Új Kelet, 1996. május (3. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-25 / 122. szám
UJ KELET Pünkösd 1996. május 25., szombat 5 Pünkösdi interjú Kruppa Leventével, a Hajdúdorogi Püspöki Hivatal titkárával Lélek nélkül boldogtalan lenne az ember Tassy Tamás interjúja „Amikor elérkezett Pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből, és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak fel előttük, és leereszkedtek mindegyikükre. Valamennyien elteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket.” (Részlet az Apostolok Cselekedeteiből) Pünkösd ünnepén beszélgettünk Kruppa Levente atyával, aki őszentsége II. János Pál pápa első magyarországi látogatásakor Máriapócson a szent liturgián diakónusként szolgált az oltárnál.-*■ Tisztelendő úr! A görög katolikus egyháznak van egy nagyon gyakran elmondott imádsága, amelyben a hívők a Szentlelket szólítják meg, és hívják segítségül életük során. Ebben az imádságban megtaláljuk a Szentiélekre vonatkozó legfontosabb jelzőket. Melyek ezek? — Ebben az imában minden fontos dolog benne van, amit egy katolikus kereszténynek illik tudni a Szentiélekről. Az ima szerint a mennyei király vigasztaló, az igazságnak lelke, ki mindenütt jelen van és mindeneket betölt, s minden jónak kútfeje. Nincs jobb alkalom a pünkösdnél — a lélek kiáradásának az ünnepénél — arra, hogy megfonto- lólag gondolkodjunk el azon; ki is valójában a Szentlélek, s mi köze van egyáltalán a mi jól megszokott hétköznapi életünkhöz. A pünkösd nem pusztán egy emlékezés egy történelmi eseményre. Nemcsak azon a bizonyos napon szállt le a lélek az apostolokra, hanem még napjainkban is leszáll minden Krisztust követő emberre. Leszáll minden bérmálásban, s elég sokan vagyunk birtokosai ennek a szentségnek, így a léleknek. Tehát a kérdés számunkra is nagyon aktuális. Az ember tragédiája, hogy Istentől elszakadva állandóan árvaságra ítéli önmagát. A lélek, a Krisztus eltávozása után itt maradó embereknek, mint árváknak a vigasztalója. Az a sok szomorúság, amit meg lehet látni az emberek arcán nap mint nap, azt jelenti, hogy állandóan elveszítünk valamit vagy valakit, s ez mind nagyon fáj. Csak akkor van esélyünk a szomorúságot legyőzni, ha megvigasztalná tud tenni bennünket az a lélek, „aki” az egyedül tartósnak bizonyuló örömet hirdeti számunkra minden pillanatban. A lélek indít, hogy Krisztus nyomában járjunk, s O az, aki minden visszaesésünkben vigasztal és fölsegít minket. Ezért a sikertelenség Jeles napok Pünkösdi szokások Tóth M. Ildikó A húsvétot követő 50. nap a pünkösd. Aratási hálaünnep volt eredetileg, majd a sinai- hegyi törvényhozás emléknapja. A zsidók a „hetek ünnepének” is nevezték, mert peszah (húsvét) után 7x7 nap telt el a hagyomány szerint a mózesi törvények megalkotásáig. A kereszténység a II. századtól kezdve ezen a napon (maga a pünkösd szó a görög pentékoszté: ötvenedik napot jelenti) a Szentlélek eljövetelén örvendezik, s csak később lett az egyetemes egyház megalapításának ünnepe is. A vallási és az ősi tavaszünnep szokásai mára összemosódtak. Mivel nyárköszöntő nap volt a pünkösd, babonák, varázslások fűződtek hozzá. így a szerencsét, boldogságot kívánók hajnalban megfürödtek a patakban, lepedőbe szedték a harmatot, ami egészséget, szépséget adott, elűzte a betegséget, a gonoszt. Úgy tartották, hogy az ekkor gyűjtött gyógynövény igen hatásos. Bár az észak-magyarországi