Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-28 / 123. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1996. május 28., kedd 3 Szombat esti láz Kozma Ibolya (Új kelet) Szombat esténként „dögös szerkóba” bújnaka tinédzserek. Smink, hódító illatú parfüm, élénk színű top és szűk farmer a lányok menő szerelése. A fiúk többnyire pólót vagy farmerin­get húznak magukra, és csopor­tokba verődve indulnak az egész éjszakán át tartó diszkótúrára. Ha a szülőknek van egy jó kocsija, azt érdemes elkötni ilyenkor. Ezzel fel lehet vágni a haverok előtt, s elmondani: a fater hány milliót dobott ki ezért a tragacsért. Mindig van egy-két „jó hely", ahol a fiatalok többsége meg­fordul. Két-három hónapig az a legfelkapottabb, majd újabb szórakozóhely jelenik meg a pi­acon, ahová többnyire ugyan­azok járnak, mint a régiekbe. Nyíregyházán most is a leg­újabb a legdivatosabb. Az új diszkót illetően európai színvo­nalról beszélnek, s hírek szál­lingóznak arról, hogy a tulaj­donosok mennyit költöttek az épületre. Hét végén hosszan kí­gyózó sorban állnak a bejárat előtt, szagolva a bentről kicsa­pódó füstöt és a hirtelenfékező autók bűzét. A bejáratnál feke­tébe öltözött, felnyírt hajú fér­fiak motozzák a szórakozni vá­gyó fiúkat. A lányokat nem. Még szerencse, talán kapnának is egy-két pofont a keresgeté- sért. A terem közepén van a „dühöngő”, ahol vadul ringa­ttak a táncolok, körülöttük ke­rítésekre támaszkodva bámul­nak azok, akik nem táncolni járnak a diszkóba. Nagy mun­kát vállal az magára, aki egyik sarokból a másikba kíván jut­ni, ugyanis óriási tömegen kell átvágni, érezni a melegtől pá­rolgó dezodorok és az izzad­ság savanyú keverékét. Ehhez képest a bárban nagy­szerű a levegő. Ez az egyetlen hely az épületben, melyet lég­kondicionálóval szereltek fel, ennek ellenére itt vannak a leg­kevesebben. Máshol égő ciga­rettákkal ácsorog a tömeg. Ali­nak, néznek és cigarettáznak. Beszélni lehetetlen a fülsiketítő zenétől. Zene ? Bömböl a tech­no. Tam-tam-tam. Dallamtala­nul, őrült dübörgéssel. Kom­munikálni csak az tud, aki ké­pes szájról olvasni, mert hal­lani semmit sem lehet. A jobbérzésű ember fél, ma­ximum egy órát bír eltölteni ebben a környezetben. Az egész éjszakán át tombolákat csak csodálni lehet. Ha testük (elsősorban a fülük) és lelkűk bírja a zaj, az alkohol és a ni­kotin megpróbáltatásait. Sok tinédzsernek ez maga az élet. Az élet, amely csak szom­batokból államikor szűk far­mert és dögös szereléseket vesznek fel. Amikor elkötik apu autóját, végigszáguldanak vele a városon, és csoportokba verődve indulnak a diszkók szürke, idegen világába. „Magam csinálok mindent” Kilenc évtized munka Aradi B. Attila (Új Kelet)-— Nem tudom én, hány éves vagyok — húzta meg a vállát az idős asszony, s közben ka­vart egyet a tűzhelyen piruló rántáson. — Azt beszélik, hogy én vagyok Csenger leg­idősebb lakója, nemsokára be- töltöm már a kilencvenhat évet. Az biztos, hogy május 26-án születtem, mert a hónap­ját tudom, csak az évét nem, mert olyan régen volt. A sze­mélyi igazolványomban ben­ne van, ha megleljük az ablak- párkányon, mert a fiam szok­ta elrakosgatni, aki velem él. Nahát! Ez sincs