Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-28 / 123. szám

6 1996. május 28., kedd Állatok UJ KELET „Megfogott a szomorú szeme” Aki úgy dönt, hogy egy kutyát fogad otthonába, az ta­lán még számára is szokatlan, új életformát vállal ma­gára. így volt ezzel Kolozs István is, amikor az első spá­niel beköltözött lakásukba. Az első évekről és sikerek­ről így vall a közel tizenhárom éves szakmai múlttal ren­delkező tenyésztő. Donna volt a tenyészet első szukája Míg felnő a macskakölyök A legtöbb állatbarát kisgyerek számára nincs is nagyobb öröm annál, mint mikor a cicamama kölyköket vár. A család gondozásához azonban elegendő időre és türe­lemre van szükség. Arról, hogy mi a teendő a kölykök körül, dr. Király Péter állatorvos beszélt. — Már egészen kisgyermek koromban vonzódtam a ku­tyákhoz, de szüleim életszem­lélete nem engedte meg, hogy magam is állatokat tartsak. Egyszer mégis megpróbáltam egy tacskóval, de együttlétünk tiszavirág életűnek bizonyult. Egyetemista voltam, amikor bekerültem egy olyan társaság­ba, ahol a legtöbb embernek kutyája volt. Ebben az időben kezdtem el kiállításokra járni, és egyre jobban tudatosult ben­nem, hogy vagy fekete spáni­elt, vagy fehér uszkárt szeret­nék. Végül az előbbi mellett döntöttem, mert annyira meg­tetszettek a nagy lelógó fülei és szomorú szemei. Hazaérve több neves spánieltenyésztővel felvettem a kapcsolatot. így vásároltam egy szukát, ami te­nyészetünk alapítója lett. Két­éves volt, amikor levelezni kezdtem fél Európával, a leg­jobb kanokat keresve. Az al­mokból azóta is megtartom a legjobb kiskutyákat, így már szépszámú tenyészetet mond­hatok magaménak. A kanok közül a legtöbben az angol vér- vonal csúcsörökítői közül ke­rültek ki. A mi kenelünkből született utódok közül tizen­négyen — ebből tíz még ma is saját— a kiállításokon ed­dig hetven CAC, huszonnégy CACIB és két Champion cí­met szereztek. A spánielt csak azoknak az embereknek ajánlom, akik ele­get tudnak foglalkozni a jó­szággal, mert igen munka- igényes. A könyvek szerint na­ponta kell kefélni a szőrét, de tapasztalataim azt mutatják, hogy hetenkénti egy—két ala­pos fésülés is elég. Fürdetni is elég évente egyszer—kétszer. A nyírás már kicsit kényesebb dolog. Három—négy havonta kell elvinni a kutyát kozme­tikushoz, de a szakavatott tenyésztő maga is kezébe ve­heti az ollót. A fekete kutyákat gyakrabban kell nyírni, mint az aranyt vagy a trikolort, mert szőrük dúsabb és erősebb. Leg­inkább a fülekre és a mancsok közére kell ügyelni, mert a séta közben belekerült tokláz ko­moly problémákat okozhat. Etetésnél is okos dolog felfog­ni a füleket, hiszen senki sem szereti, ha a nagy melegben az állat bebüdösödik a szőrébe ra­gadt maradékoktól. Mindenki maga dönti el, mi­vel eteti és ezáltal milyenné te­szi kutyáját. Az első időkben minden nap főztünk nekik, de ma már tudom, sokkal kényel­mesebb és egészségesebb a jó minőségű száraz eledel. Elsősorban tenyésztőként fog­lalkozom spánielekkel, így ne­kem leginkább szőrüknek mi­lyensége fontos és az, hogy jól beállíthatók legyenek a kiállí­tásokon. Gyakran adok el kiskutyákat, így volt alkalmam megismerni az embereket. Sok olyannal talál­koztam, akiről már első