zsinati határozatok tiltották már a XVI. századtól, ekkor választották meg a pünkösdi királyt és királynét. A falu legerősebb, legügyesebb legénye lett a király. Párja, a pünkösdi királyné a falu legszebb és legügyesebb lánya volt, őt is illő módon felékesítették. Ám uralmuk csupán a következő pünkösdig tartott, innen ered a mondás, hogy rövid, mint a pünkösdi királyság. Az ünnepi énekekben sokszor előfordul Szent Erzsébet neve. Bizonyára azzal a legendával van összefüggésben, hogy amikor Erzsébet rejtve alamizsnát vitt a szegényeknek a kötényében, és kérdőre vonták érte, rózsává változott a kenyér. „Nem anyától lettem, rózsafán termettem, / Piros pünkösd napján hajnalban születtem.” — így szól az egyik ismert ritusének. Bél Mátyás 1736-ban a csallóközi magyarokról jegyezte fel, hogy pünkösdkor elzarándokolnak a Szent Örzsébet nevű faluba, és ott ősi hagyományuk szerint királyt választanak. De 1647-ben Geleji Katona István is megemlítette ugyanezt a szokás tehát már századokkal azelőtt kialakulhatott. A pünkösdi uralkodó nép alakoskodó volt, s eső vagy jó termést varázsló hatalmat tulajdoníthattak neki. A verseny már nem szokás, de Dunántúlon a gyerekek még zöld lombokba bújva járják végig a falut, s a kislányok királynőt választanak maguk közül. Minden házba bekö- szöntenek, ajándékokat kapnak. A királynőnek még akkor sem szabad beszélnie, ha szólítják, mosolyognia, ha nevettetik, mert akkor nem nő nagyra a kender. nem tesz agresszívvá minket, hanem a vigasztaló állandóan visszaállítva életünk értelmét, szelídségre és nyugalomra ad nekünk indítást, és kitartó megmaradást. % Hogyan vezetheti az igazságnak lelke korunk társadalmának emberét? — Az Atya már azzal a puszta történelmi ténnyel, hogy Krisztus távozása után elküldi a Szentlelket — egy igazságot nyilatkoztat ki: a Krisztus nélküli, illetve az Ő helyébe álló lélek nélküli élet boldogtalanságot jelentene az ember számára. Aki Krisztust tagadja, vagy bármilyen lépést tesz azért, hogy az embereknek ne működhessen a kapcsolata Istennel, az bűnt követ el az emberiség ellen. Az Istenre, a lélekre elengedhetetlenül nagy szüksége van a világnak, legalábbis annak, aki tartós örömre és boldogságra vágyik. Ha nem így lenne, akkor Krisztus csodálatos földi működése után nem kellett volna eljönnie a vele egy- lényegű léleknek. S ma, egyházon belül és kívül, csak ennek a léleknek a vezetésével fedezhetjük fel azokat az életszabályokat, amelyek szerint cselekednünk kell ahhoz, hogy valóban a boldogabb lét felé haladjunk. A lélek igazsága ez: Istenre az embernek szüksége van! S aki ezt az igazságot teszi meg életének alapjául, az életének összes részletkérdésében mindig tudni fogja, hogy mely cselekedete lenne igazság, s melyik hamisság. S erőt is kap, hogy az igazságot válassza. % Miként jelenik meg az emberi élet mindennapjaiban a „mindeneket betöltő” Szentlélek? — A pap azt mondja a bérmáláskor a Szentlelket fogadó, s egyéni pünkösdjét megélő embernek: a Szentlélek ajándékának pecsétje. Ez azt jelenti, hogy az egész ember az Isten templomává válik. Sőt, azt kell mondanunk, hogy az ember által válik az egész világ az Isten templomává, azáltal, hogy az ember érintkezik a világgal. Ahol a lélek jelen van, ott állandó Istent dicsőítő boldog liturgia folyik. Arra sajnos van lehetőség, hogy ezt a liturgiát (együttcselekvést) rosszul végezzük, de arra nincs, hogy az