Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-28 / 123. szám

Magyar Távirati Irotja „Mir-hajósok” űrsétája A Mir űrállomás jelenlegi orosz legénysége sikeresen vég­rehajtotta harmadik űrsétáját—jelentette az ITAR-TASZSZ. Jurij Onufrienko és Jurij Uszacsev kozmonauta hatórás mun­kával kinyitotta annak a napelemnek a 18 méter átmérőjű ernyőjét, amelyet az előző kedden helyeztek el az űrállomá­son kívül. Az orosz személyzet február 21 -én indult a világűr­be, s a tervek szerint július 25-éig marad ott. Június közepéig még három további űrsétát terveznek. A Mir fedélzetén tar­tózkodik az amerikai Shannon Lucid űrhajósnő is: ő március­ban „szállt át” az Atlantis űrrepülőgépről az orosz bázisra. Karadzic elmenekült Az IFOR-erők katonái megkísérelték őrizetbe venni Radovan Karadzic boszniai szerb elnököt, azonban a hábo­rús bűnökkel vádolt politikus a letartóztatás elől Monte­negró területére szökött — jelentette hétfőn a Nasa Borba című belgrádi napilap. A Montena-fax nevű podgoricai hír- ügynökségre hivatkozó beszámoló szerint a letartóztatá- si kísérletre a napokban, egy vallási ünnep során került sor, amikor Karadzic a hercegovinai—montenegrói határon vár­ta, hogy Jugoszláviából átvigyék az egyik ortodox szent, Vasili Östroski ereklyéjét. Amikor a békefenntartók megje­lentek a közelben, s a határátkelő közvetlen közelében meg­kísérelték elfogni a boszniai szerb elnököt, Karadzic és az őt kísérő nagyszámú fegyveres rendőr átmenekült Monte­negróba — állítja a Montena-fax nem hivatalos forrásokból szerzett értesülésekre hivatkozva. Az incidensről szóló híre­ket az IFOR-erők illetékesei egyelőre nem erősítették meg. Lángok a Clapton-házban Tűz pusztított Eric Claptonnak, a kortárs rock egyik leg- ünnepeltebb gitárvirtuózának egymillió fontos londoni ott­honában. A katasztrófát maga az 51 éves művész fedezte fel, amint hazatért hét végi éjszakai kiruccanásából. Jellemző módon első dolga volt gitárjait biztonságba helyezni, s csak ezután hívta a tűzoltókat, akik nagy erőkkel vonultak ki a legelegánsabb londoni negyedben, Chelsea-ben emelkedő palotához. A tűzoltók beavatkozása csak részleges sikerrel járt: az első hétfői beszámolók szerint a kár eléri a több tíz­ezer fontot. Tojászápor a miniszterre Tojászápor hullott Jerzy Wiatr lengyel közoktatási mi­niszterre hétfőn Krakkóban. A politikus a krakkói Jagelló Egyetem független diákegyesületének meghívására vitadél­utánra érkezett a városba. A tanintézmény rektora az esetet az egyetem jóhíre súlyos megsértéseként, s a diákok minősíthetetlen magatartásaként értékelte. Jerzy Wiatr a Ja­gelló Egyetem aulájában eredetileg a felsőoktatás reformjá­ról tartott volna beszámolót, a diákok egy része azonban füttykoncerttel, hangoskodással 25 percen át nem engedte szóhoz jutni a minisztert. „Tünés Krakkóból!” és „SLD- KGB” feliratú plakátokat lengettek a fiatalok, majd egy pi­ros baseballsapkában gyűjtést indítottak, s a Varsóba szóló vonatjegy árát átnyújtották a politikusnak. Tűzszüneti megállapodás Jelcin és Jandarbijev tűzszüneti megállapodást írt alá a Kremlben. A fegyvereknek június 1-jén, szombaton éjféltől — közép-európai idő szerint május 31-én, pénteken 22.00 órától — el kell hallgatniuk Csecsenföldön — jelenti a Re­uter az Interfaxra hivatkozva. Világkiállítás! Erdélyi Tamás jegyzete __________________________ Há t mégiscsak lesz! Megrendezzük! Már kiplakátolták. Min­denütt látható jóváhagyott (második) emblémája, a pulikutya. Pedig a politika zűrzavarában már azt hittük, semmi sem lesz belőle. Együtt az osztrák sógorékkal. És ide jön a világ! Nagyon a fű alatt csinálták, hiszen a hatalom mindkét or­szágban feladta az egészet. Nincs rá pénz, nincs rá idő, nem vagyunk