meg, de ne.n baj, várja meg, míg hazajön a gyermekem az almafamet- szésből. Nem tudok én se írni. se ol­vasni, azért vagyok ilyen tu­datlan. Nem is járhattam én tu­dományokra, mert amikor ne­kem kellett volna, tífusz- meg himlőjárvány volt, az iskolát bezárták, volt olyan udvar, hogy hármat temettek róla. Tehetségük sem volt a szüle­imnek, hogy hat gyerekét ta­níttassák, mert tanyán laktunk, a Tisza-tagból nem volt szokás iskoláztatni a gyerekeket. Hat­éves koromban már engemet is befogtak olyan teddide- teddoda munkára, amikor meg már nagyobbacska lettem, el­szegődtem Kókmann uraság­hoz cselédnek. Ecetgyára, sok földje volt neki; én a négy szo­báját tartottam rendben, mos­tam, vasaltam. Az ő kocsisa volt Farkas Pál, ott ismerkedtem meg Rántást készít a 96 éves Farkasné vele, és 19 karácsonyán már megvolt az esküvőnk, ekkor ti­zenkilenc éves voltam, erre úgy emlékszem, mintha most lenne. Utána már csak a ma­gam cselédje voltam, mert há­rom lányunk és négy fiunk született. Nem jártam dolgoz­ni egészen ’45-ig. Akkor kap­tunk hat hold földet, ma­gunk gazdái lettünk. Aztán beiratkoztunk a téeszbe, ott dolgoztunk, amíg szegény uram élt. Magam csinálok én még most is mindent, csak beszo­rult az egyik ajtó a múltkor, és addig rángattam, hogy meg­erőltettem a kezem. A lábam is fáj, az orvos azt mondja, csontritkulásom van, azért ér­zem meg, ha időváltozás jön. Orvosságot nem szedek, igaz, soha életemben nem ittam, pedig a fiam megkóstolja hébe-hóba a sört. Engem is kínálna, de nem kell nekem, mert olyan keserű az, mint az epe. Nem cigarettáztam, pedig sokat megtöltöttem papírba Kókmann úmál. Meg az is le­het, hogy jó természetem volt, ezért éltem meg ilyen szép kort. Soha nem veszekedtem én az urammal, mert ideges ember volt, ha zsörtölődött, nem szóltam neki, de ha elmúlt a mérge, akkor megmondtam a magamét. Tovább gyűrűzik a Hangsúly-vita Közlemény érkezett a minap szerkesztőségünkbe. Azt tudatta: a Hangsúly Művelődési és Művészeti Alapít­vány, valamint a hasonló nevű irodalmi-rádiós folyó­irat kuratóriuma és szerkesztői a Magyar Rádió Nyír­egyházi Stúdiójával minden kapcsolatot megszakítot­tak. A tizenhárom esztendeje működő rádióműsor va­lamennyi hangfelvételét — köztük a szerző által felol­vasott Ratkó-esszéket és -verseket — elszállították és önálló gyűjteményként letétbe helyezték. Elköltözött az épületből a majdani rádiós galéria magja, valamint a gyűjteménygyarapításra szánt közel ötven kisplaszti­ka, érme, festmény, grafika. (Összértékük egyes becs­lések szerint kilencszázezer forint.) Gyüre Ágnes információja Mindez azért történt így, mert a stúdió jelenlegi veze­tőjével nem sikerült megál­lapodni arról, hogy a műsor a régi műsoridőben ( vasár­nap délelőtt) és terjedelem­ben (40 percben) jusson az éterbe. A Hangsúly-vita nem új­keletű. Tavaly ősszel kez­dődött, nem sokkal azután, hogy a stúdió élére Nagy Miklóst nevezték ki. Antall István, aki szintén pályázott a posztra, gratuláló levelet kül­dött a nyertesnek, aki előbb hétköznap délután, huszonöt percben tervezte sugározni a művészeti blokkokat, számol­va többek között azzal, hogy a hallgatóság hétvégi kíván­ságműsort