Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-28 / 123. szám
UJ KELET Gyermekeink 1996. május 28., kedd 5 az utcára, a terekre a kicsiket, hogy együtt örvendhessenek? Senki. Ezt tudják nagyon is jól azok a dicstelen vámszedők, akik ezen az egy napon akarnak meggazdagodni, tönkreté- ve ezzel mindent, amiről ez a meghitt ünnep szól! Hatszáz Mikor? forintos léggömbök — persze, van száznyolcvanért is, csak az olyan, mint egy felfújt hadd ne írjam le, micsoda —, a százforintos három percig tartó körhinta (még a kétéveseknek is ennyi), a légvárban való háromperces ugrálás ötvenért, a gyermekeknek ingyenes belépés ott, ahol a felnőttek belépPalotai István tárcája Tartottam tőle, de nem féltem eléggé. Talán még mindig képtelen vagyok igazán rosszat feltételezni? Vagy nem is akarok? így védekezem ez ellen a mindenből hasznot húzó, kíméletlenül harácsoló magyar valóság ellen? Meglehet. Mert bizony meglehetősen nehéz beletörődni, hogy itt már egyeseknek semmi sem szent — még gyermekeink felhőtlen öröme sem. Ennek iskolapéldája a mostani gyermeknap is. Mert kérdem én, ki az, aki ezen a napon bármit is meg tud tagadni gyermekétől, ha az utolsó petákja is megy rá? Ki az, aki ilyenkor nem viszi ki ti díja abnormálisán magas — mintha az ember egyedül is elküdhetné a kisfiát vagy a kislányát... szóval mindez sajnos magáért beszél. Nem értem, miért kell olyan helyzetet teremteni, hogy gyermekeink öröme egyben a mi kétségbeesésünket váltsa ki? Miért kell pont a gyermeknapon éket verni a generációk közé, holott pont arról szólna a dolog, hogy ezen a napon a kicsinyek mindent megengedhetnek maguknak — persze, ennek az a feltétele, hogy mi is megengedhessük magunknak... Mikor jön már el az az idő, amikor a „mélyen tisztelt” vállalkozók, ha csak egy napra, csak egyetlen órára vagy pillanatra is képesek lesznek emberi módon gondolkozni, és nem rohanni eszement módon a haszonsztrádán? Mikor jelenik meg az ember a tevékenységek mögött? Mikor hagynak minket végre felhőtlenül ünnepelni, örülni, hogy ne szembesüljünk életünk minden percében nyomorunkkal? Mikor akar ez a világ végre egy csepp örömöt szerezni? Mikor? „Ez nem igazságos...” Könny és mosoly Berki Antal (Új Kelet) Kedves Parlamentbácsik! A helikopterpilóta, aki nem kapott felszállási engedélyt Én még nagyon kicsi vagyok, hogy megértsem a dolgokat. Az viszont most már világos, hogy nektek meg az nem érdekes, ami nekem az. Hát hogy szeresselek én benneteket? És minek? Beszéltek összevissza a demokráciáról, pedig a demokráciába én is beletartozom. Meg az is, hogy engem ne csapjatok be! Mert csúnyán becsaptatok a gyermeknapon. Nagyon csúnyán. Azt ígértétek, hogy jönnek majd a MIG 29-esek meg a harci helikopterek a légiparádéra. Erre odaküldtetek egy nyamvadt szállítóhelikoptert, és még azt sem engedtétek felszállni. Valaki közületek az utolsó pillanatban megtiltotta a pilóta bácsinak, hogy felszállón. Mindez miért? Azért, mert elkezdtétek macerálni a Keleti bácsit meg a katonákat, hogy repültek. Hát én megmondom nektek, hogy gondolom: nektek kéne repülni! Nektek, akik még a gyerekek örömét is elveszitek, hogy igazatok legyen az örökös vitatkozásban. Higgyétek el nekem, kedves