kíváncsiak a világra, nem kíváncsi ránk a világ. Lett helyette Magyarország '96, millecentenárium, szuperkoncert; a nagyvilág nélkül, csak magunknak; azért, hogy meglegyen a népnek a (kisebb) kenyér mellett a cirkuszi játék is. De mégiscsak itt van az igazi! Óriási plakátok hirdetik: Bécs— Budapest Világkiállítás! Nosza, rajta, fel Pestre, peleskei nótá­riusok és Göre Gábor bíró urak! Megnézzük a világkiállítást Pesten; aztán átruccanunk a sógorékhoz is, Bécsbe, ott is meg­nézzük. Majd üzenünk haza a fránya Interneten: „a tokaji csú­szik, a forint!schilling úszik...” Azzal vége. Hogy tetszik mondani? Kutya-világkiállítás? Nem az iga­zi? Nagy tévedés! Ez a mi igazi világkiállításunk. Rólunk, a mi korunkról szól; arról, hogy olykor kutyául érezzük magunkat. Belföld, külföld A Vöröskereszt IX, kongresszusa Alkotó hangulatban A hét végén rendezték meg Budapesten a Magyar Vö­röskereszt IX. kongresszusát. Az ott történtekről Szar­káné Kövi Mártától, a Vöröskereszt Megyei Szervezeté­nek titkárától érdeklődtünk. Tudósítónktól_________ — A tervek szerint 240 em­bernek kellett volna megjelen­ni a kongresszuson. Közülük 169 küldött, a többiek meghí­vottak, külföldi szervezetek delegáltjai, valamint a társszer­vezetek miniszteriális küldöt­tei — mondta a titkár. — Sajnos, húszán nem tud­tak eljönni. A kongresszus jó hangulatban zajlott le, a légkör alkotó volt. A tavalyi botrány­ról csak egy küldött szólt—ne­vezetesen Szilárd István hajda­ni főtitkár felmentéséről —, a kongresszus azonban nem óhajtott foglalkozni a témával, mert eltökéltsége szerint az elő­retekintés lényegesebb, mint a múlton való rágódás. Az alapszabály-módosítás­hoz 132 küldötti módosító ja­vaslat érkezett. A javaslatokat már az azt követő éjszaka fo­lyamán beszerkesztették a ter­vezetbe, és másnap egyenként meg is szavaztatták. — Az alapszabály módosítá­sa azért volt fontos, hogy az új kövesse az utóbbi négy év tár­sadalmi, illetve gazdasági vál­tozásait. Az alapszabály-előké­Palotai István (Új Kelet) Az egyik ügyeletes botrány szép hazánkban a baranyai ki­sebbségek megfigyelése. Parla­menti interpellációk sora, vita­nap, vizsgálóbizottság, a minisz­ter „tetemre hívása”, habzó szá­jú újságcikkek, majd magyaráz- kodók és magyarázók — mint­ha összedőlt volna a világ, mint­ha valami szokatlan méltányta­lanság történt volna a magyar- országi kisebbségekkel! Pedig hát a világon semmi nem történt. Naná, hogy megfi­gyelték a szerbeket és a horvá- tokat Baranyában, ha tőlük a határ túlsó oldalán vagy tíz ki­lométerre szerbek és horvátok háborúztak! Az lett volna a bot­rány, ha nem figyelik őket. El­végre bárkiben felbuzdulhatott volna a testvéri segítség érzése, vagy uram bocsá’, a bosszúvágy. Ilyen esetben a nemzet bizton­ságát vigyázó szervnek igenis kutya kötelessége górcső alá venni mindenkit, aki az ország biztonsága szempontjából szó­ba kerülhet. Különben sem értem, hogy kinek jó ez a legújabb nemzeti öngyalázkodás? Kell ez ne­künk? Szükségünk van arra, hogy a román, a jugoszláv, a szlo­vák és az ukrán állam ujjal mu­togasson ezért ránk? Kinek ér­deke, hogy precedenst teremtsen —mondjuk—a magyar kisebb­ség külhoni megfigyeléséhez? Na nem mintha szükség volna rá, hiszen enélkül is „rendesen dolgozott” világ életében a Securitate és társai, jogutódjai. És, csodák csodájára, ezért soha nem volt botrány sem Bukarest­ben, sem Pozsonyban, sem Belg- rádban... Szinte már hallom a fel­háborodott hangokat: „azok nem demokratikus államok, re- zsimek.” Szentigaz. Csakhogy resztes szakemberekből állt, megyénket dr. Ráczné dr. Kassy Erzsébet képviselte, aki egyben a napirend levezető el­nöke is volt. Döntés született, hogy ki le­gyen az elnök, és hány alelnö­ki poszt