óhajtó tábora egy­re nő, s egyre több levéllel ostromolja a körzeti rádió­adót. Később — a Magyar Rádió illetékesének társaságában — tárgyaltak a felek, s eljutottak egy kompromisszumos javas­latig: a szombat délelőtti 35 perces műsorig. Megbízási szerződés azonban nem szü­letett. Ezek után hozta a posta a közleményt, melyben az alábbi, kemény mondat kom­mentálja a kuratóriumnak a régi házigazdával kapcsola­tos döntését: „Az a politikai újságírói magatartás csörte­tett itt keresztül az alkotói szándékokon, amely nem is­meri föl, hogy a társadalmi értékrendben éppen az iroda­lom, a művészet és a művelt­ség az állandó elem a napra­forgó-természetű, könnyen hervadó politikával szem­ben”. Mivel e megállapítás legin­kább Nagy Miklós elveit, te­vékenységét minősíti, meg­kértük reagáljon rá. Elmond­ta: körülbelül két hónap­pal ezelőtt Budapesten az ő főnöke is jelen volt az egyez­tetést megkísérlő megbeszé­léseken, s tudomása szerint válaszolt is a fent említett, e havi közleményre. Egyrészt ezért nincs hozzáfűznivaló­ja az eseményekhez, más­részt azért, mert a folyama­tot lezártnak és belügynek tekinti. Antall Istvánnak, a kurató­rium titkárának a hozzáfűz­nivalója a következő volt: Merza Jenőtől, a Körzeti és Nemzetiségi Adások Főszer­kesztőségének vezetőjétől nem kaptam levelet. Tóth Ká­roly, a Magyar Televízió Deb­receni Stúdiójának vezetője viszont partnernek mutatkozik abban, hogy a Szabolcs-Szat- már-Bereg, Kelet-Szlovákia, Kárpátalja és a Partium művé­szeti értékeit bemutató havi szemlének helyet adjon. Ked­vező ajánlatokat kaptunk a két nyíregyházi magánrádiótól is. Az már szinte biztos, hogy Ratkó József 60. születésnapjá­ra (ez augusztus 9-ére esik) friss Hangsúly készül. / Évadzáró Új Kelet-információ A Móricz Zsigmond Szín­házjúnius 1-jén délelőtt fél ti­zenegykor tartja évadzáró társulati ülését, a színház első emeleti pirostermében. A tár­sulati ülésen Verebes István színigazgató áttekinti az évad munkáját, eredményeit és ne­hézségeit, majd röviden tájé­koztatja a társulat tagjait a jövő évadban várható felada­tokról. Az eseményről részletesen tájékoztatjuk kedves Olvasó­inkat. Ezren várnak munkára Lefler Gyógy (Új Kelet) Ibrány város önkormány­zata ma 14 órától tart tes­tületi ülést. Berencsi Béla polgármestertől megtud­tuk, hogy a volt gumi­gyárat német vállalkozók megvásárolták. A német— magyar kft. hazai képvi­selői már megrendelték az üzem épületének gázbe­kötését, ez rövid időn be­lül meg is történik. Az ön- kormányzat tagjai hamaro­san találkoznak a tulajdonos­sal, amikor kiderül: mi a további célja az üzemmel, mit kíván gyártani, s mennyi embert tud majd foglalkoz­tatni. Ibrányban ezer körüli a munkanélküliek száma, ez az önkormányzat legfájóbb pontja — mondta a polgár- mester. Ezen nem sikerült vál­toztatniuk. Az emberek na­ponta ostromolják a polgár- mesteri hivatalt, sajnos mind­hiába. Az üzem beindításától sokan remélnek munkalehe­tőséget. A legutóbbi testü­leti ülésen tíz utcanév meg­változtatására történt javas­lat, amelyből a testület ket­tőt fogadott el. Az egyik esetében az utca lakóinak kilencven százaléka elle­nezte az „átkeresztelést”, így