Istent, aki leikével ott van mindenütt, minden pillanatban, kihagyjuk valamilyen cselekedetből, vagy az élet bármely mozzanatából. A lelket fogadó és hordozó emberek hite szerint minden sejt az Isten lakóhelye, s minden pillanat az Isten ideje. A lélek, mint az öröm fénysugara, minden dolgot és minden időt megérint az ember által. * A mai társadalomban élő emberek számára szinte üres beszédnek hangzik a szeretetről beszélni, hiszen világunk tele van igazságtalanságokkal. Egyszerre jelenik meg a fényűző gazdagság, miközben a társadalom széles rétege a mindennapi megélhetés gondjaival küszködik. Mit értünk mi ekkor az imádságban szereplő „minden jónak kútfeje” gondolatán? „Aggódom, de remélem, hogy egyre többen megtalálják” Racskó Tibor felvételei — Annak megértéséhez, hogy valóban minden jónak az Isten, a lélek a forrása, ahhoz valamilyen módon meg kell egyeznünk abban, mit értsünk a „jó” fogalma alatt. Az embert a legkülönfélébb információs rendszerek bombázzák állandóan, s végtelenül sok dolog jóságáról, kiválóságáról próbálják meggyőzni őt. Mosóporok, autók, szépítőszerek, illatcsodák, fogkefék, óvszerek, divatcikkek, lakások, házak, ételcsodák, biztosítások, üdítők, cigaretták, letéti jegyek, kötvények, pénz, pénz, pénz... Persze a legfőbb jónak a világ a pénzt kiáltja ki, mert ha sok pénzed van, akkor mindent megvehetsz, amire szükséged van, s ha mindent megvehetsz, amiről úgy gondolod, hogy szükséged van rá, akkor végre te egy boldog ember leszel. Tényleg a pénz a legfőbb jó? Ha tényleg tartósan boldogok leszünk, miután mindent megvettünk, akkor igen. De ha már mindent megvettünk, és nem szerettünk közben senkit, és minket sem szeretett közben senki, akkor semmit sem ér, ha az egész világot is megszereztük, mert a személyiségünk legmélyén marad egy hatalmas űr, ami belülről marcangol, s egyre inkább meggyőz bennünket, hogy tévedés az egész életünk, nem ez az az út, ahol a vágyva vágyott boldogságot meg lehet találni. De ha van mit ennünk és fölvennünk, még ha szűkösen is, s közben nagyon sok embert szeretünk és nagyon sokan szeretnek bennünket, akkor döbbenten vesszük egyre inkább észre, hogy egyre jobban érezzük magunkat ebben a világban, s egyre kevesebb világi dologra van szükségünk boldogságunk beteljesüléséhez. A legfőbb jó tehát mégiscsak a szeretet, amely két ember között létrehoz egy olyan kapcsolatot, amely nélkül az ember élete értelmetlen és kilátástalan ezen a földön. S ki az, aki ebben a világban szeretetet akar gerjeszteni? Honnan jöhet egyáltalán szeretet ebbe a világba? Ma Magyarországon is egyre több ember él önmagának, mert így látja elérhetőnek azt a keveset, ami neki kell a világból az élethez. Nem akarja megosztani, mert fél, hogy még kevesebb marad. Ez lehetetlenné teszi a szeretetet. Egy valaki van. O, a lélek, az Isten, aki folyamatosan szeretetet akar gerjeszteni, mert ő maga is szereti az embert, s tudja saját alkotásáról, hogy mi az, ami ennek az alkotásnak a leginkább szükséges a boldog élethez. Tudja, hogy leginkább a szeretet kell. S mivel ennek egyedül ő a forrása, ezért adja is bőkezűen. Csak tudni kell, hogy hol kell keresni, s tudni kell elfogadni a szeretet ajándékát. Meg lehet találni Őt, aki a legfőbb jónak, így minden jónak a kútfeje. A történelmi Krisztus a garancia, aki azt mondta: „Aki keres, talál...” Tudom is, és aggódva remélem is, hogy egyre többen megtalálják.