bácsik, hogy ezt mi, gyerekek soha sem fogjuk elfelejteni, ami azért lesz rátok nézve szomorú dolog, mert belőlünk is választópolgárok lesznek egyszer... És nem is olyan soká! A gyerekek Tibor (c) panaszai Sokaknak luxus... A tűz fészkét nem egyszerű megközelíteni. A kisfiú elszántan küzdi le az akadályokat. Könnyedén átjut a szűk nyíláson, aztán a gyorsabb haladás érdekében célszerűbb, ha ugrik. Előtte mindenütt gátak, csak nehezen tudja kikerülni őket, ráadásul az egyik lábát nem használhatja. Féllábon biceg a fecskendő felé. Végre eléri. Ott áll a cél előtt, felkapja a fecskendőt, és a mesterien irányított vízsugárral egymás után szedi le a padra állított kólásüvege- ket. Négy pont, hangzik az értékelés, és ezzel a Szabadidőpark—Múzeumfalu közös gyermeknapi vetélkedőjének első feladatát teljesítette. Kissé odébb a tűzoltástól aszfaltrajzverseny. A nyelvét is kiölti nagy igyekezetében. Kap színes krétát, egy talpalatnyi helyet, ennél több nem is kell. Csakhamar készen van a rajz. Vidáman süt a nap, az égen bárányfelhők, a medveházból kikandikál egy medve. Ez is négy pont. Nem is rossz. A következő akadály nehezebb. Orral gurít végig egy pingponglabdát a leterített gumimatracon. Zsákban futás, kólaivó verseny, ki tud több vizet önteni adott idő alatt egy üres üvegbe. Összesen 27 pont a lehetséges 31-ből. De a neheze még hátravan. A Múzeumfaluban tudni is kell valamit. Például a tűzoltásról. A motoros és kézi szivattyú felismerése könnyű, nem nehéz a horog sem, de a tűzcsapó már nem sikerül. Nem baj, gyerünk tovább, ez is két pont. Jé! Mi ez? Hát a polgári védelem pavilonja. Ez nem számít a versenyben, de nagyon is érdekes. Kíváncsiságból felpróbál egy gázálarcot. Úgy néz ki, mint a gonosz a Csillagok háborújából. Meglepetésére egy vászontáskát kap ajándékba. Nagyszerű, lesz miben tartani a kincseit. Az origami és a rajz nem jelent problémát, kicsit fél a Velocipédtől, de segédlettel ezen is megy egy kört, nem is olyan félelmetes. Már csak a levéltári állomás van hátra. Itt is három pont. Összesen 14. A megszerezhető 46-ból negyvenegy. Szép eredmény ahhoz képest, hogy még csak elsős. Délután eredményhirdetés. A megszerzett pontokért licitálással vásárolhat valamilyen játékot. A kikiáltó csodákat kínál. A kisfiú boldogan licitál. Nem jön össze. Hiába van sok pontja. A többieknek még több. Például a testvérek összeadhatják megszerzett pontjaikat. így nekik már 90 pontjuk is lehet. „Ez nem igazságos, 52 pontért elviszik, pedig negyvenhatnál senkinek sem lehet több.” — A kisfiú keserves sírásra fakad. Vásárol egy madáretetőt, rajta címke: a Start Vállalat ajándéka. Végül is pontjaiból hasznos dolog lett. Örülni fognak télen a madarak a kertben. Nem nagyon érdekli. Sírva megy el az árverés színhelyéről. Aztán fájdalomdíjként kap egy fénykardot. Már mosolyog. Bekapcsolja, forgatja, vele van az erő. Hazafelé úgy indul, mint Luke, a Jedi visszatérből. Fekete Tibor (Új Kelet) _ Korán reggel útra kelünk, irány a repülőtér — a plakáton sok érdekes és vonzó program szerepelt. A gépkocsisor vége a nagykörútnál. Feladjuk a reménytelennek tűnő vállalkozást, kiállunk a sorból. Irány a stadion, hátha nagyobb szerencsénk