ez a legközelebbi ülé­sen újból téma lesz. Az egyetlen változás: a Szamuely utca a Muskátli nevet kapta, lévén az virág­neves körzet. Kiépül a szamosi töltés Milliárdok védekezésre Úri Mariann (Új Kelet) Az elmúlt héten Nyíregyhá­za adott otthont a második ma­gyar—ukrán határvízi kor­mány-meghatalmazotti tárgya­lásoknak. A Jurij Ignatovics Goncsaruk miniszterhelyettes és a dr. Váradi József, a Köz­lekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető­je által vezetett delegációk tár­gyalásán a legfontosabb napi­rendi pont a jelenlegi ma­gyar—ukrán határvízi egyez­mény korszerűsítése volt. Mivel az egyezmény hatálya 1997-ben megszűnik, olyan ütemtervet fogadtak el, amely biztosítja az új egyezmény gyorsított előkészítését. Dr. Váradi József elmondta, mint­egy 5—6 cikkelyben kell ap­róbb változtatásokat eszközöl­ni. Igyekeznek minél hama­rabb elvégezni a szükséges módosításokat, hogy szeptem­berben újra össze tudjanak ülni tárgyalni. Emellett a jelenleg is érvényben lévő egyezményt az államigazgatási eljárások elhú­zódása miatt szeretnék továb­bi egy évig hatályban tartani. Amennyiben a kormányok el­fogadják ezt a javaslatot, 1998 februárjában írják alá az új egyezményt. A tárgyalások során leszö­gezték: az elkövetkező két- három év egyik legfontosabb feladata a magyar—ukrán ha­társzakaszon lévő árvízvédel­mi töltések közös állapotvizs­gálata. Ennek keretében meg­határozzák a gyenge töltéssza­kaszok helyeit és a műtárgyak hiányosságait. Ennek menetét egyeztették és jegyzőkönyv­ben rögzítették. Arra a kérdésünkre, hogy mi­lyen állapotban vannak Ukraj­nában a töltések, a vízügyi de­legáció képviselői elmondták: nehéz egyértelmű választ adni. A 640 kilométer hosszú árvízvé­delmi töltés különböző bizton­ságúra van kiépítve. A magyar töltésekhez kapcsolódó tiszai védműveken nincsenek gondja­ik, de a felső részeken óriási prob­lémákkal küszködnek. A tavalyi árhullám sok gondot okozott, s bár a szivárgást megszüntették, komoly beruházásokra van szük­ség ahhoz, hogy a töltések biz­tonságosan ellenálljanak a vár­ható idei árvizeknek. Ugyanezt a kérdést feltettük a magyar delegációnak is. Dr. Váradi József válaszából kide­rült, hogy bár az 1995. decem­beri és ’96. januári jelentős ár­hullámok idején nem volt probléma a töltésekkel, ennek ellenére a kormány elé terjesz­tették az árvízvédelmi fejlesz­téseket tartalmazó tervezetet. Az Országgyűlés egyetértett azzal, hogy a Felső-Tisza-vidék fejlesztése minden mással szemben elsőséget élvez. En­nek szellemében a privatizáci­ós bevételek visszaosztásából másfél milliárd forintot juttat­nak az árvízvédelmi művek korszerűsítésére. Legfontosabb a Szamos töltéseinek a megerő­sítése. Mint mondta, már évek óta folynak a munkálatok, de a fejlesztésre fordítható összeg sosem volt elegendő, ugyanis a teljes védműfejlesztéshez 6 mil­liárd forintra volna szükség. Ezzel szemben a vízkárelhárí­tás teljes éves költsége 2,4 mil­liárd forint. A kormány rövid távon 14,3 milliárd forintot szán erre a célra, s ha követke­zetesen végrehajtják a fejlesz­tések ütemezését, 4—5 éven belül a teljes szakaszon kiépül­het a töltés.

Next

/
Thumbnails
Contents