létesüljön. Az alelnö- kök számában több eltérő in­dítvány volt, amely vonatko­zott a személyekre is. A kong­resszus a legszerényebb variá­ciót választotta: egy elnök (dr. Andics László) és két alelnök (dr. Sztuhkiik Rezső és dr. Papp Zoltán) személyében. Az új országos vezetés 69 főből áll, közöttük négy megyénk- beli: dr. Vágvölgyi János, dr. Ráczné dr. Kassy Erzsébet Nyír­egyházáról, dr. Molnár Károly Kisvárdáról, valamint Veress Ferencné Tiszavasváriból ke­rült a csúcsvezetőségbe. Sok alkotó javaslat volt a véradás tárgyában is. Felmerült annak az igénye, hogy a véradás szer­vezésének és a donorok meg­becsülésének finanszírozása immár elodázhatatlan. A szervezeti élet szempont­jából egységesen kialakult az a nézet, hogy a helyi szerveze­teket meg kell erősíteni — amelyeket ezentúl alapszerve­ezek elvek. Az elhárítás alapel­ve azonban a gyakorlati eredmé­nyesség. Más nem is lehet. Ez a dolga. A fenyegetettség igenis ki kell hogy oldozhassa az elvek alapján gúsba kötött kezeket. A létünkről, a biztonságunk­ról volt szó! Ennél pedig nincs fontosabb dolog a világon... Aki pedig ezt ilyen-olyan elvi okok­ból megkérdőjelezi, az önmaga magyarságát kérdőjelezi meg, annak fontosabbak a saját poli­tikai indíttatású „elvei”, mint a haza sorsa! * * * Ötvenéves... ...a Magyar Úttörők Szövetsége. Át- és túlélve a legkülönfélébb rezsimeket, e fél évszázad alatt eljutott a sztálinizmustól a de­mokratikus kapitalizmusig—ha ugyan igaz, hogy demokrácia van és kapitalizmus... A fél évszázad eme nagy át- élője azért volt képes erre, mert akármennyire is próbálkoztak vele — a felszínes politikai kül­sőségek kivételével —, a tagság, a gyermekek egészséges és tisz­ta törekvései, fittyet hányva a sok nagyokos bölcselkedésére, folyamatosan emberi irányba te­relték a mozgalmat. Mellesleg az a meggyőződésem, hogyha ’90- ben nem,/násznak rá”, a KISZ is hasonló sorsot ér, mert ennek kebelén belül is mindig fonto­sabb volt a fiataloknak a „hety- tyempitty”, mint a marxizmus- leninizmus. A gyermekek és a fiatalok még tiszták. Az őshülyeségek, a dog­mák, a nyomuló ideológiák sor­ra átszűrődnek az élet örök igaz­ságain, és így emberivé válván, automatikusan teremtik meg azokat a valódi súlypontokat, amelyek tényleg érdemesek az ifjúsági mozgalmak életben tar­tására. zeteknek neveznek. A tagsági díj ezután évi 200 forint lesz, amely összeg kétharmad része az alapszervezeteknél marad, így többet fordíthatnak a helyi kiadások finanszírozására. A kongresszus azt a felada­tot adta az országos vezetőség­nek, hogy vizsgálja meg, és le­hetőség esetén készítse elő a Vöröskereszten belül egy ifjú­sági szervezet létrehozását. Élesen merült föl annak igé­nye, hogy az állami mentálhi­giénés programirodákat a Vö­röskereszt aktivistái bázisként támogassák, ezzel mintegy el­juttatva a programokat a leg­kisebb falvakba is. A Vöröskereszt az életvéde­lem területén a betegszállítás­ban kell hogy nagyobb szere­pet vállaljon — határozta el a kongresszus. Lényeges kérdés, hogy a vá­rosi és megyei társadalmi ve­zetőségek az elkövetkezen­dőkben nagyobb energiával keressenek szponzorokat és vegyék ki részüket a pénzte­remtő akciókból. A szociális munkában mint szolgáltató jelenjen meg a Vö­röskereszt is (például a házi gondozásban, otthoni ápolás­ban, a hajléktalanok, a nehéz helyzetben lévők ellátásában), és természetesen kapjon ezért a tevékenységéért az állami fi­nanszírozásból. Azt élet élni akar. A gyerme­kek nevetni, szórakozni és szó­rakozva tanulni akarnak. Éppen ezért eleve halálra ítéli önmagát minden olyan mozgalom, amely bigott vagy erőltetetten politi­kus. A pártállás lényegtelen. Mivel „vicc” az egész... És a gyerekek ezt bizony nagyon jól tudják! A magyar