lesz. A városi lőtér oldalában tudunk parkolni. Sebaj, gondoltam, majd bemegyünk a hátsó kapun. Tévedtem, zárva volt, pedig a focimeccsekkor, ahol egy—két ezer ember van jelen, kinyitják. Körbejáijuk az egész stadiont, és a következő meglepetés a főbejáratnál ér. Még a gyerekek részére is kell jegyet váltani. Azzal vígasztalnak, hogy ez egyben tombolajegy is. (Én nem akartam tombolát váltani.) A kapuban mellettünk egy apuka meg is jegyezte: „Fizessen a polgármester!” Csak egy pillanatra állunk meg a tűzoltóbemutatót nézni, mert a hosszú gyaloglástól megszomjaztak a gyerekek. Még el sem érünk a büféig, amikor a léggömbárusnál a lányok követelőzve kémek. Igazuk van, a gyermeknap léggömb nélkül olyan, mint a disznótor kolbász nélkül. Nagyon drága kolbász — szokták ilyenkor mondani: Még jó, hogy kapni lehet. A büfénél már meg sem lepődöm az árakon. Ezután még egy-egy fagyi... Menjünk a füves pályára, a nagyszínpadhoz! Abban bíztam, hogy ott már nem csábítgatnak semmivel, de újra tévedtem. A közelebbi focikapunál kis csoportosulás, és a körön belül az éppen soron következő kis lukakba próbál betalálni egy nagy focilabdával. Akinek sikerül, nyerhetnek dobozos üdítőt vagy kitűzőt. Már-már azt gondoltam, végre egy okos reklámfogás, amikor észrevettem a táblát. Csak az a gyerek vehet részt a játékban, akinek az apukája előtte vásárol legalább négy darab dobozos kólát. Most bántam csak, hogy a büfénél kezdtünk, mert a két gyerekért mindjárt nyolcat kellett vennem. Kárpótlásul nyertek egy- egy jelvényt, de ez engem nem igazán vigasztal. A színpadon tényleg jó volt a műsor. Profi módon oldották meg a problémákat. Késik a Mandala? Sebaj. Lesz akkor helyette Kerioke. (Zenei aláfestésre mikrofonba énekelhettek a gyerekek.) A Micimackót és a Boldog születésnapot a közönség is énekelte. Megjött a Mandala. Jött, látott és győzött. Egy óra a színpad előtt elég volt a gyerekeknek. Már a stadion körbejárásakor kiszúrtak maguknak a nagy körhintát és a forgó karusszelt is. ígéretem beváltandó, átsétáltunk a salakos pályára. Még jó, hogy fogtuk a lányok kezét, mert a körhinta körül igencsak foghíjasra siekredett a védőkorlát. Egy posztoló rendőr le is cö- vekelt mellette, megelőzendő a bajt. A körhintába nem engedtük őket egyedül, így négyünkért egy-egy százast kellett legombolni, a karusszel újabb kétszáz forint. Egy órakor már a gyomrunk is korgott, de a pénztárca alján már csak az apró csörgött. Ha lúd, legyen kövér, és ezt a maradékot én költöttem el a dobozdobálóban. A kijárat felé igyekezve egy ismerős házaspárral találkoztunk, akik elmondták, hogy ők még szerencsésnek mondhatják magukat, mert a férj munkahelye megajándékozta őket négy belépőjeggyel. Jutka asszony szerint rossz időpontban van a gyermeknap. A hónap végén már nagyon nehéz a szórakozásra költeni. Még jó, hogy a gyerekek ajándékát — egy felfújható ülőgarnitúrát — előre megrendelték. Amit a belépőjegy árán megspóroltak, azt léggömbre, kólára meg fagyira költik. A ringispíl csak most következik. Felemás érzésekkel autóztunk hazafelé. A gyerekek boldogan szorították magukhoz a lufikat, mi, szülők pedig azon tűnődtünk, hogy sok kisgyereknek még ennyi sem jutott...