónapra vállaltam ’64-ben, és tizennégy év lett belőle, mert 78-as nyugdíjazásomig maradtam. Igaz, hogy egy hónap alatt az addigi hétliteres istállóátlagot tizenkettőre javítottam a tejtermelésben. Ilyen jó átlagot az országban is kevesen tudtak felmutatni egy tehén után. Nem kellett ehhez más, mint enni adás helyett etetni a jószágot. Ehhez még szeretni kell az állatot, ahogy azt nekem Debrecenben annak idején tanították. Tanár és diák Sokat jár a fehérgyarmati városi könyvtárba Fehérvári Melinda. Három éve szerzett diplomát történelem— orosz szakon a főiskolán, és a város kollégiumában helyezkedett el. Két éve úgy döntött, hogy kiegészítő képzésben egy harmadik szakot is elvégez, talán úgy több esélye lesz a pedagóguspályán maradáshoz. Érzelmi indíttatása a magyar szakhoz volt, szereti a verseket, középiskolás korában sokat szavalt versenyeken. A racionalitás is emellett szólt, mert ez két szaknak „számít”. A barátnője is erre biztatta, sőt, mint ilyen szakos diplomás, a felvételihez még segített is. A főiskolai képzést teljesen önköltségen oldja meg Melinda, mert a munkahelye csak így járult hozzá a továbbtanuláshoz. Az éves fizetésének több mint a felét költi a tandíjra, utazásra, vizsgákra. Könyvek vásárlásához már nem is marad pénze. A fehérgyarmati könyvtár viszont nagyon jól ellátott, csendes hely, ahol készülhet a vizsgáira. Lehet, hogy nem sokáig lesz gyarmati iskolás Tóth Agnes. A most hatodikos lányt felvették a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Konzervatóriumba, csak helyhiány miatt még várnia kell, hogy mikor hívják be. Szülei örülnek a sikernek, szeretnék, ha lányuk már Debrecenben fejlődhetne tovább. Ágnes is menne, mert vonzza a művészi pálya, de ha zongoratanár lehet, azzal is elégedett lenne. Nem szívesen hagyja itt a régi osztálytársait, iskoláját, mert harmadik osztályos korában itt kezdte el a zongoratanulást. Első zongoratanára Tóth Kamilla volt, majd Sztijka Emma következett. Az ő munkájának és Ágnes tehetségének köszönhetően, már volt egy önálló hangversenye is a lánynak. Legközelebb júliusban lép a közönség elé a kis zongoristalány, mert meghívták a székesfehérvári országos zongoristatalálkozóra. AZ OLDALT ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: ARADI BALOGH ATTILA