ránézés­re tudtam, semmiképpen nem való neki kutya. Bevallom, meg­válogatom, kinek adok oda egy jó alomból származó apróságot, fejlődésüket azonban később is figyelemmel kísérem. Egy— másfél éves korukig a nyírást is magamra vállalom, hogy szőrük igazán első osztályú legyen. Aki a spánielt választja tár­sául, biztosan nem bánja meg, mert borzasztóan hűséges és ragaszkodó fajta. Gazdájára, ha az jól bánik vele, bárhol képes hosszú időt várni. — A pár hetes kiscicák körül viszonylag kevés tennivaló akad, hisz a táplálkozáson kívül szinte mást nem is csinálnak. A szemek kinyílása után azonban egyre nagyobb felfedező körút­ra indulnak, s ha a cicamama nem megy utánuk, nekünk kell összeszednünk a szökevénye­ket. A macskakölykök számára a legtökéletesebb táplálék az anyatej, ami tartalmazza mind­azon tápanyagokat, amelyekre az egészséges növekedéshez szükségük van. Előfordulhat, hogy az anyaállat elpusztul, be­gyullad az emlője, vagy esetleg nincs teje. Ilyenkor nekünk kell gondoskodnunk az optimális körülmények megteremtéséről. Az etetés legegyszerűbben a szaküzletekben kapható anya- tejpótló készítményekkel oldha­tó meg. Természetesen, ha elég időnk van, mi magunk is előál­líthatjuk a cicakosztot. Egy deci zsíros tehéntejbe kevetjük bele egy tojás sárgáját és egy csepp gyermek-multivitamint. A ké­szítményeket testmelegen, har­mincnyolc fokosán kínáljuk az állatoknak. A macskakölykök az első időkben két—három óránként, később naponta négy­szer esznek. Az árva cicák számára nem csupán a létfontosságú táp­anyagról kell gondoskodnunk. Életük első hat hetében gondos­kodnunk kell arról, hogy lak­helyükön állandó harmincfo- kos legyen a hőmérséklet. Kiállítás Mátészalkán Bár még csak négy éve mű­ködik önálló jogú szervezet­ként a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének máté­szalkai szervezete, az idei már a harmadik kiállítás lesz az egyesület életében. Míg az első kettő tájjellegű szépségverseny volt, ez a mostani már egy or­szágos szintű CAC-kiállítás lesz. A kutyák közti versengés­nek, melynek időpontja július 28., a mátészalkai parkerdő ad otthont. A nevezési lapokat a szervezők szétküldték az or­szág MEOE-szervezeteinek, melyeket a kiállításra jelentke­zőknek június 26-áig a követke­ző címre kell visszaküldeniük: MEOE mátészalkai szervezete Mátészalka Pf: 119 4701 Tréning kiállítás előtt nyugalom, a kiegyensúlyo­zottság, valamint a sportsze­rűség. Emelt fővel kell tudni elviselni a vereséget is. A ringben a bíró szava a döntő. A kutyákat sorszám szerint szólítják a körökbe, ahol a bíró először a négylábú nyúj­totta összhatást értékeli. Ez­után mozgás közben és állva egyaránt alapo­san megfigyeli az állatot. Álló helyzetben a bíró oldalról, fe­lülről, hátulról és szemből bí­rál. Míg álló helyzetben a szemet, a fejet és a fogazatot, ad­dig mozgás köz­ben a megfelelő szögeléseket és a testtájak harmo­nikusságát nézi. Észrevételeit, a pozitív és negatív tulajdonságokat egyaránt rögzíti a ringtitkár a bírála­ti lapon, melynek másolatát a tu­lajdonos is megkapja a megfe­lelő besorolással. Függetlenül attól, hogy mi­lyen kiállításon vagyunk, a megfelelő küllemet zöld, a jót sárga, a nagyon jót piros, míg a