arisztok­rácia... ...három jeles képviselőjével be­szélgetett Friderikusz Sándor a tévé nyilvánossága előtt. Az a meggyőződésem, hogy legyen is bármily megrögzött republi­kánus is valaki, azt el kell ismer­nie, hogy ezek a fiatalok ma is az ország legjavából valók! Nem azért, mert hercegek, főhercegek vagy grófok, hanem azért, mert olyanok, amilyenek. Intelligen­ciájuk, szerénységük és — mondhatni — meghatóan naív tenni akarásuk a hazáért—még­hozzá önző célok nélkül — egé­szen lenyűgöző. A fiatal Széche­nyi gróf— állítom—nem is tud­ja, hogy ha kicsiben is, de ösztö­nösen folytatja a nagy ős nem­zetépítő munkáját, amikor mű­vésztelepet „koldul össze”, és ezenközben olyan végtelenül szerény, hogy akár példakép is- lehet. A „királyfi” Habsburg György is azon munkálkodik, hogy a Páneurópai Unió kebelén belül felvilágosítson minket ar­ról, amiről a kormánynak lenne kutya kötelessége felvilágosíta­ni minket—nevezetesen az Uni­óba való belépés következmé­nyeiről és még folytathatnám. A műsor végén arra gondol­tam, hogy ehhez milyen jó is len­ne, ha politikusokat megkérdez­vén Friderikusz (és mi) hasonló őszinte válaszokat kapnánk, nem sunyi és átlátszó köntörfa­lazást... ÚJ KELET \ H írről Vh lírre Palotai István (Új Kelet) Az albán csoda... ...úgy látszik, nem három na­pig tart... Az ország politiku­sai valami nagyon szokatlan módon érik el mindezt — a legmesszebbmenőkig figye­lembe veszik Albánia sajá­tosságait. A módszer nagyon is megkérdőjelezhető, az eredmény viszont magáért beszél. Abban az országban, ahol alig néhány éve még a | szamár volt a legfőbb közle­kedési eszköz, ma már a la­kosság arányához mérten Európában itt a legtöbb a lu­xusautó... A tengerparton eszeveszetten építkeznek. A kép annál is inkább meg­döbbentő, mert Albániába meglehetősen kevés nyuga­ti tőke áramlott be eddig a hivatalos csatornákon. A hegyi sasok népe amo­lyan „rózsasándoros”, betyá- ros volt világ életében, fü­tyült mindenre, ami tilos, és mindenkire, aki ezt erőltet­te. Ezt vette észre a mai ve­zetés, és ezt hagyja érvénye­sülni — természetesen bizo­nyos keretek között. Az or­szág legfőbb bevételi forrá­sa a nyugaton feketemunkát vállaló honfitársak Albáni­ába ömlesztett dollármil- liárdjai, a csempészetből és az orgazdaságból származó és egyre halmozódó tőke, amely fokozatosan épül be az állam hivatalos gazdasá­gi vérkeringésébe. Mit tesznek tehát? Infrast­ruktúrát építenek ki a feke­tepénzekből! Isten óvjon, hogy azt a lát­szatot keltsem, miszerint a mi számunkra is követendő lenne az albán út, az azon­ban bizony figyelemre mél­tó, hogy ők a saját nemzeti sajátosságaikra kívánnak építeni, és nem ilyen-olyan behurcolt gazdasági ideoló­giák mániákus követői... Észak-Korea viszont... ...a tönk szélén áll. Fennál­lása óta először volt kényte­len elfogadni idegen szár­mazású élelmiszersegélye­ket, akkora a nyomor és az élelmiszerhiány. Jegyrend­szer ide, jegyrendszer oda, a semmit nem lehet elosztani. De hát hogyan jutott idá­ig ez a valóban szorgalmas nép, amelyik a keleti stílusú kommunizmus mintaállama volt. Ahol minden fiatal au­tomatikusan lakást kapott, ahol negyven évig olyan be­ruházási mánia dúlt, hogy si­került felépíteni egy nagy­ipari államot. Igaz, az észak­koreai termékek nem vete­kednek a környező államok minőségével, de dömping- jellegüknél fogva mégis fel­tehetően eladhatók a világ­piac szegényebb részein... Valamit egészen biztosan el­rontottak. Valakik megint a gyakorlat diktálta elváráso­kat ideológiai elvárásokra cserélték... Nem csoda, ha ez az állam a megoldást a há­borúzásban keresi, hiszen ez a mindenkori legjobb mód­szer a belső problémák eltu- solására... szítő bizottság kiváló vöröske­SZIKRÁD

Next

/
Thumbnails
Contents