kitűnőt kék szalaggal jutal­mazzák. Az eredmények a ku­tya teljesítményfüzetébe is bekerülnek. Itt a tavasz, s a gyakorló kutyatartók jól tudják, hogy a meleg napsugarak kíséretében megkezdődött a kiállí­tási szezon. A szépségversenyeket minden gazdi türel­metlenül várja, hiszen ott kutyájával, annak küllemét és tudását bemutatva igen szép sikereket érhet el. Azok számára, akiknek ez lesz az első évük a ringben, Kollonay László teljesítmény- és küllembíró, a Buda­pesten megrendezendő kutya-világkiállítás egyik bíró­ja ad néhány hasznos tanácsot. Kollonay László és vizslája, Zizi — A legelső dolog, amit tud­ni kell, hogy a bírák koron­ként, csoportonként és nemen­ként bírálják a kutyákat. így a legfiatalabb, 3—6 hónapos versenyzők baby, a 6—9 hó­naposak kölyök, a 9—18 hó­naposak fiatal osztályban mu­tatkozhatnak be. A tizenöt hó­napot betöltötték már a nyílt osztályban is indulhatnak, míg a munkaosztályba a szintén ti­zenöt hónaposnál idősebb munkavizsgás, a champion osztályba a nemzeti vagy FCI által elismert nemzetközi champion címet elért, és végül az érett osztályba minden he­tedik évét betöltött kutyát ne­vezni lehet. Mielőtt kiállításra visszük a négylábút, néhány dologra mindenképpen fel kell készí­teni. Legyen jólnevelt, hagy­ja magát megmutatni, enged­je, hogy a bíró megtapogassa és megnézze a fogát. A póráznak két vége van, ennélfogva nem csak a kutya viselkedése lehet meghatáro­zó. Az alkalomhoz illő öltö­zet mellett nagyon fontos a Az oldalt összeállította: Sikli Tímea A felvételeket Bozsó Katalin készítette Az oroszlán (Panthera Leo) Az oroszlán az egyik leg­nagyobb macskaféle. Testhossza 1,5—2 méter, ehhez járul még a 0,8— 0,9 méter hosszú farok. A mar magassága körülbe­lül 100 centiméter, test­tömege 160—200 kilo­gramm. Ezek az adatok a hímekre vonatkoznak, a nőstények körülbelül egyharmaddal kisebbek. A kölykök átlagosan 1,4 kilogrammosak. Az oroszlán a macskafélék közül az egyetlen, amelyik csak falkában érzi jól magát. A csoport létszáma elérheti a 30—40 állatot is. A nős­tények egymás közeli roko­nai, a hímek pedig hozzá­juk csapódnak. Időnként újabb hímek érkeznek, melyek elzavarják a régie­ket, s azok kölykeit elpusz­títják. Ennek eredménye az, hogy a nőstények hamarabb vemhesülhetnek, s az új hí­meknek hamarabb születik utódjuk. A vemhességi idő 102—105 nap, s ez után szü­letnek meg a kölykök, álta­lában 1—6. Szemeik három­napos és kéthetes koruk kö­rül nyílnak ki. Anyjuk a ha­todik hónapban választja el őket. Míg szopnak, a csoport minden nősténye gondosko­dik róluk, de később a zsák­mányból csak a felnőtt hí­mek és nőstények után kap­hatnak. A nappalt és az éjszaka jó részét pihenéssel töltik. Sö­tétedés után, egyedül vagy kisebb csoportokban indulnak zsákmányszerző útra. A fal­kában a nőstények vadásznak, a hímek csak akkor, amikor nem tartoznak családokhoz. Vadon 15—20 évig, fogság­ban általában 20—25 évig él­nek. Rövid távon 80 km/óra sebességgel tudnak futni, míg átlagsebességük 40—60 km/ óra. Az oroszlán könnyen szelídül. Keleten 5000 éve őstulokvadászatra, Egyip­tomban 4—5000 éve pedig hadi oroszlánként használ­ják. (Az írás A macska című lap nyomán készült.)

Next

/
Thumbnails
Contents